2007. VII. 17. Zenta - Nyári Ifjúsági Játékok 0. nap

Írta: abdul Feltöltötte: kal0z Ekkor: 2007. júl. 30. hétfõ - 13:50

Írtam már korábban beszámolót Zenta legnagyobb megmozdulásáról, a tömjénezés részét most kihagynám, meg megtette már más. Szóval egyértelmű volt, hogy ha csak egy napra, de idén is le kell nézni, most a nulladik nap programja tűnt erre a legalkalmasabbnak. Boogie Mamma, Yellow Spots, Digép. Az Auróra és a Sziámi már nem tűnt annyira vonzónak, de reménykedtem, hátha a Digép Müller-taszító üzemmódba kapcsol. Mondjuk valami flex-szerűséggel…

Időben elindultam, mondjuk teljesen mindegy volt, a kánikulát nem lehetett kikerülni. Szeged felé a vonaton még felhívtam Dá-t, hogy biztos lesz-e BM (avagy az Igazi Trebics). A „Háááát, igen” válasz minden volt, csak megnyugtató nem, de kiderült, hogy csak azért, mert akadtak problémák a felkészüléssel, illetve hogy-hogynem, beugró gitárossal játszanak, akivel egyetlen próba volt, akkor is az került napvilágra, hogy nincs útlevele. A szaxofonos meg épp Bakonybélben múlatta az időt, és „lehet, hogy lenéz motorral”. Erre végül nem került sor.

Busszal még mindig elég körülményes átjutni a határon, de sikerült. Mivel még volt némi időm, így az itt szokásos hedonizmussal ütöttem el a délutánt:

- Burek vásárlása a piacnál a pékségben (mindig meglep, mikor megkérdik, hogy csak egyet kérek-e. Aki ismeri az ottani bureket, az tudja, hogy kettő még egy embernagyságú droid teljes beolajozásához is sok lenne)
- Fürdés a Tiszában
- Vissza a piachoz a Rin-Tin-Tin nevű krimóba, sör-kávé vásárlás, Ramones a hangszóróból, Bradbury olvasás

Sikerült kemény háromszáz dinárért bejutnom, és azonnal szembe is találkoztam a BM tagjaival, akikről, mint kiderült, most csak négyen vannak, a beugró gitárossal együtt. Nem láttam őket a sokadik újjáalakulás óta, de az meglepett, hogy lefeleződött a létszám. Mindegy, ez nekem csak tetszik, úgyse szeretem a skát. Ők kezdtek, a koncert előtt még a biztonság kedvéért belediktáltam Dá-ba egy Pelinkovac-ot. Mert finom. Vagy legalábbis egészséges. De legalábbis kakukkfüves.

A Nyári Játékok egyébként teljesen ugyanúgy nézett ki, mint az előző években, mindössze épp a nulladik napon szinte egyedül működő kisszínpadot cserélték le jobbra, ez a hangzáson is hallatszott. Szóval Boogie Mamma. Szokásos slágerek, már-már szokásos őrület, meglepődött járókelők, akik nem erre számítottak. A pótgitáros is elfogadhatóan teljesít, 40 perc alatt vége is a koncertnek, ötös.

Jött a Yellow Spots, ahol szintén jelentős tagcseréket érzékeltem, konkrétan egy teljes fúvós szekciót. Aberráltba már nem tudtam pelinkovacot diktálni, szerintem rombolja a nimbuszát, de mindegy. Jó volt a ’spots is, bár az időközben előkerült ismerősökkel való társalgás meg a boltkirándulás eléggé elvitte az időt, így nem követtem teljes átéléssel a dolgot, de nem volt rossz, és háttérzenének sem utolsó. :-)

Ezután volt egy kis döccenő a lelkesedésben, az Auróra (már?) nem dobogtatja meg a szívem, bár mikor arra vetődtem, éppen Egy kis Anarchia volt, meg az általam legutoljára hallott album, a Nincs karácsony címadója szólt. Profi iparosmunka ez kérem. Illetve dehogy. Az iparosmunka az később jött. Csak addig még végig kellett két dolgot szenvedni.

Az egyikről (Sziámi, úgy tűnik – kaloz) annyit, hogy hamarosan megjelenik az új lemezük, „Az Isten álljon meg!” címmel. Egyébként meg: http://www.youtube.com/watch?v=2wJC9ZxkELU

Ezután jött egy helyi zenekar, egy rossz Bad religion-feldolgozással kezdtek. Mivel én a Digépet vártam, ezzel el is játszották a rokonszenvemet, inkább egy pelinkovac után néztem bánatomban. Ez a mennyiség már általában előhozza belőlem az egyik kedvenc monológomat, a punk, mint hozzáállás értelmezési kereteiről. Közönségem legnagyobb bánatára igazából bele se tudtam melegedni, mikor egy rossz Guano Apes feldolgozással elhárult az utolsó akadály is a Digép elől.

Ha eddig figyelmesen olvastak, akkor nem lepődnek meg azon, hogy a Digép sem abban a felállásban játszott, mint legutoljára láttam, bár náluk azért ez végül is mindegy. A CTP-vel kezdtek, aztán átcsapott az egész a szokásos darálásba. Meg reszelésbe, sikálásba, kalapálásba, velkámiszlámba. Ne mulasszák el Önök sem legközelebb. Jó volt, a gyerekmedence-felfújás vitte a prímet.

A hajnal aztán a Digép-tagokkal és szimpatizánsokkal történő sörözésbe fulladt, de fél hétkor elindultam az első buszhoz. Kikúrt-fosszar volt hőségben hazajönni.