Blood is Fire turnébeszámoló

Írta: paca Feltöltötte: Dan Ekkor: 2004. szept. 1. szerda - 20:31

a kezdetek...
A turnénk sajnos igen baljóslatúan indult. Gondolom, ez nem túlságosan meglepő azoknak, akik vettek már részt ilyen mókában. Nyárra nagyon nehéz bármilyen turnét összehozni, mert jóformán csak a fesztiválokon lehet játszani, oda meg külföldön ismeretlen/kiadó nélküli metalcore bandaként bekerülni... hm, nehéz. Vagyis inkább azt hiszem, a lehetetlen jobb szó rá... Az utolsó két hétben visszamondtak két bulit, amelyek közül az egyik a turné nyitóállomása lett volna Szlovákiában; itt bezáratták a helyet, ahol játszottunk volna. Ám, ha ez nem lett volna még elég, egy nagyon durva jégeső is átment Jaki buszán, nem kis sérüléseket okozva (pl. berepedt a szélvédő...), de a lényeg, hogy mindezek ellenére végül el tudtunk indulni a szó szerint viharvert ;-) busszal csütörtök este! A turnéra a szervező Jakin kívül elkísért még két jóbarátunk: Jogsi és Zsolti (Dawncore, Fallen, Penalty...) is. Aki tapasztalta már, milyen szintű ökörködést tudunk így együtt leművelni, az el tudja képzelni, hogy a hosszú és fárasztó 1000 km-es út ellenére sem unatkoztunk! ;-)))

1. nap
A turné első állomása Hanau volt, Frankfurt egyik kis elővárosa. Kissé elszámítottuk magunkat, az ezer kilométert egy éjszaka alatt lenyomtuk, ennek köszönhetően az ottani szervező srácok - akik egyébként a Tragic Vision tagjai - nem kis meglepetésére már reggel nyolc magasságában odaértünk. Hamar megszervezték nekünk egyébként a programot, a TV basszusgitárosának öccse pesztrálgatott minket a nap folyamán, ami kb. abból állt, hogy bekísért minket a városka közepén található foglaltház-jellegű klubba, és rámutatott a hűtőszekrényre, hogy ott van sör, igyunk, amennyi belénk fér! :-D Mondanom sem kell, hogy ez szép lassan olyan jól sikerült, hogy estére már megjelölték a sörösüvegeket, amiket mi ittunk, hogy ha átlépünk egy bizonyos mennyiségi küszöböt, levonják a gázsinkból az extra fogyasztást. Ez nem bizonyult nyerő technikának, ugyanis a sörösüvegek címkéjét könnyen le lehet húzni, aztán akkor már nem lehet megállapítani, hogy zenekari sörről, vagy "rajongóiról" van-e szó, haha. Na ne értsétek félre, ez csak vicc, nem vagyunk ilyen sunyik, igazából a szervezők nagyon rendesek voltak, nem vontak le végül semmit, de ettől függetlenül is nagyon hálásak vagyunk nekik, természetesen. A klub egyébként olyan Rocktogon méretű, és kiderült, hogy korábban a Dawncore is játszott már itt. Az este folyamán előttünk egyetlen zenekar játszott, a Phonogam nevű formáció, ők szerintem nagyon jó zenét nyomtak. A stílust nem tudnám megmondani, de voltak benne jazz-es elemek bőven, úgyhogy pl. Pándi Bali megőrült volna rájuk! ;-) Mire elkezdtük a koncertet, relatíve megtelt a hely, ami olyan 50 embert jelenthet. Hát ööö... az a helyzet, hogy talán a hosszú útnak, az egész napi fáradtságnak, vagy annak köszönhetően, hogy turné előtt igen régen próbáltunk már - de azt hiszem, mégis inkább a nagy mennyiségű sörnek tudható be ;-))), hogy valami hihetetlen szarul játszottunk! :-( Szép kis bemutatkozás volt, mondhatom! Szerintem sikerült alulmúlnunk az emlékezetes százhalombattai koncertünket is! Szerencsére a közönség ebből nem igazán vett észre semmit, volt tombolás, a színpad előtt nem volt rossz a hangulat. A Tragic Vision tagok szerint sem volt rossz a buli - legalábbis ami a színpadképet illeti. ;-) Meglepően sok merch cucc is elment egyébként. Koncert után hulla fáradtak voltunk, de csak hosszas szöszmötölés után sikerült eljutnunk Gáborék (Tragic Vision gitáros) házához, ahol az egész turné legjobb ellátását kaptuk, mind kaja, mind pihenés tekintetében! Nagyon szép, de főleg nagy házban laknak, úgyhogy alaposan ki tudtuk pihenni magunkat.

