2005. IV. 30. Balatonbogár - Punkhardcore majális

Írta: Roly&ateSKA Feltöltötte: Dan Ekkor: 2005. máj. 18. szerda - 00:08

Roly:

Nosza, hogy is lehetne jobban ünnepelni a majálist, mint a balatonboglári Rockmajálissal. Tavaly az eső miatt bent volt a koncert, idén viszont végig sütött a nap, igazi majális idő volt. Siófokon kaptam ajándékot (köszi Vivi ;), találkoztam Makkékkal, és a színtér egyéb tarajos képviselőivel, fel a vonatra, ahol már várt ránk a drága Yankó és KZsoci. Megérkeztünk Boglárra, az út menti kocsma már tele volt a punkokkal, az emelkedőn felfelé pedig megcsendült a a metál szava a Silentflames prezentálásában. A zenekarban fellelhetők a volt Black Diamond tagok. Utolsó számukra értünk oda, így nem tudok róluk mit mondani, tulajdonképp nem is akarok. :) Következett egy gothic metál zenekar, a Midgard. Csaj énekes, Nightwish féleség volt, sok helyen nem tudta kiénekelni az énekes a szólamát, nem mondhatnám, hogy nagyon megfogott :). Ezután a helyi punkzenekar, a Másik Csatorna. Belőlük nem sokat hallottam most, mert utánuk mi jöttünk, elmentünk Kornéllal befújni. Tehát következtünk! Mi (Escape). Szerintem elég jóra sikeredett, sikerült kicsit megmozgatni a közönséget annak ellenére, hogy még nagyon korán volt, és tűzött a nap. :) A two tone számunk alatt volt egy bazi nagy "kicsi-a-rakás", én is beszálltam, mivel pont ez az én pihenőszámom. Ismét szívás volt, hogy újak vagyunk, és csak 8 számunk van, mert megint visszatapsoltak, így az Escapet és a Mad Caddies Golettat Matyi kérésére (! :P) még egyszer eljátszottuk. Utánunk jött a McKora, alter rockot nyomtak, produkciójuk nekem nem igazán tetszett amiatt, hogy kicsit erőltetett volt a számok közti beszéd, habár az Escapenek bejött a zenéjük.Zeneileg nem rosszak egyébként. :) Ja,és nem hitték el eleinte, hogy nem mi csináltuk a Meseautó zenéjét...:))) Ezután jött a helyi nagyágyú pokepunk, a Csirkepogó. A szokásos repertoárt nyomták, Matyival, mivel az új gitáros még nem tudta megtanulni az összes számot. Peti felhívott minket kicsit énekelni a Kornéllal, a szövegekre már nem teljesen emlékeztünk, de megnyugtató volt, hogy Peti is elfelejtette. :) Green Day-t nagyon eltoltam, na mindegy. Sajnáltam őket, egyrészt amiatt, hogy kiléptünk, és emiatt szomorúak voltak, de szánalomból nem maradhatunk bent. Másrészt a közönség mintha nem az lett volna, mint eddig. :( Következett a székesfehérvári Fight the coming man. Jó kis HC-t nyomtak, nem az én műfajom, de jól tolták, itt már a közönség kezdett hevülni és énekelni-ordibálni. Különösen xSolejxAdmirálisx balettja tetszett, néhány arc nem hitte el róla, hogy nem szívott be :)). Következett a déli part egyetlen HC legendája, a Think Again. A tisztelt hallgatóság már kezdett ráhangolódni a muzsikára, egész szép tánc kerekedett. Mátyásnak köszönöm azt a számot,amit nekem küldtek "túsztón" címmel. :))) Következett a Foit. Köv., egy lányzenekar, Agnostic Fronttól játszották a Crucifideot, elsőre valami kis gubanc volt, de második nekifutásra nagyon jó lett. (Hajrá jányok, csak serényen!) Most Kutyi énekelt, nem sikerült még énekest találniuk, ha bárkit érdekel, szóljon a Matyipotternek vagy akár nekem is. Ja a kritérium: csak lány lehet. A refrénnél szép kis csorda vokál kerekedett a közönség részéről. Közben besötétedett, kicsit lehűlt a levegő, így az Iszonyat alatt már mindenki a színpad előtt volt. El kell ismernem, nekem most bejött a zenéjük, ellenben a múltkorival. Rajtuk ment a legnagyobb nyüzsgés. Hiába no, jól nyomták. Közeledett a vég, színpadra lépett a Derkovbois. Szeretem a zenéjüket, nem is csalódtam bennük, habár az új dobos még nincs a topon, de jó lesz az. ;) Volt valami gond a bőgővel, de apró csere után folytathatták a koncertet. Amit sajnálok, hogy nem maradtunk fiatalok. :( Az est utolsó fellépője a Böiler volt. Őket nagyon vártam már, főleg János úr énekére voltam kíváncsi, van-e olyan jó, mint PASO-ban. Van :). Ők már 4-en vannak, nem tudom, mi óta, de én utoljára mikor láttam őket, még csak 3-an voltak, de így még jobb lett a hangzás. Ahogy jó Kornél barátom megjegyezte, a "Rendőrökbe kést szúrkálni" című slágerre még a holtak is felkelnek és üvöltik a szöveget, ebben nem is tévedett, tényleg ez történt. Éjfélkor be is fejezték, ahogy kellett, ami csúszás volt, azt Matyi beleszámolta. 