Punk Portál - 2024. március 29.





 

2009. VIII. 26-29. Szegedi Ifjúsági Napok


Írta: Mozart
Feltöltötte: Mozart
Ekkor: 2009. aug. 31. hétfõ - 17:07

Idén is jó hangulatban, és szerencsére végig nagyon szép időben zajlott a SZIN, kivéve az utolsó napot, ami amúgy is tartogatott pár meglepetést – de ne rohanjunk ennyire előre. Az első olyan nap, amin lenn voltam, a 0. nap volt. Ugyanis volt -1. nap is, ami Woodstock-emléknap volt egyetlen színpaddal, de állítólag ehhez képest már akkor is nagyon sokan voltak.
A 0. napon én is bekapcsolódtam a történésekbe, és bár nem volt semmi kimondottan nagykedvenc fellépő, azért a hangulat már aznap jó volt (a szokásos: mindenki lenn van, akit ismersz, meg persze az is, akit nem - ilyenkor Szeged összes többi helye egyszerűen kihal, legalábbis a fiatalok eltűnnek a városból). Miközben a nagyszínpadon a Subscribe szórakoztatta a nagyérdeműt, én egy lightosabb programmal kezdtem, megnéztem a Vad Fruttikat, mert többen dicsérték nekem őket a haveri körből (én speciel csak a rádiós számaikat ismerem). Határozottan jól kezdődött, a koncert első fele kifejezetten tetszett, és a közönség is nagyon tombolt. Ahhoz képest, hogy viszonylag új zenekar, elég nagy közönséget vonzottak. A második felére mintha egy kicsit belassult és ellaposodott volna a koncert, azok a számok már nem annyira fogtak meg. A buli után kis vacillálás után úgy döntöttem, megnézem a 20 éves Tankcsapda koncertjét. Ők persze hozták a szokásos formájukat, bár egy-két újabb sláger kimaradt, nekem még jobban is tetszett, hogy nem csak a mindenki által ismert számokat nyomták, hanem beválogattak jó pár régi nótát is. Lukács elemében volt, a közönség pedig persze vevő volt rá, mint mindig. A Tankcsapda debreceni zenekar lévén persze nem maradhatott ki a DVSC éltetése sem, hiszen pont előző este győzték le a Levszki Szófiát. Az est hátralevő részét már a haverokkal való iszogatás és hasonló programok töltötték ki – bemelegítő napnak tökéletes volt.
Az 1. nap, csütörtök egy elég vicces Keserű Giliszta koncerttel kezdődött számomra – szegény srácoknak pont szemébe sütött a még korántsem lemenő nap sugára, így ötből négyen napszemüvegben játszottak. A nyári fílinget fokozta a rekkenő hőség, valamint az, hogy a koncert egy (sajnos üres) medencében volt (a Fészek színpadon). Elgondolkodtam azon, hogy azt a színpadot úgy kellene megcsinálni, hogy a közönség a vízben van. Tuti siker lenne. A koncerten bikinis lányok és félmeztelen srácok nézték (a bátrabbak pogózták) végig a régi, tízéves és mai számokat. A KG-nak most jelent meg az új albuma, vettem is belőle, hamarosan interjú is megjelenik velük a Punk Portálon ennek kapcsán. Utánuk a Malacka és a Tahót néztem meg. Nagyon jó volt, és tényleg viccesek mind a dalszövegek, mind a felkonferálások. Szerintem sokan nem ismerték őket a közönségből, de annál biztosabb, hogy ezután még többen járnak el majd a bulijaikra. A hangzás és a színpadi produkció is tökéletes volt. A Beatrice és a The Moog koncertjébe csak belepillantottam, egyik se fogott meg igazán (most először láttam mindkettőt). Szintén beugrottam a Belgára, ami nagyon jó lett volna – hatalmas közönség, óriási hangulat stb. – csak éppen egy sátorban volt a koncert, és meg lehetett főni odabenn a párás melegtől. Ettől függetlenül tényleg jó volt. Az est lezárásaként – a megszokott Alvin és a mókusok után – a Russkaja lépett fel. Róluk csak azért nem akarok sokat áradozni, mert egész egyszerűen tökéletesek voltak. Tavaly azt írtam róluk, a SZIN legjobb koncertjét adták – talán igaz ez most is. Aki nem ismeri, annak továbbra is kötelezővé tenném, főleg élőben, nem is annyira lemezen. Páratlanul tudnak bánni a közönséggel, és vérprofik zeneileg is.
