2004. VII. 6-7. Budapest - Pécs

Írta: Dan&Matyipotter Feltöltötte: Dan Ekkor: 2004. júl. 14. szerda - 20:09

Dan:

Már megint megkaptam, hogy minden baromságról irkálok, ami senkit nem érdekel, meg ellentmondások is vannak élménybeszámolóimban. Javaslat1: a vastag betűs részek mutatják, hol lehet zenekarokról olvasni, a többit át lehet ugorni. Javaslat2: nem Pécsett egy rét közepén, félrészegen kell lebaszni, milyen faszságot írtam 3 hónappal korábban, hanem mailben megírni, hol mi miért faszság, aztán majd elmagyarázom, szerintem miért nem az. Vagy ha tényleg az, akkor korrigálok.

Kezdjük keddnél! A Marco Polo klubba este 8 körül érkeztem, ahol elég ritkás közönséget találtam. Pecsét helyett kék X járt a kézre filctollal. Annyira meleg volt, hogy befektettem egy 280 Ft-os csapoltra. Végülis a fesztiválos sörökhöz képest nem annyira drága. Mire az utolsó kortyokig jutottam, kezdett is a New Fight. Nem szoktam oda lenni a koncertjeikért, de most tetszett. Iszonyatosan hangos volt, elég kaotikus hangzás jött le a színpadról. Az összes eljátszott szám a szerelemről szólt állításuk szerint. :) Lendületes, energikus volt az egész, leginkább a kezeket néztem, ahogy a húrokon járnak. Ahhoz képest, hogy csak nagy zajt hallottam, iszonyatosan gyorsan jártak az ujjak... Illedelmesen tapsoltunk, majd vártunk, hátha megérkeznek a brazilok. Aztán egyre reménytelenebbnek tűnt a dolog, mivel a Marco-ban korán be kell fejezni a koncerteket. Lassan indulni kezdtünk. Elvileg kb. zárásra érkezett meg a zenekar... Szopás. A bejáratnál mindenki visszakapta a jegyár felét. Tehát sajnos megabrutál zúzás nélkül maradtunk. Kicsit sok minden marad el mostanában, nem?

Elindultunk a Zöld Pardonba, ahol a többiek lógtak elvileg. A Blahán viszont kiszúrtam NeszeTibit, majd az egész társaságot. Mint kiderült, házibulizni mentek Giorgio-hoz. Tudtam, hogy másnap reggel megyek Pécsre, de nem tudtam ellenállni. Így egy kisebb csoporttal a Tesco felé vettük az irányt. Sörvásárlás után nekiálltunk fokhagymakrémes pogácsát enni. Mit ne mondjak, elég érdekes íze van a tömény kenőcsnek... Azért jó volt. Elbuszoztunk Keksz albérletéhez az indexéért majd továbbindultunk a buli helyszínére. Túl nagy party nem volt, főleg hogy az egyetlen hölgytag érkezésünk után lefeküdt aludni. Egy nyugis sörözős-zenehallgatós pár órát töltöttem el itt. Azért láthattuk a fotókról már ismert zöld tangát Tunyin (nem vett alá semmit), kisebb megőrülés is kezdődött, de még időben távoztunk, mielőtt nagyobb károk keletkeztek volna a lakásban. Jó 2 óra alatt haza is értem, minden busz elment az orrom előtt. Hajnal 5-kor úgy gondoltam, a 10:45-ös IC-vel inkább nem indulok el...

A 14:45-ösre vettem jegyet, szerencsére a számítógépes rendszer is helyreállt, szóval IC pótjegyet is tudtam venni kb. negyed óra sorbanállás után. A jegyárusító nénik totál pánikban fel-alá rohangáltak eddig. :) Elsiettem a PunkPortál boltba egy Vol10 fanzinért, majd felpattantam a vonatra. Szerencsémre nem ült senki mellettem, így viszonylag kellemesen elhelyezkedve olvashattam Mozart lemezkritikáit, koncertbeszámolóit. (Azt mondjuk nem tudom, hogy lehetett ilyen szarul megtervezni az IC-k belterét, hogy sehova nem bírja feltenni az ember a lábát. Nagyon idegesítő.) A vonatúton sok érdekes nem történt azon kívül, hogy a mellettem cseverésző csajok felháborodva közölték, hogy a pánkok összehányták a WC-t. :)

