Hát, drágaságaim, azt a tényt, hogy a Kultiban mulatozni jó, előtte értelmetlenül vacogni viszont már kevésbé, bármennyire is fantáziadúsan hangzik is, nem befolyásolják sem a gyermekeim darabszám-adatai, sem a tejbegríz-főzési fortélyaim.
Persze ezek a dolgok ragadósak, értem én, reméltem is, hogy velem ellentétben akadnak még tiszteletet parancsoló gyermeknevelési elveket valló embertársaim, akik munkaidőben is az ovit hívogatják, este egy hosszú nap után pedig felébresztik édesen alvó kölkeiket, hogy még azt az időt is rájuk fordítsák. A gyermekáldás csudaszép dolog, valóban, és jó látni, hogy mind úgy vélitek, hogy ha ez az áldás rátok köszönt majd, akkor onnantól kizárólag bébitáplálással és pelenkázással telik el a nap 24 hosszú órája.
Hát sajnos én egy ilyen galád anya vagyok, mert figyelmemet a két síró gyermekem mellett sem kerülte el az a nevetséges folyamat, melyben minden meghirdetett tüntetési meg egyéb időpontot vad dátum- és időpont-egyeztetés, szervezkedés, toborzás és fegyverek gyűjtési folyamata előz meg írásban, aztán az ezt követő tényleges lelkesedés még egy bénán szervezett iskolai farsang színvonalát is megszégyeníti.
Félreértés ne essék, nekem semmi gondom a hellyel, sőt csúnya dolog a kiiktatása, de a kuliplex-topikban fellelt képmutatás és a mesterségesen gerjesztett, ám a valóságban azért annyira meg nem nyilvánuló elszántság azért még az én szefo, csökevényes retek lelkemet is megbolygatja.
Várom további gyermeknevelési tanácsaitokat. Csók.
| |
|
|
