Punk Portál >> Fórum >> Általános >> Mit álmodtál?

Bejelentkezés - Regisztráció - Elfelejtett jelszó - Segítség

álomfejtés... hehe

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 ... > Következő >> Végére

© ws válasz erre | adatok | e-mail - 2024-09-08 15:38:10 (1391)

amugy szerintem jó döntést hoztál, jobb neutrálisan viselkedni meg nem felhívni magadra a figyelmét ezeknek a gecis kémeknek [előzmény (1389)]

© ws válasz erre | adatok | e-mail - 2024-09-08 15:34:44 (1390)

fú nekem ma ganxsta zoleeval kapcsolatos álmom volt, valami dürerpincés koncertre mentem és odafele menet taltam vele, és elkezdte magyarázni nekem a vato loco spanyol ? szövegrészeinek fordítását, és annyira durván viccesek voltak, hogy felébredtem rá, hogy najó bazmeg, ezt mindenképp meg kell jegyeznem hogy leírhassam ide, de mostanra nyilván nem maradt meg belőle semmi, csak hogy akkor azt gondoltam h ez a világ legviccesebb dolga. [előzmény (1389)]

© gembe_seg válasz erre | adatok | e-mail - 2024-09-08 13:45:28 (1389)

beköltözött a házunkba a harmadik emeletre balázs pali - de csak egy balázs palinak kinéző kém volt az, akivel nem voltam jófej, de nem is konfrontálódtam

© ws válasz erre | adatok | e-mail - 2024-09-06 13:03:31 (1388)

ma megvolt az évenkénti egyszeri repülnitudós álmom, de nálam általába a repülős álmok sem az ilyen csodálatos jolly ass shitek, csak annyi van bennük, hogy rájövök, hogy ha felugrok, és feszítem valamelyik izmomat, vagy erősen gondolok rá, akkor néhány másodpercig a levegőben tudok maradni, és úgy siklani előre. és valamiért ez mindig ugyanazon a helyszínen játszódik le, a régi gyerekkori utcámban levő lejtő alján, gondolom azért, mert itt tanultam meg biciklizni. megint az volt, hogy erre jártam álmomban, és emlékeztem a régebbi álmaimra, hogy itt már lebegtem korábban, gondoltam kipróbálom megint, hogy megy-e, hát berosálsz dzsebedájáh, ment most is. jó volt, és furán természetesnek hatott, hogy ja, fent tudok maradni a levegőben ilyen 30 centi magasan néhány másodpercig. ezután volt még egy esemény, de arra már konkrétan nem emlékszem, csak arra, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem. meg az van meg hogy egy pontján észreveszem hogy van valahol tőlem nem messze egy walkman, aminek a fülhallgatójában a kate nash skeleton song című száma hallatszik, én meg emiatt ráébredek, a tényre (reflektálva fejben a dal dalszövegére) hogy önmagam legjobb barátja csakis én lehetek mindig. Buzis? Igen. Na és akko mivan abba

© ws válasz erre | adatok | e-mail - 2024-09-05 14:51:52 (1387)

ma azt álmodtam hogy redlineoffside reunion konyó van a margitszigeten, de túl későn vettem észre, kb este 8-kor és a facebook eseménynél meg 7 óra volt kiírva kezdésnek és ettől kurva frusztrált voltam, és taxit akartam hívni, hogy hátha még odaérek az utolsó számokra, ezen baszódtam egy csomót ilyen ideges gondolathurkokba. előtte valami újfajta festési technikát találtam fel ami félig fotosoppos digitális volt, félig meg tradicionális festékes, elég nagy ötletnek tűnt, de így felébredve már a világ legnagyobb ótvaros fasszopó hétmérföldes baromságának tűnik persze.

© ws válasz erre | adatok | e-mail - 2024-09-04 12:47:21 (1386)

ma megint totál ufó őrületben égtem álmomban. volt egy olyan hogy a 16 keres szakadéknál (reformátusok tere vagy mi a fasz lett az új neve, ott ahol az a gecis fideszes kilátó is van) álltam, vagyis nem pont ott, de valami nagyon hasonló helyen, és megint észrevettem, hogy egy félig fényből álló, félig szilárdnak tűnő, repülő csészealj kering az égen úgy, hogy csak néha került be a látómezőmbe, néha meg eltűnt. egy csaj állt mellettem, és kérdeztem tőle hogy bazmeg te is látod ezt? és mondta hogy ő nem, mondom ezt nem hiszem el geci, kajak itt egy ufó, és csak én látom. elővettem a telefonom, hogy lekamerázzam, de a telefon kamerája sem látta, csak a szememmel tudtam érzékelni, és ekkor vettem észre, hogy egyre közelebb is jön, ahogy ott kering. citromsárgás halvány fénye volt, és éreztem, hogy ez egyre parább, arrébb kellene menni, mert már tuti nem csak én látom az ufót, hanem az ufó(k() is lát(nak) engem. Mondtam a csajnak hogy na lépjünk olajra erre az ufó hirtelen megállt az égen, és kieresztett magából egy zöld fénysugarat lefelé a föld felé, ami elkezdett felénk pásztázva közelíteni, rám meg rámjött a halálfélelem, de olyan, hogy fel is ébredtem egy pillanatra, aztán rögvest vissza is aludtam. innentől kezdve homályos a sztori, az van meg, hogy ilyen ősöreg ráncos alakokkal beszélgetek, akik gecifontos dolgokat mondanak el, és mindig csak azután jövök rá, hogy amit elmondtak, az kurva fontos, miután már váltott egyet az álom, és már valami más helyzetbe álmodtam magam, de ezeket a random álomhelyzeteket összekötötte az, hogy mindben jelen voltak ezek az ősöreg ráncos vékony gecik, akik valami fontosat mondanak el. És én mindig csak utólag jöttem rá, hogy bazmeg ezek valszeg ufók. Itt amúgy sokszor olyan félelem meg zaklatott düh fogott el, hogy fel fel riadtam az egészből, de mindig visszaaludtam és mindig ugyanonnan folytatódott az egész ilyen fura loopszerűségbe. ami konkrétabban megmaradt az az hogy 3-4 ilyen ufószerű sovány öreg alak sziluettjét látom, néha ilyen vöröses, mazsola szerű textúrája volt a bőrüknek, az arcukból nem sokat láttam, de azt tudtam h geci öregek. Aztán utána váltott a szett, újra a régi családi házunkban voltam, a tolószékes félhalott apámmal verekedtem, stb, csak a szokásos

