2005. IX. 30., X. 1. Kultiplex - Ska Meeting 2.

Írta: Dan Feltöltötte: kal0z Ekkor: 2005. nov. 3. csütörtök - 23:06

Ezen beszámoló megírásának egyetlen oka van, lógok vele a Ska Meeting szervezőjének. Gondolom senki nem kíváncsi rá, hogy mi volt egy hónapja, meg én már elvileg úgyse írok a PunkPortálra, szóval el se kell olvasni.

Szokás szerint Kutyával tértem le a Kultiba, ahol rohadt kevesen jelentek meg. Ennek oka az aznapi PASO buli lehetett az A38-on. A Ska2tonics kezdte a koncertet, fiatal fiúk-lányok nyomatták a ska-t, régebben már láttam őket, akkor még kevésbé kritikusan tekintettem az ilyen stílusú zenékre, valószínűleg azért tetszett akkor jobban. Meg aztán a szaxofonos csajszi sem nézett ki már olyan jól, mint régen. A koncertjük közepén autóba pattantunk...

...és az A38 mellett parkoltunk le nem túl szabályosan. Hogy így utoljára még egy nagyot rúgjak a PASO-ba (vagyis inkább a közönségükbe): kifejezetten rosszul éreztem magam a helyszínen, annyira hányadék szemét alja népség jött össze. Még maga Lovasi András is tiszteletét tette a hajón. Kell ennél jobb bizonyíték?

A nagy tömegnek köszönhetően nem volt egyszerű beverekedni magunkat az első sorokba. Az előzenekart szerencsére lekéstük, valami alter-baromság bemutatkozó koncertje volt ez. A Pannonia Allstars Ska Orchestra természetesen remek koncertet adott, nem velük volt a baj. "Where are the skinheads, where are the rudeboys?". A közönségben egyetlen egy odaillő személyt nem találtam. Senki nem ismerte a számokat, fogalmuk nem volt az egészről, csak lejöttek mulatni egy kicsit, mert ez a zene most menő. Játszott a zenekar egy közös számot az előzenekar tagjaival, szerintem kriminális volt, de ez persze csak magánvélemény. Egy operatőrt majdnem felrúgtam, amikor elkezdett magyarázni, hogy táncoljak még, hogy fel tudja venni, ahogy mozognak a lábaim. Anyád. Jó 3-4 szám után el is húztuk a csíkot. Kár, mert KRSA nekünk küldte a kedvencünket, amikor már rég nem voltunk ott.

Jól tettük, hogy visszatértünk a Kultiplexbe, ugyanis következett az este csúcspontja, a francia 2 Tone Club. Öröm látni, hogy léteznek még a gyökereket (nálam sokkal jobban) ismerő zenekarok. Persze a közönségből itt is csak 4-5 ember vágta az alap feldolgozásokat (tradicionális ska, reggae előadók legnagyobb slágerei), amiket játszottak. Nagyon jó buli volt, persze sok saját számmal is. Táncoltunk, énekeltünk, örültünk. A disztrójukat a bejárat mellé pakolták le, viszonylag olcsó volt, szóval az este hátralevő részében egy kis- és egy nagylemezzel a kezemben mászkáltam. Ráadásul egy kitűzőt is kaptam az énekes sráctól, aki egyébként végigbulizta a közönséggel az egész estét.

Szegény a Ladánybene 27 zenéjével nem igazán tudott mit kezdeni, a feldolgozásokon kívül szerintem nem igazán élvezte a magyar nyelvű dalokat. Valahogy az LB27 törzsközönsége is távolmaradt, továbbra is kevesen voltunk. Végignéztem a koncertet, nem volt rossz, de azért nem mondanám, hogy magamból kikelve tomboltam. Lassan el is húztunk haza.


2 óra alvás után nem zenei jellegű elfoglaltság következett, majd este visszatértünk a Kultiplexbe a rendezvény második napjára. Akárhogy igyekeztünk, nem sikerült lekésnünk a Re-G koncertjét. A terembe benézve hatalmas tömeg fogadott minket. Aznapra nem volt konkurencia, így a szervező srác behozhatta az előző napi lemaradást. Még hajnal 3-kor is szedte a jegyeket. :) A Re-G-ről legyen is elég ennyi, nem néztük meg a koncertjüket.

A tervezett francia Baobab elmaradt, így szerencsére a megszokott hatalmas csúszás helyett csak kis késéssel következett a Tigris. Nem sajnáltam a kimaradt koncertet, mert már halálosan fáradt voltam. Ennek ellenére végigtáncoltam a jó másfél órás koncertet, nagyon nagyon jó volt! Bár a mondanivalóval nem különösebben tudok azonosulni, mint szórakoztató zene, első osztályúnak tartom őket. A teremben mindenki táncolt, a punkosabb részeknél pedig hatalmas pogók alakultak ki sokak megdöbbenésére. Én csak vigyorogtam. Egy új szám is elhangzott, ha jól emlékszem, már megint a Marijuana March volt a téma. Számot is küldtek nekem, ez igazán jól esett, a koncertet a Varázsszőnyeggel zárták, amiről mindig egy bizonyos személy jut eszembe.

A Tribuman nevű formáció következett, ami - mint a tagoktól megtudtuk - valójában nem is létezik, csak errefelé ezen a néven játszanak. A reggae camp-en láttam egy kéttagú, DJ-vel kiegészített felállásukat, plusz a Blue Riveren is vendégszerepelt egyszer az énekesük. Itt is elég érdekes volt a szereposztás: dob, szintetizátor, egy hatalmas rézfúvós (tuba?), és ragga+trombita. Csak bámultam, hogy a szintis egyszerre játszotta a basszus-szólamot és rá a megszokott orgonát. Egy idő után ez a nagy izé vette át a basszus szerepét, közben pedig végig iszonyatos sebességgel raggázott, énekelt a már korábban megismert francia srác. Remek volt az egész, kár, hogy már alig álltam a lábamon.

A záró reggae vs. dnb DJ-produkciót már sajnos nem tudtam megvárni, haza kellett térnem aludni. Jó buli volt, várjuk a harmadik Ska Meetinget!