Punk Portál - 2024. március 29.





 

2003. XII. 30. E-klub - Aljas kúszóbab, Compact Pleasure, dAMN


Írta: kal0z
Feltöltötte: ocsi
Ekkor: 2004. jan. 3. szombat - 16:07

Az e-klubos buley elég érdekesre sikerült, amikor ugyanis végül odakeveredtünk úgy háromnegyed 7 felé, a backstage bejáratnál ácsorgó Compact Pleasure és dAMN-tagok felhomályosítottak minket hogy nyolckor várható a kapunyitás, kezdés fél 9kor. De azért a hangpróba már megvolt, nagyon érdekes a hely. Így hát elmentünk a zenekartagokkal együtt sörért, majd kajálni a népligeti buszpályaudvarra, ahol elcsöveltünk a kellemes melegben háromnegyed nyócig.
Mikor végül bejutottunk az E-be, néhány markos kidobóval és egy labirintussal találtuk szembe magunkat, majd a teremben immár mindhárom zenekar tagjaival. Páran levitték a cuccunkat az "under-house"-ba, ez lenne a beksztédzs eeria.

Compact PleasureNagyjából pontosan, fél kilenckor kezdett a dunaújvárosi Compact Pleasure. Most játszottak először az új másodgitárosukkal, Matyival. A srác 15 éves és a gitározáson kívül meg se mozdult, nagyon odakoncentrált. Egész jól nyomta, kár hogy a remek előzenekar-hangosítás miatt az egész zenekarból szinte csak ő hallatszott. Az énekes-gityós Gabi gitárjából gyakorlatilag semmit se lehetett hallani, pedig mondta is hogy kér még kakaót a gitárra. A hangmérnök pöcsölt valami potméterrel de persze semmi nem változott, mert az előzenekarok szar hangzása az ilyen igen profi "bulikon" koncepció. Eljátszották a szokásos számaikat, meg egy újat ami a drogozásról szól de inkább amolyan DADA-programos megközelítéssel. Utána jó kis ellentétnek eljátszották a Jamaica c. számukat ami persze a füvezés előnyeit helyezi az előtérbe. Szóval a CP a szokásosnál rosszabb hangzással, szinte üres terem előtt játszott.

dAMNUtánuk jött a budapesti dAMN, akik már kicsit jobb hangzással játszottak de még mindig nem volt az igazi. Láthatólag eléggé zavarban voltak és elég kétségbeesett fejet vágtak, főként Zoli (ének, basszer) és Sebi (gitár, ének). Kiváncsian vártam hogy olyan szám jöjjön amit Sebi énekel, de itt perszehogy nem énekelt olyan energikusan mint Babkarin. Zoli a Pusztulás Dalát helyenként ismét átírta ("remegő kezeidben a sör majdnem megyfagyott"). A basszer helyenként túl hangos volt, vagy csak én álltam az erölködővel szemben a színpad előtt, a gitár halk volt de legalább hallatszott. A srácok helyenként nem tudták, melyikőjük mit énekeljen, Sebi pedig néhol nem tudta hogy melyik gitár szólamát játssza a jelenleg két gitár helyett eggyel működő zenekarban.
dAMNék "rajongótábora" népesebb és hangosabb is volt mint Plezúréké, és persze időközben estek befelé a Kúszóbab-fanok is. Még visszatapsoltuk dAMNéket aztán kezdődhetett az utolsó zenekar, az Aljas Kúszóbab átszerelése.

Aljas KúszóbabA közönség általában elég kicsi volt, azok közül is csak kevés ismerős volt, én meg meglepve fedeztem fel egy iskolatársamat. Látszott hogy az AKB vonzotta leginkább az embereket, volt egy Térdelj le és szeress pólós srác is. Kúszóbabéknál nem lehetett felfedezni a zavar legapróbb nyomát sem, láthatóan a "magasszínpados" koncertekhez vannak szokva. A hangzás természetesen pörfekt volt, hiszen a plakátra is az ő nevüket írták ötcentis betűkkel, a többiekét pedig egycentis betűkkel oda oldalra...
Azt hiszem, talán a Gecimanónál volt az hogy Mike (ének, gitár) és c00pe (basszer, vokál) letolták a gatyájukat aztán nyomták boxerban de csak egy darabig. Na, gondoltam, ezt itthon FRL-ék ellőtték már, ráadásul azt csinálja valaki Blamázs után hogy a farkával pengeti a gitárt! Külföldön meg (gyanítom hogy innen vették a Babok is az ötletet) ugyebár a Blink182 szokta csalogatni ezzel a nőnemű egyedeket.
Megtudtuk, hogy Hoki Gyuri nem egy osztálytárs, hanem egy tanár volt, aki miközben dogát iratott, a szám szövegének megfelelően recskázott a tanári asztal alatt és ha bárki rájött hogy mit csinál, megbuktatta. A megbuktatás ellen az élelmes diákok eszébe juthatott volna valami okosság hogy szegény Tanár Úrnak ne a kezét kelljen fárasztania :-).
Amúgy a többi slágert végigbulizgattuk, a Bab-fanok alakították a pogót is, nyomtuk a Yeti-táncot, néhány elvetemült egyén még az egyre gyorsabb tempóra is megpróbálkozott vele.

AKB-nál megfigyeltük, hogy a buli vége előtt pár számmal (ezt a számlistáról szoktuk leolvasni csak most nagyon magasan volt) bejelentik hogy vége, aztán levonulnak (de nem szerelnek szét semmit) és a számításaiknak megfelelően visszatapsolják őket. Így történt ez az E-ben is: eljátszották még a Bringakirályt meg a Normális vagyok-ot így ráadásként. Csakhogy ezúttal amikor testületileg levonultak a színpad "under-house" felőli oldalára, Zoli, a Két Lábon Járó Cinizmus kifejtette nekik, hogy ez nagyon átlátszó volt, én meg közben ugyanezt a keverőpult mellett Ócsi (dAMN dob) hugának, Jucinak magyaráztam. Hiaba no, a fiúknak lassacskán valami új trükköt kell kitalálniuk :-)
Ezek után rövid pakolászás, labirintusban való rövid kavargás és ordibálás után elindultunk haza az utolsó metró felé. A buli nem volt az év bulija (sőt...), az e-klub meg továbbra sem lesz a kedvenc helyem, és mindhárom zenekarnak voltam már bőven jobb buliján is.