2003. V. 28. - Bécs, Deconstruction Tour 2003

Írta: Dan&Mozart&Dani Feltöltötte: Dan Ekkor: 2003. máj. 29. csütörtök - 14:49

Dan:

Pont egy évvel a tavalyi után idén is volt Deco. Előre leszögezném, hogy itt most az én véleményem következik, másoktól más véleményt hallottam, másnak más tetszett, más nem tetszett. Mindenki megírhatja a saját beszámolóját.

11-kor indultunk a Blaháról, hideg sör nem volt, szóval maradt a jégkrém. :) 5-en mentünk 1 kocsival, nem szarakodtunk, csak autópálya-matricáért álltunk meg. A határtól szegediekkel együtt (Smafu 2/3-a) folytattuk az utat. Kb. fél 3-kor érkeztünk, az Arena előtt már óriási tömeg volt. A legnagyobb gondot a parkolás jelentette. Szerencsére nem voltunk olyan hülyék, hogy tilosban parkoljunk (lásd később). Jó messze, de találtunk egy helyet. Az egész forgalmat leállítottuk parkoláskor, egy osztrák csávó bemutatott csúnyán. Mi meg vissza. :) Kezdődött a pöcsölés, kajálás. Én már nagyon be voltam izgulva, szóval elindultam egyedül. Közben sorban találkoztunk a magyar haverokkal. Nem tudom, hány magyar volt kinn, de szerintem 50-60 ember legalább. Sokan jöttek busszal is. Mármint menetrend szerintivel. Régebbi évek tapasztalatával mentem beváltani az elővételes jegyet, sokan persze beszívták, és azzal akartak bemenni, vissza is küldték őket. Hehe. Szóval a jegy már megvolt, csak be kellett volna jutni. Na, itt nagyon felidegesítettem magam. Kurva nagy nyomor volt, és egyszerűen nem haladt a tömeg! Hülye fejemmel hátulról álltam be, közben a többiek, akik sokkal később értek oda, oldalról előttem bejutottak. Igazából nem izgatott volna, ha nem játszott volna már a Flogging Molly. Tehát az első zenekar már lement (Fabulous Disasters), belőlük egy hangot sem hallottam, a FM-t pedig csak kintről. Azért kíváncsi lettem volna rájuk, elég vicces zene, ha jól hallottam, ebben is van skótduda. Persze mindez érdekelt volna, ha nem tudom, hogy a következő zenekar a Thrice. A fasz szekusok mindenkit átkutattak, kipakolták a táskákat, meg minden. Egyesével engedték be az embereket. Tényleg nagyon ideges voltam. Szóval bejutottam, kicsit körbenéztem a standoknál, vettem gyorsan egy NOFX War On Errorism CD-t 10 Euróért, ami rohadt olcsó, 2500 forint egy vadiúj albumért. Látszik, hogy nem érdekli őket a pénz annyira. Sajnos 13 Stitches 7''-et nem hoztak, pedig azt is akartam venni. Mindegy, majd megrendelem, vagy valami. (Állítólag a régebbi NOFX pólókat 5 Euróért árulták.)

Tehát szerencsére nem késtem le a Thrice-t, a veszprémiekkel való találkozás után a színpad elé helyezkedtem. Aztán elkezdték. Kurva jó volt!!! A közönség teljesen punnyadt, pár osztrák ugrándozik, a magyarok tombolnak. Nagyon gyorsan elmúlt az egész koncert. A hangzás jó fos volt, mint végig az összes zenekar alatt, de nem izgatott. Üvöltöttem a szövegeket (nem tudok egy sort se igazából), meg tomboltam, amíg bírtam, aztán oldalról néztem. Játszották az új számot, amit már rádió rip-ből ismertünk, meg egy másikat. Jó lesz az új album, már fel van véve. Számcímekkel nem tudok szolgálni, de elég nagy slágereket játszottak. A koncert előtt és után lejött az énekes, lehetett vele dumálni, meg pacsizni a színpad előtt. Rövid volt nagyon a koncert.

