Punk Portál >> Fórum >> Általános >> Mit álmodtál?
Bejelentkezés - Regisztráció - Elfelejtett jelszó - Segítség
álomfejtés... hehe

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 ... > Következő >> Végére

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-02-20 13:59:10 (1367)
ma visszatértek a teknősök.
kiskoromban sok teknősöm volt, ebből néhány sajnos tragikus halált halt (pl a kedvencem, egy görögteknős akinek a terráriumát a nagymamám egy péntek 13-ai forró nyári napon jó ötletnek találta kitenni a tűző napra, hiszen úgyis szeret napozni a kis teknős. aztán pár óra alatt a napozó kis teknősöm szószerint megsült és kifolytak a szemei), éveken át rendszeresen, rohadt gyakran visszatérő rémálmaim voltak ezekkel kapcsolatosan, biztos ide is írtam erről régebben. a forgatókönyv mindig az volt, hogy segíteni próbálok a teknősökön, de nem tudok, kiesnek a páncéljukból, elfolynak a kezeim közt, darabokra hullanak, satöbbi. horror.
a mai álomban a régi házunk kertjében voltam, ahol eszembe jutott, hogy basszameg a régi teknőseim még mindig ott vannak, és kb 20 éve nem adtam nekik enni. rohadt nagyokra nőttek, kb ilyen galapagosi teknős méretűek voltak, és az éhségtől le voltak lassulva, félig bele is voltak nőve már a földbe, volt amelyiknek csak a feje vagy a páncélja búbja lógott ki a földből. tudtam h cselekednem kell, gyorsan nekiálltam pitypangleveket keresni, mert mindig az volt a kedvencük, de sehol nem találtam egy darab kurva levelet se, és ezzel teltek el órák, hogy minden random helyen kutyatej leveleket keresek, és tudtam hogy a teknősök közben mindjárt meghalnak. úgyemlékszem, hogy sikerült néhányat megetetni, de aztán az álom elkanyarodott, az örs vezér téri hévmegállóban bóklásztam még, ami álmomban valamiért mindig ilyen húsz emeletes komplexum, gondolom azért mert kb afelett van a sugár üzletközpont felüljárója is. az rémlik hogy suhanok a hévvel, aminek nem volt teteje, meg falai, csak egy ilyen nagy sínre rakott lap volt az egész. más nem maradt meg

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-02-19 01:17:15 (1366)
ma Paulieval meg Silvioval lógtam a Sopranos-ból a sztriptízbárjuk vip szekciójában, aztán meg random budapesti szórakozóhelyeken, elég jó volt, leszámítva azt a részt, amikor megkérdeztem tőlük, hogy szerintük tényleg nem para-e nőket szájbaverni, és mondták, h full nem. Ettől eltekintve amúgy tényleg full faszán vájboltam velük, cigizgettünk, sörözgettünk, Paulie egy idő után Pali lett, amit így utólag külön viccesnek találok, ott nem tűnt fel. Valami vízicsúszdázás is volt, de onnan már nem emlékszem megragadható konkrétumokra.

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-02-15 20:46:47 (1365)
ma azt álmodtam, hogy a westendben nyílt egy új fagyibolt (vagy édesség? nemtudom), ami ilyen edgelord-hipster koncepció köré volt kialakítva, és influencerek meg celebek arcával jelölték az egyes ízeket meg termékeket. úgy lehetett kikérni a fagyit, hogy a falon vagy a pulton az ember rányomott az adott celeb arcára, és akkor egy hangszóróból kimondódott valami sértő jelző, ami illett az adott emberre, akivel a termék hirdetve volt. egy régi havercsajjal jártam ott, ő akarta megnézni ezt álmomban, nekem a hátam közepére sem kívánkozott ez a program. kb ilyen kitalált celebekre emlékszem csak, néhány kivételével, Kel volt az egyik a Kenan és Kelből, akinek ha az kinyomtatott arcképére rányomott az ember, akkor a hangszóró hangosan üvöltve kimondta azt hogy NIGGER, és aztán ilyen cukorszórásos csokifagyit adott ki a gép. Ezt rohadt furának találtam, nem is akartam megnyomni a gombot, de a haverom csokifagyit akart enni. Mondtam neki, hogy egyen inkább vaníliát, ahhoz Steiner Kristóf arcképe volt kinyomtatva. Tudtam, hogy mit fog mondani a hangszóró, ha megnyomom az ő arcképét, pedig utálom a vaníliafagyit (spoiler: igen, azt hogy BÚZZZIIII (emlékszem hgy ilyen hangsúlyosan meg volt nyomva hosszan az ú meg a z). Mindegy, megnyomtam. Ciki szitu volt, mert mindenki minket nézett, mintha valami rosszat csináltunk. Ez amúgy szerintem a Louie sorozat egyik jelenetének a lenyomata az ostoba agyamban, abban volt egy hasonló jelenet.
Utána valami középkori városban bolyongtam, ilyen klasszik várudvari környezetben, ahol egyszer csak kilyukadtam egy nagyon szegény negyedben, ahol kibaszott nagy nyomorban éltek az emberek. Egy kis sikátorban jártam, ahonnan beláttam egy család házába, akik tök sokan éltek egymás hegyén hátán a leírhatatlan mocsokban és nyomorban, volt valami fura szexuális felhangja is ennek, nem volt explicit, de tudtam hogy ezek nem csak simán szegény emberek, de basszák is egymást. Amikor benéztem a házukba, észrevettek, szóval kénytelen voltam köszönni nekik, amúgy elsőre ijesztő volt számomra ez a szitu, de aztán rájöttem hogy igazából kedvesek. Beinvitáltak a kajibájukba, ami szörnyen nyomasztó volt, ilyen mindenféle furnérlemezekből meg koszos hugyos lepedőkből állt minden, az emberek meg a földön fetrengtek a bűzben. Az jutott eszembe hogy megkérdezzem őket, hogy hogy vannak, de aztán éreztem azt is, hogy ez kb kurva nagy parasztság is, mert hát hogy lennének, jó szarul valszeg. El akartam menni, de nem találtam a kiutat a retkes szűkos kis bungalójukból. Ekkor megjelent egy haverom, aki mondta, hogy szerinte nem is olyan rossz ez a hely, adnak ingyen kaját. Mondtam neki h haver bazmeg te megőrültél, menjünk már innen. Utána valahogy New Yorkba kerültem, ami elég gyakori visszatérő helyszíne álmaimnak. Rendszerint az történik, hogy egyedül bolyongok ott, és tudom, hogy tök szar, hogy nem maradhatok ott, mert vissza kell jönnöm utána Magyarországra. Most is az volt, hogy tudtam hogy csak 2 hetem van, ami álmomba amúgy ilyen 5 perc rövidségűnek tűnt, és ez nyomasztott, meg az is, hogy full egyedül vagyok ott, és nincs kivel megosztanom az élményt. Így sétálgattam az utcákon, ami amúgy rohadtul nem úgy nézett ki mint az igazi New York, inkább ez is ilyen középkori szpot volt, de valahogy közben meg mégis New York. Voltak még történések, de azok most nem jutnak eszembe.


© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-02-14 23:06:48 (1364)
ja és azt kifelejtettem hogy megint megálmodtam egy kurvajó riffet meg egy ütemváltást is eközben de természetesen elfelejtettem
[előzmény (1363)]

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-02-14 22:24:14 (1363)
na. mivel egész életemben görcsösen, nem csak szívből, de gyomorból is utáltam minden nemű autoritást, nem igazán bírom elviselni, ha bárki aki felémrendelt viszonyból akarja megmondani, hogy mit mikor csináljak. ezért tudatalatt-tudatosan úgy alakítottam az életem, hogy soha a büdös életbe ne kelljen dolgoznom. ez persze féligmeddig hazugság, a valóság ezzel szemben az, hogy valójában nem a vagabond coolságomból, hanem a gyöngeségemből és a gyávaságomból, végső soron tulajdonképp a genetikai és testi-szellemi selejt mivoltomból fakadóan alkalmatlan vagyok olyan hétköznapi munkák végzésére, ahol pontosan bekell osztani az időmet, és meg kell felelni egy rigid rendszer vagy egy főnök elvárásainak, vagy be kell járni, vagy emberekkel kell interakcióba lépni, vagy akár fel kell kelni délelőtt 11 előtt. Nagyon hálás vagyok magamnak egyrészt, hogy ilyen retardált vagyok, és nem kell dolgoznom, mert ha kellene, az bizony tökre nem tetszene és akkor többször lenne rossz kedvem. Másrészt meg akkor az azt is jelentené, hogy miután felébredek reggelente (tehát délben), akkor miután csináltam magamnak egy fasza tükörtojásos szendvicset, utána nem fekhetnék vissza még egy másfél órát aludni. Ami azért lenne tök nagy blama, mert akkor nem tudnék jókat álmodozni. Najó amúgy viccelek, az elmúlt néhány évben már egész emberi időben kelek fel, de ma ilyen bürokratikus faszkodások miatt 7-kor kellet kelnem, és egész délelőtt az mvm és a magyar posta kafkai labirintusában kellett rohangálnom, ami miatt mikor hazaértem délután egyre, kurva álmos lettem. Ja igen, plusz infó hogy mielőtt 7-kor felkeltem, hajnali 4-kor még ébren voltam, szóval nem aludtam sokat, így tényleg rohadt álmos voltam hazaérésre. Úgy voltam vele, hogy beadok egy lájti kis sziesztát, mi baj lehet.

Szpojler, nem is lett. Olyan kurva jókat álmodtam össze azalatt az egy óra aladt félálomban, mint amennyit egy egész év alatt nem szoktam. Mármint hogy mert ez most tényleg olyan volt, mint egy jó álom, nem a szokásos fura nyomasztások, hanem mint amikor kb egy rajzfilmben vagy gyerekfilmben ábrázolják az álmokat. Minden könnyed volt, napfényes, nem emlékszem sok konkrét történésre, csak hogy valami gyönyörű erdei tisztáson kacarásztam, és néztem a fák lombjai közt átszűrődő napfényt, és a hétköznapi élet ocsmány undorító lehozó lesújtó szarságaiból semmi volt jelen ott. Azt éreztem, hogy valami nagy és izgalmas kaland vár rám, nem kell pedofil faszszopó beteg geci politikusokkal, bántalmazó elnyomó embertömegegekből álló közegekkel, gyerekkori meg felnőttkori rossz emlékekkel traumákkal dílelnem, csak ott lennem a jelenben és önfeledten izgulva, reményteljesen nevetnem, mint egy óriási pucér kisdednek, akinek semmi gondja. Kibaszott jó volt. Aztán felébredtem, és eszembe jutott, hogy ilyeneket tényleg csak akkor álmodok, nagyon ritkán, amikor az alvásnak van egy ilyen tilosban járok-érzete, pl mint mikor régen suliban elaludtam sunyiban órákon a hátsó padban. Mi a tanulság? Kitudja, én nem.

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-02-14 00:29:19 (1362)
időről időre visszatér álmaimban a dürerpince illetve az az időszak, amikor felette, a blokkban laktam. ma is pincés-blokkos álom volt, ezeket általában nem szeretem. furcsa, mert ahogy álmaimban van egy konzisztens budapest térkép is, ami hasonlít a valódira, de tele van ilyen fura, a valóságban nemlétező összeköttetésekkel, úgy a pinyó-blokk elrendezése is következetesen, álomról álomra hasonló, de sosem a valósággal megegyező. A pinyó egy labirintus szerű katakombarendszer szokott lenni (nyilván a valóságban is az volt, de álmaimban parább), a blokk meg efölött egy omladozó valami, aminek félig nyitott a teteje, és a szakavatott bentlakó csövesek, tehát én is, tudják az utat a tető rejtett részeire. Ez is egészen így volt a valóságban is. Itt viszont a tető nem az a sima betonfelület, hanem egy egy ilyen félig leomlott falakból, fura létra-rendszerekből, és geci veszélyes lichthofflabirintusokból áll össze, és aminek a leghátsó sarkába valamiért mindig fel akarok jutni, de tudom, hogy oda nem ajánlatos, mert ott könnyen letudok zuhanni.

