Punk Portál

Néhány mondat a helyről annak, aki még nem járt ott: hazai viszonylatban elérhetetlen, felfoghatatlan punk szabadidős létesítmény, melyet kívülről kezdetleges graffitik díszítenek. Egy épületegyüttesről van szó, melynek udvarán egy fűvel borított, lejtős rész található, néhány ezres férőhelyet biztosítva a szórakozni vágyóknak. Ez előtt van egy nagy színpad fekete hátérrel. Hogy megóvja a közönséget az eszevesztett zenészektől, biztonsági korláttal van ellátva, szóval nem egy összeeszkábál szarra kell gondolni. Aztán van egy fasza szakadt kocsma, az épületben pedig egy kis és egy nagyterem. A nagyterem felett van a zenekarok szállása, ide lift visz fel. Van még egy szállás a kocsma mögötti részen az emeleten, ahol több szoba van, tiszta zuhanyzó, terem csocsóasztallal meg boksz zsákkal. Mi itt voltunk elszállásolva. Az egész sugallja a punk fílinget, kellőképpen hanyag, viszont ezzel ellentétben néhol kiütközik a jólét, meg hogy nem sajnálják a pénzt az Arenától. Például a lift. Nem egy szakadt, összefirkált vacak, hanem csillog-villog, ezüst fémszínű, körbe tükörrel. Durva. Mint egy szállodában. Ezek után hiszek a Mennyországban.
Na, de vissza az elejére, ami kevésbé szórakoztató, ugyanis szörnyű hasmenés kínzott. Tudod, mikor az éjjel nyűgösen felkelsz és pengéket szarsz és a budin ülve két fájdalmas pröccentés között félig hangosan azt kérded:miért? Miért pont én? Miért nem az, akit utálsz, pl. egy rossz szagú osztálytárs, vagy az ellenőrök, rendőrök.. Vagy bárki más. Képes lennél még a barátnődre is áthárítani ezt, csak ne te szenvedjél már.
Szóval a nap: szerencsére sikerült egy megbízható sofőrt találnunk Jaki személyében, aki kisbuszával vállalta fuvarozásunkat. Megérkeztünk az Arenába, beparkoltunk az épületbe a színpad mögötti rámpához. Ott fogadott minket a buli főszervezője, aki a 2. emeletre invitálta társaságot. Felmentünk a backstage-be. Tudtuk, hogy kapunk kaját, meg minden, de erre a terülj-terülj asztalkámra nem számítottunk! Fent két párhuzamos, kb. 3 méter hosszú üvegasztal volt roskadásig megpakolva főtt és nyers kajával, levessel, gyümölccsel, süteménnyel, chips-szel. Két hűtő volt telezuttyantva dobozos üdítővel, red bullal, sörrel, tejjel, rostos lötyikkel. Brutál volt. Ilyen az, amikor az ember meghúzza a seggét egy menő zenekar árnyékában.
A menő zenekar meg is érkezett: beléptek Mad Sinék. Visszafogottak voltak, mi is csak csipegettünk. Aztán sikerült feloldódnunk, váltottunk pár szót velük, együtt visszamentünk a garázsba a cuccokhoz. Itt a Mad Sin bőgőse szólt, hogy elkérhetné-e Yoda bőgőjét, ha esetleg ő a sajátját szétverné a színpadon :)
Ez már sejteti, hogy ők nem szarral gurítanak. Mad Sin-ékről elmondható, hogy kurvára normálisak, érdeklődőek voltak. Egyáltalán nincsenek elszállva, rendes és természetesen őőőrült palik.
Hehh..Tex Morton, az egyik gitáros reggelig Silver Shine pólóban nyomult a két zenekar között lebonyolított boltolásnak köszönhetően. Kell jobb reklám?

