Punk Portál - 2024. március 29.





 

2003. VII. 29.-VIII. 6. - Sziget fesztivál 2003. by Pornstar


Írta: Pornstar
Feltöltötte: pornstar
Ekkor: 2003. aug. 22. péntek - 20:39

Pornstar:

Július 29. – kedd nulladik nap

Sziget 2003Idén is elérkezett a nagy nap, megkezdődött a Sziget Fesztivál! Több százezer ember végre egy hétig önfeledten mulathat.
Késésemnek köszönhetően pont hat órára, kapunyitásra érkeztem a bejárathoz vezető hídhoz. Néhány perces várakozás után, 18:05-kor már a Fesztivál területén voltam. A gyors bejutástól meglepetten mentem sátorhelyet keresni, amit néhány perc alatt a mozi mellett közvetlenül meg is találtam. A borongós időnek betudhatóan ekkor még naivan azt hittem, végig árnyékban lesz a sátor. Az éjszaka hátralévő részében feltérképeztem a Szigetet, elfogyasztottam néhány sört, és fél órás utánajárás után sikeresen felvettem a passokat. Némi káoszt észleltem a szervezésben, össze-vissza küldözgettek egyik helyről a másikra. Sátram víztaszítónak bizonyult, ugyanis egész éjszaka zuhogott az eső. Hosszas sétálgatás után elnyomott az álom.

Július 30. – szerda első nap

Megmaradt az előző napi záporos, esős, hűvös de mégis néha fülledt időjárás. Ennél jobb időt nem is kívánhattunk volna. Esőkabátban/atlétában járkáltam egész este attól függően, hogy rámsült a ruha, vagy épp megfagytam.
19:00-kor kezdett a dallamos és energikus modern metált játszó Mind The Gap a Talentum színpadon. Általában nem kedvelem a nu-metalt, mert csak kópiazenekarok jutnak eszembe a stílusról, igazán semmi egyéniség. Most ismét meggyőzött egy banda, hogy van valami plusz ebben a műfajban.
FreshFabrik Kíváncsiságból átmentem megtekinteni a FreshFabrik nagyszínpados ”bohóckodását”. Egy ideje nagyon ellenszenves a zenekar, szerintem már párszor lejáratták magukat. A két énekes botrányosan rossz, meg kellene tanítani őket legalább a szövegekre. Bármelyik más magyar fellépő megérdemelte volna a nagyszínpadot, de ők nem. Ingerülten és mérgesen távoztam, nem vártam meg a produkció végét.
A Hatóságilag Tilos nyolc órától kezdett a Civil Színpad / GYISM Nagysátorban. Mikor megközelítettem a helyet, azt hittem, a krisnásokhoz értem, hiszen annyian álltak sorba. Elhaladtam, és ekkor döbbentem rá, hogy ez nem sor, hanem a közönség. Gyorsan visszasiettem. Természetesen beférni nem lehetett, azonnal nosztalgia feeling uralkodott el rajtam. Nagyszerű ötlet volt a szervezőktől egy nagy látogatottságú koncertet egy ilyen kicsiny sátorba rakni. A keverő mellől lehetett normálisan nézni a koncertet. Minimum kellett volna egy Wan2 nagyságú helyiség a bulinak.

Meskalin A Columbo Kutyája végére értünk a Zöld Udvarba, ahol a ska nap keretében ők voltak az első fellépők. Mivel nem vagyok nagy rajongójuk, így nem is bántam, hogy tulajdonképpen teljesen lemaradtam róluk. Utánuk kezdett a Meskalin, a nap egyetlen ska-punk fellépője. Ennyire jó koncertet még sosem játszottak, nagyon jó hangulat uralkodott végig. Saját számok és feldolgozások váltogatták egymást. A hangosításról nem szólnék egyik bulin sem, mivel a színpad kb. öt négyzetméter volt…

The TaktikaA The Taktika-t még sosem láttam, de ezen fellépésük alapján nem tudom megítélni a zenekart. Nagyon szép fehér overálban voltak, álarccal a fejükön, amit gyakran levettek, mert igencsak forró volt a hangulat. A zenekari tagokat a későbbi napokon még láttam ebben a furcsa fehér ruhában.