Ma is itt bolyongtam, néhol a pincében, néhol fent, be-be kopogtatva szobákba, amikben lecsúszott junkie csajok, meg az ő fiú megfelelőik laktak, és az egészet belengte a tudat, hogy ez már rég nem az, aminek egykor megismertem, és ez vizuálisan is reprezentálódott olyan formában, hogy a szokásosnál is kihaltabb, halottabb volt a hangulat. Sebőt kerestem, de nem találtam sehol, minden szobába, ahol rákérdeztem nemtudják hol van-e, elküldtek a következőbe. Rohadt sok idő eltelt ezzel, közben mindig felfedeztem új, korábban nem látott szobákat, kis eldugott zugokat, mindegyikben beállva lógott valami random csövescosplayer. Később kikeveredtem a ligetbe, ahol találkoztam egy középiskolai haverommal, aki csontvázzá fogyott, de szó szerint. Azt mondta aidses meg hepás, szóval vigyázzak, meg ne basszam, mert könnyen elkaphatom és akkor énis csontvázzá aszok. Ezen jót nevettem, de azért közben tényleg vigyáztam hogy ne érjek hozzá. Utána még vissza keveredtem a blokk tetejére, de itt már félig Nico Bellic voltam a gta4ből, és daruk meg ilyen egyéb constructionsite elemek tetején mászkáltam.

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-02-08 12:21:18 (1361)
végre, egy tisztességes ufóelrablás! persze, ahogy az lenni szokott, a katarzisnál most is felébredtem.

az utcánk végében lakott a gyerekkori legjobb barátom, aki tizenéves korunkban kiköltözött angliába. álmomban valamiért sokszor kijukadok az ő elhagyatott házukban, ahol rendszerint ő már nincs jelen, de az apja (aki azóta már meghalt, mármint a valóságban is) szelleme mindig ott kísért. ma az volt az alapszitu, hogy a haverom visszajött angliából, úgyhogy elmentem meglátogatni őt, meg az apja szellemét. a házuk romos volt, elhagyatott, szellemfater nem nagyon volt beszélőképes állapotban, csak csapkodott meg zajongott, üres diszperzites vödröket dobált a földre. éreztem, hogy elkéstem, a haverom hazajött, de már el is indult tovább valamerre, szóval elindultam kutatni őt, valamiért tudtam, hogy merre ment, mert kiskorunkban mindig azon az útvonalon bicikliztünk. Az utcánkat az ő háza felől keresztező utca (a Kőszirt utca, xvi ker) egy fákkal szegélyezett kis kertesházas utca, aminek a fái olyan sűrűn álltak, hogy az egész úttest járdástul mindig árnyékban volt. ez a mai álmomban úgy jelent meg, mintha nem is a föld felszínén lett volna, hanem alatta, alagútként, ami szintén elég elhagyatott és üres volt, kb mint a batmanben amikor a batcave-be megy be a brúsz kocsival, és átmegy egy ilyen földalatti alagúton, arra emlékeztetett. itt hajtott végig a haverom a simson motorjával, ami álmomban félig batmobil volt, kurvagyorsan zúzott vele, én lemaradva tőle párszáz méterrel hajtottam a kis gyerekbringámat. végül egy zugosabb helynél (asszem talán az alagút-utca falából nyílt egy kisebb, titkosabb vele párhuzamos föld alatti utca-szakasz) értem őt utól, ahol addigra már ott volt egy harmadik tag is, akire nem emlékszem, hogy ki volt, talán a haverom valami haverja, aki nekem nem volt túl szimpatikus. hajnal volt, tudtam, hogy még nem jött fel a nap, szóval az egésznek volt egy ilyen titkos-kuckós éjszakai kaland hangulata, a haverom meg a haverja elő is kaptak egy pakk füvet, meg szólt valami szar zene is. Én kicsit feszengve éreztem magam, nem akartam füvezni, de a haveromat sem akartam otthagyni, mert tök rég láttam, ritkán látogat haza, szóval gondoltam maradok a feszengés ellenére, de hamar kiderült, hogy ez szar ötlet volt, mert egyszer csak dörömbölni kezdtek az ajtón a rendőrök, pontosabban egy nyomozó. ránktörte a titkos barlang-alagút ajtót, a haverom haverja rögtön elmenekült, mi ketten ottmaradtunk a haverommal lebukni. Vagyis én magamat nem éreztem bűnösnek, de azt is éreztem, hogy a rendőrnek hiába magyaráztam volna, hogy jaj, én nem is szívtam, az a haverom elárulása lett volna, szóval inkább kussoltam. Ilyen klasszik kioktatós-fellengzős rendőrködő stílusban basztatott minket a tag, és közben mindakettőnk kezébe belenyomott egy paksamétát. Az enyémből kihullott egy csomó rajz, kockás iskolali matekfüzetre voltak rajzolva fekete tintával. Akkor vettem észre, hogy ezek az én rajzaim, vagy legalábbis némelyik tutira az, némelyik meg ilyen más rajzolók rajzainak fénymásolatai. Ezt valamiért rohadt viccesnek találtam álmomban, és úgyéreztem, hogy egy aduász került a kezembe a rendőr faszkodásával szemben. Kérdeztem, hogy tudja-e, hogy ezek az én rajzaim, amire már nem emlékszem mit mondott, de az lett az ügy vége, hogy a haveromat el kell vinnie az örsre, engem meg otthagy. Időközben elkezdett feljönni a nap, és a Kőszírt utcának annak a szakaszára kerültünk, ahol kiskoromban mindig megálltam átkukucskálni a kerítésen, mert bent a kertben volt egy rohadt nagy kerti úszómedence, és ez nekem akkoriban mindig kurva izgalmas volt. Ahogy a rendőr vitte el a haveromat, észrevettem, hogy a hajnali égbolton élénk kék színű, vízfodrozódás-szerű ilyen plazma gecik villódzanak a medence felett. Mutattam a rendőrnek, meg a haveromnak, hogy nézzétek már baszdmeg, ez mi a fasz? De ők közönyösek maradtak az egésszel szemben. Nekem ekkor esett le, hogy ezek tutira ufók, csak mivel nekik interdimenzionális a természetük, ilyen fura kék fényjelenségként érzékelem csak őket a valódi, általam (meg a kis fejletlen földi 3d-s érzékszerveim által) megtapasztalhatatlan formájuk helyett. Ekkor a kék fodrozodó fények mellé megjelent egy rózsaszín is, ezeknek a forrása már sokkal jobban kivehető volt, és közelebbinek is érződött, mint a kék, formára pedig a vízben úszó halikrákra emlékeztetett. Ekkor már tudtam, hogy el fognak rabolni, éreztem is, hogy a testem tehetetlenül lebeg a mindent egyre jobban elárasztó kékes-rózsaszín fény felé, és hogy én is egyre inkább fénnyé lényegülök át, miközben ahaverom meg a rendőr épp szálltak be a rendőrautóba. Erre ébredtem fel. Utána még visszaaludtam, és amikor megint felkeltem, csak arra emlékeztem az egészből, hogy volt valami rohadt durva álmom aminek a végén lebegtem, de a többi full nem volt meg. Viszont az előbb kutyasétáltatás közben egy pillanat alatt visszajött az egész tök tisztán, szóval hazajöttem és most gépelem ide ezt a fost. the end

