Punk Portál

Dan:

Egy nagyon durva bulin vagyunk túl, tegnap igazi HC party volt a Kultiplexben. Részletezem egy kicsit... :)

A sarki kocsmában kezdtük az estét, ahol jég hideg (szó szerint) sört fogyasztottunk. Régen mindig ide jártunk a Tilos rádiós műsorok után, szóval már ismertem a helyet. Nem volt sok idő, mentünk is vissza a Kultiplexbe, ahol már jó nagy tömeg volt, a kerthelyiségben is szinte mindenhol ültek emberek. Egész jó hely ez, de nem biztos, hogy egy ilyen bulira van kitalálva. Az előtérben eléggé nyomorogni kellett. Ide rakták a merch pultot is, voltak cuccok, a szokásosnál sokkal drágábban, majdnem 4000 forint volt egy póló. Maga a koncertterem (ami egy mozi) egész jó, de a fényeket nem vitték túlzásba. Mondjuk igazából nem hiányzott, de mostanában hozzászoktam a Vörös Yuk, meg a Trafo fénytechnikájához.

Kint dumáltunk a kertben, amikor szóltak, hogy már megy a Bridge to Solace. Siettem be a terembe. Mivel az ajtóban ellenőrizték a pecsétet, nem volt könnyű bejutni. Sajnos az egyetlen szám, amit ismerek, pont elhangzott, a legvégére értem be. Le lehet tölteni a keveretlen változatot, az album kb. 1 hónap múlva jelenik meg. Ha valaki nem ismerné a zenekart, 2 Newborn és egy Hátsó szándék tag van benne, és kurva jó zenét csinálnak. Teljesen beleillettek a nemzetközi mezőnybe, látszik, hogy van tapasztalata a tagoknak. A stílus dallamos hardcore, nekem nagyon tetszik. A közönségből már itt beindult pár ember, őrült bodyszörföket láthattunk. Zoli (az énekes - buliszervező) meg is kért mindenkit, hogy vigyázzon a másikra. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt mindenki komolyan vette. Nem játszottak túl sokat sajnos.

Az Open Hand-et sokan dicsérték, szóval kíváncsi voltam rá. A stílus talán emo-core, szóval emo, de a kevésbé nyálas fajtából. Nekem tetszett, meg többen meg is fenyegettek, hogy nem írhatok rosszat róla. :) A legjobb a basszgitáros gyerek volt, végig produkálta magát a közönségnek. Megköszönték, hogy ilyen sokan eljöttek (mint az összes többi zenekar is), eléggé dugig volt a terem. Annak meg külön örültek, hogy elég sokan tudták a szövegeket is. Szakadt egy húr, de volt cseregitár (nem úgy, mint a PTW-nél). A közönség mozgott, de nem volt nagyon durva, erre a zenére nem is lehet annyira zúzni. Egy gyerek a koncert közben elsírta magát, majd felvágta az ereit, és közölte, hogy boldogan hal meg. (Burger volt az, a Deadbeats kereshet új basszerost. :) Az utolsó számban nagyon beindultak a színpadon, eldőlt a mikrofonállvány is, a tagok meg lóbálták a hangszereket, és úgy játszottak.

A Stairland Svédországból érkezett. Úgy néztek ki, mint a krisnások. Lehet, hogy azok is voltak, nem derült ki. Az énekes nagy fekete szoknyában nyomta 7 húros gitáron. Volt egy basszgitáros, egy dobos (a felszerelés állt kb. 1 pergőből, egy tamból, meg talán 2 cinből). A legérdekesebb az olajoshordós csávó volt, neki egy fektetett és egy álló hordója volt, ezeket ütötte teljes erővel, szerintem ki se volt hangosítva, mégis lehetett hallani. Látszott, hogy nagyon beleéli magát a zenébe. A basszusgitárosnak volt még valami hangszere, aminek nem tudom a nevét, egy cső, amibe lehet fújni, és szép mély hangot ad. A zene elég érdekes volt, kemény zúzás, metál. Közben néha alapnak valami drumandbass szerűség. Nagyon profi volt az énekes hangja, az egyik pillanatban rohadt mélyen hörgött, aztán meg magas hangon énekelt. Kb. 4-5 számot játszottak, szerintem elég rövid buli volt.

A Poison The Well igazán nagy névnek számít, csak én nem hallottam róluk mostanáig semmit. Azért a buli előtt meghallgattam két albumukat, sajnos nem igazán az én stílusom ez a metal-hardcore, vagymi. Eléggé kívülállónak éreztem magam a bulin, szinte mindenki kívülről fújta a szövegeket. Az első akkordok után kicsit meglepődtem, ilyet még nem láttam. A kis teremben vagy 100 ember kezdett el úgy tombolni, mint ahogy azt a TV-ben látni. :) Emberek a levegőben, a színpadon, mindenhol, mindenki üt-vág ész nélkül. A zenekar is meglepődött, mondták, hogy semmi ilyesmire nem számítottak. Mondjuk nem csoda, hogy ennyien beindultak, ez volt a turné egyetlen közép-európai állomása. Jöttek az összes környező országból, ezt több banda meg is köszönte. Azért jó érzés volt, hogy egyszer végre az osztrákoknak kellett ideutazni, és nem nekünk oda. :) Számcímekkel nem szolgálhatok, de az biztos, hogy elég sok slágert előadtak, nekem is ismerős volt néhány, a közönség meg végig üvöltött, persze a mikrofonba is. Nemsokára nekik is lesz új albumuk, arról 3-4 szám hangzott el, volt közte, ami eléggé tetszett, punkos volt. A zenekar nem kímélte a húrokat, háromszor kellett megállni és cserélni. A csere alatt a basszusgitáros elmesélt egy történetet, ami arról szólt, hogy egy haverja lehányta a Playstation-jét. Igazság szerint kissé túlzottnak tartottam a közönség viselkedését. Volt, aki a színpadról indulva a tömeg tetején járt (!), mások teljes önkívületi állapotban teljes erővel ütöttek mindenkit, akit értek. Én csak egy hülye punk vagyok, de azért ez már jóval több, mint amit én egészséges pogonak tartok. (Ezt hívják mosh-dance-nek, nem?) A koncert után csomóan keresték a földön az elhagyott piercingeket, többen véres pólókban rohangáltak. Nem szeretem az olyan bulikat, ahol az a legnagyobb élmény, hogy ki mekkorát kapott, mije fáj. A végén volt egy gyengébb "one more song", de nem jöttek vissza. Összességében elég nagy élmény volt, de kicsit távol állt tőlem az egész.

