Punk Portál

Marci / SK:

Április 1, péntek - Mistelbach, Shakes&Beers Club

Már az elején szeretnék köszönetet mondani Huszár Krisztiánnak, aki nélkül ez a mini turné nem jöhetett volna létre. Csütörtökön szóltunk csak neki - mert szerda este lemondták az addig biztosnak hitt kocsit - és bevállalta.
Fél 12-kor indultunk a Hangárból, 9-en. Körülbelül fél 6-ra értünk a Gaweinstal-ba (Bécstől 50 km), ahol kaptunk ételt, italt, miegymást. Stephan, a srác, aki megvendégelt minket megmutatta a stúdióját, a hardcore zenekarának számait, a Mano Chao-s projektjét és más általa rögzített hanganyagokat. Majd 7 óra körül elindultunk a Mistelbach-ba, Shakes&Beer klubba, ahol játszottunk. Ez egy kis kocsma volt, kicsit puccos berendezéssel. Ez volt az első koncert ezen a helyen. Ingyenes belépő, sok ember, nagyon jó hangulat.
Kilenc vagy fél tíz körül kezdett, az eléggé JanFeatUdssr beütésű, lendületes fiatal csapat, a The Eccos. Női basszeros, két trombitás, két festett körmű gitáros, egy nagyon fiatal dobos és egy ugyancsak nem öreg énekes alkotta a bandát. Észrevételek: energikus előadásmód, fiatalos lendület, hangszeres tudás megfelelő. Jól játszottak, ahhoz képest, hogy milyen fiatalok. Mi (SK) csak a felét láttuk, mert mennünk kellett hangolni, számlistát írni, izgulni. Körülbelül negyed 11 körül kezdtünk (Semmi Komoly). A kis kocsma teljesen tele lett, szerencsére. A Napról napra című számunkkal kezdtünk, majd következett átvezetve az Empty Diaries, majd We are free, itt már kezdett beindulni a közönség. A Hősi halál-ra is sokan táncoltak. A buli szerintem nagyon jól szólt, és most nem is rontottunk annyit. Nyomtunk egy ráadás számot is, majd 11 körül fejeztük be.(az időpontokban nem vagyok biztos, csak tippelni tudok). Buli után: ivás, akusztikus gitár kíséretében éneklés, magyar dalok, Wizo számok, Nofx, Tequillák, egyeseknek Jäger-ek, sör mindenkinek, buli, lányok és egy Daisy nevezetű csaj. Nagyon készen vissza Gaweinstal-ba, és alvás. Öten a házban aludtak, mi négyen (Mező, Kutya, Ricsi maga, meg én) a stúdióban, a földön. Olyan hideg volt, hogy 8 kemény évnek tűnt ez az éjszaka. Másnap reggeliztünk, majd elindultunk Bécsbe.

Április 2., szombat - Bécs, Arena

Egy óra körül értünk az arénához, persze még tök üres volt az egész. Kis tökölés után bementünk a városba. Metróval el a Neubaugasse-ig, aztán gyalog a Mariahilfe strasse-hoz. Bolyongás, keresgélés, hangszerbolt, élelmiszerbolt, punk cuccok boltja (valamilyen Snake). /Rattlesnake - Dan/
Majd fél 5 körül vissza az arénához, már ott volt a többi zenekar is. Kaja, pihenés, egy kis labdarugdosás és már 9 óra is volt.
Kilenc óra körül kezdett a OneLessonLearned, az osztrák fiatal skatepunk csapat, akik a múlt hétvégén kis hazánkba is ellátogattak. A cuccok nagyon jól szóltak, jól is játszottak, csak a közönség hiányzott. Ugyanis jóformán rajtunk, meg az osztrák zenekar hozzátartozóin kívül nem sok ember látogatta meg ezt a koncertet. 10 Euro volt a belépő, talán ez volt az ok.
Háromnegyed 10 fele kezdtünk mi (Semmi Komoly). Szerintem az előző napi buli jobban sikerült, Zsolt szerint semmivel sem voltunk rosszabbak, mint az előző nap, csak itt nem voltak emberek, Mező szerint is.
Utánunk következett a Genepool nevezetű német banda. Én 2-3 számot láttam, az nem volt rossz, az énekes hangja Zsolt szerint Misfits-es. Olyan furcsa punk-rock zene volt, majd a Kutya jobban megfogalmazza a beszámolójában.
A koncert után fényképezések, beszélgetések, nevetések, hazamenni akarások, itt maradni kérések stb. Kb. éjfélkor indultunk haza, 3-ra már a Hangárnál is voltunk. Ott megvártuk az első hévet, und wir gingen nach Hause. Szerintem mindenki számára emlékezetes marad ez a két nap, nekem biztos.

Kutya:

Ezt is megértem végre... Most először eljutottam külföldre a kedvenc magyar punk-hc csapatommal. Már egyszer ez majdnem sikerült, de akkor órákkal az indulás előtt vissza lett mondva. Így ezt is eléggé kételkedve vártam, mint Marci beszámolójából olvashatjátok, volt is rá okom.
Korán indultunk Óbudáról a hangárból, előtte kicsit zenélgettünk a hangárban, Mező deszkázott, aztán egyszer csak megérkezett a kisbusszal Huszár Krisztián a Barackcából.
A buszon végig egy nagydarab raszta szórakoztatott minket, sajnos hangerő gomb nem volt rajta, és non-stop volt, de túléltük :D Azért ennyit rég röhögtem.
Sikerült belehallgatnom Tes CD-jébe, ami hamarosan megjelenik. Hihetetlen jó. Ez a lány egy szál gitárral, vagy zongorával odaáll, és olyan dalokat eljátszik, hogy magam alá hugyozok.
Megérkeztünk elég hamar Mistlebach-ba, kaptunk kaját, nagyon fincsi volt, de meggyőződésem, hogy a szója húsból volt, bár nézeteim senki nem osztotta
Annyira furcsa nekem, hogy utazunk körübelül 2-300 kilométert, és mintha egész más évtizedbe csöppennénk. A srác, akinél aludtunk, 2 tálca sörrel, 2 karton kólával, 2 karton ásványvízzel várt minket, úgy, hogy ő egy fityinget nem sepert be a buliból. Ezt itthon ha akarnánk, se tudnánk megtenni. Sajnos. Aztán gyors emésztés, wc tesztelés, megnéztük a srác stúdióját, aztán irány a koncert helyszíne.
Na ez az a hely, ahova Magyarországon egy punk be se menne. Mondhatnánk, hogy egy elég jó kis kocsma, inkább olyan vidéki diszkós hangulattal. Persze megérkezésünkkor jobbnál jobb világslágerek szóltak, amit azzal jutalmaztunk, hogy általában kivonultunk.
A srácok viszont egyre csak érkeztek. Ingyenbuli. Elég sokan is voltak. Az átlagéletkor maximum 16-18 között. Összegyűlt az egész kis falu. Már az elején beijesztettek a helyiek, hogy jönnek a nácik, és ha jönnek olyan 10-15-en, olyan 30 év körüliek, vigyázzunk, mert nem verekszenek, hanem bökdösnek. Persze, gondolom ezt az ijesztgetést tőlünk vették, mert senki nem jött :D
Elhülyülgettük az időt, amikor kezdett a szemtelenül fiatal The Eccos. Ugyanazt a rémes ska-skatepunk zenét játsszák, amit a Jan feat Udssr. Úgy látszik ez errefele nagy divat. Két gitáros, két trombita, énekes, dobos, és egy mellesleg elég jó baszgitáros lány. Zeneileg semmi új. A szövegek, ahogy kivettem, barátságról, haverokról, buliról szóltak. Egyszóval egy hihetetlen egyedi és eredeti zenekar volt. A végén már minden belekezdett szám után rosszabbul voltam.
Végre befejezték, és következett a Semmi Komoly. Szokásos műsor. Erős kezdés. Hamar eljátszották a We are free-t. és "Hősi halál"-t amire már elég nagy megörülés volt. Kicsi hely, sok ember, kicsi tánctér ám mégis jó buli. Itt meg kell említenem, hogy félelmetesen jól szólt az egész. Profi cuccok, és olyan srácok, akik elég lelkiismeretesek, és értenek is hozzá, talán nem is voltam még olyan sk bulin, ami ilyen jól szólt volna. Koncert után még maradtunk a helyen, aki úgy gondolta, nagyon berúgott. A bandába volt egy srác, aki német ismeretei híján odament a csaposhoz, majd kijelentette, hogy ich bin jagermaister. Majd gyorsan hozzá is tette, hogy zwei. Persze röhögés, és a csapos meg is hívta az ominózus személyt az italra.
Gitározgattunk egy külön szobában, előkerült mindenféle sláger. A buli egyik legjobb része volt. Mikor már mindenki fáradt volt, elindultunk haza. Aludtunk a stúdióban, marha hideg volt. Reggel kelés, isteni reggeli, aztán indultunk Bécsbe.
Bécsben lepakolás arénába, aztán irány a város. Ez annyira nem volt jó rész. Rengeteg ember, egy jó üzlet se, igaz pénzem se volt. Aztán vissza arénába, ami még ekkor is rettenetes kihalt volt. Kajáltunk itt is fincsit: bécsi szelet, petrezselymes krumpli, rizs, uborkasaláta, hát igen, ezek az osztrákok tudnak vendéget látni. Friss kávé, tea, csomó üdítő, sör, hidegkaják.
Koncert kezdete előtt nem sokkal is rettentő kihalt volt minden. Nem értettem, hogy miért. Mindegy volt, mi jól elfocizgattunk az Aréna udvarán, a Mező kint vásárolt labdájával. Néha be-be szállt egy osztrák is, aki épp arra járt.
Kezdett a One Lesson Learned. Fiatal zenekar, skatepunk zenével. Hát, látszik, hogy az énekes-baszgitároson kívül mind profi zenészek, de valahogy mégse tudnak maradandót alkotni. Eljátszották a műsorukat. Többet nem is nagyon bírtam volna.
És újra a Semmi Komoly. Az előző napi koncerthez képest ez csőd volt. Szarul szólt, nem volt közönség, és még sorolhatnám. A hangmérnök nem volt képes felfogni, hogy melyik a főének. Amikor a srácok meg mikrofont akartak cserélni, rohant oda, hogy nem, ezt nem lehet. Ugyanaz a számsorrend, mint egy nappal ezelőtt. Most ráadás nélkül.
A következő zenekarnál értettem meg, miért is vannak ilyen kevesen. A németek (Genepool) rendkívül rosszak voltak (persze a másik két zenekar meg a plakáton se volt rajta). Olyan rock n roll féleséget játszottak, igazi pózolós előadással. Nemhogy 10 euró sok lett volna érte, de még ingyen se néztem volna meg. Inkább kimentünk a klub elé dumálni. A nagyteremben valami drum and bass buli volt. Özönlött be mindenki, a tarajos punk, a hardcore kölyök, a drogos képű 14 éves. Durva volt látni.
Maradtunk egy picit, aztán indulás haza. Kb. 3 óra alatt Pesten voltunk. Én hamarabb kiszálltam, és mentem haza, aztán aludtam délutánig.

2005. IV. 1-2. Ausztria - Semmi Komoly mini turné