2006. I. 17. Arena, Bécs - Anti-Flag
 | |
Gergely barátommal vágtunk neki a bécsi kirándulásnak, a Népligetből 12 órakor induló busszal. Az úton végig vicces dolgokon szórakoztunk, viszonylag hamar elment a 3 óra utazás. Még sosem mentem busszal külföldi koncertre, ezt is ki kellett próbálni, bár remélem ez volt az utolsó. Miután megérkeztünk a monarchia fővárosába, elmentünk gyorsan az Arenába, mivel egyrészt nagyon kellett pisálnunk, másrészt venni kellett jópár jegyet az elkövetkezendő bécsi bulikra a magyar srácok/lányoknak. Miután ezzel végeztünk, elindultunk városnézésre, ha már ennyi időnk volt még a koncertig. Elmentünk metróval a Neubaugasse-ig, aztán össze-vissza mászkáltunk a belvárosban. Csináltunk idióta képeket egymásról, aztán a végén már egy szál pólóban voltam este 6-kor a Mariahilfer Strasse-n. Elmentünk a Rattlesnake-be is, ahol kedves barátom először járt életében, és sikerült gazdagodnia egy 11 eurós Hátsó szándék cd-vel. Ez ám a nagy fogás! Megnéztük a Parlamentet, meg egyéb csodás épületet, aztán beültünk egy pizzériába, és ettünk nagyon fincsi sonkás-gombás pizzát! Mivel nagyon ügyesen ütöttük el az időt, nagyjából pont 7-re értünk vissza a buli helyszinéhez, mivel ekkorra beszéltük meg találkánkat a dorogi crew-al. Mivel Cián cimborámmal vendéglistások voltunk, azt hittük, csak beállunk a sorba, és mehetünk is be, erre kiderült hogy oda kell beállnunk a sorba, ahol az elővételes jegyeket lehet beváltani. A sok idióta meg akkora tömegnyomort csinált hogy nem igaz. Mozdulni nem lehetett, az első sorokban lévőket szabályosan összenyomták. Komolyan ennyi suttyót még a magyar bulikon is elképzelhetetlen lenne találni. Jól elküldtük őket a picsába, meg máshova, de természetesen csak magyarul, mert ha ideges az ember, akkor nem fordít, és ez pedig alapszabály!
Bementünk az Arenába, elég sokan voltak, a merch pultoknál jó széles volt a választék, még a Nemart disztró is kipakolt! Nézegettük a közönséget, a legfeltünőbb az az volt, hogy a pénteki bulival ellentétben jó sok szakadt, meg tarajos gyerek volt most. Ez biztos azért van, mert az A-F basszerosának is van taraja, ezért nem olyan gáz lemenni egy ilyen koncertre.
Mike Park csapott a húrok közé, és abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nem maradtam kint a bejáratnál, és így nem maradtam le erről a rövid, kb. 20 perces előadásról. Mike Park akusztikus koncertjével kissé elütött az est további fellépőjétől, de abszolút telitalálat volt az ő játéka. Ő egyébként a létrehozója egy szervezetnek, amely a békéért küzd. Érdekes, de az ő kommentárjai teljesen hitelesek voltak, nem ilyen bemagyarázós, nem értelmetlen hippi maszlaggal operált. A zenéről annyit, mint már mondtam, egy szál akusztikus gitáron nyomta felváltva, a gyorsabb ill. lassabb tempójú dalokat. Ha csak ő játszott volna, megérte volna kimenni, nekem az egész produkció maradéktalanul elnyerte a tetszésem! Néztem a pultot, de vagy vak vagyok, vagy tényleg nem volt tőle semmilyen hanghordozó. Ajánlom mindenkinek aki szereti az akusztikus zenéket, és az értelmes mondanivalójú zenéket.
Következett a svéd Accidents, de bár ne következtek volna! Toten Hosent rokkant-rollal keverő, egyenruhás csávók, hihetetlenül ötlettelen zenével. Alig vártam már hogy abbahagyják, nagyon unalmas volt. Meg sem voltak hirdetve, nem tudom kinek juthatott az eszébe, hogy játszanak ők is.
Következett a Good Clean Fun! Nagyon vártam a koncertjüket, és felemás érzések voltak bennem akkor mikor befejezték. Először is, elkezdték a király számaikkal, tényleg nagyon ütött az egész, aztán egyszercsak rap szám meg egyéb ilyen bénaságok, amiket igazából nem tudtam hova tenni. Aztán a végére megint csak a jó számokat nyomták. Hát érdekes az összkép, nem tudom eldönteni, hogy ez most milyen kategórába kerüljön, de azt nem mondhatnám hogy örülök, hogy egy ilyen bulit nyomtak.
Aztán végül de nem utolsósorban szinpadra lépett a pittsburghi Anti-Flag! Az énekes, Justin Sane nikotinallergiája miatt jó nagy feliratok voltak mindenfelé, hogy a koncertteremben ne dohányozzon senki. Ezt persze kb. mindenki leszarta. Nem illik ilyet mondani, de teljesen megértettem volna, ha a felénél abbahagyják az egészet, na akkor talán felfogta volna a dolgokat a sok suttyó, akik annyit nem képesek megérteni, hogy nem attól punk egy zenekar, hogy el kell viselnie a cigifüstöt. Megnéztem volna, az arcokat, ha szépen lesétáltak volna a 5 szám után. Na mindegy, szóval a One people, one struggle című nótával indult a buli, aztán Fuck police brutality, Got the numbers, Underground network, meg még a nagyobb slágerek. Ment a zúzás, a magyar csajok szörföltek a legtöbbet :). A kommentárok amúgy, mint a zenekar szövegei kellően demagógra sikeredtek, dehát ez gondolom senkinek sem újdonság. Néha jobb úgy zenét hallgatni, hogy nem figyelsz a szövegre, mert elég nagyot tud csalódni az ember. Nyomták a slágereket a Terror state-ről, volt a kedvencem is erről, a Rankfille. Játszották a 911 for the peace-t, amit szintén nagyon szeretek. Alig játszottak többet egy óránál, volt két-három új dal is, ami a márciusban megjelenő új nagylemezen lesz hallható. Azon gondolkoztam koncert után, hogy ha csak egy koncertre tudtam volna most eljönni, akkor melyik lett volna az. Hát előtte is arra szavaztam volna, de így utólag is biztos vagyok benne hogy a Lagwagon koncert többet jelentett nekem, mint az A-F, de ezen a bulin is egy nagyon jó zenekar nagyon jó számait hallhattam. Jó volt a társaság, a hangulat, minden ami kell, de zeneileg, és hozzáállás szempontjából, a pénteki jobb volt.
Mivel hatalmas mákunk volt, két srác elhozott koncert után minket Győrig, ahol már csak egy órát kellett várni a vonatra, így 7-kor már itthon voltam. Asszem nem bírtam volna a szabad ég alatt a 7:15-ös busz indulásáig. Ha tehetem többet nem megyek busszal külföldre koncertre, de ha jó társasága van az embernek, akkor semmi sem lehet akadály!
|
