| Tudjátok én olyan vagyok mint egy szobor, arcomról esetleg csak az unalom és a pökkendiséeg olvasható le érdekes keverékben. Összeségben azonban semmilyen érzést nem mutatok, olyan vagyok mint egy tiszteletreméltó úriember (már ahogy azt a népi fantázia elképzeli). Mégis meg kell mondanom hogy én magam, jellembeli nagyságom ellenére is sokszor elszomorodok. Ilyenkor homlokom ráncolom, izzad a tenyerem, idegbetegesen rángatom a szempillám, egyik cigit szivom a másik után. Mert sokszor gondolok ám én is arra amire ti, hogy elfogy az ivóvizünk, a benzinünk, a húsunk. Mert jőn a siserehad! Afrikából, Ázsiából özönlenek ide a vadak hogy elvegyék tülönk azt amit Isten nekünk adott és amit őseink megőriztek nekünk. Háború lesz! Igen sokszor gondolok erre de én optimista vagyok és hiszek abban hogy e háborúban is mi fogunk győzni és nem félek attól a perctől amikor 16. Benedek meghirdeti a keresztes háborút! Mert hiszem azt hogy őseinkhez méltóan fogunk harcolni. | |
|
|
