Punk Portál - 2024. március 29.





 

2007. VII. 11-15. Tokaj - Hegyalja fesztivál


Írta: Pipi
Feltöltötte: kal0z
Ekkor: 2007. júl. 28. szombat - 19:14

Hegyalja fesztivál 2007.

Elég régóta járok Tokajba a fesztiválra, az idén megyek ötödszörre. Mint minden évben, idén is eleinte úgy volt, hogy igen népes társasággal megyünk ki. Végül mindössze hárman szálltunk fel kedd délután a Keletiben a vonatra. Testvéremmel és a barátnőmmel utaztunk, meglehetősen eseménytelenül. Szerencsnél már izzott a levegő, hegyaljásokkal teli vonatra szálltunk át. Egész évben a fesztivált vártam, így ahogy közeledtem, egyre jobban pezsgett a vérem, ott akartam már lenni.

Megérkeztünk, felvertük a sátrakat, majd sorban összefutottam a régi cimborákkal, így semmi sem állhatott egy esti borozás útjába. Közben megérkezett Omlás barátom is a barátnőjével, így a könnyű nyáresti kötekedés se maradt el, aminek áldozata pár túlbuzgó rokkergyerek volt.

Másnap már elkezdődött a fesztivál. Öcsémmel néhány zöld sör és fehérbor kíséretében benéztünk a Junkiesra is, ahol megállapítottuk, hogy élőben nem is olyan rosszak, mint felvételen, de azért pár szám után távoztunk. Italozás közben az Iron maiden Trooperét is meghallottuk, így hamarosan a DeWalt sátorban tomboltunk az Iron Maidnem koncertjén. Nem vagyok Maiden fan, így valószínűleg meg leszek kövezve, de szerintem a srácok tökéletesen visszaadják az általuk feldolgozott banda hangulatát, a tökéletesen kivitelezett zenéről nem is szólva. Nem sokkal ezután már igen részeg voltam, de megígértem barátnőmnek, hogy elnézek vele Pokolgépre, ami azért nem volt rossz, leszámítva, hogy alig bírtam állni a lábamon.

Csütörtökön végre igazi fesztiválnap volt már. Kezdtünk a Disco Express-szel, akik a megszokott kurva nagy látványt prezentálták, a megszokott humoros és általam nagyon kedvelt zenével, de én azért hiányoltam a buzi táncosukat, akinek a nevét már elfelejtettem. Utána még maradtunk a szórakoztató, ám abszolút középszerű Zorallon, ahol Omlás igen részegen összetűzésbe keveredett néhány hajhiányban szenvedő úriemberrel, akik a következő koncertre gyülekeztek. Eme koncert ugyanis a „méltán” népszerű Kárpátia produkciója volt, amire azonban én vajmi kevéssé voltam kíváncsi, így inkább a Pepsi színpad felé vettem utamat, hogy meghallgassam, mit tud ma nyújtani a Panksapka. Hát, nem sokat tudott. Felvehetnék a panksapSKA nevet, vagy valami hasonlót, tekintve, hogy minden számukból ska-t csináltak, amit én személy szerint nem túlzottan kedvelek. Ennél nagyobb csalódás csak az volt, hogy az Auróra és a 88-as csoport remekműveit is áthangszerelték az előbb említett stílusra. Szerencsére Tádé mentette a helyzetet és olyan hangulatot csinált, hogy a rossz szájíz ellenére azért élveztem a bulit. Majd gyors látogatás Omlással az elsősegély sátorba, mert időközben a fejét is bezúzta egy kövön. Utána a sátorból meghallgattam a Republicot, ami kurva jónak hallatszott, de lusta voltam kimenni rá. Végül erőt vettem magamon és a Tankcsapdát már megnéztem. És tényleg csak néztem, mert ez a tömegnyomor és ez a nagyipari stílus nekem nem igazán jött be. Egy-két régi szám kivételével nem izgatott a dolog, bár tény, hogy Lukács kitett magáért, most végre rendesen énekelt.

Ahogy telt az idő, tudatosult bennünk, hogy mennyire rendes biztonsági őrök vannak a feszten. Egy idő után már át se néztek minket, rengeteggel lehetett beszélgetni, kedvesek, segítőkészek voltak. Követendő példa minden fesztivál szervezőségének!