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-01-31 13:08:47 (1360)
ma is valami fesztiválon voltam álmomban, aminek az volt az érdekessége, hogy valami szigeten volt, aminek a partjain egyre emelkedett a vízszint és voltak helyek, ahol az emberek már bokáig vagy térdig vízben ázva buliztak. engem ez kicsit frusztrált, mert tudtam, hogy csak egy pár cipő van nálam és utálom ha bevan ázva a zoknim a cipőmbe. egyedül bóklásztam össze vissza mindenféle színpadok közt a cuppogós latyakban, tudtam hogy nemsoká lesz valami fasza koncert is ami érdekel, de nem emlékszem melyik zenekar. volt még időm, úgyhogy kimentem a sziget szélére, leültem egy lépcsőre, aminek az alját már teljesen ellepte a víz. befolyt a cipőmbe, de tudtam, hogy már úgyis vízes az is alapból, szóval hagytam. a víz nem volt se hideg se meleg. utána valahogy eljutottam egy koncertre, a smashing pumpkins játszott random feldolgozásokat, kb ilyen nirvanát meg ilyen bézik rokkokat, ott akkor úgyéreztem, hogy ez a legjobb a világon. körbenéztem, hogy van-e ott velem rajtam kívül ismerős, akivel megoszthatom-e ezt az élményt, de nem volt ott senki. egyszer csak megjelent csirke, amikor a smashing pumpkins elkezdte játszani a tankcsapdától a törölköző teniszütőkkel-t, arról kezdett el magyarázni hogy ez a világ legjobb riffje. egyet kellett hogy értsek. van még valami emlékem arról hogy a fesztiválon szembejön velem az általános iskolai szerelmem, köszöntem neki, visszaköszönt, de amikor elhaladtunk egymás mellett, akkor vettem észre hogy időközben rettenetesen öreg lett és ráncos. utánafordultam, de csak egy hajlott hátú anyóka volt, én meg azon gondolkodtam hogy milyen szép lány volt régen, és hogy így öregen összeaszva, a púpos hátával totyorkálva is volt benne valami furán szép, de azért jobban nézett ki 15 évesen (kb akkor láttam utoljára). Ennek a gondolatnak az abszurd lájtos pedofil felhangja már ott álmomban is viccesnek tűnt, meg is jegyeztem, hogy ebből lehetne valami viccet írni, de így felébredve már inkább tartom csak simán furának.

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-01-29 17:46:58 (1359)
kár hogy több szpojlert nem álmodtam meg amúgy mert elég fosos ez az évad
[előzmény (1358)]

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-01-29 17:40:54 (1358)
mostmár összefogom írni, pontosan hányszor történik meg az, hogy álmodok valamit, és a következő napokban vagy egy az egyben megtörténik az, amit álmodtam, vagy minimum rímel rá a valóság nagyon durván. nem akarom azt mondani, hogy médium vagyok, de közben meg gecire de.

ma egy babára kellett vigyáznom álmomban. tudtam, hogy nem az enyém, de rám van bízva, aranyos is volt, kb újszülött korú csecsemő, ahova mentem, oda mindig vittem magammal. éreztem, hogy ez egy kurva nagy felelősség, de nem volt valahogy túl nagy teher sem, ahhoz képest, hogy egy másik emberi élet, amihez amúgy nincs is sok közöm. viszont az álom egyik pontján, a mindig a zsebemben levő kutyakaki zacskók ( mármint a valóságban, álmon kívül is mindig van a zsebemben kutyakulazacsi, just in case ha becsinálok vagy ilyesmi - najó, viccelek, nem azért mert én beszarnék, hanem mert mindig a kabátomba meg a gatyám zsebeibe maradnak ezek a cuccok a kutyasétáltatások után - beszarni sajnos ettől függetlenül néha beszoktam, de ez egy másik történet) valahogy odakerültek a kisbabához. Tudtam hogy ez para, mert lenyelheti, és a kis barom rögtön el is kezdte őket tömni a szájába, de így rohadt durván gyorsan, mintha konkrétan meg akarná ölni magát, és az volt a fő para, hogy ahogy telt meg a szája a zacskókkal, és kezdett fulladni, én is érezni kezdtem amit ő érez, tehát a fulladást. Pánikbaestem, megpróbáltam kiszedni a szájából a zacskókat, de nagyon erősen bevoltak ragadva, kb rángatnom kellett, de ugye közben figyelnem kellett arra is, hogy ez egy pici baba, nem szabad nagyon megrántani sem. végül sikerült a nagyját kiszednem, de tudtam, hogy egy zacskó már a tüdejében van. Valaki, aki ott volt mellettem, azt mondta hogy egy még nem para. Erre keltem fel, izzadtam meg stresszeltem most is még álom után is felébredve, hogy hú bazmeg ez mi volt.
Eltelik pár óra, hazaérek az szokásos napi ügyes bajos dolgokból, elkezdem nézni a True Detektív ma kijött részét - első jelenetben egy újszülött baba fuldoklik, nem kap levegőt - egy az egyben ugyanaz a hangulat, és jelenet, amit megálmodtam. Ok, itt nem voltak zacskók, de maga az élmény, hogy egy pici baba fuldoklik, és megkell menteni (és végül megmentik és van egy ilyen keserédes feloldás, hogy megvan mentve, de azért még nem múlt el teljesen a para) egy az egyben lejátszódott a sorozatban a képernyőn.
Tudom hogy nem egyedi ez a jelenség, és rohadt sokakkal előfordul ilyesmi szintén, de amikor épp rájövök, hogy baszdmeg ezt álmodtam, az a ráeszmélés mindig ilyen letaglózó és hihetetlen. De az is lehet, hogy csak bolondulok megfele. Sálálálálálálláá

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-01-23 15:57:08 (1357)
ma viszont arra keltem, hogy anyád, de kurvajó volt ez az álom, végre megint valami pozitív kicsengés, ezt megkell jegyezzem - mostanra SEMMIRE nem emlékszem belőle. A hangulatából is csak azért maradt meg valami, mert ez a gondolat rögtön jött reggel, mikor felkeltem belőle, hogy ezt megkell jegyezzem, de történés, narratíva zéró.
a tegnapiból emlékszem kb csak arra, hogy Billie Eilish producere vagyok, egy fedett műlyégpályánál ülünk, és próbálom rábeszélni arra hogy hordjon kevésbé szar ruhákat, pl az én kihízott régi levágott rövidgatyáimat. Nem volt rá vevő. Az új True Detektív évadot okolom ezért a szarért.