Az este hátralévő részében sétálgattam, haverokat keresgéltem, sört ”teszteltem” és egyéb italokat. A csónakházban összefutottam Gerendai Károllyal a Sziget Fesztivál egyik főszervezőjével, akinek néhány barátom társaságában kérdéseket tettünk fel. Kíváncsian vártam a válaszokat, de nem tudtuk számunkra kedvező válaszokat kicsikarni. Az undergroundról, a populáris zenekarokról, a jegyárakról, és a szolgáltatásokról faggattuk többnyire. Rendkívül tanulságos beszélgetés volt.

Hajnali fél egykor politikai és egyéb nézeteimtől függetlenül elmentem meghallgatni fiatalkorom nagy rock slágereit a Beatrice előadásában. A Metal World színpad semmit sem változott, ugyanolyan messze van mindentől, mint tavaly. A Pancsoló Kislány, a 8 óra munka és egyéb dalok valahogy elfeledtették ezt velem. Fáradtan tévelyegtem vissza a sátramhoz, amit már elfelejtettem, hogy hova költöztettem.

Július 31. – csütörtök második nap

Ki kellett pihennem az előző napi mulatozást, így este 6 környékén sikerült kiérnem. Rögtön a Bahia felé vettem utamat, ahol a Boogie Mamma koncertje vette kezdetét. Sosem voltam nagy fanatikus, de ez a búcsúkoncert meggyőzött arról, hogy kiváló magyar ska banda osztott fel ezennel. Felemás hangulatom volt végig, nagyon tetszett az ”Apró Keblek Dicsérete”.

Blood Is Fire20:00-tól a Zöld Udvarban sXe nap keretében lépett fel a Blood Is Fire, a Hold X True és a Speak Up! Az BIF-et egyre jobban kedvelem, fogós pörgős, néhol dallamos metal-core. Az utolsó számban ketten énekeltek egyszerre, zseniális volt. Nagyon tetszett a buli, minden elismerésem a srácoknak. A Hold X True már nem volt ennyire jó, közben el is sétálgattunk mindenfelé. A Speak Up! nem tetszett, a korai zenéjük még nagyon megfogott, de ez már kevésbé.

SkatalitesA Pannon Praktikum Világzenei Nagyszínpadon lépett fel sokak várva várt zenekara, a Skatalites. Tavaly letöltöttem tőlük pár számot, de valahogy nem ragadt meg bennem mélyen a nevük. 1964 óta működik a zenekar, és négyen még most is az eredeti felállás tagjai! Hangulatos koncertet, és egy igazán jó estét szerzett a közönségnek a banda.

A következő programig, a Pannonia All Stars fellépéséig három órát kellett várni, ezalatt kipihenhettem magam, és készülhettem a várva várt mulatásra. Eredetileg a CsizmáSKAndúr Pannonia All Starslépett volna fel, de egészségügyi problémák (és mint azóta kiderült zenekar feloszlás) miatt nem vállalták a koncertet. A PAS-t csak néhányszor láttam eddig, de sosem fogott meg igazán a zenéjük. A ska-nak azt a fajtáját játszák amit én nem igazán kedvelek, de mivel késő volt, megfogadtam, hogy jól fogom érezni magam. Ebbe néhány pogozó primitív barom szólt bele ismét. Annyira elvették a kedvem a bulizástól, hogy a koncert kb. felénél aludni tértem. Amin viszont meglepődtem, hogy a Want2-ben szinte teltház volt! A sátorból még hallottam a kiszűrődő dallamokat, és a fáradtságtól elnyomott az álom.

Augusztus 1. – péntek harmadik nap

A rettentő melegnek, a hihetetlenül nagy tömegnek, na meg persze A tömega késői indulásnak köszönhetően csak háromnegyed hatra sikerült kiérnem. Kicsit elöntötte az agyamat a vér, ugyanis lekéstem a Tigris, a Fürgerókalábak és a Macskanadrág koncertjét teljesen. Bár Garfieldék bulijának végét elértem, így is csak a búcsúszámra értem be az Alain Delonra, amikor is elfogyott az elem a fényképezőgépemből. Az este hátralévő része már nem igazán érdekelt, elrontották a kedvemet az előzőekben megemlített dolgok.

