Punk Portál

Dan:

Az estét egy új Woody Allen filmmel kezdtem. Elment, olyan volt, mint az összes többi filmje, voltak benne jó poénok, de semmi extra.

Fél 8 felé érkeztem, mivel a sarki közértben épp leltáraztak, kurva éhesen. Vettem is egy szalámis szendvicset, ami teljesen jó volt. A szóda is. :) Mivel ingyenes volt a buli, természetesen érkezett a nép nagy számban, persze sok ismerős, haver is lenn volt, meg sok ismeretlen, kevésbé szimpi arc. Nemtom, valahogy semmi kedvem nem volt az egész bulihoz, meg a zenekarokhoz, szóval túl sok lelkeset ma nem fogtok olvasni.

A Flying Backwards kezdett, a dob valamiért jobb oldalra volt rakva. Pár számot megnéztem. Igazából nem akarok véleményt nyilvánítani, nem figyeltem oda.

Egyre többen lettünk, már jó meleg is volt. Asszem a GAP következett. Van szép zászlójuk, azt kiaggatták hátra. A gitáros lány is nagyon jól néz ki, a zenén viszont még lehetne csiszolni. Meg mióta elolvastam a szövegeiket, azóta annyira nem szimpatizálok a bandával. (Majd lesz lemezkritika, kapható a CD.) Az Operation Ivy feldolgozás azért jó volt. Születésnapjuk alkalmából asszem volt torta meg pezsgő, de ezeket én nem láttam, mert épp valahol máshol untam magam.

Hmm, lehet, hogy a Yellow Spots volt előbb. Most láttam őket először, pár számot már hallottam felvételről. Megjegyzéseim: Aberrált hangja nem biztos, hogy teljesen illik ehhez a stílushoz, de az előadásmódja tökéletes. Hallottam egy olyan megjegyzést, miszerint gáz, hogy kezd ilyen népszerű és menő lenni, addig volt jó, amíg egy ellenszenves alak volt a színpadon. Hát igen, a régi szép érdekfeszületes idők... Fuksz pontozta oldalról a zenekart számonként, Abbé erőspaprikát szórt a közönségnek. Schleki kurva jól dobolt, ebben a stílusban végre megmutathatja, mit tud. Napocska király bőgős, kár, hogy nem sokat lehetett hallani belőle. A gitárral meg az volt a legnagyobb bajom, hogy nem úgy szólt, mint egy jó kis rockabilly/psycho gitár, hanem mint egy vacak punkzenészé. Én nem értek hozzá, de nem lehetne valami psycho hangzást rakni rá? A szövegek meg nagyon gagyik. Tudtommal régi költemények. Egy ismerős darab is felcsendült, a Feszület egyik kiadatlan száma, a Házassági évforduló kapott új zenét.

Az este legnagyobb eseménye a Boogie Mamma újraalakulása, egyben 5. (asszem) születésnapja volt. Már nem emlékszem, milyen volt a régi felállás, azt hiszem, nem volt billentyűs. Na, most igen, és ez kurva jót tett a zenekarnak, nagyon bírom az orgonás zenéket. A csellós lány most mint vokálos vett részt a koncerten. A terem dugig megtelt, igazából nem értem, miért. Az emberek 90%-a szerintem még soha nem látta a zenekart, senki nem ismerte a számokat, csak ugrándoztak, pogóztak. Nekem viszont nagy élmény volt újra hallani a slágereket, és persze az újakat is. Végre megtudhattuk, milyen ötlettel rukkolt elő Dá az új koncertre. Zseniális! Születésnapi torta helyett kókuszgolyót készített a színpadon. Először azt hittem, nem lesz ehető cucc, de tényleg megcsinálta! A háztartási kekszet a közönség aprította fel rajta ugrálva, a többi hozzávalót Dávid keverte össze a koncert alatt. Persze így az éneklés kicsit nehezebben ment, de nem ez a lényeg. A végén körbejárt a bödön a kész kókuszgolyóval. Eleinte táncoltam elöl, de nagy volt a tömeg, meg ki is mászkáltam, szóval az osztáskor hátul álltam, így nem tudtam megkóstolni, de állítólag finom volt, csak kicsit túl édes. (A szakács vallomása szerint.:)

A Csirkepogón már jó kevesen maradtak. Bevettek egy fúvóst a zenekarba, mondjuk szinte semmit nem hallottam belőle. Matyi előadásmódja tréfás, de amúgy a zene eléggé a vicc kategóriába esik, bocs. Kéne sokat gyakorolni, meg írni valami értelmesebb szövegeket. A Green Day - Bascet Case nagyon jól esett, alap szám. A szövegen azért még lehetne csiszolni.

