A változás az egyedüli állandó az életünkben. A változás során mindig valahonnan tartunk valami felé. Az megint egy másik kérdés, hogy a céljaink felé, vagy a reménytelenség felé haladunk, de az tuti, hogy folyamatosan úton vagyunk. Sokan félnek a változástól (sokáig én magam is), mert akkor el kell engedni a régit, azt, amit biztosnak véltem. Tudnunk kell elengedni. Ez az élet minden területére jellemző igazság. Sokan úgy gondolják, a céljaik felé haladnak, miközben foggal, körömmel ragaszkodnak a régi élethelyzethez, amelyből szeretne eljutni az újba, a jobba. A kettő együtt egyszerűen nem lehetséges.
Ha nagyon ragaszkodunk az adott élethelyzethez, akkor az energiáinkat erre a ragaszkodásra pazaroljuk, miközben egyre mélyebben süllyedünk bele abba az élethelyzetbe, amin változtatni szeretnénk. Tehát továbbra is a fennáll a változás, csak éppen nem az ellenkező irányba tart, mint amit szeretnénk elérni. Az adott élethelyzet fenntartása hosszú távon lehetetlen, és egyre több energiát emészt fel, miközben hosszútávon lehetetlen fenntartani. Minden változik, semmi sem marad ugyanaz. Miután a régit elengedjük, akkor nyitottá velünk az újra.
A változás az a folyamat, ami biztosítja számunka a fejlődés lehetőségét is. Biztosítja számunkra, hogy eljussunk „A” pontból „B” pontba. A feltétele pedig az elengedés és az elfogadás. Elengedjük az eddigi helyzetet, és elfogadjuk a változást, ami újat hoz az életünkbe. Ennyire egyszerű.
A változás az, ami újat hoz az életünkbe, az pedig csakis rajtunk áll, hogy melyik irányt választjuk. Az ellenállás a mélybe húz, az elfogadás pedig felemel.
Ha valamiért rosszul érezzük magunkat, vagy a testünk megbetegedett, akkor azt az adott helyzetben fennálló lelki állapotunk váltotta ki. Ezen a lelki állapot javításának is az eszköze a változás. Elengedjük az eddigi nézőpontjainkat, újakat keresünk, és befogadjuk az újat, ezzel máris végbement a változás.
A mozgás energia változtatja meg az életünket. Amikor megtesszük az első lépéseket az új felé, akkor egy hatalmas energiaörvényt indítunk el, mely a környezetéből felkap, magával ragad mindent, ami céljaink elérését akadályozza, és elhozza az életünkbe a céljaink eléréséhez szükséges dolgokat. Az első lépéssel gyakorlatilag jelezzük szándékainkat az Univerzum felé, és ettől a pillanattól kezdve ebben kapunk további segítséget a mindenségtől. Ha képesek vagyunk elfogadni az új élethelyzetet, akkor észrevesszük azokat a lehetőségeket, melyekkel élve eljuthatunk céljaink eléréséhez. Amikor a régit elengedjük, ezzel megtesszük az első lépést az új felé.
Amikor a megoldások felé irányítjuk a figyelmünket, és elkezdjük azokat keresni, akkor nyitottá válunk az új lehetőségekre, és ugye „aki keres, az talál”.
Mivel mindenkivel és mindennel egyek vagyunk, így ha mi magunk nekiállunk, és megvalósítjuk álmainkat, céljainkat, akkor minden energia ennek a szándékunknak engedelmeskedik.
A tapasztalás során például nem lehetünk egyszerre szegények is és gazdagok is, boldogtalanok is és boldogok is, szerencsétlenek is és szerencsések is. Amikor „A” pontból „B” pontba szeretnénk eljutni, például a szegénységből a gazdagságba, akkor a szegénységet el kell engedni, és meg kell tenni az első lépést a gazdagság felé. Ez első lépéssel olyan mozgásenergiát aktiválunk, amely elrepít minket a vágyott élethelyzetbe. Amikor pedig az ember nyitott az új élethelyzetekre, az új lehetőségekre, akkor megtalálja a céljainak eléréséhez szükséges eszközöket is.
