Punk Portál - 2024. március 29.





 

2007. II. 3. - Linz,Posthof - Killswitch Engage (USA), The Haunted (SWE), Bring Me The Horzion (UK)


Írta: Fazy
Feltöltötte: xzoleex
Ekkor: 2007. már. 5. hétfõ - 10:21

Hulla fáradtan ébredtem, de már nagyon régóta vártam, és éreztem hogy szép lesz ez a nap. 2007. február 3. Irány Linz, Killswitch Engage! Még ki sem mostam a csipát a szememből már itt volt a delegáció egyik fele (Hendrix és kis csapata). Nem sokat időztek, mert a seggükben volt az a bizonyos babszem és el is indultak nélkülem. Bevártam Fazy Pityut meg Vincentet, na meg Bálintot és kb. 40 perccel a Cepe banda után indultunk is. Szokásos győri Tesco volt az első box utca. Ott jöttem csak rá, hogy a mi verdánkban sXe társaság van, és senki nem akart inni (szomorúságomban befektettem pár üveg Dankóba és elkezdtem inni egyedül, közben folyamatosan oltottam a bénákat, hogy ilyen bandával soha többé nem utazok :). Kezdeti para a határnál lett volna, ha nem engednek át a nyárigumival, de szerencsére jó fej volt a határőr és ez a probléma is elhárult. Öröm. Hendrixék persze sehol sem jártak még ekkor, de megbeszéltük, hogy az első pihenőnél randizunk. Persze ez sem jött össze. Folyamatosan keresett mindenkit a Cepe, de nem vettük fel, mondván hogy drága a telefon az osztrákoknál :)

Nagy nehezen és sok utazás árán beértünk Linz-be. Itt sem ment minden forgatókönyv szerint, mert fogalmunk sem volt, hogy merre van a Posthof, de mivel rengeteg időnk volt, gondoltam a nagy angol tudásommal lekenyerezek pár helyi arcot és tisztességes segítséget kapok. A dráma az volt, hogy az első pár helyi nem igazán beszélte az angolt és elhajtottak a picsába. Mondjuk lehet, hogy velem volt a probléma. Elkavarogtunk egy benzinkútra, ahol a kutas rögtön magyarul szólt be. Kaptunk végre rendes eligazítást és egy gratis térképet is. A helyre érve az első ember akibe beleszaladtunk, Ternyák "Ticketmaster" Zoli volt, aki elvezényelt minket a jegypénztárhoz. Rohanás a jegyekért, de sajna csak este 19.00-kor nyitott a jegyiroda. Utólag is köszönet Dobi Zolinak, hogy lefoglaltatta. Hendrix-ék később értek oda, mondanom sem kell, hogy teljesen felreszelt aggyal, mert 3 órát sikerült bénázniuk a városban. Átvettem a jegyeket, majd megcéloztuk a merch pultot. Nem volt olcsó a shop (25 euro egy póló, 15 euro egy sapka). A hely nagyon rendben volt. Tele is volt rendesen emberrel. Az emeleten lehetett bemenni a "kakasülő"-re és mellette a küzdőtérre. Én a páholyt választottam inkább, merthogy jobban is szólt ott a buli és normálisan lehetett látni mindent.

Az első banda a Bring Me The Horizon volt. Háááát nem is tudom, engem nem győztek meg annyira, mint amennyit vártam a csapattól. Jók voltak a dalok, de az előadásmód nekem fáradtnak tűnt és nem is volt olyan jó a hangzás, mint amit elvárt volna az ember egy ilyen helyen. Ha több lett volna a mozgás és erőteljesebb a show, akkor semmi bajom nem lett volna vele. De összeségében nem volt rossz ez a hangverseny sem.