Többször is szóba került, hogy ez nem az igazi. Ez a nagy színpados szabadtéri szarság. Ezeket a zenekarokat kettesével el kéne hozni a Kultiplexbe, vagy a Trafóba, aztán lenne igazi tombolás. Mondjuk a BSF-fel meg is valósul ez a kívánság 2 hét múlva. Milyen lenne egy Thrice klubbuli? Huuuu. :) Szerintem otthon többen mozognának rá, mint Bécsben. Nem is értettem, elvileg ők egy befutott zenekar. Vagy azok lesznek lassan... Tényleg, a színpadról nem írtam, a tavalyi Deconstruction Tour zászló volt kirakva, szigszalaggal áthúzva a 2-es, és átírva 3-asra. A tánctéren persze már semmi fű nem maradt, mire odaértem, a por ellen az egyik szekus srác locsolta a terepet koncertek között, meg néha közben is. (Persze itt a szekusok is tarajos punkok, szóval nem In-Kal színvonal, a táskát be lehet rakni a színpad elé, stb., ahogy már megszokhattuk az évek során.) Tényleg, akkor a közönségről is írok. A ruházatból fel lehet térképezni az utóbbi pár hónap nagyobb fellépőit, meg persze az aznapiakat. Rengeteg frissen vásárolt NOFX póló, Mad Caddies, Vandals, egyéb Fat bandák, ilyesmik. Sok fiatal, csinos punker csajok, néhány tarajos. Igazi oldschool punk alig 1-2.

A sorrendet puskáznom kell, mert rohadt sok fellépő volt. Szóval következett a Strung Out. Rájuk is nagyon kíváncsi voltam, most láttam őket először, ha jól emlékszem. Piros egyeningben nyakkendővel léptek fel. Ismerem két korábbi albumokat, de igazából nekem a tavalyi új tetszik a legjobban, vannak benne valamivel keményebb témák is. :) Erre elég sokan táncoltak, én is beálltam néha pogózgatni. Jó volt, de semmi extra. Eléggé beleélték magukat, teljesen átizzadtak a szép piros ingek.

Kettesével voltak a koncertek, utána nagyobb szünetek következtek, ez alatt lehetett a sportos csávókat (BMX, gördeszka, ilyenek), meg a wrestling-et megnézni. Előbbit mindig nehéz volt az Arenaban megoldani, mert nagyon kevés hozzá a hely, egy sarokba beszorított félcsőben mentek fel-alá, de ez engem soha nem izgatott. A wrestling új, ez se érdekelt, de azért belenéztem. A hely másik végében felállítottak egy ringet, vagy nem tudom, hogy hívják a boxmeccsek helyszínét. Aztán ment a pankráció. Én annyit láttam, hogy egy náci skinheadnek öltözött nagydarab csávó egy Hitler könyvvel gyepál egy sovány HC-s gyereket. Nagyon fantáziadús, meg vicces, ott is hagytam a francba.

Bouncing Souls. Elég népszerű zenekar, pár éve már láttam őket a Deco-n. Most ezért sokan utálni fognak, de nekem semmi extra nem volt benne. Nem sok számukat ismerem, párat elnyomtak közülük, de elég gyorsan meguntam. (Ha valaki akar, írhatna róluk pár szót, bevágnám ide.)

Beke Dani írt:
Szerintem az énekes fickónak valami hatalmasan durva volt a hangja, az állam azért esett lefelé amikor megszólalt az első szám (Hopeless romantic), meg a True believers. Igazából ezt a két számot vártam csak, de volt East coast - fuck you! is, aminek persze mindenki énekelte a szövegét. Az is jó volt, amikor az énekes egyszer rossz szöveget kezdett el énekelni egy szám elején, aztán elnézést kért azzal a szöveggel, hogy minden számuk egyforma..:) Azért megnézném őket egyszer hosszabb koncerten, és főleg itthon.

