Úgy tűnik, valamiért keddenként jön rám a főzhetnék. Ma, a múlt heti zsidók után, európa cigányai ihlettek meg és főztem valami olaszféleséget. Végül is egy kicsit most szégyenkezve írom ezt be, mert tényleg minden hülye meg tudná csinálni, de azért ettől függetlenül a rántott sajt és gomba tuti nagyobb sláger nála. Egy marinara szószt csináltam, annyi változtatással, hogy tettem alá hagymát, de így is jó lett. Ezt azóta akarom elkészíteni, mióta kisgyerekkoromban láttam valami daft punk vagy chemical brothers vagy basment jaxx klippet, ami arról szólt, hogy megterem a paradicsom, leszedik, boltba viszik, a rendőr anyja főz belőle marinara szószt, a rendőr meg a járőr kocsiban elkezdi enni, csak mikor valami rave partit kell levernie, ijedtében a riasztástól leeszi az egyenruháját.
Mivel a konzerv paradicsomból nem tudom melyik a jó minőségű, az arany fácántól meg kiver a víz ezért reggel a szupermarketben kezdtem és vettem 6 közepes paradicsomot. Egy embernek az elég, de a több ilyenből mindig jobb. Azokat itthon sós vízben egy kicsit megfőztem addig, amíg a héjuk fel nem repedt. Ettől lesz könnyű megpucolni (héjuktól megszabadítani, nagyobb veszteségek nélkül) őket, „könnyű”, mert a kibaszott forró paradicsomokat azért nem olyan poén megnyúzni, főleg az én értelmiségien edzett kézbőrömmel. Aztán felszeleteltem, a kemény közepét, gerincét, azt az undorító fehér szart kivágtam belőle, bele a kukába. Azért próbáltam óvatos lenni, hogy a sok értékes lé ne folyjon szét a vágó deszkán. Lehet egy peremes valamiben kellett volna darabolnom inkább. Oliva olajon üvegeztem apróra vágott hagymát (egy kisebb fejet), aztán a felaprított paradicsomokat bele is tettem. Raktam mellé még nagyanyám pirospaprika püréjéből másfél kiskanálnyit (ha ez nincs, szerintem darabolt és egy kicsit abuzált piros paprika is megteszi), 3 kés élével és a pohos testem súlyával szétlapított fokhagymát, sót, borsot. Ja meg egy kis pohár vizet mert kevésnek ítéltem a paradicsom mennyiséget és akartam, hogy legyen azért leve. Aztán ennyi. Két, két és fél óráig hagyni kell lassú tűzön rotyogni, hogy összeérjenek az ízek, néha megkevergetni csak, hogy érezze a törődést, mert ugye a szeretettől majdnem minden olyan jó lesz, mintha kirántaná az ember. Sok meló nincs vele, amíg fő ki lehet verni, vagy pörögni a neten, bár ez a kettő majdnem ugyan azt jelenti. Egyszerű, természetes és finom. És hogy nincs benne semmi konzerv meg előre csomagolt alapanyag, csak még jobb érzés csinálni, enni, büszkélkedni vele. Még készítettem hozzá fasírtot is, csak annak a titkos összetevője a coca volt, ezért annak a receptjét nem írom be, de persze kurva jó lett az is. Vegeta nélkül. |
|
|