Punk Portál

Újabb legenda jutott el hazánkba, amit semmiképp nem lehetett kihagyni. Miután befizettem a Resistance Tour utamat, elindultam a Süsibe. Megkaptam a Derkovbois/Youngang split legeslegelső darabját, együtt bontottuk ki a dobozt Podravkával, szerintem előbb volt a kezemben, mint a zenekarnak. :) Kritika majd lesz.

Sok érdekes ember gyülekezett már a hely előtt is, egyesek teltházról beszéltek... Őspunkok, metálosok, rengeteg ismeretlen arc. A HC/punk színtérről nem túl sokan képviseltették magukat. Lent már érkezésemkor is elég nehéz volt a mozgás, és még jöttek emberek...

A Jack 3/4 óra késéssel csapott a húrok közé, elég sokat pöcsöltek, a beállás szerintem hosszabb volt, mint maga a koncert. Gondoltam, most megnézem őket, odafigyelek, hogy ne ok nélkül fikázzak. Azt kell mondjam, most sem tetszett a produkció. Nyilván a legnagyobb baj az, hogy magát a crust-punk-ot nem kedvelem igazán. Totál egyforma, tök primitív, kurva gyors számokat daráltak egymás után. Az énekes mindig bemondta a címét, aztán kb. fél percig ment valami dzsidzsi, majd jött a következő. A mondanivalót nem igazán tudtam leszűrni. Néha olyan érzésem volt, mintha egy metál-kazit hallgatnék visszafele lejátszva. A dob kb. úgy szólt, mint valami dub projectnél, ezt érdekesnek találtam. Mondjuk még mindig a dobos játéka volt a legprofibb szerintem, az énekes hangját pedig kicsit sem találtam durvának. A koncert felénél távoztam, és beálltam a pultnál kígyózó sorba. Csak a legvégére értem vissza.

Kisebb szünet után a Social Free Face érkezett. A múltkori 25 Ta Life bulin akkora tömeg volt, hogy nem tűnt fel, hogy kiszállt az egyik énekes. Most elől álltam, így szembetűnt a változás. Mögöttem már elég szép tömeg gyűlt össze, előttem viszont még tátongott a félkör, csak pár lelkes rajongó lökdösődött a koncert alatt. Bár nem vagyok nagy ismerője a zenekarnak, gondolom elég nagy veszteség lehet egy énekes... Többnyire az új, hamarosan a Taifuu-nál megjelenő albumról játszottak, néhány régi slágerrel vegyítették a programot. Ezekre persze a magasba emelkedtek a kezek, és ment a singalong. Nem szoktak tetszeni a SFF koncertek, de most nagyon meggyőzően játszottak! Érezni lehetett a sok év tapasztalatát, a profizmust, és ami még nagyon tetszett, hogy az új számoknál meghallgathattuk, hogy miről is szólnak! Manapság ez már sajnos nagyon ritka...

A Ratos de Porăo fellépése előtt már nem mertem túlságosan előre menni, hamarosan erre már lehetőségem sem volt, mivel dugig megtelt a terem első fele. Érkeztek a gitárosok, a dobos állítgatta a hangszerét, majd egy batár nagy kopasz, tetovált állat érkezett, természetesen ő volt az énekes. Soha nem hallgattam Ratos-t ezelőtt, és mint már írtam, ennek a stílusnak nem vagyok nagy rajongója, de amit ez a brazil legenda lenyomott, az nem volt semmi. 3-4 számos blokkokban daráltak iszonyatos tempóval, az énekes ordított, károgott, néha hörgött. Ilyen brutális koncertet nem sokat láttam eddig. Kb. a terem 2/3-ánál álltam, de előttem 1-2 emberrel még bőven ment a pogó. Az emberek megőrültek, mindenki tombolt! Bár sok szám eléggé hasonlított egymásra, mégis sok egyedi elemet raktak a zenéjükbe, a legjobban az tetszett, amikor az énekes magas hangon nyivákolt pár másodpercig valami elborult prüntyögésre. Sokan próbálkoztak szörfözéssel, de ez általában sikertelen volt, csak a csöveken csimpaszkodás látszott jó megoldásnak. Egy tarajos gyereket többször kellett a színpadról lezavarni, egy számot félbe is szakított a baromkodásával. Gondolom egy csimpaszkodónak köszönhetően, a koncert közepén teljes sötétségbe borult minden, az egyetlen fényforrás a stroboszkóp maradt, amit sajnálatos módon egyébként is alkalmaztak, bele a pofámba. Egy számon keresztül kizárólag ez villogott, a zenekar le is állt, és reklamált, hogy nem egy kibaszott diszkóban vagyunk... Ekkor valami pótvilágítást kapcsoltak fel, sima fehér fényeket, néhány számot így játszottak, majd újra működésbe léptek az eredeti reflektorok. Szinte semmi megállás nem volt a számok között, csak pár angol nyelvű kommentárt hallhattunk az énekestől, például azt, hogy szeretne füvet szívni, hozzon már valaki. :) Csak daráltak és daráltak, a közönség meg egyre fáradtabban, de nyomta a pogót. Nem vagyok benne biztos, de úgy tűnt, hogy egy DRI feldolgozás is elhangzott. Elég hosszú koncertet adtak, szerintem volt vagy 50 szám. :) Visszatértek egy ráadásra, ahol még elnyomtak pár igazi slágert, amiket láthatóan sokan ismertek.

Elég nagy élmény volt ez a koncert úgy is, hogy nem ismertem a zenekart, szerintem sokaknak tuti örök emlék marad. Hétköznapra való tekintettel a befejezés után (ami kb. 3/4 1 körül lehetett) távoztunk is.

2004. XI. 9. Süss Fel Nap - Ratos de Porăo