Leszállás után az állítólagos információs standot kerestem, aminek persze híre-hamva sem volt. A tarajosokhoz féltem odamenni, de szerencsére találkoztam pár pesti ismerőssel, így együttes erővel álltunk neki a fesztiválbuszt kutatni. Néhány kör után az állomás melletti parkolóban meg is találtuk a Wantedről már ismert emeletes Borsodi buszt. Beültünk, aztán hamarosan indult is. Az út első 1-2 percében még spekuláltunk, hogy hajnalban talán gyalog is vissza tudunk jutni, de amikor már vagy negyed órája mentünk, és a Pécs vége táblát is elhagytuk, rájöttünk, reménytelen a dolog. Megérkeztünk, leszálltunk, kaptam egy zenészbelépőt (press nem volt), lehetett ingyen vinni fesztiválplakátot, egy sátorban átnézték a cuccunkat, aztán mentünk tovább.

A Malomvölgy egy nagyon szép hely. A völgyben a színpaddal szemben pár kaja-pia, stb. sátrat állítottak fel, a domboldalakon a látogatók sátrai sorakoztak. Nem volt túl népes a közönség, főleg punkok érkeztek napijeggyel, de voltak kitartó hetijegyes rockerek is, néhányan a gyereküket is hozták. Élmény volt látni 3 fejkendős kb. 8-10 éves gyereket vadiúj Alvin, Picsa pólókban. :) Elsőként persze a sörcsap felé indultunk, 230 volt a csapolt Borsodi és az asszem Holstein is. Ízre nem igazán tudom, volt-e különbség. Az elsőt nagyon vizezettnek találtam, de pár darab elfogyasztása után már megfelelő volt az ital.

A késői indulás miatt lekéstem a teljes tehetségkutató részt (a kocsmasátorban lévő kisszínpadon nyomták). Játszott itt pl. a Keserű Giliszta és még pár zenekar, a versenyt az Utolsó alkalom nyerte. A nagyszínpadon épp a Brigád játszott, amikor az első sört megvettem. A legtöbben üldögéltek a színpad előtti árnyékban, néhányan pogóztak. Soha nem szerettem a Brigádot, ez az új deszkás cucc meg végképp nem tetszik. Az új basszusgitáros egy igazi pózer, legalábbis ahogy kinézett, az nem volt semmi. Olyan szinten trendi volt, hogy hányni tudtam volna. A zene csak simán unalmas, érdektelen. De legalább jól meg vannak menedzselve.

A koncertek között egy rocker arc nyomta a dumát, Matyipotter, akivel időközben összefutottam, figyelmeztetett, hogy nagyon idegesítő az arc. Én kifejezetten szórakoztatónak találtam, igazi rocker volt a fickó. Rekedtes hang, vagány duma, végig röhögtem a szereplésén. A legjobb az volt benne, hogy minden koncert után a sörivásra buzdított mindenkit. "Ugye mindenkinek van a kezében valami?" Biztos neki köszönhető, hogy jól fogyott a Borsodi. :) A koncertek között többfordulós krisna-gombóc zabáló versenyt szerveztek. A lényeg az volt, hogy 3 adag ilyen cuccot kellett minél gyorsabban elfogyasztani. Igazán szórakoztató volt pl. az a gyerek, aki az egészet egy az egyben tányérostul a saját arcába kente. :) Később a gombócmaradékból lehetett enni, egész finom volt ez a grízes édes izé.

A 'Sectura király volt. Mostanában nagyon élvezem a koncertjeiket. Az újakat nem nagyon erőltették, csomó fasza sláger elhangzott, volt Barbara, Pillangó, Hétvégi punk, Télapó ittas, és egy csomó minden más. Remek volt a hangulat, minden rocker és punker együtt üvöltötte a szövegeket. Nem állhattam meg, hogy egy fél számra be ne menjek pogózni. A Prosectura előtt fellocsolták a teret, nem tudom, minek, nem volt por, viszont a locsolókocsi rendesen elvégezte a dolgát, geci nagy sár lett. (Igen vicces volt, ahogy a konferanszié terelte az embereket a locsolóautó alól...) Szóval ez alatt a fél szám alatt totál sáros lettem, de így legalább megvolt már a fesztiválfeeling. Öröm volt nézni, ahogy pár szerencsétlen eltaknyolt bele a dzsuvába. :) Nem sokakat zavart a dolog.