2. nap
Egy fantasztikus (és a turné alatti egyetlen nem vegetáriánus) reggeli elfogyasztása, majd Laci zongora-bemutatójának végigröhögése :-D után indultunk tovább Kölnbe. Nem volt nagy távolság, így hamar odaértünk, bár sikerült ott egy kicsit elkeverednünk, úgyhogy volt részünk némi városnézésben is. A hely leginkább egy szögletes művelődési házra hasonlított, korrekt volt és elég nagy. Ugyanabban a negyedben helyezkedik el egyébként, ahol korábban volt valami robbantásos merénylet. Itt egy fesztivál keretében játszottunk, utólag lettünk benyomva oda, szerencsére. Ha jól tudom egyébként ez Dr. Slayer Kálmán kollégának köszönhető. Velünk együtt hat zenekar játszott, mi voltunk az egyetlen külföldi zenekar, rajtunk kívül csupa német fastcore/powerviolence/crust banda játszott, úgyhogy nem nagyon illettünk a képbe, de ez senkit sem zavart. Másodikként léptünk színpadra, itt már abszolút jól ment minden, nem volt probléma az előadással, cserébe sajnos itt hasonlított a közönség a legjobban a Pestire... ;-))) Tetszett nekik a produkció, lelkesen tapsoltak a számok végén, de egyébként karba font kézzel álltak egy helyben. Egyébként itt játszottunk a legtöbb ember előtt, olyan kétszázan voltak. Merch cucc nem nagyon fogyott, viszont azt hiszem, a legnagyobb buli itt alakult ki számunkra. Mindenki alaposan berúgott, még Jaki, a sofőr is, mivel a szállásunk közel volt, és buli után ott maradhatott a busz. Ennek köszönhetően aztán nagy haverkodás indult, még azok részéről is, akik közülünk a magyar nyelven kívül nemigen mozognak otthonosan más nyelvek területén. ;-)) Alaposan összebarátkoztunk Rolanddal, a Das Krill gitárosával is, aki szervezte a fesztivált, nagyon jó arc! Meg kell említeni, hogy itt a lányoknak megvolt az az "idegesítő" szokása, hogy ameddig lehet, le volt tolva a fenekükön a farmer, ellenben a tanga szára fel volt húzva a derekukig... Huhh. És nem is akármilyen csajok voltak!!! Nagyon aranyosak voltak becsiccsentve egyébként, mert a fesztivál végére... hát, a németek nem hazudtolták meg magukat, atomrészeg volt mindenki. ;-))) A buli után Rolandéknál aludtunk, egy kétszintes kis lakásban. Mi hamarabb visszamentünk, nem bírtuk úgy a gyűrődést, mint a germánok, igaz ők otthon voltak... Egyedül aludtam el egy heverőn, a második emelet előterében, de mikor felkeltem, mellettem a földön kb. két négyzetméteren három német aludt! :-o Reggelre valahogy megtelt egy vagon némettel a lakás... ;-)))

