2004. XII. 10. Vörös Yuk, Süsi

Írta: Dan Feltöltötte: Dan Ekkor: 2004. dec. 11. szombat - 15:46

Kibaszott szar tud lenni, amikor az ember egész héten napi 14 órát ül a számítógép előtt, és gépel. Nagyon vártam már a péntek estét, hogy el tudjak szabadulni a gép elől, és valami kultúrát szívhassak magamba. Sokakkal ellentétben nem egyből a kocsmába indultam, hogy ott rohadjak egész éjjel, hanem a Vörös Yukba, ahol Bad Religion tribute estet tartottak. Kár, hogy közönség alig volt hozzá. Kb. 30 fiatal punk gyerek, akik csak a durva pogó miatt érkeztek (csináltak maguknak), és még max 20 idősebb zeneértő látogatott el a klubba. Szóval jóformán a zenekarok nézték meg egymást. Nagy kár, elég színvonalas programot kaptunk.

Az igen fantáziadús Punnyadó Cefre névre hallgató kezdő banda elég későn csapott a húrok közé. Fiatal, konszolidált kinézetű gyerekek próbálkoztak Bad Religion feldolgozásokkal. Mindenképpen értékelendő a lelkesedésük, fejből mentek a szövegek, és a számok is nagyjából felismerhetők voltak. Tehát erősen kezdő bandáról van szó, kicsit szerintem meg is voltak szeppenve, de azért jó volt.

A másodikként játszó Atomtorta nagy meglepetést okozott. Teljes beleéléssel, és nagyon profin nyomtak el egy rakás BR számot. Az énekes skótszoknyában, fel-alá mászkálva Graffin-hez hasonló kézmozdulatokkal adta elő a számokat. A tavalyi BR napon nem voltam, de állítólag nagyon sokat fejlődtek azóta. Volt idejük gyakorolni. :) Először régebbi saját számokat, majd újabbakat is játszottak. Utóbbiakon erős BR hatást lehetett felfedezni, de nem voltak rosszak. Azon gondolkoztam, hol játszhat két BR Tribute est között ez a zenekar, mivel soha nem lehet hallani róluk.

A Standard az Atomtortánál kicsit gyengébben, de elnyomott újabb néhány Bad Religion slágert. Az énekes papírról olvasta a szövegeket. (Emlékeim szerint az Atomtorta gitárosai is papírról játszottak...) Számcímeket egyik zenekarnál sem soroltam, mert fogalmam nincs már, ki mit játszott. Volt persze sok sláger, de a legtöbben készültek ritkább darabokkal is, néhány nem is igazán tűnt ismerősnek, pedig azért minden lemezt hallottam párszor. Az American Jesus volt az egyetlen, amit minden zenekar előadott. Többször szerepelt például a The Walk is. Vegyesen hallhattunk régebbi és újabb szerzeményeket, de a The Empire Strikes First-ről senki nem játszott sajnos. A Standard tagjai a feldolgozások után levonultak, maradt a hosszúhajú gitáros, meg talán a dobos, és egy másik gitárossal elnyomtak egy rohadt hosszú metál szerzeményt, ami egész jó volt, csak a végére unalmas.

Éjfél előtt állt színpadra az Atomic Gardeners. Felállás: Benji (HT) - dob, McCheap (HT) - ének, gitár, Zsopa (Nesze) - gitár, vokál, Robit (Nesze) - basszgitár. Mit mondjak, kurva jó volt. Szinte "megtelt" a terem. Egész jól szólt minden, a tudás pedig eléggé látszott. Nagyon profin, kisebb hibákkal daráltak el kb. 10-15 Bad Religion slágert. McCheap kiejtése nem volt 100%-os, és néhány magasabb rész néha nagyon hamisra sikerült, de amúgy minden szuper volt. Furcsa volt Tibit basszgitárosként látni. :) A szólókat is teljesen korrektül nyomták el. Jó volt végre vokálokat is hallani, az első három zenekarban egyáltalán nem vokáloztak, így a közönségnek kellett énekelnie. (Már aki ismerte a számokat, nem voltunk túl sokan...) Elhangzott sok olyan szám, ami eddig nem, például a Punk Rock Song, amit fura módon senki más nem dolgozott fel. A ráadásban a Punk Rock Song mellett a You-t ismételték meg, ami nagyon népszerű volt valamiért. Ígéretük szerint fél-egy éven belül újra adnak koncertet, akkor már ügyesebbek lesznek. Én már most várom. Addig meg meg kéne nézni az "igazi" Bad Religion-t élőben...

Még csak fél 1 volt, szóval gyorsan áthúztam a Süss fel nap!-ba. Az ajtóban alternatív fiatalok PestiEsttel a kezükben, kissé értetlenül álldogáltak. "Valami ska akármi van..." Gondolkoztak, megér-e nekik ez egy rongyot, vagy nem. Húztam befele. A terem szépen tele volt, bár játszott már a PASO sokkal több embernek is itt. Az összetétel sem volt éppen tökétes, sok totál oda nem tartozó lötyögött. Néha egy sakál részeg skinhead gyerek letarolta az egész közönséget, amúgy minden rendben folyt a nézőtéren. A színpadon pedig a Pannonia Allstars Ska Orchestra nyomta idei utolsó budapesti koncertjét. Kb. fél órát késtem le az elejéből, de még így is vagy egy óra volt hátra a műsorból. Készültek sok régi számmal, hallhattuk a Babylon-t (Vera részét a közönség énekelte), vagy pl. a Rossz fiút, amit már nagyon rég nem játszottak. Egyébként teljes felállásban, Janival együtt álltak színpadra. Nagyon tetszett a koncert, nem találtam annyira unalmasnak, mint mostanában pár bulijukat. Kutyával persze tomboltunk a "She told me lies"-ra (vagy mi a címe), majd a ráadásban a Cookie-mookie táncversenyére én is beneveztem, és Zsu-val a színpadon mutattam be, mit tudok. Simán lemostuk a másik táncos párt (mondom én:). Lehetett pólót is nyerni, de az végül nem volt világos, ki győzött. Mindegy, én élveztem, hogy totál hülyét csinálok magamból szokás szerint. A koncert után 4 öltönyös angol gyerek nagyon megdicsért, milyen jó voltam. Zárásként Gararin, aztán helló-helló.

Hello.