Punk Portál - 2024. március 29.





 

2005. VII. 25. New York, CBGB's - Kill Your Idols


Írta: Generator
Feltöltötte: kal0z
Ekkor: 2005. szept. 16. péntek - 12:04

Július végén egy keleti parti nyaralás keretében szerencsém volt ellátogatni a legendás new york-i CBGB’s-be, mégpedig egy elég jó felhozatalú napot néztem ki már itthon magamnak (meg tesómnak). Mivel a magyarországi Kill Your Idols koncert annak idején nem jöhetett létre (asszem lerobbant a buszuk, vagy valami), ezért most volt alkalmam először látni a Long Island Hardcore együttest.
Kicsit korán érkeztünk a 315 Boweryhez, ahol megláttam a kb. 40 együttes hátsó borítóján virító 4 piros betűt és a már már libasorban álló fiatal népet, szóval még megnéztük a CBGB-s gallery-t, ami igazából egy lepukkant terem volt pár fotóval a falon, Jaggertől Tim Armstrongig az elmúlt 3-4 évtized minden zenészével. Lehetett kapni sört 5 zöldhasúért (az még kint is kurva drága), meg CBGB's pólót nemtudommennyiért. Miután megtaláltam a kultikus helyről szóló könyvben kedvenc együttesem, a Bad Religion live fotóját, úgy döntöttünk, hogy mi is beállunk a sorba, ahol egy hatalmas állat ordibált folyamatosan, hogy 18 éves kor alatt felejtsd el a bulit, és készítsd ki a személyid, mer különben haza lehet menni! Kicsit azért ijesztő volt, de itt, a szabályok országában ez elég természetesnek tűnt. Mivel én csak két és fél hét múlva lettem 21, a felnőtteknek járó zöld cbgb’s-es karszalagot nem kaphattam meg, pedig visszaszóltam, hogy csak 2 hét, mire mondta a jegyárus, hogy ha két hét akkor, még nem vagyok 21. Hát ebben igaza volt... Gondoltam, a bátyám vesz nekem úgyis sört, hazafelé meg persze kértem egy karszalagot szuvenírnek. :)
A hely nagyon furcsa elrendezésű volt, sötét, a plafonról meg neoncsöves american style sör feliratok és logók lógtak le, volt hangulata. Volt egy három lépcső magas emelvény, ahol a merch-öket árulták, a bejárattól a színpadig meg egy keskeny sáv vezetett (mint a Freeportban a pult mellett). A pult mögött minden szabályt megtaláltunk a terhes nőktől a “no smoking” feliratig. Mert persze Amerikában kb. egyik középületben sem lehet rágyújtani, amit viszont nem értek, hogy nem lehetett ki-be járni, szóval volt, aki nagyon szarul járt. A színpad sarokelrendezésű volt (nagyon szokatlan), a tánctér meg kb. fél Kulti (!) vagy még kisebb méretű volt, eléggé meglepett. Hátul lépcső vezetett a wc-hez, aminél szekások-sok figyeltek arra, hogy egyszerre 8-nál több ember ne legyen bent, mert a tömörülést, előre be nem jelentett gyülekezést tiltja az amerikai szabályzat, meg bizonyára egészségügyi okokból is. :) A falakon firkák, matricák és plakátok voltak mindenütt, szórólapokkal meg képeslapokkal nyomatták a Save CBGB’s-es matériákat, könnyen lehet, hogy a napokban bezárják a helyet. Amúgy a koncerteknél (a színpadnál) nem voltak biztonságiak, hanem később észrevettem, hogy van egy öt négyzetméteres elkerített rész az egyik sarokban, ahol kb. 10 képernyőn figyelték az eseményeket, durvább mint nálunk a metróknál!
Nade elkezdődtek a koncertek, küldtem egy alkoholmentes sört, megtudtuk, hogy az este legnagyobb útját megtevő együttese az aznapra nem betervezett kanadai Blue Monday volt, amit asszem itthon is láthatunk majd valamikor a közeljövőben. Ja még a közönségről annyit, hogy meglepő módon kicsit néha úgy éreztem, hogy ebben a velejéig fertőzött országban egészen válogatott normális(nak tűnő) emberek lettek kiszűrve, jó volt a közeg. A hely amúgy megtelt és a “freeportos” sávból meg asztalokról is végig nézték az emberek a koncikat az eleinte hűs, légkondis teremben, ami a végére azért elég izzadtságszagúvá lett.
