2004. VII. 26. Kék Yuk

Írta: Balázs&Dan Feltöltötte: Dan Ekkor: 2004. júl. 28. szerda - 10:32

Szónikus Réti:

Nagyon úgy volt, hogy nem megyek erre a koncertre sem, de az utolsó pillanatban meggondoltam magam, gondoltam, régen nem láttam a jó öreg cimborákat, meg remek alkalomnak ígérkezett, hogy megváljak pár hardcore közeli ingóságomtól, és az így befolyt összeget majd egy későbbi időpontban kúl dolgokra költsem. És még egy nyomós érv szólt a koncert megtekintése mellett, mégpedig az, hogy még nem volt szerencsém a feltörekvő hardcore generáció próbálkozásaihoz, pedig hát ezerrel cseszegetem őket a portálon, és ugye látatlanban leszólni valamit, nem egy ildomos dolog. Na, most hogy ezt tudjátok, rátérek magára a koncertre.
A Blank Charge-ot kapásból lekéstem, mert Andrisnál (Harminc fanzine szerkesztő) elhúzódott a vendégség, amit nem bántam, mivel jól elvoltunk, bár mindketten rá voltunk pörögve az olyan himnikus nótákra, mint a Pénz Nem Ehető, vagy a Távozz Tőlem Sátán. Sajnos, mikor az ifjúság ezekre a dalokra táncolt önfeledten, mi még egy bundás kenyér parti kellős közepén voltunk. Azért nagy nehezen összeszedtük magunkat és elindultunk a Kék Yukba, ahol még egyikünk sem volt, így izgatottan vártuk, hogy milyen lesz a hely, lesz-e olyan szar, mint a Vörös Yuk, meg ilyenek. Mikor leértünk, engem egy kb. akkora culture shock ért, mint mikor pár éve először tettem a lábam Harlem utcáira, csakhogy itt nem a fekák félelmetes tömege sokkolt, hanem az egészen fiatalok mennyisége, csak annyit tudtam kinyögni, hogy: „Jézusom, Andris, itt az emberek 80%-ának még nincsen személyi igazolványa.” Hirtelen nagyon öregnek és nem odavalónak éreztem magam, de ez az érzés hamar elmúlt, mikor összefutottam a Hold X True tagjaival, akiknek meg is jegyeztem, hogy a hely úgy néz ki, mint egy buzibár, de abban mindannyian egyetértettünk, hogy kultúrált és ezer kört ver a fapados Vörös Yukra.
Mikor a terembe léptem, akkor a Show Your Life állt be éppen, és nagyon megijedtem, és ennek hangot is adtam, mondtam Egynek (Hold X True vokalista): „Te még a beállás is gyengének tűnik, mi lesz itt később?” Ő azt mondta, hogy nem lesz rossz, hát, nem tudom, tényleg nem volt olyan rossz, mint amit vártam, de én úgy érzem, hogy pár próba még ráférne a zenekarra, és ezt nem rosszból mondom. Legnagyobb örömömre a koncert előtt kiszúrtam egy arcot (továbbiakban csak Karatehuszár), aki látványos bemelegítő mozdulatokat végzett, én ilyet még nem láttam, de súgóim azt mondták, hogy az lesz csak menő, amit a koncert alatt csinál. Emberek, ez a srác egy zseni! Ilyen lelkes táncost én még nem láttam, nem zavarta, hogy csak ő nyomja, az sem, hogy mozgása erősen emlékeztetett egy kevésbé terhelt Pető Intézet lakóra, ő csak nyomta, és nyomta, ráadásul a feldolgikat is ismerte. Nekem ő a hősöm! Közben a zenekar rendületlenül vezette elő a számait, amik nem voltak túl bonyolítva, stílusilag könnyen behatárolható, „jút krú”, ahogy ezt hívni szokták, én csak tradicionális hardcore-ként aposztrofálom. Én szeretem ezt az irányzatot, de ők nem győztek meg, a zenei tudás, a gityós kivételével elég gyengus volt, az énekes hangja meg nem tetszett, mindegy, én jól szórakoztam, lekötött Karatehuszár, meg a basszusgityós, aki simán szerepelhetett volna az Utánam srácok c., 70-es években készült, magyar sorozatban. Ja, játszottak feldolgozásokat is, én csak a Chain Of Strength Too Deep Until Now-ját hallottam, nagyon szeretem ezt a nótát, mivel a „brékdán” a közepén nagyon el van találva, sajnos a zenekar elég sután vezette elő ezt a táncos részt, kicsit olyan volt, mintha egy gimis alter-rock csapat játszotta volna.
