Jah hát ez a Stand-Up dolog elég gyér itt nálunk. Elkezdték ezt kb. 4-en. Majd erre felbátorodva jöttek még 3-an kb. majd 1 év elteltével maroknyi idióta is jött, akik abszolúte nem viccesek, rettenetesen kínos amit csinálnak, egyesek meg ugyan azzal próbálnak viccelődni mint a legelső fellépésükön, ami már rohadtul unalmas.
De össze is írom kik milyenek:
Mocskosul de abbahagyhatnák a Stand-Upot:
Bács Miklós, Bellus István, Benk Dénes, Csenki Attila, Hajdú Balázs, Kertész Ricsi, Lorán Barnabás(trabarna), Pataki Balázs, Szobácsi Gergő, Szöllősy-Csák Gergely, Szupkay Viktor, Zsók Levente
Utána nézve ezek a nevek kerültek elő. Ezek az első fellépésükön se hozták a színvonalat. Az hogy egy két jól elkapott poénjuk van, az még nem jelenti azt, hogy kint van a helyük a színpadon. Elnézve őket, sosem tudtam igazán nevetni a poénjaikon, de csak erőltetik a szarságaikat. Valahonnan hallották, hogy ezt így vagy úgy szokták csinálni, jó a beszélőkéjük és akkor úgy érezték, hogy itt a helyük. Pedig inkább otthon! Fellelhető közöttük egyszerűen gyenge fellépőktől kezdve, az érthetetlen, szar poénszórókig mindenki. Benk Dénes, Csenki Attila és Szupkay Viktor esetében fellépésük után sztem sorozatban kell cserélni az égőt a TAPS! lámpában, mert különben a közönség elaludna a pofázásukon. Mondanak egy történetet, majd várják a poént! De érezni is rajtuk, hogy sokszor kell a poénnak szánt próbálkozás után azonnal tovább lendüljenek, mert senki nem nevetett, de még csak a koreográfusoknak sem eshet le, ha a TAPS lámpa se villant fel! Őket utáljuk!
Akik ígéretesen kezdték, de hamar lejtmenetbe vették az irányt:
A három kismalac: Jó kis dalokat adnak elő, még az elején vicces is volt, de ezzel így eléggé unalmas is lett a fellépésük. Vártunk volna tőlük valami mást is, de ez a gitározgatás, meg rá a felemás ének elég harmatos így századjára. Unalmasak.
Szomszédnéni Produkciós Iroda: Na nekik meg az a bajuk, hogy az egyik történet mesélésük jó, a következő szörnyen gyenge, aztán megint egy ötletes dolog jön, majd megint egy gyenge produkció. Olyan probléma lehet, hogy ami Erdélyben vicces és jó poén, idehaza már túl alacsony az ingereknek. Kiskocsma szinten, haverok közt ok, de ezekkel a poénokkal fellépni kár.
Dombóvári István: Ő emlékeim szerint a Showderben kezdte. Az akkori és a Showder Klub indulásakor elkövetett 4-5 fellépése nagyon jók voltak, majd hamar egy kibaszott nagyképű csávó lett belőle legalábbis valószínűsíthető, hogy követi a Kiss Ádám vonalat. Mindig ő a fasza, laza gyerek. Végül is elmegy amit csinál, de a stílusa az engem kifejezetten kurvára zavar!
Kovács András Péter: Ő is ugyan úgy mint Dombóvári, nagyon fasza poénokkal és fellépésekkel kezdte, de mára annyira belefáradt a saját hülyeségébe, hogy minden gyenge poént előad. Sokkal sokkal a saját teljesítőképessége alatt dolgozik, így meg nem kéne fellépjen. Adna magának egy kis időt, előszedne jó témákat aztán mehet, de eddig nem sok remény van rá.
Maksa Zoltán: Jajj hát én szeretem a Maksa Zolit, pontosabban a régi Maksa Zolit, ez meg pont ugyan az. Csak a probléma vele, hogy amit a Szeszélyes Évszakokon belül a Maksa Híradóban elkövetett, az a múlt! A 90-es években elment, ma már kínos. Inkább csak szóviccekből építkezik meg abszurd reklám kifigurázásokon, de nagyon gyenge. Ezeknek a poénoknak a helye a haveri körben van, amikor az eme poén elsütőjét elküldik a picsába haveri alapon, de nem színpadon. Mondom, mint ember, tök rendben van, csak tök egyértelmű, hogy megélhetési poéngyáros. :(
Kiss Ádám: Én az elején még szerettem a stílusát, de elég hamar kinőtte, aztán azóta csak ripacskodik a színpadon. Már kapott sok kritikát, hogy jó lenne visszafogja magát vagy változtatni, mert a színpadon elég szar, de láthatóan leszarja, ahogy a POP kultúra nagyjai is teszik. Mára tényleg nem sok jó poénja van, többet várnék tőle, de elég gyenge. Meg így olvasva tudatosúlt bennem ez a nagyképűsége is. Jelenleg nem kedvelem, de ha változtat a tök egyértelműen valótlan helyzeteket elmesélő stílusán, akkor bármi lehet.
