Punk Portál

Nehogymár legyen az embernek egy kis ideje kipihenni a hétvégi bulihegyeket, már hétfőn itt van nekünk egy ska legenda, akiket természetesen nagy hiba lenne kihagyni. Rövid leszek, mert már most majd' elalszom... /Nem lettem rövid, inkább megírtam másnap a végét./

Este 8-ra leértem, ami persze viccnek is rossz, mivel ekkorra volt kiírva a kezdés, ami több órányi várokozást szokott jelenteni a Kultiban. A Slackers merch cuccokat már kipakolták, igen korrekt kínálat volt ruházatból, a 7500 Ft-os tréningfelső kurva jól nézett ki, azt még én is megvettem volna, ha mondjuk negyed ennyibe kerül. Zenét csak CD-n hoztak sajnos, mint később megtudtam, az LP-k már elfogytak. 5-6 Slackers lemez közül lehetett választani, többnyire 2500 Ft-ért. Matrica és pár kitűző volt még a kínálatban.

Gyülekeztünk a kertben meg a Kulti melletti játszótéren, söröztek az emberek, érkezett sok rudeboy és skinhead vidékről és a határon túlról is. Valószínűleg a PestiEstből való kimaradás lehet az oka, hogy most sokkal kevesebb volt az ismeretlen arc, így a népsűrűség sem nagyon volt elégséges, azért legutolsó infóim szerint egy kissé veszteséges zárással megúszták a szervezők. Szerencsére ez nem vette el a kedvüket az újabb buliktól.

És ha már szó volt róluk: színpadon a Pannonia Allstars Ska Orchestra! Teljes létszámban szerepeltek a színpadon /nem igaz, a pozanos Laci hiányzott/, és egy megszokott, de viszonylag rövid bulit nyomtak le. Az emberek természetesen táncoltak, énekeltek, és a már említett nem túl magas nézőszámnak köszönhetően nyomorogni sem kellett. A Slackers basszerosa is megnézett pár számot, amennyire láttam, tetszett neki a dolog. A következő turnéjukra magukkal vihetnék a PASO-t. (Meg mondjuk engem.:) Egy új szám is elhangzott, rudeboy tematikával, tradicionális ska stílusban, nagyon hosszú volt, a végén már untam. Játszották a megszokott Sámsonos feldolgozást, szerintem ideje lenne egy újat választani... Jánosunk már megint be volt baszva, a buli második fele a rajkaira hasonlított. Jani elfelejtett versszakokat, összevissza baromságokat énekelt, elég gyakran rakott "skinhead, skinhead" beszólásokat a számokba. Az egyiket a közepén le is állította Lipi. Felmerül a kérdés, hogy egy PASO jellegű és komolyságú zenekarnál el lehet-e poénkodni a számokat. Az tény, hogy nem szabad halálosan komolyan venni mindent, de azért ebben a stílusban nem lehet úgy viselkedni a színpadon, mint egy Böiler koncerten. Vera hiánya továbbra is elég szembetűnő, a szintis Dávid hangja nem a legjobb női hangok imitálására. A Babylon c. dalba a közönség soraiból segített be egy hölgy. Nem volt rossz, de azért én nem venném be a zenekarba. :) Zárásként Gagarin, majd vége.