© ws válasz erre | adatok | e-mail - 2024-09-02 23:58:07 (1385)

néha vannak olyan álmok, amikre emlékszem ugyan, de ha szavakba kell öntenem, megáll a tudomány. nem azért mert annyira fantasztikusak, vagy durvák bármilyen szempontból, hanem mert egy ilyen teljesen fura, saját, elvont logikarendszeren belül működnek és léteznek, ami totál nem azonos a hétköznapi valósággal meg az általános gondolkodással. egy kicsit ilyen volt a múltkoriban az a nagy láthatatlan lépcső abban a hangárszerű térben, és ilyen volt részben a mai is. emlékszem tök sok mindenre, de nemtudom szavakká, vagy értelmezhető narratívává dekódolni, olyan, mintha csak egy hangulat lenne az egész, de az is teljesen nem evilági, hanem egy ilyen full más univerzumbéli dili lenne az egész. Olvastam egyszer egy könyvet aminek az volt a címe hogy Suhanó álmok, amiben a főszereplő álmaiban egy idegen bolygó tájai felett suhant, de az is túl konkrét és megfogható esemény, ahhoz képest, amit ilyenkor én érzek. A másvilágiság megvan, de valahogy az egész annyira más, hogy tényleg mintha egy másik nyelvet kellene kitalálnom hozzá, full új fogalmakkal, meg gondolkodással, hogy visszatudjam adni. Amit letudok belőle írni a szánalmas, pitiáner kis emberi fogalmaimmal, az annyi, hogy valami térben voltam valami társaságban, ahol óriási csöcs és segg-entitások elől menekültem, de ezek nem egyszerű szörnyek voltak, hanem olyan istenségszerű valamik, amikre az istenek is csak istenek felett álló valamiként tudnak tekinteni, aztán meg egy transzvesztita Andy Milonakissal bolyongtam a 16 keres tanácsparkban, akiről egy ponton kiderült hogy ő valójában Nicholas Cage csak annyira durván method actingol, hogy volt egy ilyen Andy Milonakis alteregója, és az egész csak egy ilyen fura művészeti projekt volt számára, nekem ez meg elég nagy meglepetés volt, mert kiskoromban az egyik kedvenc tv műsorom volt az Andy Milonakis show.

© ws válasz erre | adatok | e-mail - 2024-08-21 18:44:35 (1384)

változó, de nekem kb nincs hatással az álmaimra ha szívok, ugyanolyan furák akkor is, ha tolom, meg akkor is ha nem. kivéve persze akkor, amikor egy vehemensebb szakasz után beadom a stopot, mert olyankor a szokásosnál is elborultabbak és olyankor jobban is megmaradnak az emlékeimben (sajnos). amúgy vszeg álmodsz te is minden nap, mint ahogy mindenki, csak nem emlékszel rá, legalábbis ezt szokták mondani. de ma pl nekem is zéró emlékem sincs róla h mit álmodtam [előzmény (1383)]

© villanytoth válasz erre | adatok | e-mail - 2024-08-21 10:38:20 (1383)

thinkpad csikló (sfw nevén macskanyelv) sztem gecinagy. am te szoktál cigizni lefekvés előtt? én évek óta nem álmodok kb szart se. nagyon ritkán csak :-/ [előzmény (1382)]

© ws válasz erre | adatok | e-mail - 2024-08-20 14:40:37 (1382)

a maiból tök sok mindenre emlékszem, szóval itt van mindhárom storyline, ami megmaradt: 1. valami csaj szobájába voltam, aki eleinte az egyik volt barátnőm volt, de ahogy haladt előre az álom, átváltott más csajokra, ahonnan az emlékeim szilárdabbak, ott már pl nem voltcsajom volt, hanem egy random csaj, de a lényeg, hogy egy idegen szobában voltam, és tudtam, hogy jönni fog majd ő is a szobába, de addig nekem várnom kell, várakozás közben meg a laptopján netezgettem. Az a régi kurzormegoldás volt rajta, amikor nem touchpad volt a laptopon, hanem az a kis bizgettyűs értelmetlen csiklószerű geciség, amit mindig utáltam. nem pontosan emlékszem rá, hogy mit néztem a gépen, de amikor benyitott a lány, én ijedtemben gyorsan lecsuktam a laptopot, mintha kb pornót vagy nemtommit néztem volna rajta, és tök ciki volt a helyzet. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy amúgy full hétköznapi dolgok voltak megnyitva, ő mégsem hitt nekem, és én sem értettem hogy ez most mi a fasz. 2. amikor elkezdtem írni ezt a bejegyzést, még kajak emlékeztem rá, mi volt a kettes storyline, de mostanra basszameg elfelejtettem. kurva gyorsan kifolynak az emlékek ha nem írom le őket. 3. valami előadás szerűségre vártam egy előadóteremben. sok ismerősöm volt ott, a környezet kb átmenet volt egy színházterem és egy egyetemi előadó közt, délutáni-koraesti hangulat volt. ekkor észrevettem, hogy sok arcon P betűs baseballsapka van, na mondom mi a fasz, Ed Piskor fog itt előadni? Beletrafáltam, ő volt, a képregényekről magyarázott, meg a cancel kultúráról, én főleg csak a háttérből hallgattam, mert úgy éreztem hogy én erről sokkal többet tudok, mint a közönség, med Eddel is már kétszer találkoztam és beszélgettem életemben, szóval hagyom hogy itt inkább mások érvényesülhessenek. Néha néha beleszóltam a témába amikor úgyéreztem hogy érdekeset tudok mondani, de főleg csak kussoltam. Az előadás végén, amikor onnan kifelemenet beszélgettem valakivel (aki amúgy szintén egy volt csajom volt, és dzsointtal kínált, de én nem fogadtam el), mondtam, hogy basszameg, de hiányzik nekem a Cartoonis Keyfabe youtubecsatorna, az elmúlt 5 évben kb minden nap azt hallgattam meló mellé, és ahogy ezt mondtam, éreztem hogy elcsuklik a hangom és elkezdek kicsit sírni is, és ekkor esett le, hogy Ed Piskor bazmeg hónapok óta halott, mert áprilisban kinyírta magát. De álmomban ez az ellentmondás nem tűnt annyira lehetetlennek, de azért megkérdeztem a lányt, akivel beszélgettem, hogy akkor ezekszerint mégsem halt meg, csak új életetet kezdett és Európát járja ilyen kis noname színházi- egyetemi előadásokkal? Aztán hirtelen beugrott, hogy ez lehetetlen, mert amikor voltam most nyáron az usában, ott találkoztam az őt gyászoló rokonokkal is (ez a valóságban is megtörtént). Akkor ki a fasznak az előadását hallgattam végig? - tettem fel a kérdést, és ekkor egy ilyen márvány oszlop mögül kinézett Ed Piskor, és rögtön el is kezdett halványulni, majd teljesen eltűnni, mint kb egy star warsos force ghost. Ekkor jöttem rá hogy szellemet láttam, és ezzel a teljesen valóságosnak tűnő gondolattal ébredtem fel, hogy basszameg, kajak léteznek szellemek akkor.

