A lestyán az ernyősvirágzatúak családjába tartozó évelő faj. Régóta ismert fűszer- és gyógynövény, már Nagy Károly frank uralkodó is elrendelte termesztését. Levelét és gyökerét egyaránt felhasználja az élelmiszeripar és a gyógyászat is.
Lestyán, a magginövény
A növény minden részének a zellerre emlékeztető, jellegzetes fűszeres illata van, német nyelvterületen "Maggipflanze"-nak is nevezik, hazánkban "vegeta növény" néven is ismeretes. Mindkét név utal a legfőbb felhasználási területre, fűszerkeverékek, leveskocka alkotórésze, de likőrök és konzervek ízesítőjeként is megtalálhatjuk. Azonban nemcsak fűszerként használható, erős vízhajtó hatása van, így ilyen jellegű teakeverékekben fordul elő a gyökere. Vízhajtó hatásán kívül étvágyjavító és görcsoldó hatással is rendelkezik.
Alkalmazási javaslat: "Vízhajtóként 1-2 teáskanál vágott, szárított gyökeret (2-4 g) 150 ml forrásban lévő vízzel leöntenek, 10-15 percig állni hagyják, majd leszűrik. Naponta többször 1 csésze tea javasolt az étkezési szünetekben, viszont vesegyulladás, illetve a húgyutak gyulladásos megbetegedéseinél tilos az alkalmazása. Átlagos napi dózis: 4.5-9 g." (Kéry, 2000)
Dél- és Nyugat Ázsia a hazája, Európában sok helyen a termesztésből elvadulva található. Nem fagyérzékeny, az ország egész területén termeszthető, ha nagy víz- és tápanyag igényét ki lehet elégíteni.
Helybevetéssel, palántázással, vagy a négy-öt éves egyedek tőosztásával egyaránt szaporítható. A vetésidő október vége, november eleje, illetve március eleje, közepe. A palánták kiültetésének időpontja szeptember-október, a tőosztásé március. A növényápolási munkák mechanikai gyomirtásból, illetve a gombabetegségek, és kártevők elleni védekezésből állnak. A levél elsőéves állományokban nyár végén, illetve ősszel, idősebb állományokban nyár elejétől ősz végéig szedhető, a gyökereket ősszel érdemes kiszedni. | |
|
|