Direkt nem távolodtam el nagyon a teremtől, nehogy egy hangról is lemaradjak, hiszen érkezett a Slackers! Még hangolgattak, amikor tanulmányoztam a basszusgitáros játékát. Egy az, hogy a hangszere sem lehetett egy olcsó darab, kurva jól nézett ki, a másik pedig, hogy úgy játszott rajta, mint egy nagybőgőn, egy székre támasztva, függőlegesen tartva a hangszert. A múltkori bécsi Deco bulin nem igazán tudtam tanulmányozni a zenekart, mivel egy kurva magas színpadon játszottak alig néhány számot, szemüveg nélkül amúgy sem látok rendesen. Most alkalmam nyílt mindent részletesen szemügyre venni. Szerintem különleges élményben lehetett része a budapesti közönségnek, hogy egy ilyen kis helyen nézhette meg a zenekart, máshol tuti nagyobb klubokban játszanak sokkal több ember előtt. Amit láttam: dob, az említett basszusgitáros, szaxofon, harsona, fekete énekescsávó, és a frontembernek nevezhető szintetizátoros ember. Természetesen szépen felöltöztek, ahogy az egy ska zenekartól elvárható. Hogy miért a szintis a frontember szerintem? A legtöbbször ő énekelt, néhány számban pedig szájharmonikán és az alap hangszerén egyszerre játszott. Énekelt továbbá természetesen az énekes és a harsonás is. Nem vagyok nagy ismerője a zenekarnak, a két legújabb lemezük van csak meg. Amikor elkezdték, kb. 15 ember volt a teremben, egy számomra is jól ismert darabot játszottak, volt helyem bőven táncolni, és a szöveget is ordíthattam. Fantasztikus élmény volt. Aztán nagyon gyorsan érkezett a közönség is. Kevesebben voltunk, mint a New York Ska Jazz koncerten, így nyomorogni sem kellett. Hogy milyen volt a folytatás? Kb. mint az első szám. Nagyon nagy élmény volt élőben látni egy ilyen zenekart. Azon gondolkoztam, hogy egy nagyobb ska zenekar tagjait simán tisztelni tudok, míg a kedvenc punk zenekarom tagjairól ezt nem tudnám elmondani. Teljesen más a két társaság. Egy ska előadó sokkal komolyabb, és a hangszeres tudása is valószínűleg sokkal magasabb, mint egy punkzenészé. De lehet, hogy csak az öltöny és az egész hangulata miatt gondolom így. A Slackers 100 percig szórakoztatott minket. Ezen idő alatt a közönség nagy része végig táncolt. Leginkább a tradicionális vonalat követték, így túl nagy pörgésre nem kell gondolni. Mindig volt 4-5 ember, aki ismerte a számokat, sokkal több szerintem nem. A régiekre énekeltek az oldschool rajongók, az újakra meg én. :) Több embernek is küldtek számokat, akik nem tudom, kik voltak, és játszottak egyet a világ legjobb ska zenekarának, a Skatalites-nak ajánlva is. Természetesen szólóztak is az előadók, a szaxofonos többször is. A 100 perc 3 ráadást is tartalmazott. Az elsőnél a zenekar tagjai egyesével érkeztek a színpadra, és a harsonás mutatta be őket. Többször megköszönték a rajongást, most jártak először Budapesten, és szemmel láthatóan élvezték a koncertet. Mint mondták, ez a legkeletebbi ország, ameddig eddig jutottak. Remélhetőleg terjesztik az igét, hogy itt a "távolkeleten" is élnek ska rajongók, és elég lelkes a közönség. A második ráadás már meglepő volt, nem számítottunk rá, de szerintem még benne volt a programban. Azzal a feltétellel játszottak, ha a koncert után együtt piázhatnak, dumálhatnak a közönség tagjaival. :) Nagyon pozitív hozzáállás! Természetesen lelkes ováció fogadta az ajánlatot. A koncert során többször ment a közönség "ordíttatása", de kicsit sem volt gáz, vagy béna, ellentétben sok zenekarral. Egy-két számban együtténeklés is volt. A harmadik ráadásban már nem nagyon hittünk, de Krsa lelkesítette a közönséget és a zenekart, és még egyszer visszajöttek, megköszönték a tapsot, és eljátszottak még néhány számot. A végén a két fúvós már a közönség közepéről játszott hangszerén sokak nagy örömére, majd az utolsó szám zárásaként igazi punk-rockba hajló durvulást nyomott le a zenekar.

A koncert a felejthetetlen kategóriába esett szerintem sok rajongó számára. Korán távoztunk a másnapi kelésre való tekintettel, de azt még láttam, hogy tényleg a közönségbe vegyültek a zenekar tagjai, és a helyiekkel beszélgettek.

Szerintem mindenki nézze meg a fotókat Keksznél és az Eightball-on, akkor talán átérzi, mekkora bulit hagyott ki már megint. :)

2004. VIII. 30. Kultiplex - Slackers