Punk Portál

A bulinak nem volt igazán nagy promóciója, én is a hét elején tudtam meg, így arra számítottam, hogy kevesen lesznek. Ráadásul a helyszín is inkább turista attrakciónak tűnik, mint egy normális klubnak, így a kocsmázást preferáltuk előtte, hogy a helyszíni fogyasztást lecsökkentsük. Sikerült is a mellette lévő Pizza étterem utcájában egy kocsmát találni, bár az se volt tökéletes. 270 a csapolt sör, ráadásul még a csapos egzotikus humorát is el kell viselni.

Tipikus olyan hely volt, ahova a kis egyetemista lányok lejárnak csapongani, megisznak egy sört és kibeszélik a srácokat. Miután túltettem magamat ezen a társadalmi feszültségen, (ugyanis jobban preferálom azokat kocsmákat, ahol a jellegzetes "Horthy Miklós katonája voltam" alakok dorbézolnak) átballagtunk a cél helyszínre.
Annabarbi már játszott, most nagyon nem érdekeltek, a közönség is szinte csak csajokból állt. (Lehet, hogy a női nevű zenekarok megdobogtatják a feminista érzelmű csajok szívét, és egyfajta unity szellem jelenik meg köztük?)

Utánuk jött az USA banda, The National Blue, akik két instrumentális számmal nyitottak, elég unalmas volt, talán azért, mert olyan Sonic Youth ihletésű zajongós okoskodásnak lehetne titulálni. A többi szám viszont emocionálisabb volt, a legutolsóra már meg is lehetet mozdulni, persze igazából semmi sem történt. A végén megkérdezték cselesen, hogy játszanak-e még egy számot, mire elnyomtak egy outrot. A befejezést követően letámadtam Jeff-et, a gitáros srácot, mert érdekelt, miért játszott Telecaster gitáron, ugyanis az a gitár elég vékonyan szól (értelmesen nem tudott rá válaszolni. :)).
Kiderült, hogy nagyon visszafogott srácok, boldognak látszottak, pedig szerintem kevesen voltak lent, annak is örültek, hogy utána mindenki kérdezgette őket. Egyedi(@annabarbi) is a gitárosra vetette magát, aki bemutatót tartott a felszereléséből. Majd utána elárulta, hogy a The Nationale Blue-nak nincs értelme, hanem két képet képzelsz magad elé és tök jó.

2003. VI. 05. - Pesti Est café - The National Blue