Punk Portál - 2024. március 28.





 

2006. VI. 16-17 Salgótarján, Gyurtyányos - Woodrock Weekend


Írta: kal0z
Feltöltötte: kal0z
Ekkor: 2006. jún. 20. kedd - 23:41

A salgótarjáni fesztiválokról szép emlékeim vannak, bár csak tavaly rendezték meg az elsőt, a Shock Rock fesztet, és idén ugyanazon a helyszínen de más szervezők közreműködésével folyt a Woodrock Weekend feszt. Az idei buli előtt a Punk Portál azt a megtisztelő felkérést kapta, hogy delegáljon egy tagot a tehetségkutató zsűrijébe, ahová végül én mentem. Ugyanakkor feltett szándékom volt, hogy mivel ez egy fesztivál mégiscsak, illő módra trógerül zülleni is fogok. Mindkét kitűzött célt elértem. :-)

Első nap (június 16., péntek)

Megérkeztem a festői Salgó Citybe, majd rövid döglés után felszálltam a „fotós” kollégával a fesztiválbuszra, ami faszán pár méterre a bejárattól (amúgy az erdő közepén) tette le a partizni vágyó ifjúságot.

Nem kellett sokat várnunk és kezdett is a Hind, a helyi illetőségű trúmetál legenda. Igazán nagyon trú is volt: hajlóbálás, szólózás, az énekes minden dalban kivágta a magas cét, minden a helyén, úgyhogy inkább pár sör társaságában csak néha hallgattunk bele. A szövegekben néhol fellelhető hazafias szólamok hajtottak engem végleg a kocsmapult irányába.

Másodikként játszott volna a Bridge to Solace, ők viszont előző nap betegség miatt lemondták a bulit, sokak nagy bánatára. Helyettük a The Idoru lépett fel de ennek én személy szerint örültem is, jobban bírom őket, mint a BTS-t. Este hétkor nyomták, még világosban, pár lézengő arcnak, de így is kurva profi volt, bár pár ember szerint nem engedték el magukat úgy, ahogy szokták. Ez gondolom amiatt is lehetett, hogy az énekes srác előző éjjel lebetegedett és azt mondta, emiatt orrhangja van, amiből viszont mi semmit nem hallottunk. Egyszóval az Időguru első osztályú volt, nagyon élveztem a koncertjüket.

Következőnek a Rómeó Vérzik játszott, akiket inkább távolabbról, a kocsmarészből hallgattam. Nem hallottam még őket, és csak a Kiskakas című számukat ismertem, de messziről amolyan tipikus fesztiválos rockbandának tűntek, jó suttyó fejkendős tagokkal, és olyan dalokkal, amiket mondjuk a Metálhammer „húzós rocknótaként” aposztrofálna, magyarán, ha eléggé „táncolós részeg” állapotban lettem volna, biztos roptam volna elől, mert nem játszottak rossz zenét, csak annyira jót se. Egyes vélemények szerint a Dzsánkizra emlékeztet a zenéjük. Még szerencse, hogy a zenekar kinézete nem...

Utánuk jött a Sear Bliss, akik ilyen dúúrva metált nyomtak, de a söröm fölött átnézve a színpadon egy harsonást is láttam amin eléggé ledöbbentem. „Szkámetál”? :-) De tulajdonképpen eléggé jól beleillett a zenébe, én először hallottam ilyesmit, nem tudom, metálos körökben mennyire megszokott.

Már eléggé be voltam készülve és le voltam fáradva, úgyhogy leléptünk és laza másfél óra gyaloglás után aludtam is.
De a következő zenekarokról hallottunk pár dolgot, például a Cool Head Clan játszotta a Szeresd a testem baby című opuszt, volt a Norbi-reklám formátumú énekes részéről hascsapkodás is, állítólag elég jól hullámzott.
Aztán valahogyan irtó sok csúszás lett, amit az Isten Háta Mögött sokallt és végül hazamentek, így a koncertjük elmaradt. A részletes okokról elolvashatjátok a vitát a Woodrock Weekend fórumán.

Második nap (június 17., szombat)

Számomra mindenképpen a második nap lett a húzósabb a tehetségkutató miatt: elvileg 6-7 óra alatt 14 (!) zenekart kellett odafigyelve meghallgatnom és a másik két zsűritaggal, Huszti Zoltánnal és Domán Csabával együtt elbírálnom. Ráadásul rengeteg volt az ősmetál, ami kifejezetten nem az én zeném, úgyhogy csak néhány zenekart említenék meg itt.

A tehetségkutató „üdvöskéje” a Csend és Háború. Ha hallottatok már szörnyű blekkmetált, akkor ez az. Ugyanis ez a tarjáni banda oké, hogy szar zenét játszott, de hogy azt is pontatlanul, egy hamisan óbégató vokálos lánnyal megspékelve... egyedül az egyik gityós gyerek művelt valami értékelhetőt, ő viszont jól nyomta.