A Konfliktra már fogyasztottam pár sört, ha nem is rúgtam be, teljesen jól éreztem magam. Talán még a Nemartban láthattam őket egyszer, nem is ismerem a zenéjüket. Elég jól nyomták, kellemes ez a hagyományosabb punk zene, amit játszanak. Azért a szövegekre kíváncsi lennék, a konferálások alapján túl sok újat szerintem nem lehetne felfedezni benne. Azon gondolkoztam, az otthoni underground punk körökben hogy vélekedhetnek róluk. Mert bár külföldön az Auróra menő zenekar, itthon elég kevesen veszik már komolyan őket. Szóval zeneileg nem volt rossz, pogóztak rá rendesen az emberek, de ennyi alapján nem ítélném meg a zenekart.

Aztán jöttek a helyi bajnokok, színpadon a Picsa! Nem is tűnt fel, hogy ilyen sokan vagyunk a fesztiválon. A színpad előtti tér szinte dugig volt. Mi inkább elmentünk lángosozni (150-ért egy sima lángos az olcsó, nem?), majd zsíros kézzel markoltam egy sört (ha már erre buzdított végig kedvenc konferansziém), és a háttérből követtem az eseményeket. Elég sok rajongó nyomta a színpadon is, de a tánctérről felmászni akarókat általában visszalökdöste egy kissé mérges szekuricsi. A biztonságiak egyébként teljesen normálisnak tűntek, semmiféle összetűzésnek nem voltam szemtanúja. Szóval a Picsa nyomta, rengeteg embernek, és rájöttem, viszonylag sok számukat ismerem, és a legtöbbet kívülről fújom annak ellenére, hogy jópár éve nem hallgatom a zenéjüket. Csomó olyan is elhangzott, amit szerintem nem nagyon szoktak játszani, pl. Almabor, Meztelenül részegen. Azért a kötelező darabok, mint az Ostoba vagy a Che Guevara sem maradhattak el. A hátunk mögött a McKenzies egy-két tagja álldogált, néha egy-két srác pacsizott velük, amúgy csak nézelődtek. Arra szerintem nem számítottak, hogy az ő bulijukon fele annyian sem lesznek, mint a Picsán.

A koncertek között volt még gombócevés döntő, amin krisnás ajándékcsomagot lehetett nyerni, majd valami tábortűz körüli zenélgetést is meg lehetett nézni, de valahogy nem kötött le a dolog, nem látom, miért lenne nekem jó megtérni. Az miért van, hogy a krisnások mindig rockfesztiválokon tűnnek fel? Más vallások miért nem próbálkoznak így? Lehet, hogy a fehérruhás énekelgető, visszafogott fickó egy éve még a hányásában fetrengett Rockmaratonon?

