Punk Portál - 2024. április 19.





 

2004. III. 21. Rocktogon - Vörös Yuk


Írta: Dan&Madafaka
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. már. 21. vasárnap - 19:16

Dan:

10 perc késés, sietek... A Jókai téren az egész crew. Pacsi, puszi, nyomulás lefele. Szokásos bácsika az ajtóban, táskát ruhatárba, szívózás. Tömeg! Sör vétel (290/4 deci), majd koncertterem.

Épp kezd a Strength Inside, Mezőtúrról. Nagyon fiatal srácok. A zene elég ismerős, nagyon hasonlít a Hold X True-ra. Számomra ezek a sXe HC zenekarok mind ugyanolyanok. Még az ének-rikácsolás is tiszta Egy volt. A szövegeket nem értettem, de a téma kitalálható. :) Korukhoz képest szerintem nagyon jól tolták. A hangzás persze fos, rocktogonos. A dob ki se volt hangosítva.

Újabb sör, mert unom magam. Élvezet a sok sXe között inni, a sok visszafogott ember között hülyeségeket ordibálni a közönség soraiból. Megnéztem a Values disztróját, semmi érdekes. X-es lemezek, nem túl nagy választékban.

Stay Clean. Végre láttam őket. Vagyis csak hallottam, mivel annyira tele volt a terem, hogy a végébe szorultam, ahonnan csak a masszát láttam, a zenekart nem. A zene hasonló, mint a többi, talán kicsit dallamosabb. Mondanivaló úgy hallottam, változatosabb, írtak pl. a netes viták értelmetlenségéről egy számot. :) Szerencséjük, hogy nem merték a PunkPortál fórumát név szerint fikázni. :) Nem volt rossz, de továbbra sem a stílusom.

Hold X True. Na, őket legalább már ismerem valamennyire, bólogathattam az ismerős számokra. Zúzni korsóval a kezemben nem tudtam, de megtették ezt helyettem mások. Szokásos hangulat volt, emberek egymás hegyén-hátán, singalong, zúzás.

Végül érkezett az olasz banda, a Values Intact. 3 sör nem sok, de nekem megadta az alap hangulatot, így én lehettem az a bunkó, aki a zenéről nem sokat tudva tombolhattam a tömegben (a CD-t meghallgattam a koncert előtt párszor). Ha nem is volt akkora mozgás, mint HXT-ra, itt is beindultak az emberek, szörfölt is mindenki. Azért az elég kellemetlen élmény, amikor Némó és Robit elkezdik egymást a levegőbe dobálni. Uhh. Minden számot dedikáltak valakinek, de mivel semmit nem lehetett érteni abból, amit a mikrofonba motyogott a srác, neveket nem tudok írni. Voltak feldolgozások is (a többi zenekar is nyomott), de persze egyiket sem ismertem. Talán a mezőtúriak nyomtak az elején egy Youth of Today-t, de ez sem biztos. Jó buli volt, meg is izzadtam rendesen. :) A koncert végén érkezett a rocktogonos csóka, és elmondta a szokásos szánalmas monológját, és hogy a rock él, stb... Kb. mindenki kiröhögte. :)

Innentől kezdődött a buli viccesebb része, egy nagyobb team indult el a Vörös Yuk felé. A Jókai téren egyből elkapták a zsaruk Lobit, aki épp pössenteni készült. :) Semmi gáz, 1 utcával arrébb vagy 5 méteres csíkott húzott az egyik ház oldalára. Mi csak néztünk, és röhögtünk. :) Közért, villamos őrültködés, ordibálás, HÉV, közért, VY. A Yukba már csak az utolsó zenekar után értünk le, pár rnr arc, meg pár punker volt csak a helyszínen. Mi rendületlenül ittuk a söröket, és később a Kék Yukba is átnéztünk. Itt játszott még valami zenekar, de nem figyeltem oda rá. Később még láttam a Leguan zenekar produkcióját, de kicsit sem tetszett. A régi jobb volt...

Aztán a VY-ban hallgattuk még a zenéket, ilyesmi, majd záráskor (4 után valamivel) indultunk haza. Jó volt...

Madafaka:

Be vagyok baszva. De nagyon. Nem tudom még, hogy fogom álomra hajtani a fejem mert már most, ültömben fáj a fejem. Mi lesz itt még később?

Na kezdjünk bele.

Délben sült csülök volt a kaja, meg leves. Vagy ettől, vagy a reggeli gombás-tojásrántottától, de valamitől oltárira elkezdett fájni a hasam, aminek az lett az eredménye, hogy háromig a szüleimmel töltöttem a napom. Aztán úgy döntöttem, hazajövök, majd irány Szaffiék kérója. Húztam, halasztottam az időt, végül leadtam Szaffinak a rendelést, és útrakeltem. Ez fél hat magasságában történt. Mondanom sem kell, hogy érkezésemkor a kért termékekből még semmi sem állt rendelkezésre. "Hát jó" mondtam magamban, és leálltam Whavevel meg Tónyóval bunyózni a Game Cube-on akiket éltemben először szarrá is vertem, de nem fúr a lelkiismeret, mert egérdemelték. Időközben Aberrált is, meg a söröm is befutott. A buliba csak Aberrált, Szaffi meg jómagam ment el. Ennek köszönhetően én föl is kerülhettem a vendéglistára. Szaffinak meg ingyen volt, mert ő lány. Na és György... hát ő meg fellépett, szóval jogosan nem fizetett ő se. Szaffi azt ígérte, hogy rengeteg szingli lesz. Hazudott.