Ennek ellenére megnéztem az Aurórát, ami nem volt valami remek. Emlékszem még ’99-ben milyen koncertet adtak elő az akkori Wantedon a ”cirkuszi” kinézetű sátorban a punk napon. A szívem is belefájdult.

20:00-kor kezdett a Wan2 színpadon az ex-FreshFabrik énekes Pityesz zenekara a Sun Workshop. Meg is kapta az FF a fikát, volt osztás rendesen mely szerint nem érdemelték meg a nagyszínpadot, mert tehetségtelenek (mekkora igazság!). A Workshoptól nem számítottam ilyen jó zenére, már nem a stílusom ez a műfaj, mint korábban. Szaxofonos srác is van a bandában, de nem fúj túlságosan sokat. Legközelebb a Budapest Parádén sem nagyom ki őket.

Éjszaka a brit Senser fellépését kíváncsian vártam. A bandának összesen 1 számát, a Stacked Up! című slágert ismertem. A stílus leginkább elektro/rap/metal, bár ez ilyen összetett stílus. Úgy vettem észre, hogy a Szigeten ezek az előadók a divatosak, az ilyen "mindent bele" zenéikkel. Legyen valami elektronikus alap, de azért zúzzanak a gitárok.

Sziget 2003A koncert után irány a mozi, ahol A Kör című film kezdődött. Rutinosan beültünk előre, hogy semmiről se maradjunk le. Mivel nagyon álmos voltam, csak az izgalmasabb részekre ébredtem fel, vagy amikor felhorkantak körülöttem. Annak köszönhetően, hogy a mozi mellett laktam, szinte minden este belenéztem valamelyik filmbe, akár csak pár percre is.

Augusztus 2. – szombat negyedik nap

Hat óra környékén léptem át a Szigetre vezető hidat, majd egy rövid teázás után a Metal World felé vettem utamat, ahol a MantraMantra lépett fel. Egyre jobban kedvelem a krisna-core zenét, amit játszanak, bár lemezeken valahogy nem ugyanaz, mint koncerten, élőben sokkal jobb, ütősebb. Játszottak Cro-Mags feldolgozást, nagyon állat volt. A buli után az új Tetteim Súlya című nagylemezt potom ötszáz forintért lehetett megvásárolni. Természetesen beszereztem egyet. Mivel a táskámat sem sikerült letennem a nagy rohanásban, vissza kellett mennem a sátramhoz.

NyersVisszafelé beugrottam pár szám erejéig megnézni a Nyers-et. Mit mondhatnék? Nem az én műfajom, de tetszett. A Kispál és a Borz koncert elejét a nagyszínpad backstageben sikerült eltöltenem a Unite And Win-es barátom, Peti és egy páracseppes sör társaságában, kibeszélve az előző napok eseményeit.

Irány a Bahia, Ambersmith koncert. Már régóta meg akartam nézni a bandát, de eddig valahogy mindig lecsúsztam róluk. Végre sikerült meghallgatnom indie-pop, britpop zenéjüket, hogy stílusdefinícióba bocsátkozzak. Hangulatos dalaik vannak, amik azonban számomra (és a közönség számára is) meglehetősen unalmasak voltak.

AnnabarbiAz Annabarbit sem tekintették meg túlságosan sokan, több emberre számítottam. Épp egyidőben játszottak a Kispállal, így nem is csodálkoztam ezen. Indie-rock, emo műfajban tevékenykednek Péterék, meglehetősen kellemes zenét játszva. A kedvenc számaimat fennhangon énekeltem, a többit csak némán hallgattam. Egyszóval: tetszett.

Sikerült elcsípni a Yellowjack koncertjének végét a Talentumon. A zenekar ex-Warpigs tagokból áll és hasonló zenét játszanak, mint korábban. Három számot hallottam tőlük, de mind különböző volt. Unalmas és lapos. A rapidos idők már régen elmúltak, bevallom akkor még rajongója voltam a bandának.

