Punk Portál

2005. VIII. 9. Sziget 0. nap Illés

Tizenegynehány éves koromban állandóan Illést hallgattam. Előtte soha nem értettem, mit izgulnak rá egyesek különböző zenekarokra, stílusokra. Néztem az akkori élő videófelvételeket, meg persze az István a Királyt. Jó 10 év elteltével végre én is láthattam őket élőben, valószínűleg utoljára.

Az se vette el a kedvem, hogy a press-hetijegy mellé nem jár a 0. nap, perkáltam. Mint sokan mások, én is szülővel (apukámmal) érkeztem, és mint tapasztalt szigetes, megmutattam, hogy lehet viszonylag gyorsan bejutni. Míg a hagyományos jegykiadónál hatalmas sorok kacskaringóztak, a lottós beváltóhelynél az ígéreteknek megfelelően pár perc alatt karszalaghoz jutottunk. Már csak az a kérdés, hogy a szerencsétlen többieknek miért nem lehetett vonalkódos, palmtopos megoldást kiépíteni. Talán jövőre. A bejáratnál nem sokat nyomorogtunk, csak egy óriási farúdat (sátorkellék?) cipelő német társaság nyomott minket majdnem agyon.

A nulladik nap szinte teljesen hivatalos nappá nőtte ki magát idén: részegek ténferegnek már este 7-kor mindenfelé, hatalmas a szemét (bár láttunk több szemétszedőt), működnek a kocsmák (tavaly egy sört se tudtam venni), sok helyen szól a zene. A helyszín felépítése így első látásra nem sokat változott.

Már negyed nyolckor Illés-dallamok szűrődnek a nagyszínpad mögé, ezért gyorsítjuk lépteinket. Mint kiderül, még csak hangolnak. Egy órával a kezdés előtt? Mondjuk ez is relatív, a neten 7 órát, a jegyen 8-at írtak kezdésnek. Fél 8 előtt tehát beállunk a tömeg közepére és várunk, vizslatom a közönséget. A zöld karszalagos hagyományos látogató ritka, a tömeg nagy részét szüleim korosztálya tölti ki, kék napi karszalaggal. Nekik még a bungee jumping is nagy szám, tátott szájjal figyelik. Mögöttem egy negyvenes fickó előadást tart az Illés életútjáról.

Nem nyújtom tovább, 8:30 körül valaki a sötétben benyögi a színpadról, hogy kezdés 8:50-kor. Eddigre már mindenkinek elege van, megy a fújozás, ordítozás, egyesek az Újra itt van-t éneklik, mások ritmikusan tapsikolnak. Az egyik pillanatban majdnem pofáncsap egy pályájáról letérő pörgettyűs villogó műanyag hal.

A koncert egy elég gagyi videó-összeállítassal kezdődik, amin a pár nappal korábbi csíkszeredai koncert előkészületeit láthatjuk, magából a koncertből viszont semmit. A régi Illés képeket 3:4 arányúra nyújtották, elég bénán néznek ki. Három kivetítőt állítottak fel, egyet-egyet két oldalon és egyet a színpadon a zenekar mögött.

Az első szám csak befele szól, a képeken az elhunyt dobos játszik. Nem tudom, koncepció volt-e, de engem rohadtul zavart a szar hangzás. Innentől aztán szól minden korrektül, csak néha gerjed be egy-két mikrofon. Többnyire fehérbe öltöztek a tagok, Szörényi szokás szerint valami magyaros mentét vett magára. A dobos fiatal gyerek, az egyik Illés tag fia. Kb. 100 perces koncertet adtak több ráadással, hajlongással, néhány viccesnek szánt nosztalgikus kommentárral. Láthatóan élvezték a koncertet, lelkesen játszották el a slágereket. A számok nagyját ismertem, bár szégyenszemre volt bőven, ami csak a refrénnél, vagy egyáltalán nem ugrott be. A többit viszont természetesen végigénekeltem a körülöttem álló vagy dülöngélő (nem a részegségtől) bácsikkal és nénikkel. 10 év alatt nem sok szöveget felejtettem, max. most kicsit jobban elgondolkoztam rajtuk. A mögöttes tartalommal bírókon kívül elég gagyik ezek a számok, nem? Zeneileg és szövegileg is. Erre a megállapításra jutottam. Mindegy, nem számít, ez a koncert már nekem is nosztalgia volt. Azért azt nem állítom, hogy ez lesz a Sziget csúcspontja. Legalábbis remélem.

A kijutással sem volt különösebb probléma, követtük a népet és szépen kiaraszoltunk jó háromnegyed óra alatt. Csak bámultam azokat a szerencsétleneket, akik ekkor próbáltak bejutni a Szigetre. Szegény külföldiek biztos nem értették, mi a franc van, hogy ennyien haladnak kifele. Azért kíváncsi lennék a franciák, németek, angolok véleményére, milyen volt nekik a 0. nap. Ők biztos nem élvezték annyira az Illést.

origo
Index

2005. VIII. 10. Sziget 1. nap

Úgy döntöttem, hogy idén straight edge Szigetet tartok. Az elég gáz, ha csak egy rakás sör elfogyasztása után tudom jól érezni magam. Ha szar a hangulat, akkor inkább hazamegyek kocsival. Első nap sikerült betartanom a fogadalmat, bár már most kezd meginogni az elhatározás, nem fogom bírni egy hétig.