A koncertet az Umbrella Bed nevű amerikai ska zenekar kezdte. Volt közöttük egy-két szimpatikus arc, kár hogy lófaszt sem tudok angolul, így minimálisat kommunikáltunk. Energikus zenét játszottak, bár műsoruk alatt hosszú és keserves perceket töltöttem a budin, így csak 3-4 számot hallottam tőlük.

Utánuk következtünk mi. A tervezett 10 számot lepörgettük, nem akartuk feltartani a Mad Sin fanokat, meg hát mi is kurvára vártuk a Mad Sin műsorát!

Jöttek is! Még elcsíptük őket jammelés közben a terem mögötti szobában, ahová letakarítottuk magunkat a színpadról. Ott játszottak a szobában, Köfte countrysan énekelt, a dobos a radiártoron dobolt, a bőgős halkan pendítgette a húrokatMeghitt pillanatok, hehh. Ati kezén lévő x-re nézve Köfte megkérdezte: Sxe vagy? Ati válaszolt: Igen, mind a hárman azok vagyunk. Erre annyit mondott: Hát, ti is őrültek vagytok. Ennyit a billy kontra sxe ellentétet hívőknek. A Mad Sin nagyon profi műsort nyomott, hihetetlen jó zenészek! Nem fogok számcímeket sorolni, hogy miket játszottak. Akik ismerik úgyis sejtik, akik nem, azoknak meg tökmindegy. Elég annyit, hogy természetesen játszották a kedvenceimet: Nothings All Right, Communication Break Down, stb.
Köfte a cirka 150 kilóját meghazudtolva végig ugrált, mozgott a színpadon, csapkodta a fejéhez a mikrofont, bekapta, szinte elnyelte. Úgy üvöltötte a szövegeket, hogy bent volt a szájában az a kibaszott mikrofon, a kezeivel meg hadonászott és mutogatott. Őrült. Teljesen őrült. Aztán elővett valahonnan egy hangosbemondót, abba is nyomta a szöveget a közönségnek. A bőgő égőkkel volt kirakva, egy-egy piros tűzoltóautó villogó forgott a színpad két szélén, nyomták a füstöt, a háttérben a Mad Sin zászlón barátságosan beintett a csontváz. Csakúgy, mint Köfte, mikor megemlítette fifti szent-et és eminemet. Jött Hellvis a tűznyelő-tűzokádó figura. Okádta a lángokat, közben jobbnál jobb nótákat daráltak a többiek. Aztán Hellvis énekelt is, a T.C.S. című számot, ha jól tudom.
Én meg mosolyogva mozogtam és az egész romlott pokoli érzés mellett nem tudtam kiverni fejemből katolikus középiskolám mélyen vallásos irodalomtanárát.. Kurva jól éreztem magam!
Kinéztem a disztrónkba, az Umbrella Bed egyik idős tagjának elpasszoltam egy új mintás pólónkat. Úgy hallottam, hogy a magyarok nagy része nem jött be a terembe, míg mi zenéltünk, de ezt azért nem hiszem. Köszöntünk egymásnak, örültem, hogy láttam őket. Ha mégis így lenne, nem igazán érdekelne, mert ez az este végtére is nem rólunk szólt. Azért remélem egyszer elfogadnak minket. Részesei lehettünk valami nagyon jónak, amiért örökké hálás leszek. Többek között a zenekartársaimnak!
A buli után nem sokkal nyugovóra térítettem nyughatatlan beleimet. Nem úgy, mint Atiék: a lenti krimóban reggelig énekeltek Misfits és egyéb nótákat, buliztak, beszélgettek a Mad Sin tagokkal.

És tessék: lassan éjfél lesz, hogy megírtam Nektek e sorokat és a koncert után nyolc nappal is úgy felpörget a dolog, hogy képtelen leszek elaludni. Jóéjt.
http://www.madsin.com
http://www.umbrellabed.com
http://www.thesilvershine.com/

2005. X. 16., Ausztria, Bécs, Arena - Mad Sin + Silver Shine koncertélmény