„A” pontból „B” pontba csak a változás juttathat el bennünket. A szegénységből a gazdagságba csak a változás visz el minket, a betegségből is a változás visz el minket az egészség felé. Megállapíthatjuk, hogy a változás igenis hasznos szolgálatot tesz nekünk a fejlődésünkben. A változás irányát pedig a kitűzött céljainkkal irányíthatjuk. Menekvés nincs a változás elől, állandóan változunk mi magunk is, a környezetünk is, ami lényeges, hogy ezt az állandó változást felhasználhatjuk a fejlődésünk érdekében. A változás állandó, nincs kivétel, fogadjuk el, és használjuk fel a saját érdekünkben.
A külvilág a belsőnk tükörképe. Ha mi magunk változunk, akkor az a környezetünkben is változást eredményez. Már csak azért is, mert máshová irányítjuk a figyelmünket, így pedig egy egészen új világot ismerhetünk meg. Nyitottakká válunk azokra a dolgokra, lehetőségekre, melyekre céljaink elérésében szolgálhatnak minket.
Figyelmünk irányításával válunk nyitottá valami iránt. Rengeteg lehetőség van körülöttünk a jólétünk elérésére, amire nyitottá válhatunk, ha figyelmünket a megoldások felé fordítjuk. Ezeket a lehetőségeket akkor kezdjük el keresni, ha a gondolkodásmódunkon változtatunk először. A világ egy másik nézőpontból egészen másnak tűnik. Igen „tűnik”, vagy „látszik”. Tehát az eddigi világnézetünk is csak látszat. Magam és a körülöttem lévő világ egy adott nézőpontból tekintve az ami. Ez a felismerés egy olyan eszközt ad a kezünkbe, amely mindenki számára ingyenesen a rendelkezésére áll, és amivel az önmagunkról alkotott képünket és az egész életünket meg tudjuk változtatni. Minden meggyőződésünk csak egy adott nézőpontból vizsgált körülmény, meggyőződéseinket pedig tanulhatjuk újra, alakíthatjuk tudatosan céljaink szolgálatában.
Meggyőződéseink alakítják a hitrendszerünket is. Az pedig, hogy miben hiszünk, mi az, amit képesek vagyunk elhinni, az egy tanult hitrendszer függvénye, melyben megkereshetjük azokat a pontokat, amik a céljaink elérésében akadályoznak bennünket. Valójában a hitrendszerünk csak egy adott nézőpontból életképes, egy másik nézőpontból már nem állja meg a helyét. Ezért működik sok embernél, a „hiszem, ha látom” elv, amellyel elvágják magukat a vágyott célok megvalósulásától, miközben az egyetlen használható működési elv a céljaink megvalósításában a „látom, ha hiszem”. Válasszunk tudatosan olyan nézőpontokat, melyek segítenek minket. Ehhez viszont elengedhetetlen önmagunk megismerése, és a célok kitűzése. Ez visz bennünket előrébb a jólétünk felé. A hitrendszerünk, a meggyőződéseink határozzák meg gondolatainkat, gondolataink a szavainkat, szóhasználatunkat, mindezek pedig a reakcióinkat különböző élethelyzetekben. Mindezek befolyásolják, hogyan viszonyulunk önmagunkhoz és a körülöttünk lévő világhoz és ezzel gyakorlatilag megteremtjük a valóságunkat, a tapasztalatainkat.
Az ember sokszor ragaszkodik bizonyos élethelyzetekhez, tárgyakhoz, álláspontokhoz, melyek gátolják őt a vágyott dolog megtapasztalásában. Sokszor nem is tudunk ezekről, de ha egyre jobban megismerjük önmagunkat, megismerjük és megértjük a motivációinkat, akkor ezeket a gátakat, blokkokat fel lehet oldani. A megértés folyamatának a fejben és a szívben együttesen kell végbemennie. Ekkor tudjuk a felismeréseinket felhasználni egy új valóság megteremtéséhez. Hiszen mit ér a tudás, ha azt a gyakorlatba nem ültetjük át. A tapasztalás az, amiért ide jöttünk, az értelmét pedig mi magunk keressük meg. Válasszuk a változás irányának a fejlődésünket, ami minden és mindenki javát szolgálja.