© ws válasz erre | adatok | e-mail - 2024-08-14 16:08:30 (1381)

ma bizonyos szempontból egészen absztrakt volt az álmom. valami szürke, tómeder szerű digitális mátrixtérben voltam néhány ismerősömmel, és néhány idegennel. sok minden történt, de megint kevés dologra emlékszem csak tisztán, inkább csak a hangulat maradt meg. ami tuti: ennek a térnek a belmagassága (bár a teteje asszem nyitott volt, és egy szürkés lilás égbolt volt felette) folyamatosan változott. nálam volt egy kisbaba, akire vigyáznom kellett, de egyfolytába leejtettem, és mindig kicsit beljebb repedt a tarkója, és amikor ez megtörtént a baba egyre kisebbé változott, végül már csak akkora volt, hogy elfért a tenyeremben, és vérzett a feje. emlékszem, hogy sírva mondogattam neki, hogy kisbaba, kisbaba kérlek ne halj meg. tudtam hogy még egy esést kibír, de utána már valszeg off, és ettől már ilyen kóma szerű állapotba volt szegény. ott volt a nagymamám, meg még volt ott egy idegen tag, aki egy kedélyes, távoli rokon benyomását keltette bennem, ő egyszer csak észrevette, hogy ennek a fura térnek, amiben vagyunk, az egyik sarkában, vagy oldalában, nemtudom, volt egy láthatatlan lépcsősor, ami felvezetett az égbe. elkezdett felmászni ezen a láthatatlan lépcsősoron, ami az én szemszögemből úgy nézett ki, mintha csak a levegőben mászna, (a lépcsőfokok nem normál hanem ilyen óriás méretűek voltak, ezért kellett másznia rajta). amikor felért a tetejére, valahogy újra lekerült, és mondta a csávó, hogy újra ki akarja próbálni, én meg mondtam neki hogy szerintem ez nem jó ötlet mert mi van ha ez a láthatatlan lépcső csak egy ideig óráig van ott, és hogyha újra megpróbál felmászni rajta a magasba a faszba, és hirtelen köddé válik a lépcső, lezuhanhat. nem hatottak rá az érveim, megpróbálja mégegyszer, mondta, majd elkezdett felmászni megint ezeken a láthatatlan lépcsőfokokon. én közben éreztem a tenyeremben a kisbaba szuszogását, és ekkor rájöttem, hogy az egészet nem is én álmodom, hanem ez a kisbaba, és az ő álmában vagyunk mind, én is, és azért tud csak ez a csávó ilyen őrületes dolgokat beadni h felmászik a levegőbe, mert a betört fejű kisbaba a kómájában alszik és ezt álmodja. ekkor elkezdtem vizuálisan is látni a lépcsőfokokat az égben, ilyen tejüvegszerű téglalapok voltak, kb mint egy videójátékban amikor vmi láthatatlan dolgot próbálnak vizuálisan reprezentálni. tudtam hogy fel fog ébredni a kisbaba, és baj lesz, éreztem, ahogy mocorog a kis teste a tenyeremben. amikor felnyItotta volna a szemeit, én is felébredtem.

© ws válasz erre | adatok | e-mail - 2024-08-07 13:28:58 (1380)

ma rohadt sok minden történt álmomban, de amikor reggel felkelve megpróbáltam felgöngyölíteni a sztorit, úgy váltak köddé sorra az emlékeim az egészről. ami megmaradt, az a legvége: vmi udvaron voltam, ami kicsit hasonlított hangulatában az állatkert régi kecskesimogató részére, ilyen döngölt poros sötét föld, lepukkant vályogházszerűségekkel a háttérben. egy baszott nagy kamionnal kellett onnan kitolatnom, az anyósülésen bírómarci ült, és rémüldözve nézte hogy mi a faszt művelek, ugyanis rohadtul nemtudok kamionnal tolatni. egyfolytába lefulladtam, aztán sikerült beraknom rükvercbe de ekkor meg elkezdett az egész kurva gyorsan menni hátrafele, és éreztem, hogy nem tudom megállítani, bele fogunk menni az árokba ami kurva nagy cink. ránéztem marcira, és mondtam neki, hogy bocs, ez full szopó lesz, nemtudok megállni, ő erre csak sztoikus, bölcs megértő mosollyal nézett rám, aztán beborultunk az árokba.

© ws válasz erre | adatok | e-mail - 2024-08-07 00:14:18 (1379)

Ma szegény halott Robin Williamsszel lógtam álmomban, nagyon kedves volt. Próbált tanácsot adni az ideális, tökéletes öngyilkossághoz, mondtam neki hogy bár megtisztelő, hogy egy ekkora profitól kapok tipeket, én nem szeretném kinyírni magam. Erre csak sejtelmesen kacsintott a cinkos kis mosolyával, és azt mondta, hogy ne aggódjak, egy nap jól jön majd a tanács. Megköszöntem, bár sajnos a konkrét tanácsra most sem emlékszem. Volt még a klasszik volt lakásaimban bolyongós, extra, addig nem látott szoba megtalálása is, ezekre sem emlékszem már olyan nagyon megfoghatóan. Egyik nap egy másik álmomban a halott nagyapám is megjelent, ő kb évente egyszer-kétszer jön elő, mindig vmi szürreál kontextusban, de most kibaszott valóságos volt, és tök jól nézett ki az öreg. Emlékszem hogy kitakart vmi fényforrást és először csak a sziluettje látszott aztán ahogy bejött a képbe közelebb már felismertem, hogy ő az, és örültem neki, hogy csá Papa bazzeg, de ő nem volt annyira meglepve. Valamire ő is figyelmeztetett, de - plot twist - erre sem emlékszem. Mi a fasz értelme van az álombéli túlvilági üzeneteknek ha mindig elfelejtem őket????????

© ws válasz erre | adatok | e-mail - 2024-07-20 15:10:26 (1378)

ma akkorát durrantottam álmomban hogy azonnal felriadtam belőle. ami megmaradt az a durva fülledt őserdőben bolyongás, emg a tudat hogy átkell jussak a dzsungelen mert lesz valami esemény, ahova elkéne jutnom, de már eleve full késésben vagyok. szerencsére nem gyalog mentem a dzsungelben hanem busszal de az persze lerobbant, szóval kikellett szállni és menetelni az indák meg rovarok közt térdig a szarban. utána már ilyen videojátékos cucc lett a dolog, erős tomb raider vájbokkal, volt vmi sötét azték templom beomlott kapuja, ahova nem akartam bemenni, mert tudtam hogy ott alienek vannak, innentől kicsit régi avp játék hangulat kerekedett, ami fura mert kb 15 éve nem is gondoltam arra a játékra szerintem. már vmi hegytetőn kirándulós rész volt végül amikor egy óriásit fingottam és arra keltem hogy konganak a szobám falai a púzás öblös bariton sóhajától

