2005. II. 18. - Eger

Írta: Kutya Feltöltötte: Dan Ekkor: 2005. feb. 21. hétfõ - 16:42

Tegnap sikerült lejutnunk Egerbe egy hatalmas bulira, amiből csak a hatalmas, meg a buli nem stimmel!

Két és fél óra utazás után betérve egy Sparba, életem legrosszabb energiaitalát kortyolgatva (vigasz hogy csak 99 forint volt, mondjuk a szar 99 forintért is drága), meg is érkeztünk a Caliberbe!

A helyen szimpatikus fiatalemberek, akik kb. 3x akkorák voltak, mint én meg a Ricsi, úgy verekedtek, hogy hűtőt csépelték, rugdosták, és eszement hangosan ordibáltak, tudom, én bunkó pesti vagyok, én ezt nem érthetem. Gondoltam beléjük kössek-e, mert én kurva kemény vagyok, végül nem kötöttem, nehogy már lealázzam a helyieket, értitek…

Kezdett 10 óra magasságában a Semmi Komoly nevű számomra eddig ismeretlen formáció. A zenekar egy testesebb raszta basszerosból, egyetemista gitárosokból, és egy olyan ex-bkv-s kinézetű dobosból áll. A zenekar állítólag pesti. Azt kell, hogy mondjam, hogy bár még sose voltam koncertjükön, meglepően jól szóltak, magukhoz képest. Az énekkel megint nem voltam kibékülve, ezt most írjuk annak a számlájára, hogy Zsolti egy kicsit meg volt fázva, és ezért nem hallhattuk annyira fülbemászó énekhangját! A zenekar végre elég sok számot eljátszott, az egri srácok érezték, hogy elég sok hardcore elem van a zenében, és tudták mi a divat, ezért hatalmas félkör alakult ki a játszó banda előtt. Az új angol nyelvű számok nagyon jók! Tényleg ki kéne őket adni, hogy mindenki fújhassa kívülről, és üvölthesse a koncerten. Remélem, nyáron tényleg összejön, ahogy ígérték. Sok számot két pesti suttyónak, Kutyának és Ricsinek küldtek, pedig e két egyén csupán Katéter koncertre jött, nem baj, ők tudják. Lényegében az egyik legjobban szóló, egyik legrosszabb közönséggel rendelkező koncerten voltam. Azért megérte! Külön kérésre még a „Mond mire vársz” című aranyeposzt is megkaptam, amit már eléggé hiányolok, de a piros gitáros gyerek nem kedveli (azt hiszem ő a Zsolti, vagy Marci, tök mindegy mert ikrek). Persze zárásnak a „Hősi halál” szólt, már másodszor, ami tényleg egy nagyon jó szám. A zenekar tudom, hogy itt kedvenc magyar zenekara előtt tisztelgett („Éhenkórászok”), akiknél divat, hogy többször játszanak egy számot!

Következett a Katéter. Rájöttem, ez az a zenekar, amiből én már nagyon kinőttem. Itt már érezték az arcok, hogy ennek köze sincs a HC-hez. Táncolt a Barackca pólós, a jólfésült szemüveges, a kéthetes ősrégi punk arc, a Pennywise pólós deszkás. Az első pár szám után akkor adtam fel a harcot, amikor meghallottam a „Nem szavazunk rátok, kurva az anyátok” sorokat. Na ez volt az, amin már nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. A számot persze aznap többször is hallhattuk. Ami pozitívum, hogy már kintről. Semmi gond a zenekarral amúgy. Korrekt jó arcok. Csak nekem nem ez irányvonalam. De diplomatikus is voltam! :D

A végén a helyi Szükségállapot következett. Amikor lefele úton Ricsi barátom többször a kis-HT jelzőt alkalmazta a zenekarra, még megmosolyogtam. Mikor a srácok a húrok közzé csaptak, és az énekes srác beleszólt a mikrofonba, rájöttem, hogy tényleg egy McCheap reinkarnáció van a színpadon. Meglepően jól zenéltek a meglepően fiatal arcok. Igazi kaliforniai deszkás „punk” zene. Amit nagyon hiányoltam, a vokál témák, a többszólamú énekek, ami nekem ehhez a fajta zenéhez elengedhetetlen. Meg persze a színpadról be-beugráló arcok, ami szerintem most színpad hiányában megbocsátható volt! Azt kell, hogy mondjam, hogy az utóbbi pár év legtehetségesebb ilyen irányú zenekarát volt szerencsém látni, akik ha így folytatják, messze kinőhetik a „kis-HT” jelzőt. Azért azt meg kell, hogy jegyezem, hogy az „1 2 3” című slágergyanús szerzeményt gyorsan illene elfelejteni! :D

Összességében azt kell, hogy mondjam megérte lemenni Egerbe. Nem mondanám, hogy életem legnagyobb bulija volt, de megérte látni a számomra egyik legkedvesebb magyar zenekart, és a haverokkal lógni egy estét. Külön köszönet Szerdának, aki eldobott minket Füzesabonyba, így már 2:50-kor ültünk, aludtunk a vonaton, és 6-ra már itthon is voltam! Köszi az SK-nak.

A nap beszólását köszönöm a véleményem szerint egri illetőségű lánynak: „A Böiler szélsőbalos zenekar.”