A Seed-et szerettem volna megnézni, de a zenekar busza elakadt valahol, így sajnos nem érkeztek meg a fesztiválra. 21:00-kor a Metal World színpadon kezdett az Apocalyptica. Ők is Sugarloafsokszoros visszatérők magyarországot tekintve (Mezőtúr 2000, Sziget 1999, Sportsziget 2001). Hatalmas tömeg várta a kezdést, teljesen tele volt a sátor, szauna forróság. A műsorújságban azt olvastam, hogy a finn zenekar 3 tagúra csökkent, de a közönség soraiból nem így vettem észre. Negyedik lemezüket adták ki a közelmúltban, kezdetben csak Metallica számokat játszottak, de szerencsére kinőtték eme tulajdonságukat és bővítették a repertoárt egyéb metal zenék átültetésével hangszereikre, és mára nem elhanyagolhatóak saját számaik sem. A legutóbbi Reflections lemezen a Slayer dobosa Dave is közreműködik. Nagyszerű hangulat uralkodott végig a koncerten az óriási meleg ellenére is. Néhol olyan érzékeny és megható ez a csodálatos zene. Ez is egy nagyon színvonalas buli volt, de nem maradtam végig, mert érdekelt a Sugarloaf produkciója is.

Rengetegen voltak a Pesti Est színpadnál, nagyon sokakat érdekelt a produkició. A csapat egyre műanyagabb és idegesítőbb. Egy az egyben játszottak Reel Big Fish-t magyar szöveggel, a sok fiatal meg ugrabugrált rá önfeledten. Kár, hogy ha meghallanák az eredetit, akkor mindenki fejvesztve menekülne. Játszották a La Bambát, egyedül erre a számra akartam bemenni, de persze a sok kannásboros, zsíroskenyeresmetálos által művelt pogózástól elment a kedvem.

Este 10-tól hajnali 3-ig nagyon lassan ment az idő. Üldögélés, járkálás, sörivás, miegymás. Azonban elérkezett a várva várt hajnal Superhiksés jött a macedón Superhiks. Őket már tavaly is láthattuk a Szigeten, akkor is iszonyatosan jó bulit nyomtak, idén sem volt ez másképp. Most is osztogattak promo kazettát, ismét sikerült szereznem. Skanking ezerrel, remek közönség, többnyire csak ismerősök. Nagyon jó buli volt, a Sziget egyik legjobbja számomra. Furcsa módon otthon meghallgatva a lemezt egyáltalán nem ütős, sőt sablonos, de éjszaka felejthetetlen hangulatot teremtett sokak számára. Rendesen kimelegedtem, hamarosan le is feküdtünk.

Augusztus 3. – vasárnap ötödik nap

A Sziget egyetlen napja volt ez, amikor egy koncert sem érdekelt Belgaigazán. Lehet, hogy a kedvemnek, de megeshet, hogy az előző napi mulatásnak köszönhetően. Néhány fellépőt meg akartam nézni, de Belgán kívül szinte semmit nem láttam. A srácok nagyon színvonalas műsört csináltak, tetszett. Néhány dal szövegét ismerem, azt együtt üvöltettem a tömeggel. "Mit kíván a magyar nemzet? Magyar nemzeti hip-hop rapet" Végig a ”Belgát a nagyszínpadra!” mondatot skandálta a közönség. Pihenéssel telt az éjszaka további része, ami már rám is fért.

Augusztus 4. – hétfő hatodik nap

A fárasztó vasárnap éjszaka után a hétfői napon sem kapkodtam el a kiérkezést, nem sokkal 5 után sikerült megközelíteni kinti otthonomat, a sátramat. Pakolászás, a nagyszínpad mögötti backstage-ben a fényképezéssel kapcsolatos kérdések, és egy jó hideg őszibarackos tea elfogyasztása után elkezdődött a H-Blockx koncertje.
A német banda már jónéhányszor megfordult hazánkban, ha jól tudom, most léptek fel negyedszer. Ennek ellenére utoljára még a ’98as Waped tour-on volt szerencsém látni őket. Fiatalkorom egyik H-BlockxH-Blockxkedvenc zenekara volt, akik mostanra már mondhatni ”kiégtek”, vagy legalábbis nagyon leeresztettek. Az utóbbi pár évben már nem igazán követtem a munkásságukat, a A Time of your life című klippjük és a Ring Of Fire után már elvesztettem a fonalat, annyira sablonossá és unalmassá vált a zenekar (vagy csak az izlésem javult meg azóta? :) Egyszerűen értékelhetetlenné vált ez a crossover zene, bármilyen szemszögből is nézzük. Ennek ellenére nagyon jó koncertet nyomtak a srácok, így két énekessel kicsit másképp szólt az egész, mint régen, de ugyebár az idők változnak. Egymást követték a slágerek. C’ Mon, Fly, Revolution, Step Back, All Season Love, How Do You Feel, Little Girl, Pour Me A Glass, Ring Of Fire, Go Freaky, Move, Risin' High. Játszottak még pár dalt a Get in the Ring-ről is de ezeket csak utólag tudtam megállapítani.

