2004. X. 1. Kék Yuk - 100 Demons

Írta: Dan Feltöltötte: Dan Ekkor: 2004. okt. 3. vasárnap - 14:53

Október hónap első napján a Kék Yukba látogattam el egy újabb ATG bulira. Elég kevesen érkeztek sajnos, úgy látszik, nem volt elég népszerű fellépő-sereg. A koncert előtt szerencsém volt megismerkedni a nemnemsoha.hu főszerkesztőjével.

Térjünk át egyből a fellépőkre, mivel túl sok említésre méltó dolog nem történt az este. A szombathelyi Embers melegítette be a közönséget. Most láttam őket másodszor, nekem egyértelműen ők voltak az este fénypontja. Minden nagyon faszán szólt (mégiscsak érdemes mindenkinek bepofázni, ha van eredménye...), és nagyon keményen zúzott a zenekar. Hallhattunk új számot is. Egész estére jellemző volt a "gyertek előrébb" felszólítás. Mozgás nem volt, pedig kedvem lett volna egyet karatézni erre a zenére, nagyon megfogott.

A további zenekarokról nem fogok tudni elismerően szólni. A The Path legalább vicces volt. Osztrák tagokból álló zenekar, akik már több különböző projektben, bandában játszottak, pl. a Nothing Gold Can Stay-ben is. A zenéjük kicsit sem tetszett, de az énekes gyerek beszélt a számok között, és egyáltalán nem vette komolyan magát. Jó hangulata volt a néhány számos koncertnek. A hardcore-punk állítólag nem csak zenéről, hanem mondanivalóról, közösségről szól. Nem tudom ezt komolyan venni olyan zenekaroknál (és a legtöbb manapság ilyen), ahol az énekes a számok között egy árva szót sem szól, csak egyhelyben áll, és várja, amíg a gitáros hangol (a 100 Demonsnál a szám között tök kuss volt!!). A szövegből természetesen egy szót sem lehet érteni. Ennek így semmi értelme! Meg kell vennem az adott zenekar albumát, hogy eljusson hozzám a "message"?

A Rise and Fall Belgiumból érkezett. A technikusok feltolták a hangerőt pár fokkal, így én távoztam a teremből, és a Kék Yuk legtávolabbi pontján üldögélve hallgattam a zenét, ami nem vett rá arra, hogy visszamenjek a terembe. Most már tényleg kéne egy füldugó. Csak azt nem értem, miért kell úgy járni koncertre, ahova leginkább azért megyek, hogy halljam a fellépőket, hogy bedugom a fülem. Ez kb. olyan, mint ha ebéd előtt betömném a szám rongyokkal...

A 100 Demons legalább érdekes volt. A koncert előtt a "művészek" feliratú szoba mellett álldogáltunk, és láthattuk, ahogy egy kb. 150 kilós vadállat csávó akusztikus gitáron penget. :) Vicces volt. Szóval itt a paraszt-HC-hez megvoltak a testi adottságok. Igazi jó bunkó cuccot nyomtak, a megszokott rajongók nyomták az első sorban. Singalong, mosh, stb. 1-2 számig érdekesnek találtam a koncertet, aztán kijöttem, és leültem egy fotelba. El is aludtam, pedig annyira nem voltam álmos...

Az lehet a baj, hogy Magyarországra nagyon ritkán jutnak el olyan zenekarok, amiket ismerek, és szeretek is. Biztos velem van a baj. Nagyon irigylem azokat, akik minden héten az első sorban tombolhatnak kedvenc zenekaraikra, amiket ATG hoz el nekik, én meg csak unottan nézek. El kéne kezdenem koncerteket szervezni?