© ws válasz erre | adatok | e-mail - 2024-07-13 16:19:45 (1377)

tegnapi álmomban Will Smith adott nekem peptalkot valami öltözőben, és kajak tök őszintén motiváló volt, ahhoz képest is, hogy amúgy nem túl szimpatikus nekem a tag. Emlékszem hogy miközben beszélt hozzám, néztem is az arcának a textúráját és arra gondoltam hogy bazmeg ez tényleg Will Smith. Sajnos már nem emlékszem hogy konkrétan miket mondott de nagyon bölcs dolgoknak éreztem őket ott álmomban

© ws válasz erre | adatok | e-mail - 2024-07-09 13:54:12 (1376)

A mai álmomban már nem emlékszem hol voltam, csak az van meg hogy megint valami közösségi térben, nem tudom már megmondani hogy koncert volt, vagy tábor, vagy iskola, vagy melóhely, de valami hely, ahol ott voltam random emberek közt és tudtam, hogy zajlik valami esemény. a hangulat oké volt, nem éreztem magam szarul, beszélgettem is ott random arcokkal, de aztán találkoztam régi haverjaimmal, akik már nem a haverjaim, és hallottam, hogy azt suttogják a hátam mögött pusmogva, hogy nézzétek, ott megy az a pszichopata, ez totál beteg. Ezen magamban csak nevettem, nem annyira hatott meg, de aztán egyre többször hallottam, hogy ez a téma titokban, szóval egy idő után azért frusztrálóvá vált. aztán egy ablakon néztem ki, ahonnan láttam, hogy egy másik régi haverom akivel már szintén kb nem is beszélek, éppen rituális öngyilkosságot követ el, úgy hogy felgyújtja magát a 16 keres tanácsparknál levő önkormányzat tetején, és leugrik. Kibaszott sokkoló volt, próbáltam neki kiabálni, hogy nemá bazdmeg, de ő addigra már zuhant, és kurva gyorsan, egy nagy reccsenő puffanással földet is ért a betonon. Akkor kb úgy voltam vele, hogy meg is halt, de valahogy belül tudtam, hogy még él, csak gecire szenved. Itt történt valami, amire nem emlékszem, csak hogy mindig épp rohanni akartam segíteni hívni a mentőket, de amikor tárcsázni akartam a számot, a telefonom kijelzője vagy nem működött, vagy én nem tudtam rendesen gépelni, és értékes percek aztán órák teltek el így. végül kb egy örökkévalóságnyi bénázás után kijutottam a régi haverom testéhez, aki akkor ott összeégve csupa véresen törött nyakkal meg végtagokkal feltápászkodott. Emlékszem ahogy folyt a kitört fogai közt a vér. Mondtam neki hogy baszdmeg ne mozdulj mert csak mégnagyobb bajod esik, azt mondta le van szarva. Ahogy mozdult, minden egyes mozzanatnál ropogtak a csontjai, rohadt valóságosnak tűnt, mondtam neki hogy hívtam a mentőket, mindjárt itt vannak. Erre azt mondta, hogy kösz te pszichopata. Ekkor leesett hogy ő is az ellenem szervezett titkos összeesküvés része, ez a gondolat ilyen melankolikusan keserű érzelemmel töltött el, hogy lám lám, itt van ez a fasz akivel kb évek óta nem beszéltem, épp próbálom megmenteni az életét, de ő is egy gonosz fasz. Ez a keserédes hangulat valahogy hirtelen átfolyt egy tök feelgood érzésbe, és ott a parkban kalandozgattam még a kutyámmal, kurvajó eddig soha nem látott szpotokat fedeztem fel, és apró tavakban fürödtünk, amiknek kristálytiszta vize volt, és éppen jött fel a nap. Találkoztam valami alkoholista öregemberrel, akiről tudtam hogy minden nap hajnali 4kor kimegy oda a parkba meginni a piáját. A kutyám elkezdett beszökni egy családi házba, megpróbáltam kihúzni onnan, de a család már ébren volt, és kellemetlen volt, hogy na basszus most kb véletlen de betörtem a házukba a kutyámmal. Ott álltak, és csendben néztek, és én meg őket. A régi 92-es busz egyik megállójában kötöttem ki valahogy, tök izgatottan. Itt ébredtem fel.

© ws válasz erre | adatok | e-mail - 2024-06-30 23:22:32 (1375)

Ma reggel strandra mentem, mármint a valóságban, az álmomban előtte meg mielőtt felkeltem, már fejben azon gondolkodtam, hogy miket kell vinni a strandra, ez az álom-síkon meg úgy manifesztálódott, hogy a papucs-törölköző-pléd kombókon túl már háromszemélyes sátrat, meg teljes túrafelszerelést is akartam vinni, és ezt továbbfűzte az agyam úgy hogy már nem csak strandra készültem, hanem vmi iskolai táborba kb. Ez az iskolai tábor a geciszoppantó mome területén volt zugligetnél, oda készülődtem nagy elánnal, és ebből állt az egész, hogy dolgokat készítek össze egy nagy hátizsákba, meg megyek fel a moszkváról oda a faszba. Az alap hangulat kb az volt, hogy megyek oda vissza, mint egykori diák, akinek rohadtul semmi keresnivalója nincs ott valójában, túl öreg is vagyok már oda, de egy ilyen utolsó kalandra visszanézek mert miért ne. Eleinte oké volt ez, magabiztos is voltam viszonylag, meg nem voltam frusztrált, de minél közelebb értem az egyetemhez az egyre nehezebb nagy cuccommal a hátamon, annál szarabbul kezdtem magam érezni, és kezdtek visszatérni azok a régi nyomasztó érzések, amiktől régen néha már pánikroham-szerű állapotokat is átéltem az iskolafele menet. Amikor odaértem, már ment ott a buli, mindenki jól érezte magát, én meg egy kívülálló csicska voltam és már nem voltam egyáltalán irányítója a helyzetnek, csak egy ilyen elszenvedő kis zavarba levő tutyimutyi gyenge fos, aki ott van ugyan a tutiba, de minek. Be is indultak a jól bevált feszültségelodázó de azt persze tökre nem feloldó klasszik mechanikák, vmi drogot akartam keresni, de nem volt sehol, úgyhogy elvoltam ott a nyomorban, vmi fekhelyet kerestem a domboldalba, ahol ledőlhetek, meg arcokkal lógtam, akik tök szar arcok voltak, de nem volt náluk jobb társaság. Szokásos fos

© ws válasz erre | adatok | e-mail - 2024-03-27 22:47:59 (1374)

