na a műűűű:
Előjáróban: nem csípem annyira a Bizkit zenéjét, meg ezt a rocksztárságot stb. stb. sőt néha hányok tőle (már mint a sztárságtól :-D). Szóval előítéletekkel mentem erre a bulira, de végül is kellemesen csalódtam (majdnem).
Külső tényezők hatására mentem el erre a bulira, DE bevallom, én is kíváncsi voltam erre a koncertre. Kiváncsi voltam, hogy milyen az egyik legnagyobb rockzenekar élőben (albumon szerintem profi, más kérdés a zene milyensége), kíváncsi voltam a hírős Budapesti Arénára is. Meghát volt pénzem miért ne költeném el bármire, én dolgoztam meg érte. Felkészültem mindenre ami megeshet egy ilyen bulin (tömérdek piros sapi, őrjöngő 15-16 éves kisgyerekek, meg ilyenekre gondolok), de meglepődve tapasztaltam, hogy nem sok ilyet láttam. Arra már előre felkészítettem magamat, hogy a tisztelt nagyérdemű Fred Durst bármilyen szavára hangos ovációval fog válaszolni akármit is mond. Ez számomra nagyon vicces és jól szórakoztam rajta, például amikor egy valamilyen hülye kis versike utolsó sorára a FUCK YOU jött ki a rím miatt :-). Kinek nem vágya, hogy több ezer embert "elküldjön a fenébe" egy ilyen nagy helyen? Nekem az...
Az Arénában nem voltak sokan állítólag 13000 férőhelyes és elővételben csak 3000-et adtak el. Kb. félház lehetett. A közönség vegyes volt, voltak apró tinik, kisgyerekek, láttam pár rockert, diszkós fiúkat, lányokat, idősebb gyermekeiket kísérő felnőtteket. Ja azt hittem már, hogy hiányérzetem van, mivel nem tarháltak tőlem cigit, meg sört se, aztán rájöttem, hogy ez így lenne tökéletes! :-D
Hihetetlen profizmussal rejtették el az előzenekart a szervezők. A Space Monkeez-t nem néztem meg, mert nem érdekelt, láttam már őket a Vörös Yukban. Ott nem tetszett, szóval dumáltam egykét haverral. Igen voltak ismerősök is, de nem mondom el kik voltak :-)
Nagyon profi volt a koncert, hangzás is király volt nem úgy, mint spacemonkeeznál(igaz annak csak az első számának a felét láttam), fények is extra királyok voltak ("szakma"-i ártalom). A dob például ki volt világítva, de úgy, hogy az égők a tamokban voltak. A dobos rohadt sok cintányért rakatott fel. Szerintem a felét nem használja. Mellette volt a szkreccselős & lemezlovagló. Neki is szép nagy birodalma volt, ugrált össze-vissza, ahogy kell. A gitáros és a basszusgitáros volt kétoldalt és mindkét zenésznél hihetetlen óriási alapok voltak felhalmozva. A basszerosnál a klippekből ismerős világítós hangszer volt. A pozíciójelzőknél ledek világítottak és szerintem nagyon jól nézett így ki a gitár. A koncert eleje fokozással kezdődött természetesen + intro (amerikai akcentusos: luuuiiiimp buiizkit éfaoifaw4oa). Majd a leplek lehullása után beindult a tinitömeg és ugrált boldog boldogtalan (én nem). Kb. a 2 v. 3 szám után megkérdezte Fred bácsi, hogy értjük-e amit mond. A tömeg természetesen hatalmas ovációval válaszolt. Végül is tök mindegy, hogy mit mond nem? Úgyis megeszi a nép. Aztán már majdnem hiányzott a "milyen jó, hogy itt lehetünk Magyarországon stb. stb.", de ez is elhangzott. Érdekes nem éreztem, hogy csak megszokásból mondanák (de ki tudja :-D), és egyáltalán nem viselkedtek óriási rocksztárok módjára (ezen is meglepődtem)!
Úgy gondolom kevés új számot játszottak, mivel az új albumot csak most fogom nem sokára meghallgatni. A régieknél még én is énekeltem a refréneket/refrén-foszlányokat, mivel az egésznek volt egy hangulata, ami megfogott. "Nagy" tömeg, nagy színpad, jó hangzás, (végül is) jó zenekar, hihetetlen jó fények - ezek együtt élvezetessé tették a koncertet.
Na nehogy már ennyire dicsérjem az eseményt :-) Az egyik számnál egy nagydarab kidobó nyakában jelent meg a közönség soraiban maga Fred Durst (fekete sapkája volt egyébként). Itt vegyes érzések fogtak el. Zenélő énem ezt sugallta: "Húúúú mekkora élmény lehet ez most neki, hogy a rajongói között énekelheti ezt a dalt" :-). Másrészt a fikázó énem: "na a sok idiótát milyen könnyű palira venni, pedig Fred Durst is csak egy hús vér ember." Komolyan mondom Jézus és a hívei jutottak az eszembe, ahogy elnéztem a történéseket.
Miután megvolt a katarzis, tapizás Fred bácsi elkezdte lassan mondani, hogy :"My stage is your stage!!!" jó sokszor (szerintem azért, hogy engem idegesítsen :-D), és az előbbi nagydarab biztonsági bácsi bejött a színpadra és az első sorokból kezdett kiválasztani csajokat és felhúzta őket a színpadra. Ők meg, mint akik minden héten a Budapesti Aréna színpadán buliznak, rázták ezerrel. Közben még mindig mondta folyamatosan az énekes, hogy "My stage is your stage!!!" és ekkor elöntött a düh és kimentem cigizni.
Volt még Faith meg mindenféle másfelől ismerős szám. Asszem a Behind Blue Eyes-zal búcsúztak, és elkezdődött az átszerelő zene. Már égtek a teremfények, mikor még visszajöttek még egy ráadásra. Egy Rollin' után megszólalt Fred Durst: "You know, we're a bunch of idiot..." erre elkezdtek játszani egy kis laza rock n roll számot. Valami híres szám volt, de én nem vágom ezeket, maximum ismerem őket és dúdolom a dallamukat. A rocky számba belefűztek egy-két hangszeres szólót. Itt csak egy kicsit tudták a zenészek megmutatni tudásukat, de legalább itt lehetett hallani, látni, hogy tényleg tudnak (ha ez annyira nem is derülnek ki a saját számoknál :-D). Aztán, hello we were Limp Bizkit, el, ruhatár, és előbb nem haza :-D, de aztán igen.
| |
|
|
