Punk Portál

Örömmel jelentem, a betervezett betaszajtás sikerrel járt tegnap! A Rám-szakadék életveszélyesnek nyilvánított szakaszának megjárása után frissen és üdén indultam a Music Factoryba koncerttársaimmal való Borároson történő találkozásom után.

Az odavezető utcán most elég kevés lány állt, biztos már beindult a biznisz. Akik ott maradtak, kicsit sem néztek ki jól, szóval inkább bementem a koncertre. Nagy változáson ment át a hely, kifestették szép piros-feketére, lángolnak a falak mindenhol. Továbbá az eddigi ruhatár felé egy jó kis döglős termet nyitottak. A ruhatár eddigi helyén pedig disztrózni lehet, most az X-Art pakolt ki. Továbbá felment a sörök ára! Igaz, még mindig olcsóbb, mint bármelyik másik szórakozóhelyen. A közönség átlagéletkora 15 körül lehetett, voltunk kb. százan. Aktívan fogyasztottam a söröket, társalogtam a megjelentekkel (nem sok ismerős volt), de azért szakítottam időt a zenekarok megtekintésére is. Az alkalomra vásárolt füldugót sajnos az odaúton elhagytam, szóval sikerült megint kicsit rontani a hallásomon. (Érdekes info: hajnal fél 6 körül hazafele ténferegve megtaláltam a becsomagolt füldugót!:) Amúgy egész jól szólt minden, úgy tűnik, új hangfalakra is befektetett a hely.

A Tirpunk nevű banda asszem Mosonmagyaróvárról érkezett, de ebben nem vagyok biztos. Érdekes, hogy vannak olyan bandák, akik láthatóan már nyomják egy ideje (több lemezük is van), mégsem igazán lehetett eddig róluk hallani Budapesten. Punkot nyomtak, egész jót, kár, hogy az egyediség teljes hiánya jellemezte mind szövegileg, mind zeneileg, mind megjelenésben a zenekart. Azért élvezhető volt. Kis ötlet kéne az egészbe, és király lenne. Játszották a Spice Girsl-től a Viva Forever-t. Néhány lelkes gyerek be is állt pogózni, főleg pár fiatal lány nyomta keményen. Távozásukkor a ruhatárban diákigazolvánnyal igazolta egyikük, hogy 1990-ben született. Uhhh... Azért jó, hogy mindig vannak új rajongók. Csak maradjanak is fél év múlva!

A Tatu 18 meglepően nagy népszerűségnek örvendett. Szinte mindenki énekelte a szövegeket, rengetegen táncoltak. Az igazat megvallva nem vagyok nagy kedvelője az általuk képviselt trombitáspunknak, de a népnek tetszett, és ez a lényeg. A Zöld című slágert követelték állandóan, amit végül el is játszottak mindenki nagy örömére. Más nem maradt meg róluk emlékezetemben.

Fürgerókalábak. Igazából nagy kár, hogy már ritkán járunk le olyan régi alapkedvencek koncertjeire, mint az FRL, a Barackca, vagy a Macskanadrág. Nincs is jobb annál, mint félrészegen ordítani a lassan 10 éve ismert slágereket. Blamázs csodálatos Kossuth-szakállal érkezett a klubba, a fotót látva azt hittem, ez csak vicc, de nem, még mindig így jár. Kezdésként nekem küldték a Kakapisi című slágert, majd jöttek sorban a jobbnál jobb darabok. Az egyik metálos szerzeményen annyira lelkes voltam, hogy sikerült Mixikét úgy pofánbasznom, hogy folyjon a vér is... Jeeee!

Az afterparty remekül telt, volt vagy 3 óránk elfogyasztani néhány sört, beszélgetni a ruhatárnál az élet kérdéseiről, meg ilyenek. Jó volt. A zenei kínálatot viszont lehet, hogy bővíteni kéne, szegény ska-t követelő rajongótársamnak nem igazán tudtunk megfelelő számot választani...

4-kor elkövetkezett a zárás időpontja, nagy nehezen megtaláltuk a kijáratot, majd szerencsénkre éppen érkezett a busz, amit egyedüli utasként foglalhattunk el. Irány haza!

Ui: itt a Tirpunk weboldala, tök igényes:
http://tirpunk.uw.hu/

2005. II. 19. Music Factory