Második volt a The Haunted. Na ez már sokkal ütősebb volt. Itt már a hangosítással sem volt probléma és nagyon dinamikus 30-40 percet toltak Zolika barátom "Istenei". Új lemezes számok is voltak, de a régiekről sem maradtak ki az eposzok. Az All Against All alatt bejött két szellemruhás alak és ott bohóckodtak a színpadon. Ezután megfogadtam, hogy többet fogom a lemezeiket hallgatni. Az énekes végig félmeztelenül nyomta, gondolom groupie szerzési céllal, vagy mert rohadt meleg volt a teremben. A Svédek műsora után kezdődött a főbanda az a bizonyos Killswitch Engage, amire olyan régóta vártunk. Szerintem direkt váratták a teltházat, mert sokáig nem történt semmi a deszkákon. Felkerült itt is a zászló, ami természetesen az As Daylight Dies lemez borítóját ábrázolta és akkora volt, hogy 10-en is takarózhattunk volna vele egy fesztiválon. A technikusok ide-oda rohangáltak és nagy nehezen megtötént az átszerelés. Aztán végre lights off, zenészek színpadra, tömeg ordít és bele is csaptak a lecsóba.

Amit ezen a koncerten kaptam, azt nem nagyon lehet szavakban leírni. Tökéletes hangzás, színpadi show és őrület. A Bid Farewell-vel nyitottak és folyamatosan sorakoztatták fel a jobbnál jobb dalokat. A repertoárban természetesen helyet kaptak az új számok mellett a régi "sláger" számok is. A This Fire Burns is belekerült a listába, ami igen nagy meglepetés volt, mert egyik lemezen sem szerepel, csak egy válogatáson és nem hittem, hogy valaha is hallom élőben. Volt mikrofon kábellel ugrálókötelezés, bukfencek. Aki gyakran jár koncertekre és képben van az tudja, hogy az ilyen bulikon mi szokott történni. A Haunted alatt a szellemruhás alakok a KSE tagok voltak és próbálták szivatni a show-t, ekkor esett le, hogy ez is az utolsó turnédátum része. Persze a KSE visszakapta az osztást a mocskoktól.:) Haunted-ék és a BMTH felmentek a színpadra asztalokkal és székekkel, majd leültek; egy tag takarított, a másik egy vasalódeszkán vasalt alsónadrágban. Utána röhögés, hülyézés. Howard közölte, hogy nagyon tetszett neki a buli. Nem volt kamuzás, látszott a zenekaron, hogy komolyan érzik a dolgot. Emberi volt nagyon a buli és amellet olyan pontos, mint a svájci óra. A zenészek mindent pontosan úgy toltak, mint a lemezen. Sőt! Plusz gitár játékokkal, dob betétekkel is kiegészült. Aki látta Killswitch DVD-t, az tudja miről beszélek. A dobos szerintem a Marsról jött a bandába, mert ilyet még nem láttam ezelőtt. Hogy ne puncsoljam szarrá a koncertet, volt hátránya is. Például, hogy Adam (gitár) nem volt ott. Gerincproblémák miatt nem tudta vállalni a bulit, de a Soilwork gityós segítette a zenekart cserébe, hozzáteszem nagyon faszán tolta, semmi probléma és maximális respect is neki. De Adam hiánya magával vonta a vokálok hiányát is, amit Howard a közönségre bízott, ezzel befoltozva a réseket. Nagyon jól kijöttek a témák. Teljes buli volt egy olyan ember igazolt hiányzása mellet, aki mellékesen a KSE agya és motorja. Koncertzárásnak egy End Of Hearthache, őrjöngés, ordítozás, mosholás, de szerencsére a visszatapsolásra reagálva még egy My Last Serenade belefért a műsorba.

Összegezve számomra: nemhogy az év, de életem legjobb koncertjét láttam és tényleg csak sajnálni tudom azokat akik nem voltak ott, vagy ott voltak de nem jutottak be. Hazafelé élmények, kavargás Bécsben (valahogy bementünk a városba). Vincentnek utólag is köszönet a sofőrködésért és a kitartásért.