A $10-os este első együttese volt a Thieves & Assassins, ami elég fiatal tagokból álló dallamosabb hardcore együttes, egész sokan nézték, jól szólt, jól játszottak, kb. ennyi.
Utánuk következett a részben Kill Your Idols tagokból álló Death Cycle, aminek a katartikus látványt nyújtó énekese szétszedte a helyet, azért elég középszar volt! Közben persze minden együttes elmondta a “köszönjük, CBGB’s, hogy voltál (és leszel?) nekünk” meg hasonló szövegeket. Gondolom, a színtér elég sokat köszönhet ennek a helynek.
A kanadai Blue Monday keményebb hangvételű hardcore-t játszott, a közönség a számomra kicsit inkább viccesen kinéző “egy helyben állós, békaszökdelős” karatéval kápráztatta az együttest, volt circle pit, az énekes beszélt az apjáról, akinek mindent köszönhet, lendületes és nagyon beleélős show volt, előtte nem ismertem őket, Magyarországon érdemes lesz megnézni az biztos.
Annál inkább vártam viszont a mostanában új albummal (Witness) megjelenő Modern Life Is War-t, szerencsém volt őket már kétszer is látni, mindkétszer elég meggyőzőek voltak, többnyire a My love, My way-t tolták, voltak újak is, a közönség imádta, volt stagediving, unity sing along meg az énekest lazán lerántották a mélybe, gecijó hangulata volt, néha eltűnt a mikrofon is, aztán kapott egy újat hamarosan. Amit én MLIW alatt tudtam csak meg, hogy megjelent egy splitjük a következőnek fellépő Kill Your Idols-zal, és hogy ez mennyire respect nekik, hogy nem elég hogy egy színpadon játszanak (méghozzá nem is akárhol), de még egy lemezen is osztoznak (a split 7”-es lemezen jelenik meg a Lifeline Records-nál)!
Kis szünet, és megjelent már a Death Cylce-ből felismerhető, nem egy Live at the CBGB’s lemezzel is büszkélkedő new york-i Kill Your Idols! A sokéves elsőgenerációs NYC hardcore punkok a legújabb lemezük introjával kezdtek (From Championship To Competion), majd régi és új számokat egyaránt hallhattunk, volt Fashion Statement, Only dicks dont like Black Flag, sokat játszottak a Funeral for a Feelingről, az első SideOneDummy lemezükről, és a Small man big mouth című Minor Threat számot is megkaptuk, kurvajól szólt, volt boldogság, keménység, meg minden. Andy, az énekes sem volt mindig színpadon, a gátlástalan közönség mindent megengedett magának :), ismerték a számokat, szövegeket, így a légkondi hatását már rég nem éreztem. Asszem a The path (Skinnier years) című számmal zártak, a koncert közepén valami dagadt gecit hívtak a színpadra (a honlapról megtudtam hogy ő Brendan vagy ki a halál) akivel freestyle-oztak egyet, majd lenyomta a Powert, mókás volt! Andy a fellépés után egyből kihúzott dekkelni, a With Honor-t már nem vártuk meg, nem ismertem őket, kurvameleg volt meg késő is...
Hazafelé még volt egy NYPD-s nézeteltérésünk, le akartunk ülni a metrónál egy padra és nem engedték, aztán kiderült hogy azért, mer ott műszakoznak és zavarnánk a mozgásterükben meg mittomén. Érdekességként amúgy a 8 milliós New Yorkban 120 ezer rendőrautó „őrzi a népet”, ami azt jelent,hogy 240 ezer rendőr van kocsival (ugyebár ketten vannak a rendőrök a verdában), ezenkívül még vannak a gyalogos rendőrök, szóval kb. 400 ezren tuti vannak, vagyis kb. minden húsz emberre jut egy rendőr, és mindez 1200 négyzetkilométeren (http://en.wikipedia.org/wiki/New_York_City).