1-kor végeztünk a szemétszedéssel, pakolgatással. Most pedig következzen egy respect lista: legfőképpen Matyinak és a boglári műv.háznak, egy ilyen színvonalas koncertet megszervezni ingyenes belépővel elég nagy falat, de megbírkoztak vele. Külön köszönet a kajáért és innivalóért, amit minden fellépőnek szolgáltattak. Továbbá köszönet a fellépő zenekaroknak, azoknak az embereknek, akik alattunk csápoltak a nézőtéren, és az egész Simon családnak a legkisebbtől a legnagyobbig, a szállásért, kajáért, és minden egyéb szolgáltatásért :) Végül köszi mindenkinek, aki eljött.


ateSKA:

A fehérvári autóbusz-állomáson gyülekeztünk 14:30-kor az Escape nevű ska-punk zenekarral. Balatonboglárra készültünk az április 30-i Rockmajálisra. Grinyával ketten mentünk a megbeszélt helyre, ahol először Bálinttal (Escape - gitár) és Norbival találkoztunk. Elindultunk a parkoló felé, és a kocsinál már Feri (Escape - gitár,ének) várt minket, majd szép lassan Jui (Escape - bass), és Kornél (Escape - trombita) is megérkezett. Két kocsival mentünk. Hát az út az valami kegyetlen volt...! Az autóban kellemes ska zenét hallgattunk, ami élvezetesebbé tette az utat. Amelyik kocsiban mi utaztunk, azt Bálint "vezette", a másikat pedig Jui. A következő eseménysorozatokat éltük át az autóban: Előttünk mentek Juiék, mivel ők tudták, hogy merre kell menni. Valamilyen oknál fogva nagyon sietősre vették a dolgot és ez még nem is lett volna akkora baj, csak mi meg mindig kifogtunk magunk elé egy olyan kocsit, amit egy rendkívül nyugodt emberke vezetett, és a maga kis 40 km/h-val eldöcögött. Mivel nem szerettünk volna lemaradni, azért nekünk is sietnünk kellett. Bálint gyorsít, indexel, átmegy a másik sávba és előzni próbál. Egyre gyorsabban megyünk, velünk párhuzamosan, közvetlen mellettünk pedig egy másik kocsi halad. Szemből szintén egy autót vélünk felfedezni. Majd mielőtt még belerohantunk volna a szembejövő autóba, Bálintnak sikerül akkora távolságot kiharcolnia a melletünk haladó autó ellen, hogy visszatérhettünk a másik sávba. Csupán néhány másodpercen múlt az egész. Mindenkinek megállt a szíve, majd Grinya törte meg a csendet, és teljesen nyugodt hangon a következőt mondta: "Majdnem meghaltunk!". Hát erre mindenki egy borúra-derű alapon hangosan felnevetett. Bálint az út folyamán még többször megismételte ezt a mutatványt, de Feri egy idő után rendreutasította. Különösen szórakoztató volt, hogy az út mellett elhaladó gyalagosokat, illetve kerékpárosokat látva, Bálintnak mindig volt valami kommentárja. "Mi a francnak kell ennek itt mennie?!" -mondta Bálint a egy biciklist látva. Menet közben bőven akadtak út szélén álldogáló prostituáltak. Bálint ilyenkor lelkesen felkiálltott: "KU*VA!", és ugyan ezzel a lelkesedéssel rádudált a nőszemélyre. Majd célunk felé közeledve úgy hozta a sors, hogy egy közlekedési lámpánál egymás mellé került a két autó, ráadásul előttünk és mögöttünk senki. Megragadva ezen alkalmat, egy gyorsulási versenyhez hasonló valamit produkált a két sofőr. A lámpa piros. "Gyerünk, lenyomod", mondta Feri, hogy Bálintot bíztassa. A motorok enyhe duruzsolása jelezte, hogy készen állnak a versenyzők és azok járműveik a versenyre. A lámpa sárgára, majd zöldre vált. A két sofőr a gázra tapos és pár másodperc múlva kiderült, hogy kikaptunk.