2004. V. 17. Budapest, Trafó - Numbers

Írta: Dan Feltöltötte: Dan Ekkor: 2004. máj. 18. kedd - 12:43

Újabb Fuctothemusic szervezés, újabb őrület. Az ilyeneket szerintem nem szabad kihagyni, mert esetleg csak utólag sírhat az ember, hogy mit láthatott volna... Megint egy elég eredeti produkció szemtanúi lehettünk.

Kezdés fél10-kor. Persze. A totál kihalt Trafó ajtójában 2 szekusnál lehetett perkálni az ezrest, majd lesétálni a koncertterembe. Érkezésemkor kb. 5-6 ember üldögélt, plusz a pultosok tartózkodtak a helyen. A falon még mindig a Nyugdíjasok idióta festményei. :)

Kb. másfél órás várakozás után úgy 20-25 főre dagadt a közönség, és felcsendült valamiféle zene a színpadon. Egy borzolthajú, totál idióta ruhákba öltözött, napszemüveges csajszi idiótán mozgott a prüntyögésre. Színpadon az egyszemélyes Dynasty Handbag. Valamiféle Atom and His Package-szerű produkciónak nevezhetnénk a dolgot, de annál sokkal-sokkal elborultabb volt. A zene tehát itt is felvételről érkezett, amire a csajszi énekelt, nyivákolt, visított ezt-azt. Atomnál a zene viszonylag élvezhető, a szövegek poénosak, meg gitározik is néha. Dynasty kisasszony háttérzenéje elektronikus akármi volt, igazából zenének nem nagyon nevezném. Mozgása leginkább robot-tánc, ide-oda lépkedésből és hasonlókból állt. Az átvezető szövegek is felvételről jöttek, a csaj csak tátogott rá. Ez elég vicces volt, igaz már láttam ilyet (Galláék csináltak hasonlót régen). Az egyik számban egy freestyle részt adott elő, van egy gyanúm, hogy előre megírta, mert nagyon királyul rímeltek a szövegek, amit az adott napról és helyről rappelt. (Finom volt a saláta, amit Budapesten evett.) Mondhatnánk, hogy ezt az egészet bárki meg tudja csinálni, meg mekkora faszság. Igazából szerintem az a nagy szám ebben, hogy képes Amerikából eljönni Budapestre, és 20 embernek egy ilyen totál értelmetlen baromságot előadni. Nem hiszem, hogy túl sok értelmet kéne keresni a kb. 3-4 számban, amit előadott. A legjobban a második zenekar dobosa élvezte egyébként az előadást. Nézzétek meg a képeket, az underground-on biztos lesznek.

Ami még felmerült bennem, hogy az egész koncert tipikusan olyan volt, amire az "alternatív köcsögök" szoktak lejárni, hogy aztán elmondhassák, húú, mekkorát művelődtünk. Az a gáz, hogy erre bulira még az ilyen igazi true sznob arcok sem jöttek le...

Következett a főzenekar, az amerikai Numbers. A felállás: elég csini dobos csajszi, gitáros, szintetizátoros fiúk. Utóbbinak igen fontos szerepe volt a zenében, elég erős elektronikus hatása volt az egésznek. Többnyire a dobos lány "énekelt", ami leginkább rikácsolásból és sikítozásból állt. Szerintem előnyösebb lett volna őt előre hozni, és berakni egy rendes dobost is. Nagyon minimál témákat játszott, de sajnos elég erőtlenül. Ha már dobos valaki, akkor üsse meg rendesen a bőröket! Az ilyen koncerteken úgy látszik kötelező valami idióta hangszert használni. A gitáros hozott magával valami bizbaszt, amit néhány számban a húrra rakva nyomogatott, így csalva ki érdekes hangokat. Emlékeim szerint az Experimental Dental School-ék is használtak ilyesmit. A koncert igazi meglepetése az volt, hogy a számok nagyja számomra is élvezhető szintet képviselt. Teljes őrület, de mégis volt benne punkos erő és lendület. Viccesek voltak a szintis arc kommentárjai. Totál komoly hangon benyögi: "the next one is about a serious injury", meg hasonlók. (Remélem, jól idéztem.) Mozgásban sem volt hiány a színpadon, a gitáros és a dobos lány néha szaggatott rángatózásba kezdtek, oda-vissza, és ezt csinálták egy darabig... A két legnagyobb rajongó a tánctéren természetesen Dynasty Handbag (aki közben átvedlett normális ruhába) és a merch fickó volt. Ők aztán tudták, hogy kell idióta zenére mozogni. Külön élmény volt őket nézni. :) Viszonylag hosszú koncertet adtak, így a végén már csak egy elég erőtlen tapsot kaptak, ezért nem volt ráadás.

Elég korrekt kínálat volt a merch standon. A Numbers 4 LP-t, talán 5 CD-t hozott, voltak pólók, profi kitűzők, és ami a legdurvább, Dynasty-nek is volt saját CD-je. Ehhe, biztos nagyon szupi, hallgatható zene van rajta. Viszonylag olcsók voltak a cuccok, 2000-ért lehetett bakelitet, 2000-2500-ért CD-t vinni.

Ma meg lehet visszamenni Tokyo Sex Destruction-re.