Ma azt álmodtam hogy Joe Pescivel sétálgattam New Yorkban de álmomban Jim Pesci volt a neve, és félig nem is ő volt az, hanem csak egy csöves, aki mindenáron velem akart lógni. Vagyis először még fullba Joe Pesci volt, de ahogy haladtunk előre az utcán sétálva, kezdtem rájönni hogy bazmeg ez nem is Joe Pesci hanem csak egy ember, aki rohadtul hasonlít rá, és amint bejött ez a felismerés, egyre kevésbé is kezdett hasonlítani, és a ruhái is egyre szarabbak lettek meg a bőre is elkezdett koszosodni. Akkor mondta nekem, hogy ő igazából csak Jim Pesci, és ő nem a színész, csak egy ilyen imposztor. Mondtam neki hogy na ne basszál már fel, hát látom hogy csak egy csöves vagy Jim baszki, engem nem versz át te vén lókötő hajléktalan!!! Ekkor már elég passzívagresszívvá is vált, próbált mindenáron lejmolni tőlem valami aprót, de nem adtam neki, mert arra jutottam, hogy nem érdemli meg, mert egy szar alak, akinek munkája sincs, és még át is próbált baszni a palánkon. Amikor a brooklynhídhoz (vagy legalábbis ahhoz a helyhez, amit álmomban az agyam brooklynhídként anozosított, de amúgy full nem olyan volt) értünk addigra már teljesen ilyen etióp éhezővé aszott akinek kb csak a koszos szaros ruhája tartotta egyben a csontjait aztán kb egyszer csak mint Obivan amikor meghal így elfédelt gyorsan a rongyai alól. Gondoltam hogy na végre lelépett ez a senkiházi szar de kicsit szomorú is voltam mert valahol sajnáltam is őt.

© ws válasz erre | adatok | e-mail - 2024-03-13 13:28:40 (1373)

fasza trekk apám ma meg az volt hogy elkellett mennem vmi agglomerációsan vidéki városba ilyen szaros momés tanórát tartani a szkecsbukkészítésről, amit már álmomban is nevetségesnek tartottam, de mivel adtak érte húszezer forintot, én meg egy filléres köcsi vagyok, ezért bevállaltam (volt ilyesmi az életben is szal gondolom onnan jött az álom-ihlet). az óra maga nem volt se túl jó, se túl izgi, se rossz sem, emlékszem h ott volt pár haverom meg ilyen volt egyetemista ismerősök. amikor vége lett, gondoltam na jóvan húzok is el a faszba haza, ekkor megjelent egy volt csajom, aki mondta h ő is a vonattal jön, namondom fasza, mehetünk együtt. a vonat amire felszálltunk rohadt szűk volt, és zsúfolt, csak a legvégében volt kb egy két embernyi szabad hely, oda furakodtunk be. ekkorra a volt csajom átváltozott kb önmaga uborkashow maszkos verziójává, ilyen torz, karikatúra szerű ijesztő puhos nagyanyó lett, kérdeztem tőle hogy bazmeg mi lett veled de ő csak nevetett. ezen annyira megijedtem, hogy egy megállóval hamarabb leszálltam a vonatról, valahol a senki földjén. először azthittem nem para, ez kb újpest, innen haza lehet sétálnom gyalog is, de aztán rájöttem hogy kicsit messzebb vagyok, egy Szecsva nevű településen. Gondoltam ok, innen is max egy pár óra alatt hazatudok sétálni, nem olyan vészes, elindultam arra, amerre gondoltam hogy megtalálom a városközpontot. Vidéi vájbok voltak, putrikkal, és nagyon sok félmeztelen cigánnyal, akiknek fenyegető aurájuk volt, de nem féltem tőlük, aminek magamban kicsit örültem, mert amúgy követtek is közülük néhányan. Eljutottam egy forgalmasabb részre, ahol bekeveredtem egy plázába, amiről hamar kiderült, hogy az inkább kórház. Ilyen liminál szpész hangulat volt, sehol senki, csak üres folyósók, lépcsőházak útvesztője, emberi zajokat hallottam távolról, de látni nem láttam senkit. Közben végig ott volt az erősödő érzet, hogy le kell innen lépnem a faszba, mi van ha lekésem az utolsó vonatot, mi van ha nem is ott vagyok, ahol gondolom, stb. Egyszercsak egy lépcsőn szembe jött velem egy orvosruhás nő, akiről tudtam, hogy egyrészt nem is igazi orvos, hanem valami álruhás gonosz szeka, és para, ha észrevesz, ezért kikellett cseleznem, amit az álombéli teljesen gyagya logika alapján úgy oldottam meg, hogy fellöktem (a melleinél fogva - tudom h ez úgy hangzik mintha valami vanabí szatír lennék, de semmi szexuális jellege volt, csak tudtam h az a gyenge pontja) és közben azt üvöltöttem neki hogy NA MI VAN CSÖCSÖS KAPJ EL HA TUDSZ!!! errre elkezdett kergetni, ilyen tök durva hajsza lett belőle, kb scooby doo rajzfilm szintű ide-oda fogócska, aminek volt valami tök felszabadító, gyerekkori érzete is, asszem még nevettem is közben, mert tudtam h esélye sincs ennek a vén tramplinak. Végre kijutottam a kórházból, leráztam a nyanyát, újra a Szecsva nevű település kihalt utcáin bolyongtam. Kb Gödre emlékeztető hangulata volt amúgy, csak kicsit lepusztultabban. Egyre több félpucér cigány (félpucigány - bocs, ezt nemhagyhattam ki) flangált az utcán, gondoltam az egyiket megkérdezem, hogy hogyan jutok el innen pestre. Nemtudott magyarul, csak németül karattyolt, namondom bazmeg veled is kivagyok segítve, a telefonomon próbáltam neki elmutogatni a google mapson, hogy hol van Pest, de eleve nem találtam meg a google maps alkalmazást se, és ezzel eltelt tök sok idő. Végül az egyik csávó a crewjából elmutogatta kb kézzel lábbal hogy így sréhen jobbra kell követni az utat, és ha azt követem, akkor pikkpakk pesten leszek 7 nap alatt. Mondom mi a fasz, azthittem csak pár órára vagyok onnan, nemá bazz, erre elkezdtek egyre sűrűbben körém gyűlve röhögni rajtam, és minden tök fenyegető lett. Igen, álmomban totál rasszista vagyok, de nem is ez a meglepő, hanem az, hogy felkelve ebből a szar álomból gyorsan rákerestem hogy létezik ez a Szecsva nevű település, és nem, ellenben Szacsva létezik (eskü soha nem is hallottam róla vagy gondoltam rá korábban), Romániában, és - beszarsz baszdmeg - 6nap és 8óra gyaloglásra van elvileg pesttől, szóval nem csak rasszista vagyok, de, ahogy azt már korábban sokszor megmondtam, médium is. [előzmény (1372)]

© gembe_seg válasz erre | adatok | e-mail - 2024-03-11 13:23:44 (1372)

https://youtu.be/blOxA89zs0Y [előzmény (1371)]