A változást megpróbálhatjuk feltartóztatni, de azon kívül, hogy kissé lelassítjuk ellenállásunkkal mást nem tudunk elérni, de megállítani egyszerűen lehetetlen. Sőt ellenállásunk során is zajlik a változás folyamata, csak nem abba az irányba, ami számunkra hasznos lenne. Ezzel megteremtjük magunknak a fájdalmakkal teli változás érzetét. Ilyenkor próbálunk az árral szemben úszni, de a sodrás nagyon erős, és rengeteg energiát pazarolunk a megállíthatatlan feltartóztatására, ahelyett, hogy az árral úszva energiáinkat a számunkra hasznos fejlődésünkre fordítanánk. Az ellenállás hasztalan, akkor legalább olyan irányba folyjon a változás áradata, amivel elérhetjük a céljainkat, és amikor elértük azokat, akkor újakat kell kitűzni, és haladni tovább a változás sodrásával, az új tapasztalatok, az új felismerések felé. Ha el tudjuk fogadni azt az igazságot, miszerint a változás az egyetlen állandó a tapasztalatunkban és megértjük, hogy a változás (mint eszköz) eljuttat bennünket a céljaink megtapasztalásához, akkor ez a folyamat máris sokkal barátságosabb és nagyon is hasznos. Biztosítja a lehetőséget mindenki számára a fejlődésre és arra, hogy a világunk egyre jobb és szebb legyen. Olykor felhívják a figyelmemet arra, mennyire naiv elgondolás ez, nekem viszont meggyőződésem, hogy minden nagy változás is elkezdődik valahol, és hogy a világ körüli út is az első lépéssel kezdődik. Én hiszek a szeretet erejében, hiszek az emberekben és önmagamban is. Ha mindenki csak a maga „portáján” tesz rendet, akkor máris nagyot léptünk előre. Senkinek sem a világot kell megváltania, csakis önmagát, és ezzel gyakorlatilag a világot is megváltotta. Bármilyen anyagi helyzetben is vagyunk, olyan sokat tehetünk önmagunkért és a többi emberért is csupán azzal, ha a szeretetet választjuk vezetőnknek.
A tárgyak, a dolgok, amikhez sokszor annyira ragaszkodunk, idővel elhasználódnak, elavulnak, használhatatlanná válnak számunkra, vagy mindenki számára. Mégis olyan sokan gyűjtögetnek kacatokat, kinőtt, kihízott ruhákat, melyekkel az energia folyamatos áramlását, mozgását próbáljuk megakadályozni. Azokat a dolgokat, melyekhez annyira ragaszkodunk, halálunkkor nem vihetjük magunkkal, akkor pedig már csak idő kérdése és a családunk fog megszabadulni az oly gondosan gyűjtögetett kacatoktól. Miközben azokat a dolgokat oly sokan hasznosíthatták volna szívesen, amíg jók voltak.
Hagyni kell folyni az életet, nincs értelme ellenállni, hisz ezzel csak az energiáinkat pazarolnánk. A sodrás olyan erős, hogy idővel biztosan magával ragad, és akkor kénytelen leszünk elengedni, amihez oly erősen kapaszkodunk. A győzelemre az egyetlen esély, ha rugalmasak vagyunk, és nem úszunk az árral szemben. Ezt az állandó változás viszont fel tudjuk használni saját érdekeinkben.
A változás a kiút a boldogtalanságból, a bizonytalanságból, a betegségből, a nyomorúságból, a fájdalomból. Akkor meg miért félnénk tőle, hiszen értünk van, használjuk ki áldásos tevékenységét. Az élet csodálatos is lehet, ha TE is úgy akarod. Lásd meg benne a szépet, a jót, a boldogságot, a szeretet, a csodát. Légy hálás azért, hogy itt vagy, mert az élet csodája mindannyiunk számára ajándék.
“Sok kis ember sok kis helyen, miközben sok kis dolgot megtesz, megváltoztathatja a világ arcát.” Mandinka szólásmondás, Afrika | |
|
|
