2005. II. 22. Süss fel nap, West Balkán

Írta: Dan Feltöltötte: Dan Ekkor: 2005. feb. 23. szerda - 18:26

Ez tipikusan az a beszámoló, amit nem nekem kéne megírni. Aki ingerlékeny hangulatban van, és élvezte a tegnapi koncertet, ne is olvasson tovább!

Csodálatos havasesőben indultam neki a bulinak. Alapszabály, hogy soha nincs pontos kezdés, kivéve, ha erre számítva késve érkezik az ember. A ruhatárnál kilométeres sor (kb. 40-50 ember) várakozott, amikor érkeztem, a teremben pedig már bőven ment a Bury Your Own koncertje. Igazából nem nagy kár, hogy lekéstem a nagyját, nem különösebben tetszett. A hazánkbaszakadt külföldiek valami nu-metalos harcore akármit játszottak, amit egy nagyobb csoport láthatóan élvezett. Gondolom ők voltak a haverok. 2 szám után inkább alternatív megoldást kerestem kabátom elhelyezésére...

Az este egyetlen számomra értékelhető zenekara a Buried by Time volt. Nagyon faszán nyomják a metált, ráadásul végre elérhető a tavaly felvett lemezük is, szóval lehet tanulni a szövegeket! Állítólag nem szólt túl jól, nekem nem tűnt fel. Nagy beleéléssel adták elő számaikat, és bár szinte egyáltalán nem volt mozgás, szerintem remek buli volt.

Vajon mi vonzott le ennyire sok embert a tegnapi bulira? Számomra ez rejtély. Mindenesetre kurva sokan voltunk, a Cult of Luna előtt már csak kb. a terem feléig tudtam előrehatolni. Így a zenekarból szinte semmit nem láttam, amit hallottam, az meg egyáltalán nem tetszett. Az úgynevezett "elszállós" kategóriába sorolható a stílusok, ami már eleve nem túl bíztató. Ráadásként halál unalmas volt, és kurva hosszú számokat adtak elő. Lassú, effektezett gitárhangzásra és szintire néha raktak egy kis metált, az énekes meg hörgött valamit. Állítólag volt valami plusz dobos is, nem tudom, mit csinálhatott, mert hallani nem hallottam, de legalább nem is láttam. Pár szám után ott is hagytam az egészet. Vicces volt az előtérben Cult of Luna CD-ket bevásároló gyerek. Nagy rajongó lehet, ha a koncertre szart, és csak CD-t venni jött le. :)

A Bleeding Through-t már láttam a SOIA előtt. Nem tudom, számomra nem túl szimpatikus egy kifestett, pózer zenekar még akkor sem, ha a szintis csaj jól néz ki. Mondjuk ez is relatív, közelről annyira nem is szép, a közönség soraiban sokkal szebb lányok jelentek meg. Előrébb mentem, hátha most látok is valamit. Az elég hosszú átszerelés után valami intro zenére meg is érkezett az énekes, mire az emberek a színpad felé kezdtek nyomulni. Komolyan, mint valami popkoncerten. Nyomta a zenekar a szerintem nem túl fantáziadús metált, az emberek tomboltak, ordították a szöveget, melynek tartalmára kíváncsi lennék, de lusta vagyok elolvasni. 3 szám után meguntam, hogy taposnak rajtam, ezért távoztam a teremből. Így legalább megtudhattam egyet s mást a tetoválás művészetéről.

A koncert után jött az ötlet, hogy nézzünk át a West Balkánba, ahol épp PASO Ska Club van. Még soha nem voltam, szóval remek alkalomnak ígérkezett felmérni a terepet. A Corvin mozi mögötti foglaltház-jellegű klub eléggé megnyerte a tetszésemet. Az elég magas piaárakon kívül nagyon fasza a hely! Különböző szobák erre-arra fotelekkel, székekkel, két csocsóasztal, ping-pong asztal(!), és a pincében a koncertterem, vagy mi, tánctér. A 2-tone blokkot épp lekéstük, de azért még meghallgathattuk KRSA pár slágerét, majd Lipi vette át a terepet, és hagyományosabb ska számokat rakott be. Nem voltak túl sokan, de azért találkoztunk pár ismerőssel. Ping-pongoztam, meg dumáltunk egy darabig, aztán fél 3 körül a távozás mellett döntöttünk. Jó hely ez a WB.