Punk Portál - 2024. március 29.





 

2004. X. 12. Ausztria, Bécs, Arena - Mad Caddies, Belvedere


Írta: Dan
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. okt. 13. szerda - 18:33

Délután 2-kor indultunk a Blaháról, mivel egy jeggyel kevesebbünk volt a szükségesnél. Loptam egy Toy Dolls plakátot, majd bepattantunk a kocsiba. Nekiálltunk az Arany Ászoktól nyert hatos sörcsomagomnak, meghallgattunk pár punk lemezt, többek között a Short Music válogatást, amúgy semmi érdekes nem történt. A határon pillanatok alatt átjutottunk. Éljen az EU! :)

Eggyel eltévesztettük a kijáratot, de szerencsére elsőre megtaláltuk az Arena-t, mellette leparkoltunk, majd besétáltunk. 5 körül járt az idő. A régi nagyterem helyén nagyon építkeznek, teljesen lebontották az épületet, valami több szintes, érdekes dolog lesz a helyén. A kémény megmaradt. Még nyitva volt a hátsó nagyterem, ahol később a koncertet tartották. Hangolgattak, szerelték össze a cuccokat, pakolták ki a merch pultot. Megkerestük Sean-t, a turnémenedzsert, megbeszéltem vele, hogy a Caddies hangol egy órát, aztán lehet interjút csinálni. Felmértük a terepet, elvileg fél8-tól lehetett jegyeket kapni. Érkeztek újabb magyar kollégák, a legtöbben jegy nélkül, elég vészes volt a hangulat. Senki nem tudta, mennyi jegy lesz a helyszínen. A termet bezárták, osztrák gyerekek álltak be a sor legelejére. Eleinte 4-5-en voltak, majd egyre duzzadt a tömeg, persze mind bepofátlankodtak elénk. Füzetlapon írták, kinek mennyi jegy kell. Mondhatom, nagyon örültünk ennek. Mi másodikként álltunk a sorban, további magyarokkal. Közben érkeztek azok a srácok, akik Amuletre jöttek a Shelter-be, csak beugrottak az Arena-ba Resistance tour jegyekért. Hoztak egy köteg plakátot az irodából, így mindenkinek jutott szép nagy fókás Mad Caddies plakát. Már itt virít a falamon. :) Gyűlt a tömeg, érkeztek további magyarok. Vége lett a hangolásnak, megtaláltuk Sean-t, aki 2 Mad Caddies tagot (Sascha - gitár, Keith - trombita) bocsátott a rendelkezésünkre az interjúhoz. Velük bevonultunk egy kis hátsó szobába, ahol kellemesen meleg volt (kinn majd megfagytunk, ráadásul el is kezdett esni). Nagyon barátságosak voltak, jó hangulatban válaszolgattak a kérdésekre. Kb. 25 percet beszélgettünk, a cikk hamarosan olvasható lesz a Portálon. Az interjú végén megkérdeztük, tudnának-e plusz egy jegyet szerezni nekünk. Egyből igent mondtak, a név mellé egy +5-öt írattak. A biztonság kedvéért megkérdezték, hány embert tudnak bevinni, így végül +3 lett belőle. Tehát 4 ingyenjegyet adtak szó nélkül. Tehát sikerült a jeggyel rendelkező útitársainkat plusz egy másik magyart bevinni ingyen, a maradék 2 jegyet eladni további magyaroknak. Egyre nagyobb lett a tömeg, bejelentették, hogy csak internetes elővételes jegyeket adnak, másképp már nem lehet bejutni. Találkoztunk egy hódmezővásárhelyi sráccal, aki tök egyedül 6 órát utazott a koncert miatt, persze nem volt jegye. Őt megpróbáltuk bejuttatni másokkal, akiknek volt netes rendelt jegye (csak a papírt hagyták otthon...), de őket elveszítette a tömegben. Oldalról támadva befurakodtunk a terembe. Mindenki simán bejutott, 2 press pass-t is kaptunk. Bent újra találkoztunk Sacha-val, a Mad Caddies gitárosával. Mondtam neki a hódmezővásárhelyi srácot, mire egyből intézkedni kezdett, 2 plusz helyett kért a rendezőktől (többet nem voltak hajlandók adni), és kijött velem megkeresni a srácot. Nem találtam meg, pedig többször körbejártam az egész helyet. :( Sacha kurva rendes volt, nem siettetett, mondta, nézzek körül, keressem meg a srácot, mindenképp be akarta juttatni, ha már ilyen messziről eljött. Mivel nem jártunk sikerrel, a bejárattól vittünk be 2 magyar srácot, nekik már csak egy lányt kellett bejuttatniuk, akit a másik fúvós, Eduardo segítségével sikerrel behoztak a bulira (most tudtam meg, hogy mint az unokahuga hozta be:). Az a durva, hogy még így is sokan kint maradtak. :(

A sok szervezkedés miatt a kezdő Throwrag elejét nem láttam. Amikor a színpadhoz értem, elég érdekes látvány fogadott. Az énekes egy tetovált gyerek veszterncsizmában, tengerészsapkában, további érdekes ruhadarabokban, épp egy pontyot utánzott. Még meglepőbb volt a tőle balra álló srác "hangszere". Ilyet még nem láttam, valami redőny szerű cucc volt egy nagyobb lapra felszerelve, alatta két kolomp. Az egészet a nyakába akasztotta, és két kanállal játszott rajta. :) Szóval showelem volt bőven, maga a zene viszont nem nyújtott túl sok érdekeset. Eleinte rnr-punk jellegű cuccot játszottak (Hives jelleggel), aztán áttértek néhány rockabilly-re inkább hasonlító dalra, ezek nem voltak rosszak. Közben persze ment a baromkodás, felhívtak egy kalapos srácot, aki azt vállalta, hogy tökönrúgja a kanalas fickót. Elbaromkodtak egy darabig, majd a kalapos fickó felkapta az érdekes hangszert, és egy igen profi kanál-szólót nyomott le. Beépített ember volt! :) Az eredeti kanalas fickó játszott még valami gagyi trombitán is, lejött a színpadról, táncolt pár osztrák gyerekkel. Visszamászni alig bírt. Megállapítottam, hogy tuti be vannak baszva a zenekar tagjai. Legalábbis a 2 showman, a többiek a háttérbe vonulva játszottak. Ha zeneileg nem is volt túl egyedi a dolog, mindenképp érdemes volt megnézni őket.