A koncert után vettem üccsit, dumálgattam, lemezeket nézegettem, majd egy kis szünet után a húrokba csapott a Stay Clean, akik úgy volt, hogy nem játszanak, de az énekes jófej volt, és összevarrt szájjal is bevállalta a bulit, és én ennek nagyon örültem, mert nagyon kíváncsi voltam rájuk. Karatehuszár most sem bírt állva maradni, nyomta, mint állat, le voltam nyűgözve. A zene nem igazán jött be, hasonlóan a többi fellépőhöz, ők is „jút krút” nyomtak, viszont ők legalább mozogtak, és színpadképileg rendben is voltak, sőt az énekes hangja is passzolt a muzsikához, kár hogy az összhatás már nem volt olyan jó. Játszottak feldolgozásokat is, mivel ki-be mászkáltam így csak a Floorpunch-ot és a Youth Of Today-t hallottam, amik teljesen rendben voltak. Azt hallottam, hogy lehet, hogy ez volt az utolsó koncijuk, én sajnálnám, mert nagyon lelkesnek tűntek.
Utánuk az olasz For The Cause (?) jött, aminek az elejét lekéstem, mert valakivel eldumáltam az időt, azt hiszem, hogy Gepárddal meg SAY Viktorékkal, akik érdekes hírekkel szolgáltak, nem semmi gyerekek. Mikor úgy döntöttem, hogy belekukkantok az olaszok fellépésébe, éppen a Bold Talk Is Cheap-jét gyalázták meg, ami olyan volt, mintha ezer tűt döftek volna a szívembe. Ráadásul Karatehuszár azt mutogatta nekem, hogy menjek táncolni, de én mondtam neki, hogy nem ismerem ezt a számot, mire elkezdte magyarázni, mi az a Bold. Nekem! Mondjuk honnan tudhatta volna, hogy Magyarország legnagyobb Bold rajongójával áll szemben? Ja, az olaszok rosszak voltak, nem is néztem tovább őket.
Mikor véget ért a show-juk, beszélgetésbe elegyedtem xatix-szel, és most kapaszkodjatok meg, jófej a srác! Felejtsétek el, hogy miket hord össze a portálon, nagyon pöpec egy arc!
Mivel az este nem volt egy stíluskavalkád fellépőileg, ezért nem vagyok biztos benne, de úgy emlékszem, hogy Hold X True volt a következő. Én nagyon bírom a koncijaikat, mert ügyesek, mozognak, és viccesek is. Szerintem szarul szóltak, valahogy halknak tűnt az egész (a többi fellépőnél is ez volt a helyzet), de én jól elvoltam, na nem annyira, mint Karihuszi, de kifejezetten élveztem, főleg, hogy az utolsó számot, egy Youth Of Today kovert nekem dedikáltak, nem semmi.
Hiába faszogányos hely a KY, azért egy klíma berendezés elkellene, iszonyatos hőség volt, izzadtam, mint kurva a templomban, ezért kimentem egy kicsit, ahol tanúja voltam, hogy egy lány megmártózik az emberi sötétség legmélyebb bugyraiban, ráadásul mindezt érdeklődő közönség előtt tette, én nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek-e. Először mosolyogtam, aztán elszomorodtam, így úgy döntöttem, hogy megnézem a brazil zenekart, a nevüket nem merem leírni, mert biztos rosszul írnám, meg nem is érdemlik meg, 5 perces számokat játszottak, minek képzelik ezek magukat, Dream Theater-nek? Mondjuk ügyesek voltak, de kurvára untam az egészet, alig vártam, hogy vége legyen, és hál’ istennek el is jött ez a pillanat, így hazaindultam pár punk-ikon társaságában, ami jó érzéssel töltött el, az már kevésbé, hogy az egyik miatt lekéstük az éjszakait, így várhattunk 25 percet, mialatt Danit (ő volt az egyik ikon) majdnem megverte egy butoid állat, akinek anarchia jeles varrása volt a vállán, és OI-os felvarrója a gatyeszán, jézusom, honnan kerülnek elő ezek a suttyók? Megfordult a fejemben, hogy az illető feltehetőleg SkinheadB bátyja.


