a kedvenc receptem, jó sokat nevettünk még ezen annó
Sajtos szendvics
Friss szendvicskenyérből vágjunk vékony szeleteket. Kenjük meg vajjal, és fektessünk rá egy szelet kb. 2 mm vastag friss edámi vagy trappista sajtot. Utána borítsuk be szeletekre vágott kemény tojással. A tojást acélhuzalos készülékkel célszerű feldarabolni. Végül díszítsük a tojásszeletek tetejét nyomózsákba töltött paprikakrémmel vagy sajtkrémmel. Önmagában, sütés nélkül fogyasszuk. Még ízletesebbé tehetjük, ha nyáron zöldpaprikát, télen pedig savanyított uborkát, vagy csalamádét adunk hozzá. A változatosság kedvéért a sós vízben megfőzött kemény tojást diódarálón áthajtva le is reszelhetjük, és villával finoman összekeverve szórjuk a sajtra. A félkemény sajt helyett vékony szeletekre vágott ömlesztett sajtot is használhatunk. A pikáns ízek kedvelői füstölt sajttal is elkészíthetik. Hűtőszekrényben tároljuk. Ma még a szendvicseket legtöbb helyen hosszú, francia típusú kenyérből csinálják. A fehér kenyér egészségkárosító hatása azonban elkerülhető, ugyanis búzakorpás, rozs– vagy más magas rosttartalmú kenyérből ugyancsak finom hideg szendvicsek készíthetők. Ennek a fajta szendvicsnek előnye még, hogy hosszabb útra magunkkal is vihetjük. Ebben az esetben két szelet vajas kenyér közé rakjuk a tölteléket, valamint a felszeletelt paprikát illetve uborkát, és szalvétába csomagolva fogyasszuk.
Ha sok vendéget hívunk, akkor a morzsálódás elkerülése, valamint szőnyegeink megóvása érdekében érdemesebb mini szendvicset készíteni. A “falatka” annyiban különbözik a normál szendvicstől, hogy ebben az esetben a kenyérszeletek belét, valamint a sajtszeleteket ki kell szúrni egy 3 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval. A kör alakú kenyérdarabkákat kenjük meg vajjal, helyezzük rá a sajtkorongokat, tegyünk rá egy félbe– vagy négyfelé vágott tojásszeletet, és díszítsük a tetejét paprikakrémmel, majd az egészet szúrjuk át fogpiszkálóval, hogy könnyen felemelhető legyen. Ha a sajt nem elég friss, akkor a paprikakrémet kenjük a tetejére, hogy a tojásszeletke hozzátapadjon. Ennél a készítési módnál célszerű a vajat habosra keverni, mivel így könnyebben kenhető, és finomabb lesz a szendvics. A visszamaradt kenyeret ne dobjuk ki, hanem kockára vágva szárítsuk meg, és készítsünk belőle zsemlemorzsát az I. fejezetben leírt módon.
A fentieken kívül sokféle szendvics készíthető még különféle természetes alapanyagokból, arra azonban ügyeljünk, hogy mindig friss kenyeret használjunk hozzá. Amennyiben valamilyen oknál fogva nem tudunk naponta friss kenyeret vásárolni, akkor egy polietilénzacskóba csomagolva tegyük a mélyhűtőbe. Ha még meleg a kenyér, várjunk vele míg lehűl, mert különben befülled. Néhány órával a felhasználás előtt vegyük ki, és ha felengedett, ugyanolyan puha lesz, mint amikor vásároltuk. Ha csak pár napig kell a kenyeret tárolni, akkor ne fagyasszuk, hanem burkoljuk alufóliába, és normál hűtőtérbe rakjuk. Papírba csomagolva ne tegyünk semmilyen pékárut a hűtőszekrénybe, mivel a normál hűtőtér erős szárító hatásánál fogva ugyanúgy kiszikkad, mint szobahőmérsékleten tartva.
Szendvics természetesen nem kizárólag kenyérből, hanem kifliből és zsemléből is készíthető. A másnapos péksüteményeket úgy frissíthetjük fel a legeredményesebben, hogy az aljukat kissé megvizezzük, és grillsütőben átmelegítjük. Amennyiben a grillsütőnek csak egy fűtőbetétje van, akkor az alját pirítsuk először. Ne hagyjuk felügyelet nélkül, mert pillanatok alatt megég. Az ily módon kezelt kifli vagy zsemle olyan friss és ropogós lesz, mintha éppen akkor vették volna ki a kemencéből. Ha csak 1–2 napra való mennyiséget vásárolunk, akkor a megmaradt kenyeret kétrétegű papírba göngyölve a kenyértartó–szekrényben tároljuk. Polietilénzacskóba ne tegyük, mivel a levegőtől teljesen elzárt kenyér vagy péksütemény megpenészedik. Ha nagyon kiszáradt, ne dobjuk el, hanem pirítsuk meg. Szinte bármilyen ételhez adhatjuk így is, és sokkal finomabb, mint szárazon. A kenyértartó doboz belsejét időnként ecetes vízzel mossuk ki, majd meleg helyen szárítsuk meg, így tovább csökken a penészedés veszélye. A szintetikus úton előállított ecetsav egyébként nem csak a penészgombák ellen nyújt hathatós védelmet, hanem rendkívül jó vízkőoldó is. További előnye, hogy az ecetes vízben elmosott üvegpohár foltmentesen szárad.
| |
|
|