Ideje kitérnünk a közönségre. Sajnos most sem maradhat el az ostoba osztrákok fikázása (ez persze általánosítás, a normális emberektől elnézést kérek). Azt nem tudtuk megérteni, miért nem vették meg elővételben a jegyet, ha ott laknak... Miért kell a sört dobálni? Utóbbi kérdésre attól félek, soha nem fogjuk megtalálni a választ. Néhány évvel ezelőtt nagyon mások voltak az osztrák csajok, mint az itthoniak, tátott szájjal néztük őket. Azt kell mondjam, a magyar csajszik felzárkóztak ilyen téren, semmi különbség nincs már a két ország lányainak öltözködésében, trendiségében. A pogózásra és színpadra mászásra kicsit később térek ki.

Profi volt az átszerelés, a fellépők között kb. negyed órát kellett csak várni, és minden a kiírt kezdésnek megfelelően kezdődött. Másodikként a Belvedere lépett színpadra, felhúzták a zászlójukat, aztán a húrok közé csaptak. Nem igazán ismerem a bandát, de tudom, hogy van itthon pár nagy rajongójuk, és Bécsben már sokszor játszottak. A stílus leginkább kali-punk, a hardcore-abb fajtából. A hiperdallamos ének néha üvöltözésbe csap át, a sebesség végig szélsebes. Az osztrákoktól sokkal nagyobb aktivitást vártam rájuk, többször kellett előrébb hívni az embereket. Felszólításra azért beindult a pogó, néha nagyobb circle-pit is összejött. Nem volt rossz zene, de én pár szám után elkezdtem unni. A hangzás sem volt itt tökéletes, a koncert végére azért javítottak rajta. (A Mad Caddies viszont már kurva jól szólt.) Mindenképp meg szeretném jegyezni, hogy még a nagy, fejlett Ausztriában sem ordít úgy a koncert, hogy megsüketüljön az ember. Lehet, hogy nem ettől lesz jó egy buli? Senkit nem láttam füldugóval.

A Belvedere zászló helyére egy labdát pörgető fóka került, a magnóból az átszerelés alatt nagy meglepetésünkre annabarbi szólt. Nagyon megtelt a terem. Jobb középen helyezkedtünk el, abban reménykedtem, itt majd tudok táncolni kicsit. Besötétedett minden, aztán pontban fél 11-kor megérkeztek a Mad Caddies tagjai a színpadra. A tavalyi koncert óta csak egy live lemezük jelent meg, így sok újdonsággal nem szolgáltak, a múltkori hangulatához hasonló kurva jó bulit csináltak. Régi és új számok egyaránt szerepeltek, nagyon jó érzés volt végre egy olyan koncertre eljutni, ahol mindent ismerek, és - ha csak halandzsát is - végig együtt énekelhetek a zenekarral. Miért is utálom a segg osztrákokat? Hatalmas tömeg volt, és halál mindegy volt, ska, reggae, vagy punk szólt, az emberek pogóztak, jobb esetben csak lökdösődtek. Szinte már a terem végében voltam, ahol kicsit nyugodtabb hangulatban lehetett táncolni. Biztos közrejátszott a zsúfoltság is, de nem hiszem, hogy nem lehetett volna kultúráltabban viselkedni. Másik: színpadra mászkálás. Volt, aki 20-30-szor is felment, nem érdekelte, mi szól, csak ugrándozott. Lekergetni nem igazán lehetett őket. Mind1, nem idegesítettem magam ezen. Azért elég szar volt, amikor a zenekar tagjai már nem is látszottak a színpadon. A legpofátlanabb (de szerintem vicces) gyerek az volt, aki felmászott, és kért egy cigit az énekestől. :) Kapott is. Térjünk vissza a zenére! Nekem leginkább a lassú, reggae cuccok tetszettek. Játszottak egy mixet, amiben 3-4 ilyen számuk szerepelt, az egészre egy nagyon király dub-os effektet raktak. Szuper volt! Persze rengeteg sláger elhangzott, láthatóan mindenki ismerte a számokat. Nyomtak egy rövid REM számrészletet is tréfa-jelleggel. Levonultak, visszajöttek, megköszönték a magyaroknak, hogy eljöttek, majd ráadásként még kb. 3 számot játszottak. Az egyikben a végén volt közönségénekeltetés is, de kicsit sem éreztem égőnek (nem úgy, mint sok más zenekarnál.) Cugrábéztunk még egy kicsit, de másodszor már nem jöttek vissza, felcsendült újra egy annabarbi szám. Egy és negyed órát játszottak, megizzadtam rendesen (plusz egy sör is landolt a hátamon a buli végén). Nagyon nagy élmény volt megint a buli. A merch pultnál lehetett még nyomorogni, aztán lassan indultunk is hazafelé.

Kurva szar a kocsiban hátul középen aludni, ahol sehova nem tudja dönteni a fejét az ember!