© ws válasz erre | adatok | e-mail - 2024-03-09 01:43:14 (1371)

fú, három napja lázas vagyok, és lázálmodom éjjelente. kicsit jó, hogy ezeket a túl intenzív, a szokásosnál is furább álmokat általában hamar elfedi a feledés áldásos leple, de azért van, ami megmaradt belőlük mert csatakos izzadtan felriadva elment belőlük néhány homályos checkpointot az agyam. sajnos. ma a centenáriumi lakótelepen voltam, ahol kb a fél gyerekkorom töltöttem. nagy visszatérés hangulata volt, a régi lakótelepi sétányon bicikliztem, ahol valami szabadtéri mozizást tartottak épp. minden lakótelepi lakos összegyűlt kb törökülésben, kicsik nagyok, fiatalok öregek, fiúk lányok, stb. leültem magamba kicsit, hogy belenézzek a vetítésbe, valami régi feketefehér horrorfilmet vetítettek, ami kicsit olyan volt mint az összes universal horror egybegyúrva, namondom fasza, ezt nézem énis, annak ellenére hogy senkit sem ismerek a tömegből. amikor leültem, vettem észre hogy ott ül a tömegben az általános iskolai padtársam, aki amúgy (már a valóságban) később bevallotta, hogy rengetegszer kiverte mellettem órán. ez engem akkoriban amúgy eléggé lesokkolt, mert kb 5 éven át ült előttem a legelső padban, és soha egyszer nem vettem észre, hogy hokizott volna, szóval kibaszott profi faszverő gézengúz level 10es nindzsa volt a tag, innen is pacsi neki hogy ezt így beadta. amikor leültem mellé, mondta, hogy vannak itt csajok is, akiknek amúgy kilóg a melle, mondom miről beszélsz haver, ne legyél már ilyen perverz, de elkezdte mutogatni hogy körülöttünk a nők akik ülnek, egyiken sincs melltartó a póló alatt, és rezignáltam kellett konstatálnom hogy kajak igaza volt. próbáltam illedelmesen úgycsinálni, mintha nem látnám. közben a kivetítőn, amin a film ment, már átment a vetítés koncertfilmekbe, régi sziget fesztiválos videók mentek, olyan elképzelt koncertekkel, amik valójában sose történtek meg. ekkor már az egész hangulat megváltozott, kb ilyen kolorádó fesztivál hangulat volt, le is akartam lépni, de a tömegben bóklászva eltévedtem. néha elő-elő bukkant ez a haverom, de egy idő után valahogy átment egy másik karakterbe, akit sokáig nem tudtam hova tenni, hogy ő most barát, vagy ellenség. később egy toioiba bújkáltam vele valamiért, ahol levette az álarcát, és a fiatal adolf hitler volt, és mondta, hogy ne mondjam el senkinek, hogy ő az, de bújkálnia kell, cserébe behív mindenféle drogokba. mondtam neki hogy fú hallod adolf én megyek haza a faszba, de erősködött, és elkezdett könyveket ajánlani, pl a Mein Kampf 2-t amit nemrég írt és mondta hogy sokkal jobb lesz, mint az első, csak olvassak bele, most keres hozzá épp kiadót. A toi toi vécé belseje az amúgy egy hatalmas barlangos csarnokká vált, ahol szintén tök durva buli volt, és itt már tudtam, hogy a nem túl távoli jövőben járok, kb 2030-ban, ahol végre meghalt orbán viktor, és éppen összeomlóban van a fidesz rezsim. Kb minden ilyen madmaxesen volt utópisztikus, káoszba süllyedt a világ, ilyen szürke poros szar volt minden, kis bozóttüzek égtek csak mindenfele, az emberek meg vagy hullaként feküdtek hegyekben a földön, vagy ilyen teljesen megőrülve gyilkolásztak. hitler itt még mindig velem volt, mondta, hogy na ezt skubizd öcskös, mutatok valami durvát, és izomból olyat rúgott egy nemtudom hogy de hirtelen odakerült kb 4 éves forma kislányra, hogy az így kurvahangos csattanással belebaszódott a kiszáradt talajba. annyira sokkolt ez a nyers, és rohadtul valóságosnak ható erőszak, hogy felriadtam az álomból.

© gembe_seg válasz erre | adatok | e-mail - 2024-03-03 12:07:53 (1370)

még mindig ez a legjobb topic, és miattad

© ws válasz erre | adatok | e-mail - 2024-02-29 12:27:56 (1369)

ma azt álmodtam, hogy találtam egy 97-ben készült pókember filmet, ami sokkal jobb volt, mint az összes a valóságban előtte meg utána készült szuperhősfilm, jim carrey volt peter parker, és a fiatal danny mcbride alakította benne deadpoolt, amit álmomban annyira kibaszott viccesnek találtam, hogy üvöltve hahotáztam rajta. utána valamiért beiratkoztam egy jógasuliba, ahol kb én voltam az egyetlen hímnemű, és a jógaórán kicsit feszengtem rajta, hogy körülöttem mindenkinek jó a segge. emlékszem, hogy próbáltam csinálni a jógagyakorlatokat, de azt éreztem hogy iszonyat béna vagyok hozzá és mindenki rajtam nevet. aztán egy kicsit a resident evil 7-re hajazó pszichopata redneck család házába kerültem, ahol túszul ejtettek engem a gecik, de volt valami fegyverem, amivel eltudtam érni, hogy a rednekkek ne tudjanak felkelni a foteljükből, csak onnan acsarkodtak rám. a fő rednekk aki egy ilyen fiatal csapzott hajú vékony tag volt, kb úgy nézett ki mint a texasi láncfűrészesből az a tag, akit felvesznek az elején a kocsival, de cilian murphy (nemtom h kell írni a nevét és nincs kedvem rákeresni) arca volt, a felesége vagy a csaja az egy ilyen methhead picsa volt, és volt egy gyerekük, aki néha egész nagynak tűnt, néha meg csak egy nagyranőtt csecsemőnek. az egyfolytába felállt a kanapéról, és nekem akart jönni, de mindig fejberúgtam, és akkor visszaült a kanapéra. kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy egy csecsemőt rúgdosok fejbe, de néha már akkora volt az Eszelős szívatás végéről az a két undorító óriáscsecsemő, és elég agresszív is volt, szóval nem volt más választásom. A végén rájöttem, hogy ez az egész egy film, és kitudom gúnyolni a színészeket, hogy mennyire szarul játszanak, szóval így is tettem. Felszabadító érzés volt.