Aztán jöttek, akikért igazából megérte ennyit vonatozni. Színpadon a Real McKenzies! Ha sorrendet kéne állítanom, valahogy így nézne ki. 1. Kulti, 2. Nemart, 3. Rockmaraton, 4. Bécs. Egy nagyszínpados szabadtéri bulinak soha nem lesz olyan hangulata, mint egy klubbulinak, ahol mindenki úszik az izzadtságban, ahol tőlem 1 méterre okád a színpadon az énekes. Azért ennek ellenére szokás szerint egy nagyon korrekt bulit csinált a zenekar. Hogy mennyire voltak részegek, nem tudtam megállapítani, mindenesetre vedelték a sört rendesen. A bécsi Decohoz képest hosszú volt a buli, de azért nem vitték túlzásba. Nem vagyok nagy ismerője a számoknak, az új album slágerei mellett elég sok további is elhangzott. A legnagyobb hibája az volt a bulinak, hogy a közönség igen kis százaléka ismerte a zenekart. A legtöbben csak jöttek, aztán pogóztak egyet, amikor úgy gondolták, jeee-ztek. (Tényleg sokkal-sokkal kevesebben voltunk, mint Picsán.) Az énekes mondanivalóját alig értette valaki, ezt többször is tesztelte. Mondott ezt-azt, mindenki jeee-zett, majd mondott valami totál faszságot, de a jeee-zés nem hagyott alább. Ilyenkor vigyorgott, és inkább egy új számba kezdtek. Újra megbizonyosodhattunk róla, hogy semmit nem viselnek a szoknya alatt, valaki talált egy pulcsit, amit az énekesnek nyújtogatott. Ő nem tudott vele mit csinálni, megfogta, beledörgölte a faszába, majd visszadobta a közönségbe. :) Szokás szerint hallhattunk duda-szólót, a koncert végén a ráadásban népdalokat hangszerkíséret nélkül. Tehát hasonló koncertet nyomtak, mint a korábbiakban. A hangulat remek volt, szerintem nem nagyon zavarta őket, hogy nem 1000-en éneklik velük a dalokat. Amúgy sem volt mindenki teljesen képben a színpadon... Budapest vagy Pécs, nem mindegy? :) Az egyik szám után a "bastard" szót kellett volna magyarra fordítani a közönségből felhívott tagnak, de mindkét próbálkozás kudarcot vallott. Az első jelentkező a nácikról kezdett angolul magyarázni, ő egy mozdulattal repült a színpadról, a második jelentkező hölgy beszélni alig bírt, kicsit be volt baszva. Mint kiderült egyébként, itt a bastard nem mint negatív jelző szerepelt, magukra mondták tréfásan. Összességében tehát király koncertet adtak, ráadás nótákkal zártak, majd levonultak, és érkezett újra kedvenc rokkerünk. Koncertek után mindig sorolta az elhagyott cuccokat, táskák, mobiltelefonok, kulcscsomók között a legextrémebb egy srác volt, aki a személyijével együtt az egész gatyáját elhagyta. :)

A McKenzie-k után totál kimerülten még végignéztem az Aljas Kúszóbab koncertjét. Zeneileg mindenképp fejlődtek az utóbbi években, de szövegileg szánalmas az egész. Komolyan nem tudom, ez most vicc, paródia, amit csinálnak, vagy komoly. 3 új szám ősbemutatóján vehettem részt, arra tippelek, a szövegeket egy szomszédos óvodából gyűjthették, felnőtt ember ilyet nem bír kipréselni magából. Na mind1, majd elaludtam a koncert közben...

A Punk-tum zárta a műsort, jónéhány éve láthattam őket utoljára, kb. 2 szám után az alvás mellett döntöttem, pedig nem volt rossz, amit csináltak. 2 sörpad kb. 3 centi szintkülönbséggel, táska a fej alá, és már kezdődhetett is a pihi. Időközben a kisszínpad sátrában, ami mellett feküdtünk, elkezdődött a No Disco buli. Hajnal 4-ig kisebb megszakításokkal aludtam, addigra viszont már annyira hideg volt, hogy inkább bevonultunk a sátorba, és meghallgattunk pár slágert. Kemény volt. Mulatós, Republik régi számai, Tankcsapda, Nirvana, Offspring, minden szemét vegyesen. És erre táncoltak a rockerek. :) A legviccesebb a szomszédos padon ülve mosholó sakálrészeg hosszúhajú volt. Később átültünk a Punk-Tum-ék asztalához, itt csevegtünk egy darabig, majd ők aludni mentek, mi az 5 órás buszra vártunk. Kaptam egy korsó maradék sört, ezért hálás vagyok. Legalább nem unatkoztam.

Már világosodott, mire befutott a menetrend szerinti járat, a helyi munkába indulók igazán örültek, hogy megvárhatták, amíg kb. 100 koszos fesztiválozó befizeti a fejenként 57 forintot. Pécsre érkezve átsétáltunk a vasútállomásra, vettem IC pótjegyet, majd hazáig aludtam.

Ha messze is volt a buli, mint a franc, a hangulat és a McKenzies miatt mindenképp érdemes volt elmenni rá.