Innentől megint én (Dan):

Ezt követte talán a legnagyobb csalódás. Mármint nem nekem, hanem a zenekarnak. Színpadon a T.S.O.L. Legendás oldschool punkrock zenekar az USA-ból. Mellettem egy osztrák gyerek érdeklődik, hogy kik ezek? Németek? Basszus kb. 5 ember ugrándozott rá, egyébként sehol senki. Persze nagy a pofám, mert én sem ismertem őket, a koncert előtt egy nappal hallgattam meg másfél albumukat, de nagyon tetszett. Volt egy szám, amit régebbről ismertem, és egy, ami előző napról maradt meg bennem. Persze a tagok jóval idősebbek voltak, mint a többi fellépő, nem is úgy néztek ki. Szerintem jól nyomták, de nem tetszett senkinek. A gitárostól pár centire száguldott el egy teli korsó sör. Ha már a sördobálásnál tartunk: ment megint. Durván. Hülye faszok a 2,5 Eurós söröket sorra dobálták be a közönségbe. Az én hátamon legalább 3-4 teljes korsó landolt, egyéb testrészeimen is kurva nagy sörfoltok keletkeztek. Nem tudom, mit élveznek ebben. Visszatérve a T.S.O.L-hez, a NOFX koncerten Fat Mike meg is jegyezte, hogy ez egy alap zenekar, az amerikai punk-rock egyik megalapozója. "Kár, hogy ezt nem tudtátok előre, mi?" Az egyik új NOFX számban szó is van róluk... Szóval nagy kár. A mai fiatalok már csak a deszkáspunkot értékelik? (Tegyük hozzá, hogy mások szerint tök fos volt ez a koncert.)

És akkor térjünk ki George Bush-ra, akit minden zenekar kötelező jelleggel szidott. Szerintem ez már kurva unalmas. Igazából az a fő baj, hogy egy osztrák 16 éves gyereknek fingja nincs semmiről, csak tapsikol, hogy Fuck Bush, jeee! Meg megveszi a Fat Wreck pólóját Bush arcképével és Not My President felirattal. Hát persze, hogy nem az ő elnöke. Miért lenne az elnöke egy osztrák gyereknek? Nekem sincs fogalmam se az egész amerikai politikáról, ezért nem is pofázok bele. A TSOL énekese jegyezte meg szerintem kissé gúnyosan, hogy jó olyan országban játszani, ahol a közönség ugyanannyira utálja az amerikai kormányt, mint ők.

Valamelyik koncert utáni szünetben El Hefe kinézett az egyik oldalsó fenti ablakból. Erre minden hülyegyerek elkezdett integetni, meg mutogatni neki. Az a barom meg csak ott nézett, és mosolygott. :)) Vicces volt.

Aztán Terrorgruppe. Utoljára 97-ben láttam őket Budapesten. Sejtésem beigazolódott, erre volt a legnagyobb tombolás, szerintem többen táncoltak, mint NOFX-re. Mindenki kívülről fújta a szövegeket. (A TG német zenekar). Tényleg, volt díszlet is, két zászló, az egyiken T, a másikon G betű. Egyetlen számot ismertem, a Short Musicról az All Comic Heroes Are Facist Pigs című félperces slágert, arra bementem tombolni, egyébként csak oldalról néztem. Ja, nem is igaz, mert volt egy ska szám is, arra táncoltam. Nemtom, nem valami nagy szám ez a zene. Biztos azért élvezett rá a sok hülye osztrák. :) Persze írtak gyorsan egy számot Bushnak, ők a W-re helyezték a hangsúlyt, valami ilyesmi volt: "Dábüljú, dáböljú, fákkjúú fákkjúú!". Gratulálok. Nem vagyok benne biztos, hogy a Terrorgruppe nyomta, de asszem, a koncert végén minden tag felvett egy baseball sapkát, majd begyújtották a rászerelt tűzijátékokat, és így játszottak. Nagyon szép volt. :)

Furcsa módon a Boy Sets Fire se mozgatta meg a közönséget. Jópár éve láttam őket a Deco-n, akkor kb. ezt írtam róla: "HC, nem tetszett." :) Na, most már tetszett eléggé. Igaz nem ismerem sok számukat, csak az új album, meg egy EP van meg. De persze az újról elég sokat játszottak. Azért a nagyobb slágerekre elég nagy pogó alakult ki, sikerült megejtenem egy bodysurf-öt is, jól rámásztam az emberek fejére. Elég nehéz volt, mert, ahogy már megszokhattuk, az osztrákok nem szeretik a szörfölőket, nem tartanak meg senkit a levegőben. Tuti, hogy a kultiplexes BSF buli sokkal nagyobb lesz, ajánlom mindenkinek, mert nagyon jól nyomták. Ők voltak az egyetlen zenekar, akik a mondanivalót is próbálták a számok között átadni a közönségnek. (A NOFX baromkodásait nem venném a mondanivaló kategóriába.:)