Ez után szokott következni a party hajnalig. Miro volt a selector, ő nyomta koncertek közben is. Jó számokat rakott be, de nem annyira táncolhatókat, meg nem a megszokott Sas-slágereket, sok volt az ismeretlen. Már kurvára untam magam, indultam volna gyalog haza (a busz épp elment), de aztán engedve a marasztalásnak mégsem mentem. Jól tettem. Kb. hajnal 3-tól beindult a party, tánc, őrültködés hajnalig. Furcsa módon csak 5 után kezdtek el kirugdalni minket. Ekkor valaki mondta, hogy a Kékben még teltház van, és megy a drum and bass. Na, erre nagyon kíváncsiak voltunk, át is néztünk. Kurva jó volt! Rengeteg (gondolom) bedrogozott nyál csávó, rengeteg kurva jó csaj (tényleg), és dübörgő zene. Be is álltunk táncolni. Erre még a ska-nál is könnyebb nyomni, sőt akár skankelni is lehet rá. Kb. 20 percig nyomtuk, majd visszamentünk a Vörösbe ruhatárazni. Hirtelen felindulásból a kijárat helyett inkább a dnb buli felé vettük az irányt. Kb. reggel 6-ig táncoltunk keményen. Komolyan mondom, nagyon jó volt. :)

Már teljesen világos volt, amikor kijöttünk, és még mindig kurva szar idő... Reggel fél 8-ra már otthon is voltam.

Madafaka:

Többen találkozót beszéltek meg a Mr. Sörben, mi ellenben itt nem jelentünk meg. Úgy érzem, érdemes a legelején leszögeznem a többesszám okát, mely leginkább abban merül ki, hogy a beszámoló ezúttal m0t69 alias Kruger alias László segedelmével áll össze (bár eleddig semmit nem mondott még azon kívül, hogy jegyezzem meg, hogy kurvajó fej. Remélem ez nem is változik, máskülönben nem tudok kiteljesedni). Naszóval. Míg a többiek tengtek és lengtek, mi próbálni mentünk Csepelre a Contact nevű közös zenekarunkban, hogy minél nagyszerűbb koncertben részesítsük a Punkportal focinapon megjelenő díszes publikumot. Amint beléptünk a gyár területére, egyből felfigyeltünk egy csuklyás alakra (tipikus Ben Kenobi). A próbáról magáról nem beszélnék túl sokat, mert nem tartozik a tárgyhoz túlzottan. Ám azt elmondanám, hogy két új számot kábé összeraktunk. Inkább ejtek pár szót a csuklyás alakról és népes kompániájáról. Vizsgafilmet forgattak. Egyfajta sci-fi-t, gyönyörű jelmezekkel, jövőbeli fegyverekkel. Amikor az egyik színészt faggattuk a történetről (akiről Laci először azt hitte, hogy lány, pedig nem) a rendező odajött hozzánk, hogy van-e valami probléma. Kicsit megijedt tőlünk, hozzáteszem nem véletlenül. Miután kipróbáltuk magunkat, elindultunk hozzám, hogy letegyük a gitárt. László már egy napja folyamatosan részeg volt, és én is kezdtem jó hangulatba kerülni, ám ez hamarosan átfordult enyhe rosszullétbe, és elég lassan álltak helyre a dolgok. Ilyen állapotban meg nincs túl nagy kedve az embernek jól érezni magát. A Deákon találkoztam Tomával, akit megbüntetett az ellenőr, meg összetörték a kocsiját. Csupa pozitív hír. Ráadásul ránk is várni kellett, ugyanis késtünk, mert Lacinak megmutattam a pornófilmgyűjteményem, mert nekem olyan is van. Najó. Az igazság az, hogy a késés oka nem ez volt, de muszáj volt eldicsekednem vele. Toma kapott tőlem egy doboz sört engesztelés gyanánt, ami gyorsan a fejébe szált, köszönhetően annak, hogy valószínűleg agyrázkódást szenvedett. A buliban a Club Tequila-ból volt még egy igencsak ittas egyed Kati személyében. Na, akkor már megemlítem Kokót is, hogy ott volt. A Batthyány-n találkoztunk Brujával meg Qlturalttal, majd őket hátrahagyva mentünk is tovább. A Helyi Érdekű Vasúton (na ezt az információt az imént szereztem Lacitól) pacsiztunk Keksszel, Edgárral meg Gontarral, majd a VY bejárata környékén Furkóval, de ő a későbbiekben erre már egyáltalán nem emlékezett. Megittuk a sörünket és lementünk. Ingyé. Furcsamód nagyon sokan voltak, pedig a Junkies ma ünnepelte alapításának 10 éves évfordulóját, és a Wigwamban éppen ezért egy frenetikus bulit szerveztek.

Első fellépő a Flying Backwards volt. Volt az egyik gyereknek valami hülye fütyülője, amivel elég szórakoztató hangot adott ki. Ezen kívül azonban egyáltalán nem fogott meg. Találkoztunk Zsókával, aki újfent megnyalta az orra hegyét és nyilvánosan bocsánatot kért Tomától, amiért 2 éve bunkón viselkedett vele. Mivel eddigre már elég szarul voltam, vettem is egy kevés kólát, amit gyorsan megittam. Remélem nem láttak meg sokan, máskülönben az egész színtér az én megcsúszásomról fog beszélni.

