| én szeretek főzni meg minden, és tényleg jó büszkeséggel kajolni valami finomat, amint magam készítettem, de humuszt itthon soha a picsába nem csinálok többet. legfeljebb csak ha valami jó kúrást helyezek ezzel kilátásba. jónak egész jó lett a massza, a saját készítésű tahini az egyetlen gyenge pontja (az se olyan vészes). meg végülis a miatt is vagyok izomlázas, miután elmosta és feltöröltem mindent ahova fröccsent, folyt, csöppent. de mert nem konzervv csicseri borsóból készült, az egész lakás jó büdös volt pár órára, aztán 5 perc turmixolás, fél óra pempő kapargatás a botmixerről, stb. úgysem hiszem, hogy meg fogom enni azt a nagy lábosnyit, ami most a konyhapulton hül, és faszomba a büszkeséggel, ha a humusz bárba is bemehetek, komótosan leülök és próbálom kitalálni, mit írhatnak héberül arnold schwarzenegger-ről a falra ragasztott lapok, aztán 5 perc múlva már ott is előttem egy tál, mondjuk gombás humusz. hozzá az a spéci izreali mangólé, néha oi zene szól, és ha szerencsém van nem éppen világpolgár hülye picsák beszélik meg, hogy az a38-on miért nincs talpaspohár, hanem cuki bébik falatoznak halkan, és legfeljebb arról duruzsolnak, hogy mennyire jó a gun outfit. vagy a masztizásról. | |
|
|