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-01-19 23:41:29 (1356)
Na, jól beharangoztam itt hogy mostmár mennyivel egészségesebb vagyok és már nem olyan parák az álmaim, azt erre ma éjjel olyan kibaszott para volt, hogy szószerint izzadva és üvöltve riadtam fel belőle. VIszont ez tényleg annyira para volt, hogy egyrészt nem tudom szavakba foglalni, másrészt meg a 95 %-át azonnal törölte az agyam. Az van meg belőle, hogy az alaphangulat az az, hogy ez nem álom, hanem valamilyen egészen más, sokkal valóságosabb tudatállapot, ami az ébrenlétnél is intenzívebb, és valóságosabb. Tudtam, hogy meg kell halnom, de nem sima halállal, és a meghalás az nem egy ilyen távoli elkerülhetetlen valami volt, mint ahogy arra alapból gondolok, hanem annak kb százezerezerszeresére felfokozott, a halálnál sokkal súlyosabb valami, ami nem hogy elkerülhetlen, de egyfajta büntetés, átok, amit a világtörténelem folyamán még soha senki nem kapott meg, csak énrám vár. Kb a pokol szóval lehetne gondolom a legközelebb kerülni hozzá, de az is olyan kis semmitmondóan lófasz ahhoz képest, amit ott éreztem. Aztán volt egy olyan rész, amikor tudtam, hogy már meghaltam, és szellem vagyok, és abból nyerek valahogy valami nagyon sötét energiát, hogy emberekre a frászt hozom, de úgy, hogy ők is meghalnak a félelemtől, meg én is, mégjobban mint ahogy alapból.
Ez kurva nyomasztóan hangzik, és az is volt, de ez a leírás tényleg közelébe sincs annak amit ott éreztem. Volt még benne egy olyan rész, hogy a családom és minden ismerősöm körbeállt, és ilyen megvetéssel, gyűlölettel közölték velem hogy mielőtt meghalok kikell hogy vájják a szemem, és elkezdték egyszerre kapargatni a szaruhártyám és éreztem ahogy rétegről rétegre fogy el a szemgolyóm és egyre kevésbé látok. Aztán ilyen kivájt szemű vonagló pucér szellemgeciként üvöltöttem, erre keltem fel az egészből üvöltve. Reggel fél 6 volt, és előtte 4kor még fenn voltam, szóval nemlehetett olyan hosszú az álom, de az egész egy ilyen többszáz éves hosszúságú valaminek tűnt közben. Kurva szar volt, és miután visszaaludtam félálomban, még egy picit folytatódott, úgyhogy kb felkellett magamat megint keltenem, mert addigra már szerencsére tudtam, hogy ez valszeg csak álom.
Lehet mégis drogoznom kellene??????????

© boxiválasz erre | adatok | e-mail - 2024-01-19 14:08:14 (1355)
azt, hogy beszartam. tudni szoktam, mikor almodok, de feltem, mi van ha tenyleg, de megis ment tovabb az alom.. igy... felebredve kiderult hogy valoban megtortent, de valamiert megse rohantam zuhanyozni mint ahogy normal esetben tennem, na es akkor riadtam fel, hala egnek makulatlanul! rohadek alom az alomban!

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-01-18 15:27:47 (1354)
a mai meg megint csak egy fura féig-nyomasztó félig semmilyen izé volt.
Nem emlékszem belőle sokra, csak néhány checkpointra. Ezek a következők:
Valami vidéki tábor/fesztivál szerűség volt készülőben, voltak kis klasszik faházak, meg fák, ez biztos. Egy idő után azthiszem a helyszínről kiderült, hogy Olaszországban van, ahol amúgy eddig nem sokat jártam életemben, és a tábor/fesztivál kezdete előtt még volt egy napnyi időm, hogy felfedezzem a közeli várost, ezért be bkv-ztam oda, a tábortól a városig metró vitt be, ami egy hosszú szakaszon valami víz alatt haladt. A város ilyen régi kis középkori épületekből állt, itt bolyongtam a vízparton, a hangulat van meg inkább, mint konkrét történések, az egészet áthatotta az a félig meddig izgatottság, félig meddig meg ilyen lelki teher, hogy lesz mindjárt ez a fesztivál, én meg egy idegen városban bóklászok, és nem biztos hogy visszatalálok oda. Egy csomót bénáztam a helyi bkvjegyekkel, nemtudtam hogyan kell őket érvényesíteni, és féltem bliccelni mert hát ez nem budapest. Egyszer csak észrevettem Mizsei Márkot a családjával (Márknak olyan hosszú raszta haja volt, hogy a földön húzta maga után mint egy király a palástját) akik a fesztiválra igyekeztek, próbáltam őket megkérdezni, hogy ők tudják-e hogy hogy a faszba kell érvényesíteni a jegyet, vagy hogy para-e itt lógni a metrón vagy nem, de akkora volt a tömeg, hogy nem tudtam elérni feléjük, el is sodortak. Utána valahogy visszajutottam az erdős részre, de addigra a kis faházikóknak már csak a korhadozó vázai álltak, és mindenki pakolta össze a cuccait. Egyszerre voltam csalódott és megkönnyebbült, hogy lemaradtam az egészről. Itt is hajnal volt, napfelkelte, csak ez most ilyen hidegebb szürkébb fajta.