(Bálint mentségére legyen mondva, hogy minket egy autó akadályozott). Azután az út szélén ballagó emberek külsejéről már tudtuk, hogy jó helyen járunk. Leparkoltunk és kiszálltunk. Egyelőre még nem pakoltuk ki a hangszereket, csak körül akartunk nézni. Jankó (Escape - dob) a kerítés túloldaláról integetett nekünk, ezzel jelezve, hogy örül a megérkezésünknek. A szervezőnek hála a buli teljesen díjmentes volt. Bementünk és összetalálkoztunk még sok fehérvári haverral, aztán velük elvoltunk. Emlékszem, mikor Jancsi (S.B.D.) odajött hozzánk és az első szava az volt hogy "szesz, van nálatok szesz?":). Aztán felvetődött a kérdés, hogy hol van Roly (Escape - harsona)? A kérdésre egyből megkaptuk a választ. Gondolj bele. Egy 18 éves gyerek olyan sebességgel és élvezettel kezd feléd futni, mintha egy 7 éves gyerek futna a fogócskában az éppen aktuális fogó elől. Mint egy nagy gyerek. Miután megérkezett hozzánk, elmondta, hogy ha lejön ez a zenekar a színpadról akkor ők következnek. Aztán szétosztotta a zenekar tagjai közt a nekik járó kajajegyeket. A színpadon ekkor a Másik csatorna névre hallgató punk banda szerepelt. Őszintén megmondom, rájuk nem igazán figyeltem, mert túlságosan lefoglalt még a nézelődés, a terep felfedezése és csak úgy a helyszín megismerése. A koncerthelyszín a természet lágy ölén terült el, úgyhogy a meleg miatt inkább az árnyékos helyet keresték az emberek. Ahogy hallottam, a hangosítás nagyon jó volt, és a színpadot is eléggé nagynak láttam. Grinyával elhatároztuk, hogy iszunk egy sört, úgyhogy ezen célunk megvalósítása érdekében elbattyogtunk a legközelebbi kocsmába, ami alig pár száz méterre volt a koncerthelyszíntől. Ott is találkoztunk egy-két ismerőssel és miután visszatértünk a koncertre, már készülődött az Escape. Az első sorba vándoroltunk, miután már elkezdtek játszani. A tűző Nap ellenére sokan elhagyták hűvös helyüket és közvetlen a színpad előtt akarták követni az eseményeket. Remek hangulatot csináltak a maguk kis vidám zenéjével. Sokan táncoltak és mindenki jól érezte magát. Majd a vége felé többen kicsi a rakást játszottak a szímpad előtt és egyéb helyeken. A szokásos számokat eljátszották, de a közönség "vissza, vissza" ordibálása miatt még két számot játszottak a repertoárból. A Mad Caddies-től a Golettat és az Escape című számot játszották még el a ska dallamokat igénylő füleknek ráadásként. Az eseményeket két kamerával is rögzítették. Mindenki megtapsolta őket, és aztán jött a következő zenekar a McCora . Alternatív rockot játszottak. Az énekes szónoki beszédével próbálta meggyőzni a közönséget, hogy hagyják el árnyékos helyeiket, és fáradjanak a színpad elé. Hát ez nem sikerült neki. A színpad előtt összesen volt 4-5 ember, akik végigtáncolták és énekelték a koncertet. A zenekarról nekünk körülbelül a Kispál és borz jutott eszünkbe, vagy valami ahhoz hasonló. Miután végeztek, következett a Csirkepogó. Roli és Kornél a régi bandájukra való tekintettel természetesen ki nem hagyták volna. Több számnál fel is mentek a színpadra és segítettek az éneklésben. Igazából a Csirkepogónak nincs olyan száma, ami úgy igazából szólna valamiről, hacsak nem a csigák napozási szokásairól, de náluk főleg a hangulaton volt a hangsúly. Jó hangulatot csináltak. Mindenki velük énekelte a szövegeket, vidám táncolás közepette. Amikor a végén elnyomták a Bóbita című örökzöld slágerüket, elég sokan voltak már a színpad előtt és a táncolás mellett a szöveg énekelgetésével mulattak. Utánuk egy fehérvári hc banda lépett fel, a Fight The Coming Man. Igazából én nem vagyok a hc zene nagy rajongója, de megfigyelésem szerint őket azért az igényesebb bandák közé lehetett sorolni. Majd később többen is megerősítették ezt a gondolatomat. Az emberek már azért szép számmal gyülekeztek a színpad előtt és az emberi értelmet meghaladó rohangálásokkal és