Matyipotter:

A történet 7-én reggel fél 8-kor kezdődött, kelés, ami elég nehezen ment, fürdés, szendvicskészítés is be volt tervezve, de az idő hiánya miatt ez elmaradt, helyette csak a hozzávalókat raktam be, meg a kisbicskámat.
9-kor indult a vonat Balatonszárszóról, előtte még egy kisebb bevásárlás. Kedves kishúgommal szálltunk fel a vonatra, a kék szerelvényen találkoztunk Jancsi barátunkkal ,aki Fehérvárról jött. Kb. 20 perces út után értünk Fonyódra, ahol negyed óra várakozás után érkezett Celldömölkről a Pécsig közlekedő közvetlen személyvonat, ami majdnem minden állomáson és megállóhelyen megállt. Itt összefutottunk néhány punkerrel, kíváncsi voltam, hogy hányan jönnek a Real Mckenzies és hányan a Hétköznapi Csalódások nevű zenei formáció miatt.
A vonat elindult, Jánossal és húgommal beültünk egy kabinba, ahol egy öreg bácsi- és néni utazott. Lengyeltótiban felszállt egy kisebb tarajos brigád, ki is szóltam nekik, hogy „Ti is p..ra jöttök?” Erre az öreg bácsi felháborodottan közölte velem, hogy normálisan beszéljek, mert mások is utaznak a vonaton, akik nincsenek hozzászokva ehhez a fajta beszédhez. Hiába magyaráztuk, hogy ez csak egy zenekar neve, ettől csak mérgesebb lett. A 3 órás utat komoly beszélgetéssel folytattuk(ha az a bizonyos zenekar került szóba, akkor csak a Hétköznapi Csalódások zenei formációként kiejtve), csináltam a bicskám és hozzávalók segítségével szendvicset, és az egyik punker, kevés víz és szappan segítségével égnek állt Jánosunk taraja is. Kicsit unalmas volt az út, de viszonylag hamar eltelt. 1-re értünk a pécsi állomásra, ahol már több koncertlátogató volt, néhányan szorgosan gyűjtögettek a belépőjegyre. Szép lassan elindultunk a buszpályaudvar felé, ahol 2-kor indult Kökény felé a következő busz, nem kellett sokat várni rá. A busz teljes mértékben tele volt huligánokkal, néhány öreg nénivel kiegészülve. A többi megállóban meg se állt a busz, annyira fullon volt, nem fért volna már fel senki, a várakozók biztos anyáztak. 20 perces út után értünk a Malomvölgyi arborétumhoz. A szokásos előtt (karszalagvásárlás, motozás, stb.) megkérdeztük, hogy tényleg fellép-e a Real McKenzies, tanulva a nagyobb nyári zenei fesztiválok előzetes beígérgetéseiből, mert csak a többi zenekarra sajnáltam volna 2500 Forintot lecsengetni. Az egyik jegyszedő azt sem tudta, miről van szó, míg a másik mondta, hogy lesz, mert be van írva a programba. Kissé félve, de bementünk.
A táj elég szép volt, ilyen völgyfélében volt az egész, ami el volt csúfítva két sörsátorral, 10 toi-toi wc-vel, két nagy zuhanyzókonténerrel és egy színpaddal.
A közönség eléggé vegyes, picsa, ploited pólós tarajosok, és főleg hetijegyet vett rockerek voltak.
A tehetségkutató kisszínpad utolsó fellépőjére, a Mustra értünk oda, ami bent volt az egyik sörsátorban. Kb. fél órát játszottak, főleg a második albumról, páran be is indultak a korai időpont ellenére, volt aki kívülről fújta a szövegeket is.
A Must után nem sokat kellett várni, hogy elkezdődjön 3-kor a nagyszínpad programja a Rablóbanda fellépésével. Szerintem jobban jártak volna, ha ők is a kisszínpadon játszanak. Most láttam először ezt a zenekart, nem hallottam tőlük korábban semmilyen hanganyagot sem. Nekem nagyon nem jött be, a szövegek is a szokásos piáljunk, csajozzunk, de utálom a városunkat, amihez ilyen rock and rollosabb tankcsapdás zene párosul három 30 év körüli fickó előadásában, semmi egyedi nem volt az egészben, a közönség se nagyon mozdult be.
