Punk Portál - 2024. március 28.





 

2003. XI. 15. Tiszafüred - Csók és Könny, Semmi Komoly


Írta: Dan
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2003. nov. 16. vasárnap - 19:20

Mit írjak? Nagy élmény volt, az biztos. Kicsit még fáj a fejem...

Kezdjük az elején. Keleti pályaudvar, háromnegyed 3. Jegyvásárlás után a későn érkezőket bevárva siettünk a vonatra. Így persze ülőhely már nem volt, szóval egy kellemes előtérben helyezkedtünk el. Ráadásul első osztályon, szóval tök igényes WC-nk is volt, MÁV logós papírtörlővel! Nyúltam is egyet emlékbe. Minden renben folyt, a Semmi Komoly crew-val kb. 3 órás út előtt álltunk, sör is volt, hangulat is. Aztán előkerült egy üveg (2 liter) "házibor", osztálytársamtól-kaptam-biztos-jó kategóriából. Valahol átszálltunk egy másik vonatra, ott már végre leülhettünk. Kb. még egy órát utaztunk, majd Tiszafüreden a helyi arcok fogadtak minket. Ők is kaptak persze a borból, eléggé lassan fogyott valamiért... Nagyon barátságos volt a fogadóbizottság, kocsival vittek minket több fordulóval a helyszínre.

Tehát. Kiszállunk a kocsiból, bemegyünk a helyi igazi old-school kocsmába, ahol néhány helyi törzsvendég iszogat, sakkozik. Értetlen arccal kezdünk kihátrálni, amikor a pultoslány mosolyogva közli, hogy jó helyen járunk, menjünk csak tovább! Ásétálunk a kocsmán, ki a kertbe. Sár, kutya, itt-ott egy roncs autó, és egy kis házikó a kert végében. Bent persze már üvölt a pankrokk. Besétáltunk a kissé nehezen működő ajtón, és egy kis punk "szigeten" találtuk magunkat. Komolyan, eljöttünk kb. a világ végére (ezt nem bántásnak szánom, de tényleg messze volt eléggé), erre a kis házikóban egy rohadt hangulatos, igazi punk "klubba" jutottunk. A falakon körben plakátok olyan bulikról, amiken majdnem mind ott voltam. Nemart, Patkánylyuk, bécsi Arena poszterek, rég nem hallott zenekarok nevei, újságcikkek, stb. A házikó központi eleme a cserépkályha volt, tele punkos feliratokkal. Az egyik helyi srác már előre mondta, hogy befűtött. Jól tette! Nagyon jó volt melegedni mellette. (Mármint a kályha mellett :) Később már én is pakoltam rá a fát. Ha még nem derült volna ki: a koncertterem kb. 10 négyzetméteres volt, 10 embernél több nem nagyon fért be, zenekarral együtt. Igazából nem is volt túl népes a közönség, szerintem 20-25 embernél több nem jött el. Innentől kicsit hiányos az emlékezetem, de ami megmaradt bennem, arról beszámolok.

Megérkezett Schleki és Mező, így teljes volt a két zenekar. Hogy a fellépésekre mikor került sor, nem igazán tudom. Az biztos, hogy a Csók és Könny kezdett, Aberrált a koncert előtt egy Hustler magazinból olvasott fel részleteket. A hangzás a vártnak megfelelően alakult, igazi punk koncert volt. Totális hangzavar, nem működő hangcuccok, káosz. :) Én élveztem a koncertet, másra nem igazán emlékszem belőle. Aztán jött valamikor a Semmi Komoly zenekar. Most mutatkozott be először az új dobos, szerintem elég jól nyomta. A többiek is jók voltak, de persze nem sokat lehetett hallani belőle, az ének szinte egyáltalán nem szólt. Azért elnyomtak jópár számot, néha még valami pogoszerűség is kialakult. Üvöltöttem a szöveget, ahol tudtam, és nagyon élveztem persze az egészet.

A koncertek után folytatódott az italozás. Időközben már elfogyott az a 2 liter bor, és a hatása is megvolt. Részemről még kb. 2 sört tudtam elfogyasztani, de elég nehezen ment. Amikor áttévedtem a kocsmába, ahol persze minden pia nagyon olcsó volt, épp mindenki kezében egy feles volt, nekem is inni kellett egyet. Itt van egy kis filmszakadás, a "koncertteremben", a kályha mellett a földön ébredtem, asszem az egyik szervező gyerek ébresztett. Hogy miért, azt nem tudom, mindenesetre azt kérdezte, én alkottam-e azt a hányást, amitől kb. 2 centire feküdtem. Nem én voltam, szóval mázlista vagyok, majdnem le is hánytak. :) Ha már felkeltem, folytattam a partyzást. Totál kómásan mászkáltam fel-alá, söröztem, ilyesmi. Nagyon szimpatikus volt, hogy nem zárták be a helyet, mindenki ott fetrengett, ahol akart, és még jó meleg is volt. A kocsmát viszont hajnalban zárta a pultos hölgy, szegényt még az utolsó pillanatokban is molesztálta néhány illuminált SK-tag. Több helyi arc is maradt partizni a magnóból szóló punk slágerekre, szóval aki még ébren volt, az nem unatkozott.

Fél négy körül indultunk az állomáshoz, amit fogalmam nincs, hogy találtunk meg. Jó hosszú volt az út, de persze mi élveztük, végigüvöltöttuk az egész utat, fociztunk egy darab kővel, ilyesmi. A fél ötös vonatra alig kellett várni, elhelyezkedés után azonnal elaludtam. Az átszállás igazi "élmény" volt, de szerencsére újabb ülőhelyet találtunk, és a Nyugatiig totál kussban volt a kabinunk. A hazaút elég gyötrelmes volt innentől, de megoldottam.

Konklúzió: utaztunk vagy 10 órát két siralmasan szóló koncertért, amit itthon is bármelyik héten láthatunk. De megérte! Egy újabb remek élménnyel lettünk gazdagabbak.

(Átolvastam, mit alkottam, hát, volt már jobb, de jelenlegi állapotomban csak ennyire tellett...)