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-01-18 14:57:17 (1353)
a hirtelen koncertelmaradós rész az amúgy tuti a debreceni kalamajka lecsapódása volt a csoffadt kis agyamban
[előzmény (1352)]

© villanytothválasz erre | adatok | e-mail - 2024-01-18 11:36:12 (1352)
nagyon örülök hogy visszatértél ws. jó volt olvasni. az álmod eleje a standupos részig pedig félelmetesen valóságos, megszokott és hétköznapi. mehetne koncertélmények történésekbe is simán.
[előzmény (1351)]

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2024-01-17 17:52:41 (1351)
na most visszaolvasam néhány régi álmomat így jópár év távlatából, azt kell mondjam, örülök, hogy már nem vagyok olyan fiatal, mint akkor. nem kell fraudi álomfejtőnek meg álmoskönyvbújó analitikus pszichiáternek lenni hozzá, hogy azért voltak itt velem mindenféle agybajok rendesen, de amikor régebben álmodtam meg leírtam őket, én tényleg abban a hitben voltam, hogy mindenki másnak is ugyanilyen elborult beteg szar álmai vannak és hogy ez teljesen hétköznapi dolog a legtöbb embernél. ezzel mondjuk némileg most is így vagyok, biztos mindenkinek vannak ilyen álmai, de a negatív elemek szembetűnő sűrűsége-sokasága (nyomasztó hangulat, bizarr-szomorú események, stb) azért valószínűleg nem mindenkinél ennyire gyakori.
Ami jó hírrel szolgálhatok: az álmaim 90 %-a még most is, a mai napig is, ugyanilyen elbaszott nyomasztó fura kavargó katyvasz-fosömleny, amikből sütnek a feldolgozatlan traumák, meg nem élt érzelmek, eltemetett parák stb. Viszont - ezt a sok bizarr szart ellenpontozandó (amúgy hálisten baszdmeg) megjelent egy új elem bennük, ami sokszor csak ilyen halovány érzet-féleség, de néha egészen katartikus aha élménnyel párosuló cucc - mégpedig az, hogy miután ugyanígy lezajlik álmomban az itt ezerszer leírt mindenféle fura szituáció, utána néha (csak néha, de nekem már ez is egy tök nagy áttörés-élmény) történik valami, ami feloldja, vagy pozitív kicsengéssel ruházza fel ezeket a negatív álombéli helyzeteket. Mondok egy példát:

A héten egyik nap azt álmodtam, hogy valami Gólya szerű helyen bolyongok a tömegben, ezer ember között egymagam, ahogy az lenni szokott, és tudom, hogy valami esemény készül, koncert, a szokásos ilyesmi. Az emberek körülöttem bevoltak drogozva, de annyira, hogy ilyen zombi szerűvé rothadt az arcuk is a készenléttől, és valami afterre készültek, amihez nekem nem volt kedvem. Emlékszem, hogy arra gondoltam, hogy úristen baszdmeg, itt mindenki túl komolyan veszi a hajléktalan cosplayer szerepet, ekkor az egyik kamucsöves gólyás arc elkezdett a zsebemben turkálni, hogy adjak neki pénzt. Lekellett magamról hámoznom, és arrébb futnom. Egyszer csak valaki rámszól, hogy a koncert valami miatt elmarad, viszont a shownak folytatódnia kell, ezért nekem 5 perc múlva egyedül fel kellene mennem a színpadra lenyomni egy standup comedy rutint, amitől azonnal elkezdtem nyomasztódva érezni magamat, nemtudtam egy viccet sem, meg alapból nem voltam erre a helyzetre egyáltalán felkészülve. Rámtört a pánik, gyorsan megpróbáltam vicceket írni, hogy ne legyen hatalmas nagy beégés a dologból, de egyiket sem éreztem elég jónak. Szopó az egész, jön a nagy jólismert megszégyenülés, nincs menekvés, satöbbi, és itt jött be az új elem, ami régebben nem nagyon volt jelen az ilyen álmokban - eszembe jutott, hogy a hátizsákom alján ott lapul valamiért egy régi, kinőtt farsangi pókemberjelmez, és ha abba megyek fel a színpadra vicceket mesélni, akkor tökmindegy, hogy mennyire nem tudok vicceket mesélni, legalább annyira kínos lesz az egész, hogy önmagában már vicces lesz. Ekkor eszembe jutott egy kezdő vicc is, amit ott álmomban a pókember jelmezzel bekombózva annyira zseniálisnak éreztem, hogy rájöttem tőle, hogy álmodok, és megcsíptem magam, hogy ezt a viccet meg kell jegyezni felébredés utánra is. Így szólt: Na mivan srácok, azt súgja a joke-ösztönöm, hogy ez egy nagyon jó show lesz!!! Ugye ez egy szóvicc a pókember pókösztönével, semmi értelme az egésznek és fájdalmasan rossz, de én ott álmomban tényleg úgy éreztem hogy ez comedy gold és ez olyan reménnyel töltött el, hogy egyáltalán nem szorongtam felmenni a színpadra a kinőtt pókember jelmezben, amiből kicsüngött a nagy belem. Amikor felmentem, ezután a vicc után nem fogadott ováció, de nem is zavart, végig kéz-pisztolyoztam minden sorom után, mintha vicces lenne amit mondok, még ha nem is volt az. Utána éreztem, hogy olajra kell lépnem, és a gólya mögött volt egy nagy domb, aminek a növényzete harmatos volt, és a háttérben meg jött fel a nap, és gönyörű színe volt az égnek. Egyedül éreztem magam, de mégis éreztem egyfajta megnyugvást, tudtam hogy ide nem tudnak követni a gólyás drogoszombi csövescosplayerek, leültem a seggemre, és lecsúsztam a dombon. Kurvajó volt. Elkezdett futni felém egy őrkutya, feketefehér színe volt, elsőre megijedtem tőle, de ahogy futott felém ugatva, rájöttem hogy van egy szuperképességem, hogy minden kutyával jól kitudok jönni, még akkor is, ha elsőre barátságtalan velem, csak érezni kell a lelkét. A megszelidült őrkutyával ketten, négykézláb csaholva ültünk a domb alján.