A Tankcsapdába csak futólag hallgattunk bele, játszottak egy új számot is, a következő lemez szeptemberre várható, mint minden évben menetrendszerűen. Valahogy itt a Szigeten nem tudom értékelni a zenekart, a Pecsában vagy bárhol máshol még jó bulikat csinálnak, bár ez csak szubjektív vélemény.

20:00-tól a Szupernem nevű pop-punk triót csodáltam meg a Pesti Est színpadon. Ekkor kaptam észbe, hogy elmúlt hat óra és lekéstem a Deadbeats-et. Bánatomat barátnőm jéghideg vodka-narancsa nyomta el. A zenekar késett egy csomót, jó nagy csúszás volt. Dalaikat a Hangosabban! című eddigi egyetlen megjelent lemezükről játszották. A zenekar a maga stílusában jó lenne, ha a tagok múltja nem hagyna valami kívánnivalót maga után. A Másik Arc, K-k-k kétszer, Surfpunk és hasonló nagy slágerek egymás után. A koncert közepén elszállt valami, így néhány perc sötétség volt a műsor a színpadon. Sokakat leginkább ez a pár perc ragadott meg az előadásból.

A nagyszínpadot a mai napon már másodszorra közelítettem meg, ez felettébb furcsa érzéssel töltött el. Az előző napokban nem volt szerencsém ilyen élményben ugyanis. Alig vártam a Slayer fellépését, pedig a zenekart többnyire csak a fotói és a cikkei alapján ismertem, meg néhány klippjüket láttam a tévében. Legutóbbi 2001-es megjelenésű God Hates Us All albumuk elég húzósra sikeredett. Koncerjüket a Disciple című számmal nyitották, ekkor mindenkiben megállt az ütő. A koncertet megelőzően úgy voltam vele, hogy biztos nem nézem végig, de az első pár szám után maradásra bírt a trash/death metal zúzás. A dobos Dave Lombardo és az egész zenekar zseniális. Nagyszerű koncert volt, a hangulatot néhány sör elfogyasztásával még emelkedettebb szintre helyeztem.

Mystery GangÉjszaka sikerült összefutnom a Szupernem tagjaival, akik már nem voltak ”szomjasak”. Rövid beszélgetés és véleménykifejtés, eszmefuttatás után célba vettem a Blues színpadot, a Mystery Gang rockabilly trio koncertjének végére értem oda. Eszméletlen hangulatos ez a stílus, főleg ha az embernek táncolni van kedve. A Fly To The Moon-nal zárták a bulit, ami meglehetősen tetszett.

Neck SprainA Neck Sprain a Hammer World színpadon lépett fel hajnali kettőkor. Utoljára a mezőtúri fesztiválon láttam őket, ott sokkal meggyűzőbbek voltak, bár ez a fellépés sem volt rossz. Fáradtak voltak már ők is, akárcsak a közönség. Néhány hajrázó metálos, a ”kedvencszámra” ugráló arcok és sörkortyolgatás ezerrel. A végén készítettem néhány képet, majd elhúztam.

Lassan elmentünk lefeküdni, már majdnem hajnal volt. Egyik legjobb nap volt a Szigeten, de nem csak a zene miatt :)

Augusztus 5. – kedd hetedik nap

Úgy éreztem, a mai napon is felesleges 18:00-nál előbb kiérnem, de homokszemcse került a gépezetbe, és minden a feje tetejére állt, és sikerült kiérnem délután négyre, amin nagyon meglepődtem.

