Punk Portál - 2024. március 28.





 

2005. X. 10. Marco Polo - Meet Me in St. Louis, Secondsmile, Velvet Stab, Jairus


Írta: kal0z
Feltöltötte: kal0z
Ekkor: 2005. okt. 15. szombat - 00:19

Már régóta készültem erre a bulira, aztán mire leértünk a Marco Polóba Ócsival, fél nyolc lett, papíron hatkor kezdődött volna a hepaj. Attól féltem, hogy a zenekari sorrend valahogy úgy néz ki, hogy Velvet Stab, aztán az angolok, és akkor már megint lekéstem Velvetéket, de nem. Mikor megvettük a jegyet és kaptunk egy ikszet a kezünkre (sztréteddzs lettem egy estére!), kiderült, hogy messze van még a kezdés, így a bejárat mellett ácsorgó Robittal és XBenceX-szel elmentünk a boltba sörért meg pankburgerért. Ezután a Marco Polo bejárata mellett fogyasztottunk. Míg italoztunk, befutott Dan, majd kiderült, hogy azért csúszik a kezdés, mert az angolok elmentek a Keletihez pénzt váltani és nem találtak vissza, úgyhogy beszállt hozzájuk egy tök ismeretlen arc, hogy elnavigálja őket a helyig. Végül begördült egy litván rendszámú kurvanagy kisbusz egy utánfutóval, én meg rögtön beszartam, hogy a három inglis banda egy busszal turnézik, és hogy ez mekkora iszonyatos buli lehet, és hogy egyszer az életben kurvára meg kell játszanunk egy ilyen turnét nekünk is. (Az úriemberek közül valaki hozzátette, hogy milyen büdös lehet odabent.)

Miután az angolok kipakoltak, követtük őket a Marco Polo mélyébe, és mintegy fél sörrel később kezdett is a Meet Me in St. Louis. Mint kiderült, a klasszikus "éneklős-ordibálós-rángatódzós" emo-dologgal állunk szemben. Annak ellenére, hogy szeretem ezt a stílust, ez a banda nem fogott meg különösebben. Az egyik szám énekkel kezdődött, csak nem tudták folytatni, mert valami gebasz volt a gitárral, így azt helyre kellett rakni és elölről kezdeni a számot. Ekkor az énekes csávó valami olyasmit motyogott a mikrofonba, hogy "how embarrassing" ("de kínos"), ez szimpatikus volt. :-)
A Meet Me in St. Louis valószínűleg rendelkezik egy magyar rokonnal, vagy valami nagyon jó haverral idehaza, mert nagyon tudták mi kell a népnek: ingyencédé! Az énekes bemondta, hogy a merch-pultnál van cédé, ráadásul ingyen van. Persze koncert után nyomultunk oda mindenkivel együtt, kiderült, hogy a cédé valóban ingyen van. Asszem az est folyamán semelyik zenekar nem produkált ekkora lemezeladást. :-)
Valószínűleg a nevüket a hasonló című 1944-es Vincente Minnelli filmből szedték, amiben Judy Garland a főszereplő. (Nem vagyok ekkora okostojás, most találtam IMDB-n. :-))

Egy vagy másfél sörrel később kezdett a Secondsmile. Már korábban bemondták, hogy az énekes gyereknek szülinapja van, a későbbiekben a Jairusék is bíztatták a népeket, hogy a srácnak vegyenek egy sert. A Secondsmile zenéje szintén emo volt, de asszem az indie felől megközelítve, alkoholgőzös agyammal hosszú percekig gondolkoztam, hogy milyen korábbi zenei élményemhez tudnám hasonlítani őket, aztán rájöttem, hogy engem a Leiah-ra emlékeztetnek. Normál esetben valószínűleg én is unalmasnak találtam volna ezt a zenekart, mint xBencex, de már elérkeztem a részegségi skála bepunnyadós szintjéhez, meg pont megfelelő hangulatba kerültem, így teljesen bele tudtam élni magam a zenébe, kurvajó volt! Jackson, barátom az egyetemben, akivel a legkirályabb koncerteken találkozom mindig (legutóbb Wiesenben), kijelentette a koncert végén, hogy nála a Secondsmile az abszolút nyerő az est zenekarai közül. Valahol meg tudom érteni.
Műélvezetemet apukám telefonja zavarta meg ("Hol vagy? Holnap iskola!" stb. :-)), de legalább felmentem picit az utcára levegőzni, meg megismerkedtem Borsóval is. Mire visszaértem, az ángliusok az utolsó számuknál tartottak.

N darab sörrel később következett a buli egyetlen hazai fellépője, a Velvet Stab. A Boysetsfire előtt lekéstem őket, de most kíváncsi voltam rájuk, és sikerült is meghallgatnom őket! A zenekart még pár éve a Freeportban láttam egy segélykoncerten ("Gyertek segítsünk együtt a gyerekeken!"), de vagy nagyon be voltam rúgva, vagy valami más miatt, de nem nagyon emlékszem rájuk. Azóta menők lettek úgymond, nem ilyen szettyópank bulikon játszanak, hanem fasza hárdkór zenekarokkal lépnek fel, és ezt kivételesen nem rosszindulatból mondom. Gondolom, azóta sokat fejlődtek, ugyanis most a műsoruk vérprofi volt, és még nekem is tetszett, pedig hárdkóóór. :-)
A legtöbb ember rajtuk volt bent a teremben, úgy tűnt, nagyon sokan miattuk jöttek le a bulira. Az nagyon tetszett bennük, hogy annak ellenére, hogy a hardcore-rajongók körében milyen népszerűek, még fasza is a zenéjük, változatos, azaz meg lehet különböztetni egymástól a számokat. A Velvet Stabnek elég kevés ideje maradt, ugyanis a két és fél órányi csúszástól függetlenül be kellett fejezni a bulit 11-ig.

Háromnegyed 11-kor kezdett a Jairus, a buli utolsó bandája, szintén a ködös Albionból. Őket vártam, mert tőlük ismertem már korábban pár számot, de őszintén szólva valamiért jobbra számítottam. Vagy én kezdtem túlzottan részeg lenni, vagy bennük nem volt meg valami, aminek meg kellett volna lennie, mindenesetre nem győzött meg nagyon a produkció. Ellenben két szimpatikus fiatalembernek sikerült az utolsó szám alatt nekiállni pogózni, mi meg elől középen álltunk, így a hátizsákomat kicsit megrugdosták. Ki a fene gondolta volna, hogy itten még lesz pogó?

Mindenesetre a koncert végeztével leléptünk a Marco Polóból, aztán hazamentem. Ja és csakazértis: éjjen a imó! :-)

http://www.meetmeinstlouis.co.uk
http://www.secondsmile.com
http://www.velvetstab.com
http://www.jairusonline.co.uk