Következő zenekar a Los pogos volt Romániából, őket egyszer már láttam,most csak egy gitárossal léptek fel. Az énekes srác magyar volt, ő tudott csak anyanyelvünkön. 3 nyelven énekeltek (angol, magyar, román). A szövegek szerintem eléggé primkók voltak, néhány számcím: Télapó buzi lett, Utállak kurva Rómeó, I hate US Army. A zene is eléggé vegyes, főleg ilyen klasszikus, dallamos punk, de próbálkoztak több ska betéttel is, amik elég hosszúak és unalmasak voltak, meg asszem volt egy hardcore nóta is. Az énekes végig arra bíztatta a közönséget, hogy pogózzon, mert a nevük azt jelenti magyarra fordítva, hogy pogózók. A végén azt is mondta, hogy aki nem pogózik, az mocskos hippi. Az utolsó reggae ska-s számon kívül nem volt nagyobb beindulás.
Következett az Éhenkórászok, és mikor meghallottam, hogy Aurórával kezdenek, egyből mentem, és végigjártam a krisnások mantra ösvényét. A koncert végébe azért belenéztem, de nem sok pozítívumot tapasztaltam, leszámítva a Dead Kennedys Holiday in Cambodia korrekt előadását. A saját nótáik kísértetiesen hasonlítanak az Aurorára, a szövegek, igyunk hányásig, mennyivel jobb volt a a kommunizmusban, stb. nem az én világom.
A koncertek között krisna édesség evő verseny volt egy tipikus öreg rocker közvetítésével, akinek az előadásmódja inkább idegesítő, mint vicces volt.
Az Éhenkórászok után következett a Brigád, gondoltam helyi zenekar, biztos lesz rá beindulás. Az igaz, hogy erre táncoltak eddig a legtöbben, de nem volt az igazi, mint a zenekar sem. A szövegre és a zenére még lehetne gyúrni, szerintem többet foglalkoznak a külsőségekkel (tetkó, pírszing, ruhák, stb), mint a dalokkal, amik eléggé sablonosak.
A Prosectura előtt a hülye rendezők belocsolták a színpad előtti talajt vízzel, aminek szerintem nem sok értelme volt, mert annyira nem volt nagy por, de legalább rohadt nagy sár lett. Imre Norbiék koncertje elég jó volt, főleg nagyon régi (Csak érted élek, Lepke, Télapó) és nagyon új számokat (Forevör láv, Csináljunk punkbandát, Birkáknak hős kell) játszottak kb. fele-fele arányban. Régen nagyon szerettem őket, ma már nem hallgatom, de tényleg jó volt. Volt is nagy beindulás, bár össz egészében nem volt sok néző az egész fesztiválon, szerintem olyan 6-800 ember lehetett. A számok között Norbi nyomta a hülyeséget, vicces volt. Visszataps után ráadás, és utolsó számként természetesen a Tahó család.
Utánuk következett a Konflikt, akiket régen elég sokszor láttam, és nagyon szerettem, most kiegészültek még egy gitárossal. Eléggé egyforma számokat játszanak, de nagyon profin adják elő, épp ezért nekem is bejött, bár ma már otthon nem nagyon hallgatom. A számok között Jurij szokás szerint magyarázta a szövegek mondanivalóját, voltak egyedi gondolatok, de voltak eléggé megszokott, már-már kötelezőnek mondható témák is (rasszizmus, politikusok, usa). A táncikálás itt sem volt az igazi, bár a Preco-ra és a többi nagyobb slágerre azért beindult a tömeg.
A Konflikt és a Picsa között valmi Krisnás tűzgyújtás volt, mindenféle szertartással, nem néztem meg.
Aztán színpadra lépett a Hétköznapi csalódások, ezen a koncerten voltak szerintem a legtöbben, nagy pogó kerekedett a színpad előtt. A zenekar természetesen eléggé illuminált állapotban volt, élükön Vilivel. Én már két éve nem láttam őket, meglepő módon nagyon sok régi számot játszottak, amire nem számítottam (Szokatlan a helyzet, Almabor, Meztelenül részegen). Voltak persze a szokásos slágerek, mint „csegevára”, a Label című Tilt szám más szöveggel, 16 tonna, stb. Leginkább talán úgy tudnám jellemeznik a koncertjüket, hogy érdekes, mert sosem volt a kedvenc zenekarom, de azt se mondanám rá, hogy rossz.