3. nap
Nagy reményekkel indultunk Amszterdamba, itt sem várt ránk túl nagy távolság. Kisebb nehézségek árán sikerült megtalálnunk a foglaltházat, ahol játszottunk. Egy elhagyatott kikötői raktárépületről van szó, koszos, lepukkant, lehangoló - én nem lepődtem meg annyira, voltam már rosszabb helyen is, de nem volt nagyon feldobott a hangulat... Kiderült, hogy a velünk leszervezett zenekar, a Cockroach (velük már korábban turnézott a Jack is) nem jön, és sehol sem láttunk egy fia szórólapot sem, ami előrevetítette az iszonyatos mennyiségű tömeg rémképét... :-( Amilyen gyorsan tehettük, rohantunk is be a városba szétnézni, hiszen mégiscsak Amszterdamban voltunk... Hm. Amszterdam érdekes. Nagyon a (szex- és drog)túrizmusra épül minden, ezért sikerült kb. 1000 Ft-ért innunk egy csapolt sört, aztán benéztünk még egy coffee shopba és felszerelkeztünk. Nem vagyunk nagy drogosok, hm, enyhén szólva, de Amszterdam az Amszterdam. ;-) Ennek ellenére a társaságnak csak kis része használta ki az ott legálisan fogyasztható könnyű drogok élvezetének lehetőségét. Visszamentünk a foglaltházba, ahol óriási tömeg fogadott: sehol senki!!! :-o Rövidesen egy helyi (annyira helyi, hogy foglaltházas) banda kezdte el a műsort. Kb. mi néztük végig a produkciót, ami eszméletlen gyenge volt. A hangosítást hagyjuk. Persze a mi cuccainkon nyomták, de a hozzáértésükről én, mint gyakorló laikus is csak úgy tudnék írni, ha könnyek közt törnék ki. Így hát nem írok. Mégicsak hogy nézne ki itt a munkahelyen (persze már lejárt a munkaidőm... ;-)), ha zokogva borulnék az asztalra... Hát ha már a hangosítás és a hozzáértés így le lett húzva, térjünk talán rá a zenére. Neem. Ne térjünk. Ha jól emlékszem olyan volt, mintha Johnny Rotten beszállt volna a Tankcsap... ööö, akarom mondani a Nirvanába, miután főbe lőtte Kurt Cobain-t. De az is lehet, hogy nem ilyen volt. Azt hiszem, emlékezetkiesésem lehetett a "show" alatt... ;-))) Aztán jöttünk mi. Rövidesen mentünk is. ;-)
Mialatt játszottunk megjött a "tömeg". Jött legalább három szettyópunk, meg két kutya. Ez utóbbi hálás közönségnek bizonyult, az egyik kutya ugyanis szabályos circle pit-be kezdett valamelyik számunk alatt. Ezt nevezem én lelkesedésnek! :-D Úgyhogy körülbelül összesen, a helyi foglaltházas emberekkel együtt voltunk úgy tízen-tízenöten... Mindezek ellenére majd' leesett az állunk, mikor végül megkaptuk a beígért pénzt. Legalább valami jó is történt. Egy helyi arc, aki egyébként rendes volt, megmutatta nekem, hogy hol fogunk aludni. Testületileg úgy döntöttem, hogy a buszban alszunk. Most lehet, hogy hálátlannak tartotok, de ez nem így van. Egyszerűen olyan durva volt... Ti is ugyanígy döntöttetek volna! Nah, felejtendő a negatív élményeket, megint nyakunkba vettük a várost, elnéztünk a piroslámpás negyedbe. Itt azért hamar felvidultunk, bár mielőtt bárki bármit feltételezne, csak "mindent a szemnek..." módon. Hirtelen támadt nagy jókedvünkben be is kanyarodtunk egy sikátorba, hogy elintézzük folyó ügyeinket, mivel nyilvános WC-t sehol sem találtunk. Hát nem belebotlottunk két biciklis járőrbe, mit járőrbe, járőrNŐbe, akik azon nyomban libasorban terelgetve minket bekísérték a fele társaságot a rendőrőrsre! Közben nagy derültséget keltve mind a járókelőkben, mind a társaság maradékában... :-/ Annál is inkább, mivel sziréna gyanánt a bicikli csengettyűjét nyomkodták folyamatosan. Azért nem volt olyan jó a hangulat, főleg, mikor kiderült, hogy fejenként 50 euró a bírság(!!), vagy maradunk hűvösön egy időre... Rövid tanakodás után összeadtuk, amink volt, 197 eurót, aztán elengedtek minket, de előtte jó közalkalmazotthoz méltóan adtak számlát mindenkinek az 50 euróról. Hálásak vagyunk nekik, hogy kipótolták a büntetést 3 euróval, állításuk szerint a saját zsebükből... !HIHETETLEN!!! Balra kurvák, jobbra drogokat árulnak, minket meg bevisznek utcán való vizelésért!!! Ehh. Én is csak röhögni tudok már ezen... Miután imígyen megvásároltuk a szabadságunkat, összefutottunk a többiekkel, következett némi ordibálás, egymás anyjának szidása, kétségbeesés, majd miután lenyugodtak a kedélyek, nekivágtunk még utoljára a városnak, enni akartunk valamit, de meglepő módon addigra kb. minden bezárt. Visszamentünk, este a buszban aludtunk, rohadt kényelmetlen volt, és egyáltalán nem pihentük ki magunkat.

4. nap
Az előző nap történéseihez képest, bár elgémberedett tagokkal, de igen vidáman indultunk útnak. Örültünk, hogy a hátunk mögött hagytuk Amszterdamot. Mivel szabadnap állt előttünk, felhívtuk Rolandot, nem tölthetnénk-e nála az éjszakát Kölnben, mivel az utolsó külföldi állomás, Zwiesel felé amúgy is útba esik. Nagyon rendes volt, teljesen magától értetődőnek vette, hogy nála alhatunk. A nap folyamán nem sok minden történt, időben elég hosszú volt az út, mert elég nagy dugó volt az autópályán. Estefelé értünk csak Kölnbe, nagyon fáradtan, hiszen nem sokat és nagyon kényelmetlenül aludtunk csak előző este. Csak kajálni volt erőnk, 3 euró körül vettünk egy akkora gyrost, ami kb. háromszor nagyobb az itthoninál. Hamar ágyba bújtunk, sörözni is csak Tominak volt kedve... ;-) Másnap reggel adtunk egy pólót Rolandnak köszönetképpen, reméljük nem felmosórongynak használja ;-).

