2004. február 10.
Mivel 11-re szabadnapot vettem ki, hogy lehetőségem nyíljék a Contacttal egy nagyszabású próba eltöltésére bátran és abszolúte nyitottan vágtam bele az éjszakába. Igazából nem tudtam mit kezdjek magammal az est folyamán ám Toma jelezte hogy ő tiszteletét teszi az A38-as csatahajón ami állítása szerint valamiféle kőszállító tákolmány, de ez részletkérdés és teljes mértékben illúzióromboló is. Kapva kaptam az alkalmon, hogy ne töltsem egyedül az estét így örömmel csapódtam hozzá. A hajón három zenekar lépett fel. Sorrendben Bankrupt, Buttholes és Slag. Mikor leértünkl ézengő tömeg fogadott ám mit is várjon az ember egy egyszerű keddi naptól. Az ivararány meglehetősen gyenge eresztés volt max pasizni lehetett volna de ezt inkább kihagytam. Ehelyett vettem magamnak egy sört, Tomának meg kólát mert kocsival volt majd leültünk kommunikálni. Azért én voltam a meghívó mert Toma fizette a belépőm meg a ruhatárat, ami 600 forintba került. Két kólával kvittek is lettünk és tudva hogy ez összesen 6 deci volt nem kell nagy tudomány ahhoz, hogy rájöjjünk 100 decije. A boré 180 a sör korsója meg 360 (ami ugyan 4 decis de a csaposlányok fullra telinyomják ami dicsérendő bár még így sem olcsó). Ez utóbbinál maradtam.
A nagy csend után kezdett a Bankrupt. Előadásukat leginkább a spontán magömletéshez tudnám hasonlítani, tehát eleinte semmi kedved az egészhez, nem tudod mnit kezdj magaddal aztán azon veszed észre magad hogy vered majd elmész és már megint nem fog meg az egész. Azt a megállapítást tettük, hogy a nem Rocconak sokkal jobb hangja van, mint a Rocconak. Volt ám merchstandjuk is amit megmustráltam és arra a következtetésre jutottam, hogy bármely bulin amelyen a Huszár família valamely tagja a haszon reményében megjelenik 10szer, ha nem 100szor ennyi kitűzőt látok úgy, hogy még az asztal alatt is van.
Ezen rövid nézelődés után következett a Buttholes ami egy egészen más szexuális élményt produkált ugyanis végig tartotta bennem a lelket. Egy nem hozzáértő úgymond laikus szemében persze ez jelentheti azt is, hogy jó hogy így volt hisz már előtte elmentem ám én úgy érzem ez egész másról szólt.
Aztán jött a Slag. Sötétségbe borult a színpad meg minden. Nyitottak a Manic Miner zenéjével ami egykoron kedvenc Spectrum játéka volt anyámnak és általa én is megkedveltem és emiatt mozogtam is rá. Bár meglehet hogy az elfogyasztott sörök is közrejátszottak a dologban. Aztán jött a Blurtől a huhógós nóta ami a Fifa 2002-ben is felcsendül (vagy a 2001-ben) majd egy saját szám és ekkor elegem lett az egészből. Fölvetődött bennem a kérdés: "Hogy lehet így elbaszni egy estét?" Ám ezen dilemmával egyedül maradtam hisz rengeteg barát pusztán ezért a (namost úgy érzem a fos túlontúl durva lenne) nyálas semmiért fizette ki az 500 forintot (bár ez meg meglehetősen üres lett így, szóval nincs összhangban az érzéseimmel). Meg kell hagyni szépen kiöltöztek ám azirányú jóslatom miszerint megszólalásig szépek sajnos megvalósult az italozzunk mert az jó nekünk szlogenű számukban. Ezek után nem is hagytam nekik esélyt a javításra, inkább igénybevettem Tamás autóját és elvitettem magam a Kálvinra.
Lenéztem a Cha-cha-chába a pozitív végkifejlet érdekében ám csalatkoznom kellett hisz összvissz 6-an voltak és ők is ültek. Úgyhogy kocsiba be és haza.
Itthon a Goldon Michelle Wild várt rám akire már vagy fél éve képtelen vagyok recskázni mert teljesen kiismertem és már határozottan idegesít. A színészi képességét, ami kimerül a mimikájában (faszszopásnál határozottan nevetség tárgyát képezi) leginkább az ezerarcú Steven Segalhoz tudnám hasonlítani. Úgyhogy inkább a jótékony álom mellett döntök tudván, hogy holnap fájó fejjel ébredek.
Be kell valljam nem túl hiteles így a vég hisz míg megírtam az elemzést az estről két numera le is prögött. Most Sandra Irons alakítását csodálhatom akiről megrökönyödéssel kell tapasztalnom, hogy gyakrabban nyaldossák műfalloszát, mint ahányszor egy férfi nemiszerv hatol a testébe, holott az egy jól megrendezett jelentnél lényegesen szemetgyönyörködtetőbb lenne. | |
|
|