Tudtam, az utolsó nap nem lesz túl húzós, azonban mégis ma játszik az ex-Epitaphos Voodoo Glow Skulls. A sajtótájékoztató érdeklődés hiányában elmaradt – még jó hogy nem keresgéltem hiába a sajtós helyszínt. :) Fényképezni csak a Voodoo Glow Skullsnagyanyám méreteinek megadása után engedtek, de csak a második és az ötödik szám között, érdekes volt. Rendkívül jó koncertet adott a Voodoo annak ellenére, hogy munkásságukat nem túlzottan ismerem. Frank Casillas hangjával lehet nálam a baj, szó szerint idegesít az éneklési stílusa, mondjuk teljesen máshogy szólalt meg élőben, mint a lemezeken szerencsére. Újra és újra megtapasztalhattam a koncerten, hogy a magyar közönség még mindig nem ismeri a skankingolást. Oké, hogy ska-core, na de azért mégis! Talán majd egy pár év múlva, vagy soha… Millió ismerős, barátok, haverok, nagyszerű hangulat, tánc, önfeledt bulizás, egy marha jó zenét játszó zenekar, állat fúvósok és mindezekkel szemben - kevés néző. Kicsit lehangoló, hogy egy ilyen zenekar koncertjére ennyien másznak ki a sátrukból. Legalább nem tudják miről maradtak le.

Shane MacGowan & The PopesKíváncsian vártam a Shane MacGowan & The Popes ír tradicionális kocsmazenéjét. Igazi pörgős, lendületes dallamvillág, jó hangulat jellemezte a koncertet. Az énekes egy bárszéken ülve énekelte végig a produkciót. Kissé mókás hangulat uralkodott végig, ugyanis feltehető, hogy nem kevés italt fogyasztott el a fellépés előtt/közben. Ettől még színvonalasabb lett a produkció, hitelesebbé vált - bár lehet, hogy ezzel csak én vagyok így.

A Wan2 színpadon nyolctól a M.Á.K. és C.A.F.B. (vagy mindkettő csak ex – ugyebár a zenekarfeloszlások korát éljük) tagokból álló Sokol 403 nevezetű feldolgozás zenekar játszott. Slágerek orrba–szájba. Pár perc után inkább a csónakházat választottam néhány üdítő nedű elfogyasztásának céljából.

Napalm Death21:00-kor az angol Napalm Death lépett fel a ”metál arénában”. Mókás volt, hogy amíg kint beszélgettünk, elkezdődött a koncert, de csak az éles hangú lábdobot lehetett hallani, meg valami gitárnyüstölést. Elől azonban teljesen más volt a helyzet, nagyon jó hangzás. Fényképezni alig lehetett, a szekusok külön falat álltak, annyi fotós volt, és az elől tombolók annyira tépkedtek mindenkit.

Pár szám megtekintése után átsétáltam Alvin és a Mókusokra. Régen voltam a nyíregyházi zenekar koncertjén, utoljára több, mint egy éve. Tavaly csak pár percet sikerült elcsípni belőlük itt a Szigeten, de az is botrányosan rossz volt, dupla 0 hangzás, semmi kedv, olyan üresjárat, persze a tiniket ez mitsem zavarta. Nade visszatérve a jelenhez, elég vegyes műsort raktak Alvin és a Mókusokössze, amiért dicséret illeti őket, nemcsak a három utolsó lemezről játszották a számokat, hanem nyomtak régieket is, mint pl. a Jézusnak Volt-e? Annyira sok tizenéves volt Alvinrecords-os pólóban, hogy az agyvérzés kerülgetett, de öröm volt mindenkit kiröhögni. Mellettem egy kicsi csoport elkezdte skandálni a ”Pityu” szót. Ekkor odaszóltam nekik, hogy kussoljanak, mire az egyik kissrác visszaszólt, hogy milyen buta vagyok, mert nem tudom, hogy az énekest Istvánnak hívják. Nem akartam mondani neki, hogy már akkor Alvinra jártam, amikor ő még halvány gondolat sem volt. A hasamat fogtam a nevetéstől, ami az utóbbi napokban kissé megnőtt az elfogyasztott malátaszöpnek köszönhetően. Kár, hogy az underground zenekarok koncertjén nincs ilyen tömeg és ennyi rajongó akik élvezettel sikítják végig a másfél órát, de asszem jobb is. Volt kisegítő gitáros, hogy Pityukánknak már gitározni se kelljen, mondjuk a fickó rontott néhányszor, de erre ki figyel oda? Lényeg a tombolás a fiataloknak. Na tessék, úgy beszélek, mint valami ötvenéves. A 3 mókus című számot egy, a közönségből kiválasztott ifjú hölgy énekelte többnyire végig, kivéve amikor nem tudta a szöveget. De ez nem meglepő, ha az ember ilyen nagy sztárokkal kerül egy színpadra, nem csoda, ha kicsit megbicsaklik a hangja. A két utolsó számról leléptem, így a kedvencemet, a Kurva Életet idén nem hallottam. Asszem életben fogok maradni, talán.