A pesti DetoxBojz kezdett a Marilyn Manson-féle Sweet Dreamsszel, az énekesnek majdnem sikerült Menzonnéni hangját utánozni, de a koncert további részében inkább Metallicás hangon nyomta. A saját számokat alternak mondanám, meg volt egy fasza arabos szám, ami még faszább lett volna, ha nem húzzák el annyira a végét.

Az est délután illetékes hácébandája, a Hatred Solution nagyon üdítően hatott a sok trúmetál között, végre valami igazán fasza zene. Hálából jó sok pontot adtam nekik, nagyon energikus és fasza zenét játszottak, feldolgozásnak meg egy Turmoilt.

Az utánuk következő banda, a Kelly Hits the Blue Christ szintén fasza volt, a nevüket már hallottam többször, de a zenét még sose. Kiderült, hogy kissé nyúlmetálosra (gy.k. nu-metal) veszik a figurát, a srác hangja néha a Kornra emlékeztetett, de úgy tűnt, szerencsére kevésbé depi-nyúlmetál, inkább humorral fogták fel a dolgot. Egyszóval király volt, csak a Britni Szpírsz-feldolgozást tudtam volna nélkülözni.

Az tehetségkutató punkbandája, Gazdálkodj Okosan, akiket már Parádról ismertem. Ott irtózatosan be voltam toszva, itt meg irtózatosan le kezdtem már fáradni (de betoszódni is az egész napos napon piázástól). Ezúttal azonban jobban tetszett a buli, mint múltkor, lendületesek voltak, meg ha az alkohol-áztatta agyam nem téved, fejlődtek is, faszán szólt például a csordavokál.

A Dark Eyes a metálbandák közé tartozik, egyes vélemények szerint ők a tarjáni sztármetálzenekar, vagy legalábbis ezt hiszik magukról. Tény, hogy a legtöbben rájuk buliztak, éppen ezért nekik adtuk a közönségdíjat. Viszont tőlem kevés pontot kaptak: a zene vérszegény volt és az énekes lány nem igazán tud énekelni.

Az utolsó előtti fellépő volt a Locust on the Saddle, akik végül megnyerték az egészet. Szerintem nem voltak olyan kimagaslóak, de a zsűri kétharmadának nagyon tetszett, tényleg profin nyomták.

A tehetségkutató utolsó bandája a minimál rock'n'rollban utazó Diszkrét Félhomály, akiket szintén ismertem már, de sajnos eléggé rosszul játszottak, pontatlanok voltak meg szétcsúsztak, így a legnagyobb jóindulattal se tudtam nekik sok pontot adni, pedig örültem neki, hogy ők is felléptek.

A Primary Stroke-ra nem igazán emlékszem, nagyon le voltam már fáradva és az immár hagyományos salgótarjáni fesztiválon betonasztalon való alvást végeztem.

A Cadaverest az arcok végigpogózták és divatba hozták a bodysurföt, de sajnos ekkortájt tűnt el a digigépem, így kissé nyomott hangulatban néztem végig a bulit, de a zene amúgyse nagyon jött be, pedig a bandát már láttam a Misfits előtt is annó.

Az Insane-t meg az utánuk következő Wisdomot is csak távolról figyeltem, nem igazán jött be egyik sem, se az Insane nu-metalja, se a Wisdom trúmetálja.

A Depresszión legalább lehetett röhögni, mentek is a rosszindulatú megjegyzések. Filóztunk azon is, hogy vajon élőben nyomják-e, de azért a playbacket nem hiszem, hogy megkockáztatják, legalábbis remélem. De azért a pózerkodás, a gagyi szövegek és ócska (gondolom előre megírt) számok közötti felkonferálások így is eléggé viccesek voltak. Viszonylag hamar vége lett a koncertjüknek szerencsére, bár így is soknak tűnt.

Végül a fesztivált a Watch My Dying zárta, akikről annyit tudtam idáig, hogy a dobosuk, Jándzsi a Fürgerókalábakban is nyomta és eléggé durván játszik. Kiderült, hogy azóta más lett a dobosuk. Mondták, hogy fáradtak, mert egyenest a Fesztergomról jöttek, ennek ellenére amíg láttam, nagyon korrektül játszottak. Nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog, „fotós” kolléga várta őket nagyon, meg a „Salgótarján Blekkmetál Crew”, de nekem is bejött, szerintem eléggé egyedi zenét játszanak, főként az a gitárszinti dolog formabontó. De pár szám után leléptünk, mert még előttünk volt a másfél órás gyalogtúra Salgó City másik felébe.

Összességében én kurvára jól éreztem magam a feszten (csak a fényképezőgép eltűnése nem hiányzott volna, de hát erről nem a szervezők tehetnek), és szívesen mennék jövőre is, ha a szervezők az idei bukta után bevállalják.

http://www.woodrockweekend.hu