Blood is Fire: Nekem nagyon szimpatikus, az összes számukat szeretem. Viszont olyan kurva szar volt a hangzás (mellesleg nem csak náluk), hogy ez erősen levont a koncert élvezhetőségéből. Kár, hogy mostanában már nem játsszák a Dark Day-t, viszont elnyomták a Victims of a Dream-et, ami a legjobban sikerült számuk eddigi pályafutásuk során.
Subscribe: Én kiváncsi voltam rájuk. Azt előzőleg tudtam, hogy a basszeros nagy szaki, meg nagyjából azt is, hogy milyen zenei világban mozognak. Hát egyikük sem volt egy túlgyúrt vadállat az tény, de ezek a kis vézna gyerekek azért elég jó show-t adtak. Bemozogták a teret, beleéléssel nyomták. Nekem tetszett. Bár a vékony, rasztás énekes néha ilyen magas hangon nyomott valami reppeléshez hasonlót, az elég gáz volt, ennek ellenére nekem pozitív csalódás.
The Idoru: Meglepő volt, hogy az énekes srác, alig volt hamis, mindössze 2-3 számban. Ez pozitív. A zene nekem bejön, a hangosítás még mindig nem, de ez nem az ő hibájuk volt.
Embers: A The Birds Fly Again... album nekem megvan tőlük és azt szeretem is, most viszont mivel az egy Gnowed Bone, But Still True-n kívül nem ismertem a számokat csak álltam és próbáltam kezdeni valamit az egyre keményebb fejfájással. Nekem ezért is nem tetszett az Embers most.
Nothing Gold Can Stay: Mire ők elkezdték én már elég ramatyul éreztem magam, párhuzamos hányinger és fejfájás, de amikor bemondták /először/, hogy jön az utolsó szám, kicsit felélénkültem. Nem nagyon tudok nyilatkozni a műsorukról. Kicsit unalmas volt nekem. Kb. ennyi.
Beszélgettem sok rocksztárral, ámuldoztam a Totik Zoli haján, sikerült egy óvatlan pillanatban seggencsípnem Enforcert. Voltak jó dolgok is este. Összességében élveztem, még ha ez nem is nagyon látszott. Ja tényleg.. Paca sikeresen vette az akadályokat? | |
|
|