Akiket kedvelünk:
Mogács Dániel: Azt hiszem nem kell ecseteljem, hogy a kedvencem. Amiket előad, hát mindig fekszem a röhögéstől. Végre valaki aki él a színpadon. Nem sokat lép fel, de az pont elég, hogy felkészüljön a köv poénokra és előadásokra, de érződik is hogy jobb poénjai vannak mint sok másiknak.
Bruti: Na ő az, aki nem egy túl erős Standuppos, de azért tud ha kell. Sokkal többet adna elő, ha hagynák érvényesülni, csak akkor túl sok lenne az alpári megnyilvánulás. nevéhez hűen elég sok brutális története és obszcén poénja van, ezek mindig találnak, a közönség meg nem mindig értékeli. Azért van, hogy egy adott poénhoz elég lassan jut el, csak győzzük kivárni, de érdemes.
Fábry Sándor: A nagy öreg. Neki is jó poénjai vannak ,sőt. Ő a nagy öreg. Lassan vezeti a történeteket, de a lexikális tudása az mindig kisegíti bármiből éppen ezért szerethető. Sajnos azon felül, hogy politikai vicce van nem is kevés, érezni, hogy valami ellen viccelődik, mintsem valamin.
Badár Sándor: Ő csak akkor jó standupos, ha Szőke András nincs vele. Ekkor viszont kemény poéngyáros és neki rohadtul el lehet hinni, hogy a történet amit mesél, meg is történt vele. Szőkével közösen a "vicces helyzeteik" kurva szarok!
Éles István: Igen, nagy ritkán ő is fellép. Ő az a kaszt mint Maksa, viszont még mindig bőven emészthető amit csinál. Ha pl. kabarészínházban írnak neki egy darabot, azt úgy előadja hogy beszarsz! :) Én nagyon bírom a stílusát.
Akik még: Aranyosi Péter, Beliczai Balázs, Hadházi László, Jankovics Péter, Kőhalmi Zoltán, Litkai Gergely, Rekop György, Bödőcs Tibor
Őket lehet szeretni. vannak jó és vannak gyenge fellépéseik, de a legnagyobb bajuk, hogy a COOL, VIASAT3 és a Comedy szarrá ismétli őket.
Viszont ahogy Puzsér mondta, nincs olyan magyar StandUp-os akire igazán rá lehetne aggatni ezt a jelzőt! Inkább csak viccelődés folyik a színpadon. Egy StandUp-nak nem feltétlen kell helyzetkomikumról szóljon, mint nálunk szinte mindenki tol, hanem lehet bizony keserédes, egy jelen világhelyzetet felvázolni, majd elmodani mi a szar benne aztán viccesek kifigurázni, ahogyan a Bunkó által linkelt George Carlin is tette, meg sok külföldi. Ezek viccesek, ugyanakkor elkeserítőek. A mindenki által okkal szeretett Hofi se azzal jött folyton, hogy éppen milyen hülye helyzetbe keveredett valahol, hanem felvázolt egy tényállást, elővett egyhírt, majd arra reagálva a maga módján elsztorizgatott. Nem kell végig vicces legyen, hanem fel kell építeni a végére a történetet ahol majd minden eddig hallott dolog értelmet nyer a poénban! Hofinál az volt sokszor a poén, hogy igazat beszél. Nevetünk rajta, de tudjuk, hogy ez a valóság, csak a dolog nevetséges oldaláról megközelítve.
Van egy indiai csávó, Russell Peter. Na ő folyamatosan szapulja az etnikaiakat, beleértve a saját fajtáját. Szerinte az indiaiak furcsák és hazájában büdös szarszag van. :) Olaszok, Mexikóiak és minden más is kap a pofájára. Az ő stílusa is kurva jó. majd keressetek rá. |