Nade nem kell ennyire félteni. A Yellow Spotson már jobban lettem, de még korántsem eléggé. Aberrált osztogatott a közönségnek pirospaprikát, meg volt valami kesztyűje, a napszemüveggel kiegészülve (amit egyébként az egész zenekar viselt, persze mindenki a sajátját) egész Madnessesen nézett ki. A Margitnak meg tökre össze van firkálva a háta, bár a trikó miatt ebből csak kevés látszott, de a kevesebb több, ugye.

Akkor bevágom ide, amit a saját beszámolómba írtam. - Dan
"Már nem tudom, melyik koncert alatt történt, de kiderült, hogy SkinheadB igazat mondott! Mivel már van telihátas tetkója, az atlétát is le kellett venni a buli alatt. És IGEN!!! A 15 körüli csajok tényleg a hátát fogdosták, majd úgy csináltak, mintha nem ők lettek volna! Aztamindenit! Nekem is kéne már egy sárkány a hátamra..."

Őket követte a GAP. A basszusjáték zsenialitásán kívül nem tudom, még mit volna érdemes megemlítenem róluk. Esetleg a Saci szívet melengető látványát, de azt meg minek, hisz pasija van (állítása szerint, amire egy fickó intenzíven bólogatott, meg még egy csók is csattant, csakhogy meggyőzzön minket erről. De ezt bármelyik haver is megtette volna, csakhogy elriassza a legyeskedő férfihadat, szóval legközelebb szexet akarok látni a színpadon. Az talán meggyőz.), árassza el szerelmetes szavakkal ő. Nem láttam túl sokat a koncertből magából egyébként, mert két szám után úgy döntöttem, nem tetszik, inkább kint beszélgettem. Azt hittem, hogy még nem láttam őket sosem, de ez nem igaz. Egy dolgot azért elmondanék, amit se itt, se az első fellépőnél nem tudtam felfogni. Az, hogy belekiabálom a mikrofonba, hogy METÁL!!! az vicces? Elpanaszoltam Dannak, hogy szar a buli, mire Zsopa megkért, hogy ne is írjak a buliról. Én ezt megígértem, de úgy tűnik nem tudom betartani a szavam. Nem vagyok egy megbízható egyén ezek szerint. Most mélységesen csalódtam magamban. Asszem itt volt, hogy Krsa közölte velem, a csütörtöki Jailhouse-os bulin nem sokkal távozásom után, fél három magasságában érkezett a tömeg. Hezitáltam, hogy megnézem a Kék Yukas drum 'n bass partit, de amikor átmentem a kerítésen, rögtön jött egy kidobó, hogy mit akarok. Mondtam neki, hogy át akarok menni. Aszondta ez nem így működik, hanem kimegyek a Vörös Yukból, átmegyek, de akkor nem jöhetek vissza. Na így nem láttam értelmét. Ez a nem jöhetek vissza dolog egyébként biztos azért van kitalálva, hogy nehogy kivigyem valakinek a jegyét, amivel egy másik személyt tudok behozni. Ugyanakkor meg azt sem értem, hogy akkor mi van, ha kimegyek és utána, mint új vendég jövök vissza és akár még jegyet is veszek. Persze nem vennék, mivel aki tudja, hogy kimentem és visszajöttem az fönt van, a jegyvásárlás meg lent. Ezekre a dolgokra csak most jöttem rá, ott nagyon hatásos a beijesztés.

Ezután jött a Boogie Mamma. Hihetetlen sokan voltak, ezért nem is mentem be, ellenben fel-alá sétálgattam. Ez rendkívül értelmes elfoglaltság egy olyan ember részéről, aki jóformán csak miattuk jött le. Kezeztem Jo-skával, meg Skaterpanxszal. Miután vége lett, volt valami kókuszgolyóosztás, amiből Laci szerzett egy marékravalót meglehetősen gusztustalan módon. Betudom ezt fiatalkori szeleburdiságának.

A Csirkepogóból se láttam sokkal többet. Helyette csocsóztam. Szerintem többen vannak egyébként, mint eddig voltak.

Majd Anettel meg Évivel elindultunk hazafele (ez már a Csirkepogó után van). Az Árpád híd pesti hídfőjéig gyalogoltunk. Pedzegettük, hogy jöjjenek fel, de nem hajlottak rá, így a Népstadionnál búcsút intettünk nekik. Az elkövetkező időszak a buszon maradt lányok oltogatásából állt, de egyik sem érezte át, hogy mennyire jó parti vagyok tulajdonképp. A Népligetnél akartunk enni hamburgert, de sajnos nem volt rá lehetőség, és ráadásul a discosok egyike se dohányzot.

Itthon a televízióban 2 ördöggúnyába öltözött lány elégített ki egy kedves fiatalembert, de csak az egyiknek volt piercing a nyelvéveben, ám ő a mellbimbójában is viselt ilyet. Ha két perccel később érünk haza, már ezt se látjuk, csak a Travel feketeségét. Micsoda mázli.

Nade itt nem fejeződött be az este, mert Laci kikapta a basszusgitárom a tokjából, hogy idétlenkedjen rajta, mindezt megelehetősen hangosan.
Majd rövid idő múlva elaludt. Ebbéli ténykedésében én is követtem.

2004. IV. 17. Vörös Yuk - Boogie Mamma reunion show