2022/12/18-19 North Carolina
Jó régen nem írtam koncertbeszámolót, meglátjuk, megy-e még. Néhány hónapja meglepetten láttam a facebookon, hogy összeáll egy benefit bulira az Undying és percek alatt elfogyott minden jegy. Aztán hirdettek egy ráadás bulit és nem hagyott nyugodni a dolog, mindenképp el akartam menni megnézni. Találtam repjegyet is Stockholmból egy átszállással North Carolina-ba, így végül belevágtam. Olcsóbb volt egy nappal korábban utazni, végül arra jutottam, hogy majd megpróbálok mindkét bulira bejutni. Elkezdtem kunyerálni mindenhol facebookon és az Undying basszerosa rám is írt hogy majd segítenek, vehetem a repjegyet. Kb. egy héttel a buli kezdetéig nem volt semmi hír de aztán tényleg szereztek nekem egy jegyet eredeti áron. Aztán 1-2 nappal a buli előtt már volt bőven jegy elérhető mindkét napra. Az egész eseményt egy helyi arc, John Rivera emlékére szervezték, hogy halála után segítsenek a családjának, akik ott is voltak mindkét nap. Ha jól tudom, az összes banda helyi volt. Nekem újdonság, hogy például a Catharsisnak és az Undyingnak volt közös gitárosa.
Az odaút izgalmasnak igérkezett, mert átraktak az USA-ban közvetlenről átszállásra, 35 percem lett volna átjutni az egyik gépről a másikra Washingtonban. Hiába telefonáltam előtte, senki nem tudott visszarakni a közvetlen járatra. Végül Chicagoban a reptéren sikerült ledumálnom, így már sima volt az út az apró utasszállítón, ami Greensboro-ba vitt. Felvettem a bérelt autót (a Turo nevű szolgáltatást melegen ajánlom, olyan mint az Airbnb csak autóbérlésre), még fél órát vezettem tök kómásan és mar meg is érkeztem a szállásomra Winston-Salembe.
A Winston és Salem városok egyesüléséből keletkezett város nem sok izgalmat szolgál de persze shopping lehetőség van bőven. Éltem hát a lehetőséggel, kiéltem kapitalista igényeimet a részben anarchopunk koncertek előtt. Még ebedélni akartam, a Happy Cow nem sok opciót dobott ki, az egyetlen vegan étterem előtt már zenekaros pólós arcokkal találkoztam, akik értesítettek, hogy csak elvitelre van kaja. Átmentem valami mediterrán helyre falafelt zabálni, itt is egy halom széttetovált ember ült a szomszéd asztalnál. Megszállták a várost a hardcore-osok. Benéztem két retro boltba, ahol voltak lemezek is de semmi érdekeset nem találtam.
A koncertek a The Ramkat nevű helyen voltak viszonylag DIY dolgozókkal. Egy nagy kocka épület nagy színpaddal, pulttal és terasszal. 3-kor volt kapunyitás, ekkor már állt a sor rendesen. Láthatóan sok régi ismerős futott össze egymással, egész este kicsit nosztalgia hangulat volt. Én persze nem ismertem senkit, ritkán járok errefelé koncertre. Fémdetektorral mindenkit átnéztek, aztán lehetett bemenni. A merch pulthoz kb. egy órát álltam sorba, mindenki szépen nyugisan álldogált. Vettem Undying pólókat (minden bevétel ment John családjának), a nagy anarchista kirakatban Catharsis lemezt néztem ki magamnak, kaptam ajándékba egy Crimethinc propaganda albumot is. Mint kiderült, a merchös Brian volt, a Catharsis énekese, mindkét nap láthatóan szuper pozin mindenkivel beszélt, terjesztette az igét. Fura módon még másnap is néven szólított amikor összefutottunk a tánctéren. Vittem is valami anarchista magazint, hátha okulok belőle. A sok merch-re tekintettel egyszer mindenki kimehetett kipakolni a kocsiba/hotelba a beszerzett árut. Volt 3 vegan foodtruck is kinn a parkolóban, amikről szépen lemaradtam, mert a koncertek végére elhúztak.
Írjak a zenekarokról is? A Riot Stares kezdett, nekem ugrálós hardcore-nak tűnt, néhányan bólogattak rá. Kb. mindenről van youtube-on felvétel meg lesz valami profibb összevágott is, végig kameráztak profi cuccal többen, szóval csekkoljátok a zenéket. Szépen gyűlt a közönség, néhányan hozták a gyerekeiket is nagy fülvédővel. Nagy átlagban 30-40 éves fehér férfiak jelentek meg szakállal de volt azért más is a közönségben elvétve. Maszk volt néhány emberen de a legtöbben hittek abban, hogy a hardcore és egy kis mozgás megvéd a covidtól. Funeral Chic-ről nekem a Motörhead ugrott be, gyors vadállat dob, rikácsoló vicceskedő énekes. Régebbi számaik alatt már indult a mosh is. Az Azazel hozta a dzsidzsi metalcore-t 3 gitárossal, itt már rendesen vigyázni kellett, hogy ne verjen valaki szájba. Kezdődtek a pörgőrugások, cigánykerekek és egyéb kötelező mutatványok a tánctéren. Soha nem értettem ezt igazán, nem jobb egy sima pogo ahol jobb esetben nem sérül meg az ember azonnal?