Újabb szünet után lépett színpadra a Real McKenzies. Közben besötétedett, már nem volt olyan meleg, mint délután, de én egyáltalán nem fáztam. Eső nem volt, szóval hiába örültek az itthonmaradottak. :) Hehe. Szóval a Real McKenzies-t a Nemartban láthattuk nemrég, nagyon nagy hangulatú bulit csináltak, amire persze egy ilyen koncerten nincs igazán lehetőség. Nekik is most jelent meg az új albumuk, elég sok számot nyomtak róla, aminek nagyon örültem, mert ez az új eléggé tetszik. Hátul táncikáltunk a számokra, énekeltem a szövegeket (persze itt se tudtam szinte egy szót se), nekem tetszett az egész. Ők is elég népszerűek itt, jó sokan tomboltak. Persze régebbiekből is voltak, én az ugyancsak short music-os Old Mrs.Cuddy-t ismertem. A változatosság kedvéért Bush helyett az angol királynőt szidták Skócia miatt. Legközelebb őket is klubbulin szeretném látni Magyarországon!

Aztán nagyobb szünet, szerelés, road-ok hangolták a gitárokat (gáááz!), szépen elhelyezték a kontrolládákat, a Deco zászló aljáról lehajtották az eddig feltűrt két kis NOFX logót, és középen az új albumról már ismert Bush-bohóc ábrát. Aztán valamiért a jobboldali NOFX logót leszedték. Hogy miért, az rejtély. Nagyon izgatott voltam, már egy éve nem láttam NOFX-et élőben, összességében ez volt a harmadik koncertem. Összehasonlítva a többivel talán a tavalyi wieseni volt a legjobb, de a mostanival se volt semmi baj. Kijöttek a színpadra, mindenki üvölt persze. A lendületes kezdés helyett elkezdtek dumálni. (Vagyis volt valami kis intró dolog, valószínűleg improvizáció.) A koncert végéig be se fejezték a pofázást. Melvin azzal kezdte, hogy ma este megfogadták, hogy nem rúgnak be, de sajnos nem sikerült. Miki bácsi tényleg jól érezte magát, egy rakás számot elrontott, néha összekeverte a szövegeket, ilyesmi. :) Nagyon poénosra vették az egészet. Megtehetik. Szokás szerint azzal kezdte, hogy ez a legjobb hely, ahol eddig játszott. Ha valaki hallgatott már bootleg felvételt, az tudja, hogy mindenhol ezt mondja persze. A sok duma után a Bob-bal kezdtek. Beindult a zúzás. Az új albumon van egy szám Medi-core címmel, ami az unalmas koncertekről szól:

Innen már sejthető volt, hogy nem azokat a számokat fogjuk hallani, mint tavaly. Tényleg volt pár eléggé meglepő nóta. Az közönségből kérte valaki a Reagan Sucks számot, ami nem volt a programban, de Fat Mike gyorsan megmutatta Hefének, hogy is van, aztán elnyomták. Nagyon nagy élmény volt. Nekem a kislemezes számok a kedvenceim. Megpróbálom nagyjából összeírni, mik voltak: Bob, Linoleum, Champs Elisées, Reagan Punks, Fun Things To Fuck, nagy meglepetésre az S&M-ről a Scream For Change, erre a számra már nem is emlékeztem, olyan régen hallottam, meg a Six Pack Girls. Aztán Bottles To The Ground, talán a Dinosaurs Will Die is, de ez nem biztos. Az új albumról én azért másokat nyomtam volna a helyükben, volt: The Separation Of Church And Skate, Franco Un-American (a drumandbass részt Hefe alakította a szájával), We Got Two Jealous Agains, a végén a Whoops, I OD'd. Nem tudtam, mi ez az OD-t, de most kiderült, a szám heroin túladagolásról szól, szóval OD=overdosed szerintem. Ez eredetileg egy csak basszusgitáron játszott lassú szomorú szám, de most a koncertverziót nyomták teljes zenekari kísérettel, gyorsan. Szerintem az eredeti jobb, így egy átlagos NOFX szám lett belőle. Volt még Eat The Meek, direkt a végére hagytam a két favoritot, a Radio-t a Rancidtől, amit Fat Mike szerint a világ negyedik legjobb punk zenekara, és a Decline végét. Ez a kettő mindent megér. Csak ezért a két számért is kiutaztam volna simán. Ugyanúgy, mint Wiesenben, a Decline-on csak álltam és üvöltöttem a szöveget. Tényleg, azért az jó volt, hogy itt már úgy énekeltem végig az összes számot, hogy nem kellett hülyeségeket halandzsázni. Ez az egyetlen zenekar, aminek nagyon sok szövegét kívülről fújom. :) Az már jelent valamit, nem? Nagyon hiányoltam a 13 Stitches-t, meg az Anarchy Camp-et. Játszották az Idiot Son of an Asshole című, a változatosság kedvéért Bush-t fikázó számot. Ez eddig nem jelent meg sehol, az új albumra rárakták bónuszként egy tavalyi kanadai koncertfelvétel formájában videón. Biztos egy csomó mindent kihagytam, most ezek a számok jutottak eszembe. A végén ugyanúgy, mint tavaly, a Theme From A NOFX Album következett, Melvin nyomta tangóharmonikán, ugyanúgy elnyújtották a véget, ugyanúgy szórták a pengetőket százszámra. Új volt viszont El Hefe produkciója, ez a sovány kis ember dupla cigánykereket mutatott be, majd a breakdance tudását is megcsillantotta, de azért annyit nem produkált, mint 98-ban ugyanezen a színpadon. Már megöregedett biztos. :) A számok között még nagyon sok baromkodás, idióta duma ment. Többek között az is szóba került, hogy az USA-ban 12. az új album az eladási listákon. Bezzeg Ausztriában csak a 202. Utóbbi gondolom csak egy kamu szám, az előbbire viszont kíváncsi lennék, igaz-e. Kérdezte Miki, hogy hányan vették meg az albumot, kb. 100 ember jelentkezik. Utána azt, hogy hányan töltötték le netről. Kb. a tömeg fele volt az eredmény. Hefe felháborodva közölte, hogy így nem fog meggazdagodni! :) Kb. ennyi.

Koncert után pihi, szereztünk plakátokat. Már indultunk volna, amikor jöttek a veszprémiek, hogy elvitték mindhárom kocsijukat, mert tilosban parkoltak. Szóval mint tolmács próbáltam segíteni, végül magyarul is meg tudtuk oldani, Dino a Soupshop-ból adott egy címet, ahova menni kellett a kocsikért. Kösz a segítséget! Hogy mennyi volt a büntetés, azt inkább ide se írom. :( Azért remélem sikerült hazajutni. Most olvasom, sikerült. És még többe került. Durva. Tanulság: nem érdemes tilosban parkolni.

A határon egy órát álltunk sorba, de szinte végig aludtam, szóval király volt. A házhozszállításért külön köszönet sofőrünknek, Gábornak.

Ma Misfits koncert, holnap Inerdzia, hétfő Leftöver Crack!!! Szóval most elég sűrű a program.

További fotók:

Mozart kiegészítései:

2:15 körül értünk Bécsbe, ezért már sejtettük, hogy a Fabulous Disaster-t lekéstük. A Flogging Molly-t kintről hallgattuk, mert, ahogy Dan is leírta, óriási sor állt és nem jutottunk be időben. De jó lehetett, mert bent utána egy csomó frissen vásárolt Flogging Molly pólót láttam. Sikerült becsempészni egy eldobható és egy digitális fényképezőgépet Kipu cipőjében (köszi). A besötétedés után készült képeim nem sikerültek (Boysetsfire, MCKenzies, NOFX),
de Kipu úgyis csinált összesen vagy 150 képet.
Szóval kis szünet, aztán Thrice. Mondtuk Sarkadinak utána, hogy biztos csak a szar hangzás miatt nem tetszett neki, de nem hitte el. Azonban aki ismerte a számokat (magyar crew: Kicsi, Victim, Dan, Sanyi, én, stb.), az így is jól bulizott. Egyébként Dan kérdezte, hogy vajon mér nem volt nagyobb buli. Szerintem nem csak a hangzás miatt hanem amiatt is, hogy korán volt. Innsbruckban, ha jól tudom, ők játszanak utolsóelőttinek (persze a NOFX előtt). Oda kellett volna menni...
A Strung Out nagyon zúzott, hihetetlennül jól játszottak. Pörgős volt, nem is nagyon volt lassú szám, és iszonyat profin játszottak, direkt figyeltem a gitárost a durva részeknél, jó kis élmény volt.
Aztán szünet, utána Bouncing Souls. Az is király volt, sőt, nekem a NOFX után ez tetszett a legjobban. Sugárzik belőlük a pozitív hozzáállás, a vidámság, egyszerűség a szó jó értelmében. Ezek tényleg a legegyszerűbb, vidám punk-rock "gyerekek", minimálzenével és mégis fenomenális hangulattal. Uccsó szám (nemtom a címét) végén hosszú instrumentális rész van, ott az énekes lejött, és az egész első sorral pacsizott (velem is), de nem úgy mint sztár, hanem úgy mint haver. Mondom, nagyon pozitív volt.
A TSOL-t direkt megnéztem, mert mondták, hogy ez egy régi legenda, de nem tetszett, idegesített az énekes hangja, meg zeneileg sem volt egy nagy vaszizdasz.
Aztán szünet, közben vettem Thrice pólót 12 euróér, ami jó ár, meg NOFX CD-t 10 euróér, ami még jobb ár. (245-tel kell szorozni)
Kezdett a Terrorgruppe, tényleg nagyon sokan buliztak rá. Nem volt rossz, de olyan nagyon überállesz se volt. Nekem viszont tetszett a dábljú-fákjú című szám, mert tök jól ragozták ezt a szójátékot. :) Dábljú fákjú, dábljú, dábul fákjú, stb.
A Boysetsfire nem volt rossz, mondjuk nekem a hörgős részek túl egyhangúak, CD-n nem tudnám hallgatni, de így, hogy volt hozzá látvány is, egész jó volt. A "sírós" számok (volt 1, amiben egyáltalán nem volt hörgés) jobban bejöttek.
Uccsó szünet, ami alatt ittam egy 2,5 eurós sört, és az osztrák népszokáshoz hűen kipróbáltam, milyen bedobni a végét a tömegbe... Ezért biztos sokan megutálnak :) Mondjuk csak 1 korty volt, míg a suttyó osztrákok a felét is benne hagyják.
A Real McKenzies nekem annyira nem jött be, mint másoknak, de az se volt rossz.
De ekkor már nagyon vártam a NOFX-et. Jöttek is. Nem írom le, miket játszottak, úgyis leírta Dan. De meglepődtem, milyen sok tingli-tangli szám volt (pl. Flossing a Dead Horse, Eat the Meek). Ez utóbbinál Pogesz bátyja fölvett a vállára, Kiput meg Pogesz, és úgy táncoltunk (!). Sokan öngyújtóztak is ennél a számnál. Király volt, hogy nem csak pogózni lehetett. A Champs Elysees alatt meg körtáncot lejtett a magyar brigád, fülig érő vigyorral. Iszonyat nagyot buliztunk, és a szám végén még bádiszörföltem is egy nagyot, de úgy, hogy a tömeg kiegyenesített karral a magasba emelt, így olyan magasan voltam, hogy még Kicsi is meglátott, pedig tök máshol állt. :) Amit sajnáltam, hogy csak 3 szám volt az új albumról, és nem volt közte a Medio-Core. Viszont volt a Franco Un-American, amiben a Snuff-os csávó szintizett (csakúgy, mint a Rancid-Radioban). Voltak poénok, meg minden. Igazi show-műsor.
Aztán fél 12-kor befejezték, és indultunk haza, kissé lassan érkeztünk meg, de ez már senkit nem érdekel.