Na szóval ilyen jellegű happy-end régebben sose volt az álmaimban, mostanában meg ez volt már a harmadik, aminek ilyesmi vége kerekedett. A tanulság: valszeg fele ennyit is bőven elég lett volna drogoznom huszonévesen. Namindegy, no regret, holnap gyertek gólyába Salabakter koncertre

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2020-06-17 18:06:24 (1350)
a csávó a tag a csávó az arc

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2020-06-17 18:04:46 (1349)
A hétvégén voltam egy kocsmába ahol egy arcnak az volt a vibe-ja, hogy kb mindenkivel akivel bemutatkoztak (köztük velem is), elkezdett smúzolni de úgy hogy így belemászott az aurájába, és így bizalmaskodva beszélt kb 3 centire a másik ember arcától. Gecire felbaszott, hogy nem veszi észre hogy ez full weird, és ezen az sem segített hogy nagyon hülye feje is volt a tagnak, kb ilyen széles parasztgyerek arca volt, klasszik hetyke bajusz lifegett a szája felett + manbunba volt a haja, és büdös volt a szája. A húgom barátai voltak ott főleg ebben a buliban szal kicsit feszengősen éreztem magam ott köztük, ezért bedobtam azt a sztorit, ami odafele történt velem a metrón: a mozgólépcsőn előttem egy horikeri meg 88 tetkós arc ment ferencvárosos dzsekibe, és a haverjával arról beszélgettek h minden tele van büdös cigányokkal. A vicc az volt hogy a csávó is echte cigány volt, csak tele volt baszva ilyen fasz náci tetkókkal. Na amikor ezt elmeséltem ennek az előző smúzolós arcnak, akkor ő elkezdett nekem egy 15 perces lektúrát adni a szkinhedekről, hogy az igazi szkinhedek igazából nem is nácik, meg a sharpok, stb, és hiába próbáltam a tudtára adni, hogy én ezzel mind tisztában vagyok, meg énis vágom, stb, nem hagyta hogy félbeszakítsam, és minden áron végigmondta a kibaszott infóját, ami csak egy csecsemőnek újdonság kb 2020-ban, szóval csak egy ilyen egotripet nyomott végig a tag és nem is kommunikálni akart, csak éreztetni, hogy mennyire jól van informálva. Gecire lehozó jelenség volt a csávó.

Csak másnap, amikor dumáltunk erről, mondta el az öcsém, aki már ismerte a csávót, hogy amúgy meleg a tag, és aznap több csávóra is rányomult. Ami nyilván leszarom-kategória, nekem mindegy, hogy buzi vagy heteró, nem vagyok én olyan kertvárosi, viszont ami megint csak nem oké, vagyis hát nem vágom, az az, ahogy az agyam feldolgozta ezt az infót az arcról, meg az ominózus estét.
Kb 2 napra rá ugyanis azt álmodtam, hogy iszonyatosan kerget és nyomaszt és megakar ujjazni egy meleg csávó, aki nyilván eléggé úgy is nézett ki, mint az a fasz a kocsmából. És hiába mondtam neki, hogy léci ne, meg hagyjál már, nem hagyott békén és tolta a hüvelykujját a seggembe geci erőszakosan. Iszonyat nyomasztó volt, és kurva sokáig tartott. Tanulság: álmomban nem csak rasszista vagyok, de homofób is.

© villanytothválasz erre | adatok | e-mail - 2020-03-25 14:07:19 (1348)
NA VÉGRE GECI!!!!!!!! volt egyszer egy olyan buli most a közelmúltban hogy egy kriptás koncert után feljött hozzám kurvamenővagyok meg a sexriders dobosa ami abba torkollott hogy google fordítóval olvastattuk fel az álmaidat. olyan jó volt mint egy álom
[előzmény (1347)]

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2020-03-24 17:17:59 (1347)
Elkellett jutnom zugligetre a moméra valami szarért, de álmomban zugliget megközelíthetősége sokkal parább mint az életben, szóval a Moszkvatér, ami álmomban sokkal vadregényesebb valahogy mint a valóságban, pl egy ilyen völgyben helyezkedik el, ami egyszerre ilyen erdősen benőtt, de közben meg durva az infrastruktúrája is, mármint hogy ilyen autóutak keresztezik egymást keresztül kasul ilyen nagy faszom fákkal. Azért írom amúgy jelenidőbe mert ez is visszatérő eleme az álmaimnak - ha álmomba a moszkvatéren járok, az mindig így néz ki, kevés eltéréssel. Másik visszatérő elem: megyek valahová, ahova soha nem érek el, csak úton vagyok folyamat, és ott a tudat, hogy ott kéne már lennem, de még mindig nem járok félúton se. Na ma egész éjjel ez volt, tudtam hogy mennem kell a gecis egyetemre, de sose értem oda. Útközben elkeveredtem amerikába is, de tudtam hogy mindjárt ott kell lennem, szóval siettem haza. Így se értem oda.

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2020-02-21 13:56:36 (1346)
ma azt álmodtam hogy Henry Rollins az örs vezér téren ünnepelte a szülinapját a metrókijáratnál, ami álmomban mindig sokkal lepusztultabb, mint az életben, az aluljáró rész pl rendszerint egy ilyen rejtett járatokkal meg sötét folyósókkal teli para hely, ahol könnyen ellehet tévedni és tele van gonosz cigányokkal meg seftes alakokkal. ja igen, azt elfejtettem említeni hogy az álmaim amúgy általában kibaszott rasszisták, vagy legalábbis erősen működnek bennük a negatív sztereotípiák; szóval a cigányok általában gonosz lehúzós arcok, ha előjönnek álmomban, de a szkinhedek is rendszeresen agresszív alakok, stb. egyszer álmodtam azt is hogy kfc-zek egy kitalált néger haverommal, de ez egy másik sztori, meg amúgy sajnos nincsen álmoskönyvem hogy megtudjam nézni ez pontosan mit jelent, de igazából lehet jobb is nem bojgatni az ilyesmit. szóval az öreg szopógép rollins egy darab számot énekelt el saját szülinapja alkalmából a metrókijáratnál, ami állítása szerint Youth Brigade feldolgozás volt de inkább hangzott negative approachnak, persze egyik sem volt az igazából, de arra emlékszem hogy a végén volt egy szintiszóló ami ilyen kibaszott himnikus és megható volt, kb majdnem elsírtam magam tőle. nem emlékszem volt-e ott velem ismerős, vagy csak egyedül néztem a koncertet, rémlik hogy voltak ott haverok de most hiába gondolkozom nem ugrik be senki konkrét. volt még egy session arról is hogy los angelesbe vagyok és mogyoróvajat keresek egy walmartban, meg hogy a régi kertünk végében volt egy kiégett autóroncs, és az át volt alakítva ággyá, és abba próbálok valahogy netflixezni de nem tudom nyomogatni a gombokat, meg csak richard pryor és gene wylder közös filmeket tudok választani, de nemcsak a dutyidilit meg a vaklármát, hanem egy csomó ilyen random faszságot amit ott talált ki az agyam.