PornstarAz éjszaka hátralévő részében sétálgattam Kedvesemmel, kajáltunk, hülyültünk. Tudjátok, milyen jól nézek ki piros melltartóban? Jobb, ha nem látjátok a képeket. Szemügyre vettem másodszorra is a Pall Mall fényizé sátrat, ismét nem volt nagy élmény alig vártam, hogy kijöhessek, mert persze a kijáratot okosan a másik oldalra rejtették.

Háromnegyed kettőkor kíváncsiságból megnéztük a Kerozint. Nagy élmény volt a hangolás. Gitáros, basszusgitáros, dobos, szintetizátoros - mintha valami rock bulira csöppentünk volna. Nagyon meglepődtem, hiszen rockzenét játszottak. Rájöttem, hogy lassan mindenki ugyanolyan zenét fog hallgatni, csak a gondolkodásmód és némileg az öltözködés lesz más.
További sétálás után futólag belehallgattunk a C.P.G.-be, bár egy cseppet sem értékelem a zenéjüket. Viszont láttunk egy érdekes és felettébb vicces látványt. Az egyik punk kutyája saját gazdiján gyakorolta nemi életét, hol a lábát hol a fejét "izélve". Mindenki úgy fényképezett, mint a japán túristák. Ameddig csak bírtunk, mulattunk tovább, hisz jól tudtuk, hogy ilyen éjszaka csak egy év múlva lesz legközelebb.

Augusztus 6. – szerda nyolcadik nap

Lassan elérkezett a sosem várt utolsó nap, mely a pakolásról, kényelmes összepakolásról vagy épp a rohanásról szól, kinek miről. Ismét az izzadságomban keltem reggel a forró sátorban, megint mintha szaunáztam volna. Összepakoltam, majd a kijárat felé vettem utamat. Útközben próbáltam enni- és innivalót venni, de mindenhol csak az üresen tátongó pultok fogadtak. Legalább egy melegkajás maradhatna déli 12-ig. Málnás túrórúdit viszont sikerült vásárolnom féláron. Utoljára visszanéztem a hídról és elhagytam a Szigetet.

Összefoglalva: Nagyon jól éreztem magam idén, köszönhetően barátnőmnek, barátaimnak, haveroknak és a fellépő zenészeknek, a jól szervezett, érdekes programoknak. A fellépők listája sajnos évről évre gyengébb lesz underground szinten (bár Gerendai Károly szerint ez nem így van), de a populáris dolgok továbbra is fejlődnek tovább az égig. Egyre több az olyan sátor, amely a korábbi Szigetek profiljával erősen szembeáll, de ez ellen nem tudunk mit tenni. A nagyszínpadhoz vezető műanyag utat nagyon pozitívan könyveltem el magamban, végre valami látványos fejlesztés. A mozi mellett vezető út lámpamentesítése viszont nagyon zavaró volt, (ott laktam) nem tudom, miért nem világították ki idén. A koncertek, amiken voltam többnyire tetszettek, jövőre is kilátogatok 1 hétre, de az idei évhez hasonlóan, anyu otthon marad.

További fotók:

Sziget 2003.július 30. – szerda első nap
Sziget 2003.július 31. – csütörtök második nap
Sziget 2003.augusztus 2. – szombat negyedik nap
Sziget 2003.augusztus 3. – vasárnap ötödik nap
Sziget 2003.augusztus 4. – hétfő hatodik nap
Sziget 2003.augusztus 5. – kedd hetedik nap