2005. III. 25. Kistarcsa - Black Ball

Írta: Dan Feltöltötte: Dan Ekkor: 2005. már. 27. vasárnap - 12:31

Délután hívott Mező, hogy kéne fuvarozni a Semmi Komoly cuccait. Elvállaltam a feladatot, mivel amúgy is mentem volna a koncertre, és ha nem viszem ki a cuccot, nem lett volna kiket megnézni Kistarcsán. A próbateremnél megismertem az osztrákokat, akikből egész éjjel egy darab "Hi!"-t sikerült kicsikarnom, miután szépen köszöntöttem őket. Enyhén szólva hallgatag srácokról és lányról volt szó tehát. Becuccoltunk, majd nekivágtunk az útnak 3 kocsival. Én vezettem a konvojt. Képzelhetitek. Kisebb kóválygás (mennyi király j-s szó) után nagy nehezen megtaláltuk a Black Ball nevű biliárdklubot. Itt tudtam meg, hogy másnap fél 9 felé fel kell kelnem. Szuper.

A hely nagyon szimpatikus. Egy ház alatti pincében található a biliárd-részleg + kocsma, majd innen még egy szintet lefelé haladva egy hangulatos kis diszkó jellegű termet és egy hátsó üldögélős részt találtunk. Nagy bánatomra a sör nagyon jó árban volt, én maradhattam a baracklénél. Lecuccoltunk, majd üldögéltünk, ilyesmi. Helyi arc nem sok volt lenn pár törzstagon kívül. Aztán szerencsére megérkezett a budapesti különítmény (akiknek legalább a fele nem budapesti:). Így már jobb volt a hangulat.

Ritkán van szerintem ilyen király ellátása egy zenekarnak turnén, bableves + palacsinta, nálunk ez ünnepi ebéd. Szerencsére nem csak nem beszéltek, de nem is ettek sokat, így bőven maradt minden, be is toltunk pár palacsintát.

A Másodosztály kezdte a koncertet. A kis teremben kurva hangos volt a dob, és persze a többi hangcuccot is hozzá kellett állítani. Az ének viszont elég torzra sikerült, javítani sem igazán tudtak rajta. Most, hogy már megvan a split lemezük, több szám ismerősen csengett. Nekem tetszik a tiszta Rancid-lopás zenéjük (vicc bennfenteseknek). Na, szóval jó lesz ez, csak szóljon egyszer végre rendesen! A két énekes dolog nagyon fasza.

Volt időm az átszerelés alatt beülni a hátsó részbe, és itt csevegni mindenféle értelmetlen dolgokról, meséltem a sör+bor keverés hátrányairól, ilyenek. Rossz volt nézni a velem szemben ülő két teljesen unott hölgyet, nekem sem igazán sikerült őket feldobni. Pedig iszonyatosan vicces és jó fej voltam.

Az osztrákoknak az a neve, hogy One Lesson Learned, és elég fiatalok. Az egyik tag beteg, ha jól értettem, ezért csak 3-an játszottak, gitár, basszus+ének, dob. Állítólag angolul konferált az énekes számok között, de a német akcentusnak, a torz mikrofonnak és a füldugónak köszönhetően szinte egy szót sem értettem abból, amit mondott. Szerintem még elég kezdők lehetnek, de a hangszereikkel egész jól bánnak, főleg a dobos. Már csak egyediség kéne, de abból sok. Deszkáspunkot játszottak nagy ritkán kis ska betétekkel. A gitárosnak volt szép pedálrendszere, amire néha rálépett, de nem úgy tűnt, hogy kihasználná az összes lehetőséget. Mindenképpen értékelendő a lelkesedésük, meg hogy eljöttek Magyarországra játszani a megjelent jó 15 embernek. (Előző nap sem voltak sokkal többen állítólag.) Az utolsó számba beszállt az egyik haverjuk másodgitárosnak, aztán nyomtak egy Millencolin feldolgozást is, és vége. Ez után már szinte meg sem szólaltak távozásig.

Majdnem elfelejtettem megemlíteni az egyik nagyon lelkes helyi srácot, aki végigtombolta mindhárom koncertet, többnyire tök egyedül. Ez már igen!

Azért Semmi Komolyra már néha beindult 4-5 ember. Mondjuk többen nem is igazán fértek volna el a tánctéren. Remek koncertet adtak sok új számmal. Én már várom az új lemezt, biztos jó lesz.

A koncert után néhány szerencsétlen koncertlátogató társamat, akik lekésték a tömegközlekedést, hazavittem, majd a klubba visszatérve furcsa kép tárult elém. Egy kocka sör köré csoportosulva a társaság Barackca dalokat énekelt akusztikus gitárral kísérve, aztán az osztrákok is mutattak pár számot, kicsit feloldódtak talán. Sajnos nem volt már sok időm társalogni (pedig épp életem történetét kezdtem felvázolni), mivel közölték, 2-kor záróra, és már negyed 3 van. Vicces, az első HÉV 4 körül érkezett. Húztuk az időt, pakolásztunk, majd Mezővel elindultunk haza, mivel még vissza kellett vinni a hangszereket. A többieket meg otthagytuk a zord esős időben. Arról nincs információm, végül megvárhatták-e az első szerelvényt a klubban. Kicuccolás után hajnal 5-re haza is értem.

Hangulatos rendezvény volt, de ha megihattam volna pár sört, és nem kellett volna majdnem 200 kilométert vezetnem, biztos jobban éreztem volna magam.