2004. IX. 28. Budapest, Trafó - Stop It!

Írta: Dan Feltöltötte: Dan Ekkor: 2004. szept. 29. szerda - 18:28

Viszonylag értelmes időben hazaértem, ezért most iziben, amíg még frissek az élmények, összedobok egy rövidke beszámolót.

Korán érkeztem, mert koncertek előtt általában nem tudok otthon a seggemen ülni, inkább elindulok. 9 előtt valamivel ott is voltam a Trafóban, még nagyon kevesen voltunk. Az egyik asztalon 2 ládányi disztró volt letakarva, nem bírtam sokáig, megkérdeztem, bele lehetne-e nézni. Bele lehetett. Elég korrekt cuccok voltak, sokaknak folyt volna a nyála, ha lejön erre a bulira. Láttam persze rengeteg olyan előadó lemezét is, akikről még soha nem hallottam. 4 Eurós áron egy The Oath kislemezre ruháztam be. Közben érkeztek ismerősök, a buli végére meglepően sokan lettünk. Tök jó, végre egy ftm buli, ami nem bukó?

A Moog kezdett, láttam őket már kb. kétszer itt a Trafóban. Véleményem nem sokat változott róluk, nem tetszett az elég lightos indie-rock jellegű zene, amit produkáltak. A dobos egyébként napszemüvegben játszott, kemény. A koncertben a legnagyobb élmény a megjelent trendi csini-bini csajszik seggének bambulása volt, miközben ők a zenére rázták magukat. Megvizsgáltam még továbbá a fényeket, ami 2x2 reflektorból állt, ezek ritmikusan, felváltva villogtak. Profi. :)

The Taktika. Mostanában állandó vendégei a hétköznap esti koncerteknek. Azon gondolkoztam, hogy hogy lehet az, hogy míg a Moog-ot eddig kb. 2x láttam, és a most játszott dalokból néhány teljesen ismerősen csengett, a Taktika koncerteken minden szám vadi újként hat, mintha még soha nem hallottam volna őket. Szokás szerint nagy beleéléssel adták elő számaikat, még mindig nem tudtam eldönteni, tetszik-e ez nekem. Az tuti, hogy egyedi, amit csinálnak, elindulhatnának egy világkörüli turnéra hasonló zenekarokkal, mint akik Pándi Bali koncertjein szoktak szerepelni, tuti lenne vevő a zenéikre. Egy húrcserényi időt improvizálással töltöttek, az énekes srác erre a zenére beszélt rá, nagyon jól megoldotta az idő kitöltését, nem sablonos baromságokról beszélt. A hangulat persze remek volt, sokban segített például a két szám között elhangzó Charlie-feldolgozás is, amit ugyancsak az énekes adott elő a-capella. A koncert végén zárásként a megszokott Nirvana feldolgozást játszották el nekünk, majd levonultak a színpadról.

A Stop It! az nagy Ámerikából érkezett. Állítólag a basszusgitárosuk valamiért nem tudott eljönni a koncertre, ezért az egyik gitáros basszerozott. Ez nem tudom, igaz-e, mindenesetre így háromtagú volt a zenekar, dob, basszus, gitár, a gitáros énekelt, vagyis inkább ordított. Az első számnál az Explosions in the Sky ugrott be nekem, instrumentális, emocionálisabb jellegű volt a dolog, de sokkal piszkosabban szólt az egész, mint az EITS-nál. Aztán bekeményítettek, a továbbiakban jellemzőbb volt a már említett piszkos, rnr-punk hangzás, de megmaradt a dallamosabb, emós hangzásvilág is. Nekem az volt feltűnő, hogy a gitár és a basszus totál más dolgokat játszott végig. A dobos srác nagyon profi volt. (Egyébként a Good Clean Fun-ban is játszott annakidején állítólag.) Nagy beleéléssel, rohadt nagy lendülettel adta az alapot a számokhoz. Az egyikben énekelt/ordított is valamit, egy másikban pedig sípot használt. Nekem tetszett a zenéjük, eléggé egyedi volt, viszont nagyon hasonlítottak egymáshoz a számok. Szerencsére megunni nem nagyon volt idő. A koncert végén egy vendégzenész állt be basszerozni, így két gitárral egyből jobban szóltak a dolgok. Elszakadt egy húr, így az utolsó számot inkább nem játszották el, mondván csak ezért már nem állnak neki csereberélni. Hát, elég szomorú befejezése ez egy koncertnek... Szerintem ezt így nem kellett volna.

Még éjfél előtt befejeződött az egész (nem a korai kezdésnek, hanem a rövid koncerteknek volt ez köszönhető), szóval lehetett nyomulni hazafelé... Ja, kaptam egy Fickó Mackó fanzine-t is! :)