Dan:

Ez a cikk nem lesz túl tartalmas. Igazából az a célja, hogy fennmaradjon az utókornak, hogy a DieHard kollektíva megint összehozott egy nagy bulit. Én az idő nagyját csevegéssel töltöttem, és mivel nem túl sok stílusomba vágó zenekarral találkoztam, ezért hosszas elemzések ma nem lesznek. Már több, mint egy hete nem voltam koncerten, hiányom volt.

A buli elejét alapból lekéstem, mivel egy grillpartyn zabáltam a sült húsokat. Így a Blank Charge-ból semmit, Show Your Life-ból alig valamit láttam. Asszem a Stay Clean kezdése környékén érkezett pár lelkes fiatal is, egyikük a Karatekölyök nevet kapta, aki teljes beleéléssel karatézta végig tök egyedül a bulit. Kicsit nevetséges volt, de én tökre értékeltem a lelkesedését. A zenéről: még mindig nem hatott meg nagyon a dolog, az ének sem igazán tetszett. A hangzás is elég fos volt, de ezen azért javítottak időközben. Asszem játszottak Youth of Today feldolgozást is, büszke voltam magamra, hogy felismertem. Közönség egyébként nem sok volt, a nagy Kék Yukban szinte elveszett a max 100 ember. Több disztró is kipakolt, találtam is pár vonzó lemezt, de szerencsére mások megvették előlem mind. Az olasz For the Cause-ból szerintem egy hangot sem hallottam, beszélgettem itt-ott, a zenéjük nem keltette fel túlságosan az érdeklődésemet. New Fight-ékat viszont néztem egy darabig. Hoztak csomó merch cuccot, van széldzseki, meg minden! A hangzás még mindig nem volt az igazi, és most a koncert sem tetszett annyira, mint a múltkor a Marco Polo-ban. Leginkább azért, mert nem figyeltem oda rájuk, inkább vettem még egy sört, mert az előzőt 10 perc alatt kiizzadtam. A német Dead Man Walking sajnos elmaradt, ezért a Hold X True-ék következtek. Nyugodtan kortyolgattam a sört az első sorokban, miközben a húrok közé csaptak. Szokásos, lendületes koncertet adtak, itt néha már nem csak egy ember mozdult meg, együtténeklés, jó hangulat. Azért volt már nagyobb tombolás is rájuk. Az este főzenekara pedig a brazil Colligere volt. Hold X True után nagyon sokan leléptek, így kb. 30-40 félkörbe állt embernek mutatkozott be a zenekar. A nem túl tartalmas konferálásokat Egy fordította, néha kicsit el is röhögte magát. Pedig jó volt, amiket a srác mondott, csak sok új nem volt benne. Unity, Hardcore, mi együtt, önkifejezés, stb. A zenéjük viszont kicsit kilógott a sorból. Sokkal dallamosabb, változatosabb volt, mint ami egy sXe zenekartól elvárható. Ha kicsit is odafigyeltem volna, szerintem lelkesen bólogattam volna rá. Ehelyett unottan üldögéltem az előtérben, és azon filozofáltam, mitől függ, hogy egy zenekar befut, sokan táncolnak rá, ilyesmi. Gondolom otthon egy Colligere bulin százak tombolnak. Én tuti teli torokból üvöltök egy Nesze vagy Buttholes koncerten, de pár kilométerrel arrébb már alig valakit érdekelne a dolog. Kurvára minden attól függ, mit ismersz, és nem attól, mi az igazán jó! Rengeteg olyan zenekar lehet, amit soha nem fogok hallani, pedig nagyon tetszene, és olyanokra tombolok esetleg, amit csak azért szeretek, mert már ezerszer hallottam. Ha eleget koncertezel, eleget nyomatják a zenekarod, akkor befutsz. Kurvára nem az számít, mennyire játszol jó zenét, mennyire értelmesek a szövegek, és az ez undergroundban is így van. A Strike Anywhere az pl. menő, ezért kurva sokan tombolnak rá. Én is nagyon szeretem, de biztos van ezer másik zenekar, akik ugyanilyen jók, és senki nem ismeri őket. Az itt tomboló fiatalok Youth of Today-t, meg Minor Threat-et kezdtek el hallgatni valakinek a hatására, ezért ők most sXe gyerekek lettek. Én a Green Day után Sex Pistolts, Clash-t, Dead Kennedys-t hallgattam. Én punkos lettem. Nekem a Kennedys az isten, de mittomén, a 7 Seconds semmit nem jelent, mert annakidején 7 Seconds kazit nem kaptam kölcsön. Később nagyon sokat változhat az ember ízlése, de ami az elején rögződik, az szerintem megmarad. Na jó, ezekkel nem mondtam sok újat, csak ezeken keringtek a fejemben Colligere alatt, meg hogy van-e egyáltalán valami értelme ennek az egésznek.

A buszt pont lekéstük, a megállóban pár a koncerten látott fiatal álldogált, tréfásan beugattam, hogy "büdös pankok", majd kicsit arrébb álltunk. Kb. 20 perccel később az egyik srác odajött, és majdnem levert, hogy ne büdös pankozzak. Kicsit beszartam, de aztán nem kaptam a képembe. Lehet, hogy ő is csak viccelt? Más izgalmas hazáig már nem történt azon kívül, hogy az egyik éjszakai bevárta a másikat, ezen nagyon meglepődtem, kellemes csalódás volt!