Találkoztam tudod kivel. ;o) (ez amolyan cinkos összekacsintáféle) Próbáltuk rávenni, hogy töltse velünk az estét, de nem mutatott rá affinitást. De cigit azt adott, mikor kértem. És csak volt foganatja a múltkor írtaknak, mert ma végre normálisan volt öltözve. Ezenkívül a két bohóc is tiszteletét tette, akiket még a Regres féle buliban láttam először, ám azóta rendszeresen. A performance-szomért meg is tapsoltak.

Úgy tíz óra magasságában kezdett a Yellow Spots. A zenét tekintve még jó is lenne, nade a szöveg... Az a probléma, hogy Aberráltnak túlságosan masszív hangja van, és ezáltal nem hagyja a többieket érvényesülni, holott a stílus megkövetelne egyfajta alázatot. A bőgős vokálja azonban valamelyest kompenzálta ezt a zavaró tényezőt. Feldolgozások terén játszanak a Monty Pythontól a "Nézd az élet napos oldalát" című számot magyarul, valamint a Komár Laci féle Táncoló fekete lakcipőket szintén magyarul. Ez utóbbit mikrofonpróba gyanánt magam is előadtam. Illetve csak egy részletét. Most szégyellem magam, mert az én K. Lacis múltammal ez édeskevés. A számok között őrjöngő tömeg szólt a hangfalakból ezzel is arra ösztökélve a publikumot, hogy tapsoljon. Ezzel még nem is lenne baj, ám volt egy nevetés effect is, amit azonban már nem tudtam elviselni. Tömeg egyébként nem igazán volt. Illetve nem tudok nagyon hitelesen nyilatkozni, mivel elől álltam, de abból kiindulva, hogy az Elnökön többen voltak elől és még így sem volt tömeg, meg merem kockáztatni, hogy nem volt tömeg.

A másik zenekar ami fellépett, az az Elnök emberei. Mr. Bársonyhang sajnos lemondta. A zenekar adott a kinézetre. Minden tagon egy ember feliratú piros póló és a háttérben ott állt Chewbacca teljes életnagyságban, mint elnök. Hát meg is rökönyödtem. Ők lényegesen jobbak voltak. Nem volt az előző hiba, amit nem kéne hibának nevezni, hiszen ettől egyedi, de szerintem akkoris hiba. Az utsó számnál próbáltam táncra csábítani pár bigét, mert végülis ezért jöttem le, de olyan mondvacsinált indokokat kaptam, miszerint "épp iszok" vagy "dohányok". Felháborító. Nade semmi gond. Jól elvoltam magam is. A közönség fő profilja az ácsorgás volt, csak elvétve lehetett táncoló párokat látni, holott párok voltak dögivel.

Időközben, mint egyfajta előfutár, megérkezett Mező. Gondolom ő is a Rocktogonban volt, akárcsak a nem sokkal utána befutó Mansiz, Dan, Robit és Zsopa (meg még minden bizonnyal sokan mások), mert ki az a hülye aki pusztán heccből éjfélre jön le.

Eleinte aktívan töltöttem az időt, ám egyszercsak nagyon elbóbiskoltam. Szaffi megpróbált keríteni (már amikor még alkalmas állapotban voltam rá), de túl sok volt a vas, úgyhogy nem jött össze. Konszolidált vagyok, na. Hála a jó égnek megérkezett Toma, aki a Kék Yukban volt egyébként és fölajánlotta, hogy hazavisz. Természetesen minden teketóriázás nélkül igent mondtam neki.

Itthon eszem ágában sem volt bekapcsolni a tévét, mert inkább motivált a hányhatnék, mint bármi más, de tudom, hogy te egy recskagép vagy, így a kedvedért megtettem. (Mindent a rajongókért.) Épp Monique Couvet ment. Ritka az ilyen, úgyhogy ezt díjazni kell. Mondjuk ezt a jelenetsort már elég sokszor láttam. Az volt, mikor beöltözik nővérnek és úgy küldik eszközzel illetve anélkül. Lehet persze, hogy ez neked újdonság, hisz ismerek olyan alakot, aki Michelle Wildot csak névről ismeri, holott egy éven keresztül kábé törzsvendég volt nálam a nagybecsű adónak köszönhetően. Nem is szerettem.

Mint időközben kiderült, csak sikerült elaludnom, mert magába a koncertbeszámolóba csak most reggel kezdtem bele, mivel nem tudom, hogy hogy, de ágyba kerültem. Gondolom én mentem oda a két saját lábamon. A tévében a fekete képernyő bal sarkában egy travel felirat látható. Remélem nem égett bele.

Na BOOZE!