A 2., pénteki napot korán kezdtem: 4 óra körül belenéztem az Eskabbe produkciójába – nem volt rossz, és látszott, hogy nagyon élvezik azt a Mad Caddies és Reel Big Fish-féle ska-punkot, amit játszanak, de a bulizás igazán az új szegedi reménység, a meghatározhatatlan stílusú (poszt-punk-folk-jazz-örömzene) Nemulass koncertjével kezdődött. Egyre több ember van a koncertjükön, és külön öröm volt látni, hogy azok a fesztiválozók is, akik csak éppen arra jártak és benéztek a sátorba, azok is ott ragadtak. Egyetlen negatívuma a koncertnek az volt, hogy 35 perc alatt ledarálták a teljes repertoárjukat, és az igen élénk visszataps után is csak egy számot nyomtak el, pedig még bőven lett volna idejük. További számokat kell írni, és albumot kell kiadni! Addig pedig esetleg begyakorolni pár feldolgozást. Sajnos a nap későbbi részében egymásra volt szervezve pár olyan zenekar, amit mind megnéztem volna, de egész egyszerűen nem hagyhattam ki az Ossiant, mert amióta láttam a youtube-on a Repatarurgyán és a Márhívó című számukat, „rajongó” vagyok. Így most le kellett mondanom a PASO-ról. Egyébként elég sokan nézték az Ossian koncertjét, és fújták kívülről a szövegeket. Sajnos Paksi Endre most nem volt részeg. A nagyszínpadon közben Macy Gray tolta az ipart, olyan jól, hogy másnap mindenki erről áradozott. Emiatt kicsit sajnáltam, hogy őt nem láttam, pedig nem az én világom az a zene, de sokan így voltak ezzel, és mégis az egekig magasztalták a színpadi produkcióját. Másnap Czutor Zoli is azt mondta a Nyers koncerten, hogy kötelezővé tenné a Macy Gray megnézését minden zenésznek és közönségnek. Egyébként ezen a napon volt még Deladap is, az is tetszett minden olyan ismerősömnek, aki látta.
A zárónap – szombat – sajnos heves viták, majd heves záporok áldozata lett. Sajnos nagyon sok bejelentés érkezett a rendőrségre, hogy túl hangos a fesztivál, ráadásul állítólag tényleg túllépték párszor a megengedett zajszintet az előző napokon. Csakhogy rossz megoldást találtak ki erre: ahelyett, hogy lehalkították volna a színpadokat, előrehozták egy-másfél órával a programokat, hogy éjfél előtt vége legyen mindennek, ráadásul pár fellépőt töröltek is, amit nagyon etikátlannak tartok. Képzelem, hogy érezhette magát a Void és a Dystopia, mikor közölték velük, hogy egész egyszerűen törölték őket a nagyszínpadról. A Nyers így elég korán kezdett, de megcsinálta a megfelelő hangulatot. Állítólag most már tényleg utoljára álltak össze, de ezt náluk sose lehet tudni. Játszottak pár régi klasszikust is egyébként (Béna, Horrornéger stb.). Nem tudtam megvárni a buli végét, mert rohantam a Mystery Gangre. Kár volt rohannom: Ganxsta Zolee és a Kartell késve érkezett (későn szóltak nekik a programváltozásról), így csúszott az előrehozott program… Végül aztán csak elkezdte a bulit Magyarország kedvenc rockabilly-triója, és hatalmas bulit csapott a dugig megtelt sátornak. Lassan megérdemelne egy nagyszínpadot (a Russkajával egyetemben). A Mystery Gang sajnos jelentős átfedésben volt a Yellow Spots-szal. Sajnálom, mert az utóbbit most először láttam. Nagyon jó volt, a közönség nagy része szerintem nem ismerte korábban, és mégis ott ragadt a „belezős rakendroll” lenyűgöző hatására. Ennek megfelelően elég nagy számban buliztak rá az emberek. A banda kinézete meg külön megér egy misét, aki nem hiszi, járjon utána… Az est lezárásaként belenéztem még a Guano Apes koncertjébe, a Big In Japan továbbra is hatalmas szám, de amúgy is elég profin játszott a banda. Aztán kb 11 órakor véget ért, és mintegy varázsszóra, el is kezdett esni, sőt szakadni az addig a fesztivált messze elkerülő eső. Így ért véget az idei SZIN: szombat este 11-kor tócsában és sárban rohanó emberek özönlöttek ki a fesztivál területéről, olyan mennyiségben, hogy nem volt elég taxi. Egyesek tetők alá álltak vagy megtöltötték a sátrakat, a közönség nagy része pedig hazament. Ilyen szempontból volt egyedül szerencsés a programok előrehozása.
Leszámítva ezt a végjátékot, minden rendben volt idén is a fesztivállal, és állítólag a zaj körüli viták ellenére jövőre is lesz, méghozzá ugyanott. Remélem, kitalálnak valami normális megoldást a zajra, mert kár lenne a fesztiválért. A SZIN még mindig a legideálisabb nyárbefejezés egy szegedi (és sok nem szegedi) számára.