locust:

Fél hatkor lett volna egy alapozó randim, de technikai okok miatt elmaradt. Így unalmamban átsétáltam a Kultiplexbe, ahol egy nagy lila busz torlaszolta el az utat, pont olyan, mint a Rocksztár című filmben is látható. Bent már át lehetet venni az elővételes jegyet, de még nem voltak jelen a biztonsági őrök, ezért még nem vettem jegyet, vártam, hogy jöjjön valaki kocsmaorintált gondolkodású egyén. Közben Jakab úr fel-alá rohangált és a hangosítós srácot kereste, a zenekarok hisztiztek, hogy miért nem lehet beállni, tehát egy kis anarchiával kezdődött este. Az In-Kal-osok is megérkeztek közben, így már beálltam a sorba jegyet váltani, és találtam társakat kocsmázáshoz, Dan-t és egypár értelmiségi (avagy netes) punkot. Remek. Találtunk is hivatalt, ami nyitva volt, csak a sör drága és fagyott volt. Amíg olvadozott, szintér építés helyett a Dvd ripperelésről folyt az eszmecsere.
Fél kilenckor a Bridge To Solace nyitotta az estét, miután nem vagyok nagy hácé rajongó, ezért csak annyi jött le a színpadról, hogy atg nagyon jó énekes, bár kicsit idősnek tűnik a sok ugráláshoz. A számaik elég gyorsak voltak egy-két középtempós megfejtéssel, gondolom ez itt stiluskövetelmény.

Utánuk az Open Hand (USA) következett, akiknek a zenéjük nagyon bejött, ugyanis sok emocionális rész volt a számaikban, amik nem voltak "nyálasak" hála vastag hangzású torzított gitároknak. A szoló gitáros frizurája volt az este nyertese, hosszú, vékony és ritka szálú szőke rőzséje volt, kábé úgy nézett ki, mint a Haribo reklámban az a német humorista. Kiemelkedő volt a mozgásuk is, hadonásztak össze-vissza a gitárokkal, igaz egy kicsit kimért volt, mert az erősítőket mindig ki kerülték a gitárnyakkal. Kivétel a legvégén. Akkor borult az állvány, meg talán a kábel is megadta magát. Hangulatot a basszusgitáros srác fokozta, hogy de jó ennyi embert látni, és persze egyéb unity izű szentenciákkal. Ő volt a vokálos, amit hibátlanul csinált, sokszor üvöltve, olyan The Beutiful Mistake-esen.

Stairland (SWE) már a bepakolásnál izgalmas látványt nyújtott, kukákat hoztak be, amiről aztán kiderült, hogy egyfajta válasz a most trendi kongásoknak, ugyanis bemikrofonozták, és kezelője is akadt, azaz egy dobos aki csépelte. Szokatlanul volt beállítva a sima dob is, a pergőt nagyon alulra rakta a dobos, talán ő is szereti a derékhajlítós nu-metalos táncmozdulatokat, amit a leghitelesebben a basszusgitáros csinált, aki oly annyira beleélte magát, hogy szinte ki se egyenesedett a koncert végéig. Rőzséjük egy fazon volt, mindegyikük tök kopasz, talán a gitáros nézett ki a legjobban, olyan jó szigorú tekintetet adott neki, mintha most szabadult volna a sittről. Az "énekhangja" iszonyúan brutális volt, gondolom a kedvenc zenekarai között lehet az Emperor vagy a Mayhem. Milyen volt a zenéjük? Súlyos és primitiv gitárriffek, melyeket dobcsépelés illetve didgerido (a bögős szólaltatta meg) színesített. Persze ez nem volt elég, mert néha valami drum'n'bass samplert nyomtak be, vagy dallamos énekkel egy kis emos részt. Mozgás nem nagyon volt rá, meg azért olyan 4-5 szám után elég fárasztó volt.

Az este legnagyobb sztárjai a Posion the Well volt, zsúfolásig telt a nézőtér, egyesek úgy vártak rájuk, mint a messiásra, más prófétikusabbak csak úgy jellemezték, hogy ők azok akik egyesítik újra a budapesti színteret. Végül is volt minden benne, ami egy jó koncerthez kell, Slayer által inspirált metalcore, emocionális bitek, indy rockos átvezető részek, nőkről volt szó és persze férfiakról, főleg Mr.Bushról. A kezünket a zsebünkbe rejtve bólogatunk tánclépés nem volt jellemző, a teremközepéig tartott a verem, mosh dance-től spinnersig szinte mindegyik hácés figura elsajátításában segitett a scene.

2003. IV. 21. - Kultiplex - Poison The Well