Na aztán jött a péntek is végre. Belehallgattam a Jamie Winchester végébe, és rájöttem, hogy még mindig kurva jó zenészek, még ha a zenéjük nem is az én világom. Utána kicsit maradtam Ossianon, amit el tudok hallgatni a háttérben, de valahogy nem vonz, hogy koncertjükre menjek. Aztán elmentem az Aljas Kúszóbabot megnézni. Na ezt nem kellett volna. Bennem még a régi AKB élt, akik ugyan infantilisek, kicsit divatorientáltak, de legalább pörgős, feszes és vicces zenét nyomatnak. Na most elvileg felnőttek, új dobosuk és gitárosuk is van. Az eredmény vállalhatatlan. A gitáros egy sima kvintbontással nem bír megküzdeni, szaggatottan játszik, tehetségtelen. Az énekesnek nem megy a zenélés gitár nélkül, ráadásul kegyetlen nagy égés a színpadi mozgása, amit ő minden bizonnyal keménynek gondol. A dobos meg lassú és minden kreativitást nélkülöz, de az abszolút röhej az volt, amikor egy gitár-előrántást elkúrva fellökte a mikrofonállványt. És még Gyurcsányra mondjuk, hogy elkúrta… Bátran kijelenthetem: az Aljas Kúszóbab 2006. decemberében meghalt, ez pedig nem tudom micsoda volt. Utána mindenki elvonult Sepulturára, én meg mentem fürdeni, mert a „beledkitépemmetál” nem annyira vonzott. Aztán meghallottam, hogy megy a Supernem, gondoltam, benézek rá. És vicc, de bennük nem kellett csalódnom. Gyors, feszes, pörgős kegyetlen jó hangulatú koncert volt, kár, hogy csak a második felére értem oda. Azért lecsekkoltam a Sepu végét is, a dobos hihetetlen gyors, ezt meg kell hagyni, az összes zenész technikás, de valahogy akkor sem az én világom.

A szombati napot igen részegen és életem legnagyobb hibájával indítottam, ami magánéleti természetű, így nem részletezem, de a hangulatomra rányomta a bélyegét. Kezdtünk az Alvin és a mókusokkal, amire puszta nosztalgiából mentem el, bár ne tettem volna. Ugyanis sehol nem volt az a régi lendület, ami 4-5 éve jellemezte és szerethetővé tette őket. Kinőttek ebből az egészből, csak nem ismerik be, mert túl jól keresnek vele. Várakozással telve érkeztem viszont a Yellow Spots koncertjére. Aberráltékat vártam a feszt eleje óta, de csak szombaton érkeztek meg végre, természetesen sörrel felfegyverkezve. De nem zöld sörrel, ahogy vártuk, így kicsit csalódtam bennük. A színpadot hangosító személyzet nem nagyon volt hozzászokva a belezős rockandrollhoz, valahogy nem volt az igazi a hangzás, ráadásul az ének végig nagyon kevés volt. A rejtélyes múmia megint ott ólálkodott a színpadon, ezúttal igen sok töményet temethettek mellé, mert meglehetősen részeg volt, egyes szemétláda elemek pedig elrabolták a zakóját. A látvány tökéletes volt, mint mindig, külön kunszt volt Napi, ahogy lábbal bőgőzött. Sok új számot játszottak, amit nem ismertünk, ráadásul mire beindult volna a hangulat, vége is lett a bulinak. Nagy kár, mert órákig bírtuk volna szusszal. Innentől estig nem nagyon volt dolgom, de ha akartam volna, se mehettem volna sehova, ugyanis épp a magánéletem rendezésével voltam elfoglalva, ami elég csekély sikert hozott. Mindenesetre az Akelára benéztem, de nem voltam zúzós kedvemben, inkább elmentem aludni. Az Aurórát már csak a sátorból hallottam, ők jónak tűntek, de sajnos nem volt erőm kimenni már rá.

Lényeg a lényeg, a szervezők idén nagyon kitettek magukért, jól szervezett, hangulatos fesztivált hoztak össze, de a zenekarok nagy része szart bele az egészbe, és úgy gondolta a sok hülye majd mindent megvesz. Mondjuk, lehet, hogy igazuk lett.

Zenei győztes nálam a Supernem, abszolút vesztes az Aljas Kúszóbab.
Jövőre veletek, ugyanitt, jobban felkészült együttesekkel!