© ws válasz erre | adatok | e-mail - 2024-02-27 18:56:22 (1368)

ma azt álmodtam hogy a gyerekkori házunk fürdőkádjában ülök és pancsizok a jó meleg vízben. nem hittem volna soha hogy valaha is ennyire öreg leszek, hogy ezt őszintén kimondjam, de rohadtul kéne egy kád mert baromira unom hogy a sámlit hordozgatom a zuhany alá, hogy úgy folyassam magamra a meleg vizet. ilyenkor néha azt is elképzelem hogy egy hájas kis víziló vagyok akinek csak a feje búbja lóg ki a mocsárból, és hájas kis víziló hangokat is kiadok hozzá meg prüszkölök is meg mozgatom a fülem mint ahogy a képzeletemben a vízilovak csinálják

© ws válasz erre | adatok | e-mail - 2024-02-20 13:59:10 (1367)

ma visszatértek a teknősök. kiskoromban sok teknősöm volt, ebből néhány sajnos tragikus halált halt (pl a kedvencem, egy görögteknős akinek a terráriumát a nagymamám egy péntek 13-ai forró nyári napon jó ötletnek találta kitenni a tűző napra, hiszen úgyis szeret napozni a kis teknős. aztán pár óra alatt a napozó kis teknősöm szószerint megsült és kifolytak a szemei), éveken át rendszeresen, rohadt gyakran visszatérő rémálmaim voltak ezekkel kapcsolatosan, biztos ide is írtam erről régebben. a forgatókönyv mindig az volt, hogy segíteni próbálok a teknősökön, de nem tudok, kiesnek a páncéljukból, elfolynak a kezeim közt, darabokra hullanak, satöbbi. horror. a mai álomban a régi házunk kertjében voltam, ahol eszembe jutott, hogy basszameg a régi teknőseim még mindig ott vannak, és kb 20 éve nem adtam nekik enni. rohadt nagyokra nőttek, kb ilyen galapagosi teknős méretűek voltak, és az éhségtől le voltak lassulva, félig bele is voltak nőve már a földbe, volt amelyiknek csak a feje vagy a páncélja búbja lógott ki a földből. tudtam h cselekednem kell, gyorsan nekiálltam pitypangleveket keresni, mert mindig az volt a kedvencük, de sehol nem találtam egy darab kurva levelet se, és ezzel teltek el órák, hogy minden random helyen kutyatej leveleket keresek, és tudtam hogy a teknősök közben mindjárt meghalnak. úgyemlékszem, hogy sikerült néhányat megetetni, de aztán az álom elkanyarodott, az örs vezér téri hévmegállóban bóklásztam még, ami álmomban valamiért mindig ilyen húsz emeletes komplexum, gondolom azért mert kb afelett van a sugár üzletközpont felüljárója is. az rémlik hogy suhanok a hévvel, aminek nem volt teteje, meg falai, csak egy ilyen nagy sínre rakott lap volt az egész. más nem maradt meg

© ws válasz erre | adatok | e-mail - 2024-02-19 01:17:15 (1366)

ma Paulieval meg Silvioval lógtam a Sopranos-ból a sztriptízbárjuk vip szekciójában, aztán meg random budapesti szórakozóhelyeken, elég jó volt, leszámítva azt a részt, amikor megkérdeztem tőlük, hogy szerintük tényleg nem para-e nőket szájbaverni, és mondták, h full nem. Ettől eltekintve amúgy tényleg full faszán vájboltam velük, cigizgettünk, sörözgettünk, Paulie egy idő után Pali lett, amit így utólag külön viccesnek találok, ott nem tűnt fel. Valami vízicsúszdázás is volt, de onnan már nem emlékszem megragadható konkrétumokra.

© ws válasz erre | adatok | e-mail - 2024-02-15 20:46:47 (1365)

ma azt álmodtam, hogy a westendben nyílt egy új fagyibolt (vagy édesség? nemtudom), ami ilyen edgelord-hipster koncepció köré volt kialakítva, és influencerek meg celebek arcával jelölték az egyes ízeket meg termékeket. úgy lehetett kikérni a fagyit, hogy a falon vagy a pulton az ember rányomott az adott celeb arcára, és akkor egy hangszóróból kimondódott valami sértő jelző, ami illett az adott emberre, akivel a termék hirdetve volt. egy régi havercsajjal jártam ott, ő akarta megnézni ezt álmomban, nekem a hátam közepére sem kívánkozott ez a program. kb ilyen kitalált celebekre emlékszem csak, néhány kivételével, Kel volt az egyik a Kenan és Kelből, akinek ha az kinyomtatott arcképére rányomott az ember, akkor a hangszóró hangosan üvöltve kimondta azt hogy NIGGER, és aztán ilyen cukorszórásos csokifagyit adott ki a gép. Ezt rohadt furának találtam, nem is akartam megnyomni a gombot, de a haverom csokifagyit akart enni. Mondtam neki, hogy egyen inkább vaníliát, ahhoz Steiner Kristóf arcképe volt kinyomtatva. Tudtam, hogy mit fog mondani a hangszóró, ha megnyomom az ő arcképét, pedig utálom a vaníliafagyit (spoiler: igen, azt hogy BÚZZZIIII (emlékszem hgy ilyen hangsúlyosan meg volt nyomva hosszan az ú meg a z). Mindegy, megnyomtam. Ciki szitu volt, mert mindenki minket nézett, mintha valami rosszat csináltunk. Ez amúgy szerintem a Louie sorozat egyik jelenetének a lenyomata az ostoba agyamban, abban volt egy hasonló jelenet. Utána valami középkori városban bolyongtam, ilyen klasszik várudvari környezetben, ahol egyszer csak kilyukadtam egy nagyon szegény negyedben, ahol kibaszott nagy nyomorban éltek az emberek. Egy kis sikátorban jártam, ahonnan beláttam egy család házába, akik tök sokan éltek egymás hegyén hátán a leírhatatlan mocsokban és nyomorban, volt valami fura szexuális felhangja is ennek, nem volt explicit, de tudtam hogy ezek nem csak simán szegény emberek, de basszák is egymást. Amikor benéztem a házukba, észrevettek, szóval kénytelen voltam köszönni nekik, amúgy elsőre ijesztő volt számomra ez a szitu, de aztán rájöttem hogy igazából kedvesek. Beinvitáltak a kajibájukba, ami szörnyen nyomasztó volt, ilyen mindenféle furnérlemezekből meg koszos hugyos lepedőkből állt minden, az emberek meg a földön fetrengtek a bűzben. Az jutott eszembe hogy megkérdezzem őket, hogy hogy vannak, de aztán éreztem azt is, hogy ez kb kurva nagy parasztság is, mert hát hogy lennének, jó szarul valszeg. El akartam menni, de nem találtam a kiutat a retkes szűkos kis bungalójukból. Ekkor megjelent egy haverom, aki mondta, hogy szerinte nem is olyan rossz ez a hely, adnak ingyen kaját. Mondtam neki h haver bazmeg te megőrültél, menjünk már innen. Utána valahogy New Yorkba kerültem, ami elég gyakori visszatérő helyszíne álmaimnak. Rendszerint az történik, hogy egyedül bolyongok ott, és tudom, hogy tök szar, hogy nem maradhatok ott, mert vissza kell jönnöm utána Magyarországra. Most is az volt, hogy tudtam hogy csak 2 hetem van, ami álmomba amúgy ilyen 5 perc rövidségűnek tűnt, és ez nyomasztott, meg az is, hogy full egyedül vagyok ott, és nincs kivel megosztanom az élményt. Így sétálgattam az utcákon, ami amúgy rohadtul nem úgy nézett ki mint az igazi New York, inkább ez is ilyen középkori szpot volt, de valahogy közben meg mégis New York. Voltak még történések, de azok most nem jutnak eszembe.