5. nap
Rolandnál tudtunk fürödni, de borotválkozni mindenki lusta volt, így aztán meg is egyeztünk, hogy teljesen borostásan megyünk haza, hogy otthon hitelesebb turnézónak/csövesnek hassunk. ;-) Zwiesel a német-cseh határ mentén fekszik a hegyekben, nagyon szép arra a táj, a falvak ilyen tipikus bajor települések, sok a szálloda, kocsma, és mindegyik falára valamilyen bajor kép, motívum van festve. A hely, ahol játszottunk, egy kis ifjúsági ház volt, egyetlen nagyobb helyiség, benne egy színpad és egy pult. Itt korábban játszott már (még „kezdő” bandaként) a Jimmy Eat World is, sok-sok egyéb zenekar, pl. a Newborn mellett. A Static 84 pedig innen származik, a ház alsó részében volt a próbatermük. Előttünk egy dallamosabb punkban utazó, csupa nagyon fiatal arcból álló banda játszott, állítólag az első fellépésük volt. A nevükre sajnos nem emlékszem, de meg kell hagyni, hogy nagyon jól nyomták, az énekes srácnak iszonyú jó hangja volt! Más zenekar itt sem játszott előttünk, egy kicsit meg is ijedtünk, hogy utánuk mindenki lelép, de szerencsére nem ez történt. A teremben nem voltak sokan, lehettek vagy 30-40en, elég fiatal arcok voltak, de nagyon lelkesek, a legnagyobb hangulatú koncertet itt nyomtuk, volt beindulás ránk rendesen, circle pit, body surf, minden, ami kell. Nagyon jó buli volt, mi is teljesen beindultunk. A merch cuccok is jól fogytak ennek köszönhetően, a turné legjobb koncertje sikerült a végére, ami nagyon ránk fért a két nappal azelőtti lehangoló amszterdami állomás után. Koncert után szivacsokon aludtunk a koncertteremben, reggel mi zártunk, egy hűtőnyi kaját hagyományoztak ránk, úgyhogy reggel bőségesen bekajáltunk.

6. nap
Az utolsó nap hazafelé vettünk az irányt. Nem sok kedvünk volt hozzá, azt meg kell hagyni, hiszen nagyon jól éreztünk magunkat a turnén. Pesten játszottunk a SüssFelNap!-ban, a Throwdown és a Curl Up And Die előtt, a Velvet Stab társaságában. Időre bőven leértünk, kaptunk nagyon finom Hábel-féle kaját, aztán sörözéssel ütöttük agyon az időt. Lassan szivárogtak a haverok, mindenki megjegyezte, hogy jól leamortizálódtunk (megtette a hatását a borosta! ;-)) és milyen fáradtnak nézünk ki, ebben igazuk volt. Elég lassan gyűltek az emberek, a Velvet Stab-et csak egy páran nézték meg, pedig valami videófelvételt is készítettek éppen a fiúk. Mire mi színpadra léptünk, szellősen megtelt olyan 3/4-éig a terem, nem voltak sajnos olyan sokan, mint amennyire számítottunk, elvégre mégiscsak Throwdown koncert volt akkor... Annak ellenére, hogy mennyire fáradtak voltunk, többek utólagos elmondása és a koncertbeszámolók alapján elég jó koncertet sikerült nyomnunk. Tényleg jól éreztük magunkat a színpadon és nagyon összeszokottan játszottunk, megtette a hatását az előző négy, zsinórban lenyomott koncert. Sajnos a közönség a szokásosan passzív volt, úgy látszik ránk Pesten csak a Vörös, vagy a Kék Yukban hajlandóak megmozdulni az emberek. :( Később, a végső elszámolásnál kiderült, hogy az amszterdami büntetés ellenére, azzal együtt is nagyon jól jöttünk ki anyagilag, minimális pénzt buktunk fejenként. Bele sem mertünk gondolni, hogy ha ott nem büntetnek minket meg, még kerestünk is volna a turnéval! ;-) Az egy heti fáradtság alaposan kivette belőlünk az erőt, koncert után visszapakolni a cuccokat a próbahelyre egy igazi tortúra volt, de azt hiszem, mindannyian egy óriási élménnyel és sok-sok tapasztalattal gazdagabban térhettünk nyugovóra hajnalban. Nagyon jó volt turnézni, már akkor ott legszívesebben tovább indultunk volna! Úgyhogy nagyon várjuk a következő lehetőséget, úgy néz ki, még idén ősszel megyünk is Délkelet-Európába, de addig is, mindenkit nagyon szívesen látunk az elkövetkező koncertjeinken (szept. 11., VörösYuk, szept. 25., Eger, Caliber)!