És végre, 11kor színpadra lépett a The Real McKenzies, amire már reggel kilenc óta vártam, és megérte. A zenekar szokás szerint eléggé ittas állapotban lépett színpadra, a legrészegebbek persze megint csak Kurt (egyik gitár), Matt (skótduda) és Paul (ének) voltak. Körülbelül egyforma arányban játszottak az új és a régebbi albumokról, nem akarok számcímeket írni, mert sajnos csak nagyon kevés címére jöttem rá a helyszínen, bár majdnem minden dalt ismertem. A szokásos skótdudás intróval kezdtek, majd elkezdődött a „Canadian Scottish Bagpipes Punk Rock Show”. Körülbelül egy órát játszhattak, de ebben nem vagyok annyira biztos, mert hamar eltelt az idő. Végig elöl álltam, és énekeltem halandzsául a szövegeket. Paul pedig végig csinálta a showt, volt hogy táncolt, mint egy idióta, locsolta a közönséget sörrel, megmutatta, hogy nem hord alsónadrágot a skótszoknya alatt, felráncigált egy gyereket a tömegből, elbeszélgetett vele, majd mikor a gyerek háttal állt neki, és nem számított rá, visszalökte, s közben fogytak a sörök a háttérben, több tálcával hozták nekik a szervezők. Ha nem is annyian, mint a Picsán, de a show miatt elég nagy tömeg érkezett a koncert végére. Ez előtt kétszer láttam őket, tavaly Bécsben a Decon és idén a Kultiban. A bécsi buliból nem sok maradt meg bennem, a Kultiplexes koncert nagyon jó volt, igazi klub feeling. A mostani egy rohadt nagy színpadon volt, így nem volt annyira közeli a légkör a közönséggel, viszont úgy érzem, hogy itt nagyobb volt a színpadi show, bár most egyik zenekartag sem hányt a színpadra. A végére következett a változatosság kedvéért egy outro, amiben már csak skótduda volt, és Matt gondolom az alkohol hatására elég gyakran vétett hibákat benne, nem szólaltak meg jól a hangok, vagy hamis volt.. Adtak asszem ráadást is, és amikor vége volt mindennek, már pakolták le a cuccokat Paul még mindig énekelt elöl különféle skót népdalokat, szinte úgy kellett leráncigálni.
Az utolsó előtti zenekar következett, az Aljas kúszóbab. Az énekes egy 30-35 év körüli fickó, de a szövegek olyanok, mintha egy 15 éves gyerek írta volna. Nekem nem jönnek be ezek a buli van csajozunk kefélünk, hülyék vagyunk szövegek. Egy új számuk refrénjét megjegyeztem „ Bab buli, bab buli bab buli van/ buli van buli van buli van, bab”. Nem mondok inkább semmit, mert aki szerintem ennyi idős korban, ennyire hülye, az már nem fog felnőni.
Azt est utolsó zenekara a Punktum volt, megnéztem vagy 4.5 számot, aztán kértem, hogy játsszák el a szokásos Toy Dolls nótát, aztán pofátlan módon elmentem aludni. Dannal (akivel a Brigád koncertje alatt futottam össze, aztán a legtöbb koncertet vele és kedves húgom társaságában figyeltük a távolból, csak Real McKenziesre mentünk előre tombolni /Ezért tök ugyanaz a két beszámoló:) - Dan/) csináltunk egy franciaágyat négy darab padból, azon aludtunk ketten, rövidgatyában, hálozsák, takaró nélkül. Arra ébredtünk, hogy rohadt hideg van, benéztünk a sörsátorba melegedni, ahol ment a rockdiszkó, de a vége felé inkább slágerrádió vagy dáridó lett belőle. Egy kisebb várakozás után indult az első busz Pécsre 5 órakor. Fél, 3/4 6-ra értünk be, aztán elköszöntünk a Danikánktól, akinek indult az IC-je, aztán egy óra várakozás után mi is mentünk a Siófokig közlekedő sebes vonattal. Hazaértem 3/4 11-re és 11-re jött egy srác, akit készítek fel pótvizsgára matematikából, szerencse, hogy másnapos, és nálam is fáradtabb volt.
Összességében, a kanadai skót csávók miatt mindenképp érdemes volt kimenni, de volt még 1-2 zenekar, ami nem volt rossz, kellemeset csalódtam a Prosecturában, és élvezhető volt a Picsa (bár eléggé távol áll tőlem), és a Konflikt koncertje is, de sok zenekar nagyon rossz volt, ha én csinálnék fesztivált (illetve csinálok is), biztos egész más zenekarokat hívnék (illetve hívok).