© ws válasz erre | adatok | e-mail - 2024-02-14 23:06:48 (1364)

ja és azt kifelejtettem hogy megint megálmodtam egy kurvajó riffet meg egy ütemváltást is eközben de természetesen elfelejtettem [előzmény (1363)]

© ws válasz erre | adatok | e-mail - 2024-02-14 22:24:14 (1363)

na. mivel egész életemben görcsösen, nem csak szívből, de gyomorból is utáltam minden nemű autoritást, nem igazán bírom elviselni, ha bárki aki felémrendelt viszonyból akarja megmondani, hogy mit mikor csináljak. ezért tudatalatt-tudatosan úgy alakítottam az életem, hogy soha a büdös életbe ne kelljen dolgoznom. ez persze féligmeddig hazugság, a valóság ezzel szemben az, hogy valójában nem a vagabond coolságomból, hanem a gyöngeségemből és a gyávaságomból, végső soron tulajdonképp a genetikai és testi-szellemi selejt mivoltomból fakadóan alkalmatlan vagyok olyan hétköznapi munkák végzésére, ahol pontosan bekell osztani az időmet, és meg kell felelni egy rigid rendszer vagy egy főnök elvárásainak, vagy be kell járni, vagy emberekkel kell interakcióba lépni, vagy akár fel kell kelni délelőtt 11 előtt. Nagyon hálás vagyok magamnak egyrészt, hogy ilyen retardált vagyok, és nem kell dolgoznom, mert ha kellene, az bizony tökre nem tetszene és akkor többször lenne rossz kedvem. Másrészt meg akkor az azt is jelentené, hogy miután felébredek reggelente (tehát délben), akkor miután csináltam magamnak egy fasza tükörtojásos szendvicset, utána nem fekhetnék vissza még egy másfél órát aludni. Ami azért lenne tök nagy blama, mert akkor nem tudnék jókat álmodozni. Najó amúgy viccelek, az elmúlt néhány évben már egész emberi időben kelek fel, de ma ilyen bürokratikus faszkodások miatt 7-kor kellet kelnem, és egész délelőtt az mvm és a magyar posta kafkai labirintusában kellett rohangálnom, ami miatt mikor hazaértem délután egyre, kurva álmos lettem. Ja igen, plusz infó hogy mielőtt 7-kor felkeltem, hajnali 4-kor még ébren voltam, szóval nem aludtam sokat, így tényleg rohadt álmos voltam hazaérésre. Úgy voltam vele, hogy beadok egy lájti kis sziesztát, mi baj lehet. Szpojler, nem is lett. Olyan kurva jókat álmodtam össze azalatt az egy óra aladt félálomban, mint amennyit egy egész év alatt nem szoktam. Mármint hogy mert ez most tényleg olyan volt, mint egy jó álom, nem a szokásos fura nyomasztások, hanem mint amikor kb egy rajzfilmben vagy gyerekfilmben ábrázolják az álmokat. Minden könnyed volt, napfényes, nem emlékszem sok konkrét történésre, csak hogy valami gyönyörű erdei tisztáson kacarásztam, és néztem a fák lombjai közt átszűrődő napfényt, és a hétköznapi élet ocsmány undorító lehozó lesújtó szarságaiból semmi volt jelen ott. Azt éreztem, hogy valami nagy és izgalmas kaland vár rám, nem kell pedofil faszszopó beteg geci politikusokkal, bántalmazó elnyomó embertömegegekből álló közegekkel, gyerekkori meg felnőttkori rossz emlékekkel traumákkal dílelnem, csak ott lennem a jelenben és önfeledten izgulva, reményteljesen nevetnem, mint egy óriási pucér kisdednek, akinek semmi gondja. Kibaszott jó volt. Aztán felébredtem, és eszembe jutott, hogy ilyeneket tényleg csak akkor álmodok, nagyon ritkán, amikor az alvásnak van egy ilyen tilosban járok-érzete, pl mint mikor régen suliban elaludtam sunyiban órákon a hátsó padban. Mi a tanulság? Kitudja, én nem.

© ws válasz erre | adatok | e-mail - 2024-02-14 00:29:19 (1362)

időről időre visszatér álmaimban a dürerpince illetve az az időszak, amikor felette, a blokkban laktam. ma is pincés-blokkos álom volt, ezeket általában nem szeretem. furcsa, mert ahogy álmaimban van egy konzisztens budapest térkép is, ami hasonlít a valódira, de tele van ilyen fura, a valóságban nemlétező összeköttetésekkel, úgy a pinyó-blokk elrendezése is következetesen, álomról álomra hasonló, de sosem a valósággal megegyező. A pinyó egy labirintus szerű katakombarendszer szokott lenni (nyilván a valóságban is az volt, de álmaimban parább), a blokk meg efölött egy omladozó valami, aminek félig nyitott a teteje, és a szakavatott bentlakó csövesek, tehát én is, tudják az utat a tető rejtett részeire. Ez is egészen így volt a valóságban is. Itt viszont a tető nem az a sima betonfelület, hanem egy egy ilyen félig leomlott falakból, fura létra-rendszerekből, és geci veszélyes lichthofflabirintusokból áll össze, és aminek a leghátsó sarkába valamiért mindig fel akarok jutni, de tudom, hogy oda nem ajánlatos, mert ott könnyen letudok zuhanni. Ma is itt bolyongtam, néhol a pincében, néhol fent, be-be kopogtatva szobákba, amikben lecsúszott junkie csajok, meg az ő fiú megfelelőik laktak, és az egészet belengte a tudat, hogy ez már rég nem az, aminek egykor megismertem, és ez vizuálisan is reprezentálódott olyan formában, hogy a szokásosnál is kihaltabb, halottabb volt a hangulat. Sebőt kerestem, de nem találtam sehol, minden szobába, ahol rákérdeztem nemtudják hol van-e, elküldtek a következőbe. Rohadt sok idő eltelt ezzel, közben mindig felfedeztem új, korábban nem látott szobákat, kis eldugott zugokat, mindegyikben beállva lógott valami random csövescosplayer. Később kikeveredtem a ligetbe, ahol találkoztam egy középiskolai haverommal, aki csontvázzá fogyott, de szó szerint. Azt mondta aidses meg hepás, szóval vigyázzak, meg ne basszam, mert könnyen elkaphatom és akkor énis csontvázzá aszok. Ezen jót nevettem, de azért közben tényleg vigyáztam hogy ne érjek hozzá. Utána még vissza keveredtem a blokk tetejére, de itt már félig Nico Bellic voltam a gta4ből, és daruk meg ilyen egyéb constructionsite elemek tetején mászkáltam.

20 30 40 50 75 100 200 400

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 ... > Következő >> Végére