Állásosdi rovat:
Hát ez vicces volt. Eco-Tech kft, itt nem messze, de feltünően kicsi irodácskácskácska, az interviewer fickó ilyen csóró turkálós öltönykébe ott ül - irodája ilyen kicsit szocreálos, legalábbis lakótelepi divat szerinti Domus áruházra emlékeztető berendezéssel.
Számítógép felszerelés: régi (nagyseggű) monitorok (és nem MAC-ec, hanem az IBM korszak félék).
Ilyen szaki-helynek tűnt nagyon. (II emelet / 12 style, Alkotás úton (Déli PÚzásnál ugye) kissé lepukkant lépcsőházas valamiben)
Szóval interjú kb fél óra, teljesen szokásos kérdésekkel, miért szeretne itt dolgozni, mondjon jó, rossz tulajdonságot, bla... Hát a fasz tudja, mondta a fickó hogy majd szól. Adatrögzítő / ügyintéző körben mentem volna, valami elektronikai cég.
Ezekben az állásinterjúkban én azt rühellem nagyon, nálam ez fordítottan megy mint a legtöbb embernél: A legtöbb ember ugye izzadva izgulva, meg aggódva meg "ÚÚÚ MI LESZ MOST, ÚÚÚ!" - így indul e interjúra el, és mikor vége, felszabadultan jön el, mintha legalábbis valami medvetámadástól menekült volna meg hogy "HUHH, TÚL VAGYOK RAJTA".
Én meg pont fordítva: Halál lelkesen megyek el ezekre lazán, szarrá dumálom az interviewer fejét, helyzetet felmérve még némi viccet is elsütök hogy feszültséget oldjak (na nem ilyen púzós viccet) - VISZONT úgy jövök el ezekről hogy csüggedten, hogy 'aha, akkor ennyi volt...?? pfff"...
Szóval leshetem mikor hívnak na, de nem adom fel. Mát azt erre szentelem, épp itten tallózom még más oldalkákon is emelléje.:)
Kell valami basszátok meg, mert idén NINCS OLYAN, hogy elmarad a PP bulink, és márkülönben erre mindenképp legalább egy 50-est összekell szednem.:S
Meg amúgyis, kell a meló, kurvára gecire elegem van az itthoni faszlóbálásból, délbe kelésekből, meg a pótcselekvés "menjünk le Deákra és basszuk még el a maradék pénzünk italra, mert SÜT A NAP ürügyén" lószarokból... |