Közben már kezdtem érezni hogy én is öregszem, koncertek között körbe kellett járnom meg mozogni, úgy fájt már a hátam a sok állástól. Aztán a Catharsis elvitte a legjobb buli címet az első napon nekem. Brutális energiabomba volt az egész. Eddigre már teltház volt, elvileg 1000 ember fért be, bár talán annyian nem voltunk. Ment a show, korlátra állt az énekes, úgy tartották, persze bejött a tánctérre is, visszanézve 2000 körüli bulikat youtube-ról szinte ugyanazt nyomták mint akkor de ugyanúgy ütött is. Nem csodálom, hogy mindenki várja a budapesti bulit, tuti jó lesz. A legtöbb zenekar csak John-ról sztorizott, itt azért már belefért egy kis rendőrszidás meg aktivizmus is.
A Codeseven egy helyi legenda, akik harcore-ral kezdtek de aztán lágyabb („melodic hardcore”) zenéket kezdtek játszani. Az egyik tagjuk szervezte az egész eseményt. Volt rá kis mosh de aztán ellaposodott a dolog, legalábbis nekem nem jött be annyira.
Izgultam már nagyon, milyen lesz az Undying. Az eredeti énekes fickó volt, nem Logan, aki a legutolsó europai fellépéseket nyomta. Valahol olvastam commentben hogy már nem vegan. Felháborító. Azért így se volt rossz a buli de szerintem nem tudták tökéletesen eljátszani a számokat, vagy csak már annyira beleégtek a fejembe az ezerszer hallgatott számok, hogy a kis különbségek is feltűnőek voltak. Vagy a hangzás volt szar? Vagy meg voltam illetődve? Ki tudja. Aztán átálltam hátrább, ahonnan már jobban szólt de fostam hogy szétverik a fejem, összetörik a szemüvegem és nem jutok haza. This day all gods die volt a vége, durva volt, a keverőig paszírozták hátra az embereket. Youtube-on van teljes koncertfelvétel, érdemes megnézni. A koncert után ott állt a mentő a hely előtt, láttam pár ember jéggel a fején álldogállni. Szerintem egy sima pogo jobb lenne az eszetlen mosh helyett... Ja, az Undying gitáros srác ugyanaz volt, aki a Catharsisban is nyomta. Királyság.
Az estét a Prayer For Cleansing zárta, igazi legendák arrafelé, tetőfokára hágott a hangulat, pörgött az egész közönség és a zenekar is. Jó volt nézni biztonságos távolságból is. 1999-es felállásban nyomták elvileg. Amikor a brakdown-t egy még lassabb breakdown váltotta az nagyon brutális volt. Este 11 kürül volt vége a bulinak, ami vasárnap este nem is rossz.
Másnap nem sok teendőm volt, jártam a sarki bakery-ben reggelizni, sétáltam Old Salem-ben, ahol hagyományos házak állnak az 1800/1900-as évekből, voltam megint shoppingolni, behúztam egy Tsunami Bomb LP-t ami már persze megvolt csak másik színben. Beültem valami hamburgereshez, ahol a google review-k a rántott savanyú uborkát dícsérték, gondoltam rendelek egyet. Utána egész délután rosszul voltam az olajtól és sótól pedig csak pár szemet próbáltam megenni. Legalább ittam rá brutál cukros jeges teát. Nem csoda hogy többnyire 120 kilónál kezdődtek a mosholó arcok a koncerteken.
A hétfő esti ráadás koncert is sold out volt de valahogy kevesebben jelentek meg szerintem. Voltak ismerős arcok az első napról de a merch sorból ítélve volt sok új résztvevő is. Kevesebb zenekar játszott és az egésznek volt egy kis hétköznapi koncert hangulata. Az Azazel kezdett, itt a legmenőbb egy 10 év köruli srác volt, aki simán beállt mosholni. Azért a fater figyelt rá. Nyugisabb részeknél beszállt a Catharsis alatt is. A koncert megint ütött de nem volt annyira intenzív mint az első nap, gondolom kicsit elfáradtak. Ugyanazt játszotta szerintem mindegyik zenekar, legalább az üzenetben volt egy kis változatosság a Catharsis esetében. Gondolom hogy a közös gitáros tudjon pihenni, a Prayer For Cleansing következett. Na itt eltűnt a fáradtság minden jele, mosh faltól falig. Kemény volt megint. Az Undying zárt, itt már úgy éreztem, meg kell mozdulnom, készültem szemüvegtokkal mint régen, beálltam a tömegbe és csak úgy punkosan de én is részt vettem a mozgásban. Már a záró This Day ment, amikor konstatáltam, hogy megúsztam törött orr nélkül, amikor kaptam egy jó nagyot a pofámba. Szerencsére sérülés nélkül megúsztam. Talán jobban szólt, vagy csak jobban átjött a hangulat, ezen az estén nekem az Undying tetszett a legjobban.
Másnap reggel indulás haza, utaztam odavissza 2x20 órát, cserébe kétszer láthattam pár legendás zenekart és meglátogathattam a csodás North Carolina államot is. Megérte? Simán.
| |
|
|