ugrálásokkal töltötték az időt. Annyiból még élvezető is volt az előadás hogy úgy-ahogy lehetett érteni a szöveget. Ezt a következő zenekarról már kevésbé lehetne elmondani. A Think Again hc zenekar volt a következő a fellépők közül. Hát ezt a zenét nem az én fülem hangfrekvenciájára tervezték, úgyhogy hátrébb húzódtunk a színpadtól. Az Escape nagy része pedig már készülődött a vissza útra, mivel ők nem akartak végig maradni. Kikísértük őket a kocsikhoz és miután elhaladtak mellettünk, integettünk nekik, és örömmel nyugtáztuk hogy ezen tettünk viszonzásra talál. Csak Roli és Kornél maradt még a koncerten. Egy ideig nem mentünk vissza, mert kajáltunk meg még valamit csináltunk. Aztán visszatértünk, és egy lány banda vette át a színpadot egy szám elejéig. Énekest kerestek úgyhogy ez nekik többek között reklám volt. Miután végeztek, már az Iszonyat következett. Itt már tényleg sokan mozogtak a színpad előtt. Nem tudom, hogy miért, de rájuk valahogy nem igazán emlékszem. A közönség már a feles energiájuk levezetésével foglalatoskodott. Össze-vissza ugrálások, pogó stb. jellemezte a közönséget az Iszonyat alatt. Majd következett a Derkovbois. Ennek örültünk, mivel ő miattuk nem mentünk haza a többiekkel. Mondjuk ha jobban meggondolom, Bálint sötétben hogy vezethet, inkább jobb is, hogy maradtunk...:). Kezdtek felcsendülni a dallamos slágerek, köztük a Mi vagyunk az alja, A punk nem hajtja le a fejét stb. Majd amikor az Összefognak című nótához érkeztek, a közönség mint "hiénák a döghúsra", úgy rohamozták meg a színpadon elhelyezkedő mikrofonokat. Az új lemezről is énekeltek néhány számot és nekem nagyon bejött. Hozták a megszokott Derkovboisos színvonalat. Közvetlen utánuk a Böiler következett. Egyedi sajátosságuk volt, hogy minden számot elrontottak. Ezt nem is próbálták leplezni. Minden szám után "ezt is elb*sztuk" mondat volt hallható János szájából. Nekem személy szerint legjobban a Cock Sparrer szám tetszett. Ahogyan azt Kornél megjövendölte, a Rendőrökön bosszút állni, mindenki aki ült tényleg felállt és közelebb húzódott a színpadhoz. Ők is jó hangulatot csináltak. A ritmusgitáros valamiért nagyon szerette a gitárját függőleges pozícióba helyezni és úgy játszani rajta. Plusz még a kedvenc mozdulatai közé tartozott, hogy pengetés után egyből a gitárt elrántja az oldalára és a másik kezét amiben a pengető van, a másik irányba és így széttárja karjait. Biztos sokat gyakorolta hogy meg tudja mutatni:).Vége volt a koncertnek. Egy kis ideig még ottmaradtunk, aztán elindultunk a vasútállomás irányába. Roly-t többé már nem láttam, mert ő ott maradt, mivel egyik haverjánál aludt. A vonatunk 4:50-kor indult, úgyhogy volt szabad 5 óránk. Betértünk a vasútállomáshoz közel fekvő kocsmába, ahol a bent lévő rendőr bácsik igazoltattak miket. Baráti szóváltásra került sor ezen művelet elvégzése alatt. Majd a kocsma belső részébe húzódva beszélgetésbe kezdtünk egymással, de nem tartott sokáig. Körülbelül fél óra múlva kivétel nélkül mindenki aludt. Majd 4 órakor kezdett kivonulni a tömeg a kocsmából a vasútállomás irányába, azzal a reménnyel hogy 4-kor nyitják a várót. Az óra már 4 órát mutatott, de még az ajtók mindig zárva voltak. Majd Mack úr elballagott és felzörgette a hapsit, hogy nyissa ki az ajtót. Sikerrel járt, mert néhány perc múlva nyitva voltak az ajtók és a nép bevonult. Itt gyorsan eltel az idő. Megvettük a jegyeket, kimentünk a vágányhoz és vártuk a vonatot. Miután megérkezett, birtokunkba vettünk egy kisebb helységet. Evés-ivás, majd az alvás lett úrrá a maréknyi társaságon. Megérkeztünk, aztán mindenki ment a maga útjára. Majd összegeztem magamban hogy: jó koncert volt. Egy kicsit idegesítő volt, hogy felváltva pénzt és cigit akartak tőlünk tarhálni egyfolytában, de mindegy. Szóval mindenki hazament, kipihente magát és...és ennyi.