2008. V. 17. Mezőtúr, Lokomotív – Dallas, Another Way, Dance Or Die

Írta: kal0z Feltöltötte: kal0z Ekkor: 2008. máj. 19. hétfõ - 16:06

A „Kupica” márkájú, „Tajga” fantázianevű szeszesitaltól eléggé fájni tud az ember feje, így viszonylag kevés életkedvvel indultam neki a mezőtúri metálbulinak a Dance or Die gruppijaként. Baromi korán értünk le, a Loksiban hétkor még csak a helyi alkeszok és a békési rokker srácok lógtak.

X sör és majd' három óra múlva, tíz felé a Dallas kezdett hangolni, a Loksi zenegépéből alap Osszián slágerek szóltak, mégis inkább a terem felé orientálódtam a csömöriekkel együtt. Gida megkért, hogy ne írjak róluk beszámolót, úgyhogy csak beszámolón kívüli személyes megjegyzésként említem meg, hogy a Dallast még mindig kedvelem, de egyszer igazán eltalálhatnák a megfelelő hangerőarányokat, ezúttal kizárólag a leptopot hallottam, az összes többi hangszer és a két ének egybefüggő ZS-betűt formálva szolgált aláfestésül a szintinek. A másik meg, amit az énekes csajjal, Judittal beszéltünk a koncert előtt, hogy vicces lenne intrónak a sorozat filmzenéjét játszani, mert Dzsoki Lyúing feje a myspace-en trú, de filmzenével együtt még trúbb lenne. :-)

Az Another Way-t nem tudom, mikor láttam legutóbb – hirtelen nem emlékszem, láttam-e őket azóta, hogy a Liszkai tesók hazajöttek. Mindenesetre örültem nekik, főként arra gyúrtam, hogy az Elszakadás című ötvenkilenc másodpercest halljam élőben. Amikor ezt nem láttam a számlistára írva, elkezdtem megkorrumpálni a zenekar tagságát, hogy azé' mégis, végül szerencsére eljátszották. Előkerült még egy Bad Religion-szám is, a We're Only Gonna Die, kicsit szokatlan volt így grind verzióban, de bejött.

Harmadikként kezdett a Csömör City Hardcore, ismertebb nevükön a Dance or Die!!, akikkel volt szerencsém a gitárosuk, Donát ősöreg zöldséges Mercijével repeszteni a legendárium kurvahosszú és kurvaegyenes úton, ami 'Túrra vezet. Legutóbb az After Musicban hallottam őket, akkor még Lenny volt a második gitáros, azóta ezen a poszton a Donát és Säw-os Laci váltják egymást, mikor ki. Általában szeretni szoktam a DoD koncerteket, de ez valahogy nem ütött, akkor is, ha a tagság szerint faszán sikerült. Lehet, ott baszták el, hogy az új gityós miatt Ócsinak minden szám előtt el kellett dobolnia pár ütemet, hogy Donát tudja, miről van szó, így aztán megtört a lendület, és nem ütött a party akkorát, mint kellett volna.

Az utolsó zenekarról annyit lehetett tudni, hogy egy békési metálbanda, és, hogy negyvenöt percet szándékoznak játszani. Ez el is vette minden kedvemet tőlük, úgyhogy inkább a Loksi környékén lófráltam, meg a hely előtt dumáltam egy Shrek nevű sráccal, aki pont úgy tudott vigyorogni, mint a kedvenc ogrénk. A hazafele utat kellemesen végigaludtam. Nem volt ez rossz parti, megérte bekunyerálnom magam a DoD-járgányba miatta, de annyira jó se, hogy vonattal is lementem volna.