Az autós közlekedés az ellenjavaslatok ellenére egyáltalán nem problémás délután fél 6 felé, még parkolóhelyet is találtam viszonylag közel. Persze ismerni kell a környéket. A bejutással sem voltak gondok, siettem, hátha láthatom a Ska-P végét, és írhatok róluk pár keresetlen szót. Sajnos ez nem jött össze, az irdatlan tömegben csak annyit láttam, hogy az egyik tag alsógatyában kikergeti a színpadról a másikat. Vagy fordítva. Jobb is így, biztos nem tetszett volna annyira, mint pár évvel ezelőtt.

További megállapítás, hogy bár évekkel ezelőtt is élt az elmélet, miszerint egyedül is ki lehet menni, úgyis találkozik az ember ismerőssel, most már a mobilkorszak idején tényleg nem kell izgulni, ha egyedül marad az ember. Én sem izgattam magam, főleg hogy már befele ismerősökbe botlottam, a Nagyszínpadtól újra saját tempóban (gyors vagyok mint állat) haladtam a Hammer színpadhoz, amit idén tükröztek az előtte álló útra. A Szigetre bejutás közbeni nyálcsorgatás itt alábbhagyott, csak néhány feketébe öltözött metálharcos csaj törte meg a seggrészeg hosszúhajú rockerek sorát. A Casket Garden volt tehát az első koncertélményem a 2005-ös Szigeten (az Illés után), metál a javából. Órákig hangoltak, majd az első sorokban lehetett rázni a sérót, meg metálvillát mutatni (erre fel is szólított minket az énekes minden szám után). Itt legalább volt hangerő, az orrcimpám is beleremegett néhány basszusfutamba. Füldugó használata ajánlott. Nem maradtam sokáig egyedül, hamarosan két kedves hölgy társaságában headbangelhettem, amíg meg nem untuk és el nem mentünk meglesni a Tesco-t. Azt kaptam, amire számítottam. Csökkentett árukészlet (azért a megszokott szigetes kínálatnál valamivel gazdagabb), emelt árak. A pia pl. ugyanannyi, mint máshol. Vettem egy ásványvizet 200-ért.

Búcsú a lányoktól, irány a Talentum színpad, ahol a Trousers utolsó hangjainak lehettem fültanúja, a lelkes rajongók bugyikat is dobáltak nekik. Az átszerelés alatt lecserélődött a közönség, két idióta a színpadon anarchiáról papolt (hahaha), mindeközben jó 2 méterre papírszínpadon papírgitárral a kezében pózolt a kultúrminiszter Punks Not Dead pólóban a sajtó megjelent képviselőinek. Aztán a Skafunderz hangzavara elzavarta őket kicsit arrébb. Azért kíváncsi lennék, hogy Bozóki miniszter úr akár csak a Sex and Violence szövegét is el tudná-e szavalni.

A Skafunderz jó volt, sok embert megmozgatott, csak épp a ska-val való kapcsolatát (a nevén kívül) nem igazán láttam. Ritmusos lightrock fúvósokkal, szaxofonnál és harsonánál csinos lányok. Már megérte. A nép tombolt, a tiltott csápolók úsztatására is sor került. Szerencsére szekuriti nem járt a közelben.

A koncert felénél átvágtam a Zöld Udvarra, ahol sok további ismerős fogadott. Nem meglepő, ez lesz idén valószínűleg a törzshelyünk. Csak a hangosítással kell majd valamit kezdeni, mert a Velvet Stab tragikusan szólt. Állítólag talán ma már javul valamit a helyzet. A szar hangzás miatt élvezhetetlennek találtam a koncertet, így csak cseverésztem. Azért a zenekar biztos kitett magáért...

Sampon (copyright Nádas diszkó DJ-je) koncertjéig büfézés, ténfergés, ismerős ismerősének lányismerőseinek hajkurászása, majd irány be a tömegbe. Kerestük a csinos reggae-lányokat, akik mögött vonaglani lehet, de nem volt akkora a felhozatal, mint reméltük. Azért akadt pár kellemes pillanat, mint pl. amikor Faresz az előttünk nyakbaülő lány pirospöttyös bugyiját tollal próbálta kidekorálni. Sean Paul eközben elég erőtlenül szerepelt. A négy fekete táncoslány erényei tagadhatatlanok, jól mozogtak, nagyon jól néztek ki, a ráadásban hallott dobszóló is tetszett, de maga a produkció elég gyengének tűnt. Halk volt és unalmas. Nem sok számot ismertem, de ezek élőben meg sem közelítették a lemezen hallottakat. Azért volt respect, meg peace, meg sok-sok sexy lady a közönségben. Vajon ki volt az a szerencsés, aki koncert után leszophatta a sztárokat? Na mindegy, azért eltáncoltunk rá, de gondolatban már Bosiék szettjére ugráltam.

Koncert után el is mentünk a Cinetriphez, ahol valami teljesen más szólt, nem reggae-dancehall. Csalódottan sétáltunk át a Lovardához (másik törzshely), ahol a Wan2-ról kiszűrődő PUF zaját a rock-kareoke zavarta meg.

Én meg inkább hazamentem aludni.

2005. VIII. 9-10. Sziget 0., 1. nap