© Wolfman8válasz erre | adatok | e-mail - 2014-08-19 10:39:34 (1345)
Azon filóztam hogyan lehetne kivitelezni az időutazást. Álmomban már voltak terveim, csak mindig valami nem klappolt. Már bele is tudtam nézni a multba, de visszamenni nem tudtam keresztapámhoz. De ehhez még időgép sem kellett, magamtól hoztam létre időféregjáratot.

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2014-08-08 01:40:46 (1344)
(tényleg)
[előzmény (1343)]

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2014-08-08 01:40:40 (1343)
leesett a feje
[előzmény (1342)]

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2014-08-08 01:40:34 (1342)
a gyerek meg meghalt
[előzmény (1341)]

© wsválasz erre | adatok | e-mail - 2014-08-08 01:38:46 (1341)
egy nappal mielőtt a maláj gépet lelőtték ukrajna felett azt álmodtam, hogy felnézek az égre, és kibaszott sok, maga után fekete csíkokat húzó zuhanó repülőt látok, és a zsigereimben érzem, hogy most kibaszott sok ember megfog halni.
valamelyik nap meg az volt egyedül sétáltam a szabadsághídon át budáról pestre éjjel, viharban. a duna rohadt durván hömpölygött, kb 3 méteres hullámok voltak rajta, meg örvények mindenhol. gondoltam iszok egy sört a fővám téren, de nem tudtam eljutni odáig, mert a híd egyre hosszabb lett előttem, pont mint a filmekben amikor álmukban nem tudnak futni az emberek. én tudtam futni, viszont a híd egyre nőtt, a vihar meg egyre durvább lett, egy villám bele is baszott a hídfőbe, aminek a tetején (ezt előtte nem sokkal vettem észre) egy éneklő és lángoló csöves kapaszkodott, ilyen értelmetlen hangon óbégatott. miután belebaszott a villám egy szénné égett rongybabaként landolt előttem a betonon, de nem halt meg. odafutottam hozzá segíteni, megkérdeztem hívjak-e mentőt, azt mondta nem kell, csak olvassak sok könyvet és minden rendben lesz. emlékszem hogy feketére égett az arcán a hús, de ilyen repedezett volt, és a repedések mentén pedig piros volt az égett rész alatt, és enyhén vérzett is. fájdalmasnak nézett ki, na. valahogy átjutottam a fővám térre, de addigra az a borárossá változott, és amikor átértem hátranézve meglepődve tapasztaltam, hogy leszaakdt a híd, bele a dunába, aminak oylan erős volt már a sodrása hogy az egész hidat elvitte a faszba. megint tudtam hogy világvége van, de ez most nem volt annyira apokaliptikus hangulatú, mint lenni szokott álmaimban, hanem valahogy ilyen rezignált megnyugvással vettem csak tudomásul, hogy ja, már megint itt az apokalipszis. a duna túlpartján ahol a zp volt épp játszott nagy feró és a bikini, de nem a saját szar zenéjüket tolták, hanem ilyen gecikirály szomorú epikus rokkot, ami áthallatszódott pestre. rájöttem hogy még mindig kurva szomjas vagyok úgyhogy beszaladtam az aluljáróba, hogy vegyek egy sört végre, közben végig szólt a fasza zene. lent az aluljáróban térdig állt a víz, és a csövesek fuldokoltak benne, de úgy, mint a partra vetett halak, nemtudtak felállni a földről, csak így vergődtek. az egyiknek volt egy gyereke is, kb újszülött. azt kiabálta nekem a csöves hogy vigyem a gyerekét biztonságba, én meg mondtam hogy dehát még kilóg a köldökzsinórja, és tényleg, összevolt kötve a (férfi) hajléktalannal még a csecsemő egy lila eres köldökzsinóron keresztül. végül valahogy hozzám került a csecsemő, és kurvára sírt, én meg nemtudtam hova vigyem, meg hideg is volt, a gyereken meg semmi ruha nem volt, bebugyoláltam a kabátomba, hogy ne fázzon meg, de éreztem, hogy kb haldoklik és nemtudok mit tenni hogy megmentsem. nagyjából ennyire emlékszem, a sört nem tudtam megvenni.

© Wolfman8válasz erre | adatok | e-mail - 2014-07-30 06:36:27 (1340)
Pár napja álmomban Pataki Attilával találkoztam, dumáltunk valami szobában, majd elkezdett énekelni. Adtam neki ötleteket, majd a végére közösben írtunk egy számot a régi Edda beállítottságát központba helyezve. Emlékeim szerint kurva jó dalt írtunk, régi vágású kemény munkásmetáltrockot, de rohadtul nem emlékszem belőle semmire már.

© Wolfman8válasz erre | adatok | e-mail - 2014-06-30 07:02:31 (1339)
Azt álmodtam pár napja, hogy leforgatták a Star Wars 7. részét amerikai-magyar koprodukcióban, ami nagyjából arról szól, hogy Han Solo az apjával veszekszik, miközben akció akció hátán követi őket, akárcsak az Utolsó Kereszteslovagban. :) Csak itt most az apja hol Forgács Gábor volt, hol valami kis idősebb esetlen színész, akinek most nem jut eszembe a neve. De rendre felbukkantak még magyarok a filmben. De nem is a filmet néztem én, hanem a forgatáson voltam talán, mert körbe tudtam nézni a helyszíneken, amik semmi semmi StarWars-os díszletet nem tartalmaztak, hanem picikét modernebb épületekkel tűzdelt budapesti utcákon játszódtak az egyszerűség és gondolom olcsóság jegyében.
Furcsa volt az egyszer biztos.

© Wolfman8válasz erre | adatok | e-mail - 2014-05-16 08:21:04 (1338)
:D
[előzmény (1337)]



1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 ... > Következő >> Végére